28. fejezet

Reggel viszonylag korán ébredtem. Harry még szerencsére aludt, tehát óvatosan kimásztam ölelő karjai közül és belebújtam a papucsomba. Halkan, nehogy felébresszem, leosontam a konyhába. Elhatároztam, hogy valami finom reggelit készítek, ezért elkezdtem kutakodni a hűtőben.
- Reggelt! - lépett be Niall egy fürdőköpenyben.
- Oh! - ugrottam fel ilyedtemben. - A frászt hoztad rám.
- Bocsi! Egyébként mit csinálsz erre ilyen korán?
- Reggelit készítek. És te??
- Ez volt a szándékom nekem is. . .
- Akkor segíthetnél is. Hol van például a tojás? Ebben a hűtőben nem találtam.
Odajött mellém és benézett a hűtőbe, majd elkezdett kutakodni a legalsó polcon.
- És tádáámm! - emelte fel diadalmasan a tojásokat.
- És ezt én mért nem találtam? - tettem fel a költői kérdést.
- Nem voltál elég motivált! - jön a válasz.
Elkezdtük tehát készíteni a reggelit. Niall-lal ez elég szórakoztató, ugyanis mielőtt elkészülne az egész, jóformán a felét feldézsmálja. A lisztet pedig nem teljesen arra használja ami való. Ez alatt azt értem, hogy mire készen lettem a palacsinta tésztájának bekeverésével, tetőtől talpig fehér voltam. Egy külső szemlélő számára teljesen úgy tűnhettünk volna, mint egy boldog szerelmes pár. Például amikor Niall a derekamnál fogva pörgetett, miközben én sipítozva próbáltam szabadulni. De mi tudtuk, hogy csak jó haverok vagyunk. Talán a bandából vele kerültem a legközelebbi kapcsolatba. Valahogy érzem azt, hogy vele bármit meg tudnék beszélni. Ezértis mertem belemenni a beszélgetésbe egy ilyen kínos témában is mint az elkövetkezendő hónapok. Amikor már az asztalt is megterítettük, kimentünk a nappaliba és leültünk.
- Niall . . . - kezdtem bele.
- Mi az?? - rögtön vette a lapot, hogy most fontos dologról akarok beszélgetni.
- Szerinted kibírja a kapcsolatunk Harryvel?? Mármint érted, én bízom benne, de azért én nem tudok labdába rúgni a modell csajok mellett és szerinte egy egész hadsereget fognak ráuszítani és nem vagyok biztos benne hogy kibírnám és . . .
- Sophi. - nézett a szemembe. - Harry évek óta nem volt ennyire kiegyensúlyozott, mint most melletted. Eddig csak árnyéka volt önmagának. Kereste, kutatta azt a lányt, akit úgy gondolta érdemes boldoggá tennie ha tud, mert az a lány őt is boldoggá tudja tenni. Igaz nem éppen a legjobb módszert választotta erre, ezért is ragadt rá a flörtölős jelző. Ezt akarják vissza kapni az olyanok, akik milliókat kaszáltak egy-egy botrányos nőügyéből.
- De . . .
- Amikor először látott a plázában, és te leöntötted egy üveg vízzel . . . hmm . . . azt hiszem ő abban a pillanatban elveszett. Tied volt abban a minutumban és te pedig az övé. Ugyanis, ha akar valakit, annak a valakinek nincs esélye menekülni, hogy  drámaian fejezzem ki magamat.
Erre nem tudtam mit mondani. Pontosan tudtam abban a pillanatban, hogy elvesztem. Akkor ott nem mertem még magamnak se bevallani. Ez is volt valószínű az egyik oka annak, hogy leöntöttem.
- Ugye te is érezted hogy elvesztél, hmm?
- Elég volt egy mosoly, hogy tudjam.
Erre Niall mosolyogva veregette meg a vállam.
- Ideje felkelteni a többieket.
- Azt hiszem én inkább felviszem a reggelit. - jelentem ki.
- Tudod mit? Ez nagyon jó ötlet. Vigyünk mindenkinek ágyba reggelit.
El is kezdtük felszállítani a tálcákat. Niall vitte Liaméknek, Zaynéknek és maguknak, míg én Kateéknek és magunknak.
- Hahóó! - nyitottam be a Louis névvel ellátott ajtón, miután a kopogásra nem érkezett válasz. Nem akartam sokáig maradni, tehát lábujjhegyen elindultam a kis asztal felé, ami a szoba közepén volt. Már épp fordultam volna vissza, amikor meghallottam Kate álomittas hangját.
- Köszi! - mosolygott.
- Akkor ma mit is csinálunk??
- Elküldtem smsben.
- Okés! - mondtam és intettem majd kimentem. Fogtam az utolsó tálcát és felmentem a szobába.
Harry még mindig békésen szunyókált, de sürgetett az idő minket, úgyhogy miután elolvastam az smst, ami egy telefonszám volt és egy rövidke üzenet: Ide egyedül menjetek!!! XOXO Kate, felkeltettem.
- Jó reggelt kicsi kuglófom! . hajoltam közel hozzá.
- Hmm??  - kérdezte csukott szemmel.
- Kelj fel! Ma az én napom van! És nem akarok elvesztegetni egyetlen pillanatot sem. - suttogtam és a nyakába pusziltam.
Kezei már a hátamat simogatták és ajkai is hamar megtalálták az enyémeket. Szenvedélyes csókunkat Harry gyomrának korgása szakította félbe. Hangosan felnevettem és az előbb az éjjeliszekrényre tett reggelit az ölembe vettem.
- Nos, mit kérsz? - néztem a teli tálcára. - Palacsintát sütöttünk Niallel.
- Akkor már értem miért lisztes a hajad. - mosolygott. Ezek szerint nem sikerült teljesen eltűntetnem az árulkodó jeleket.
- Hoppsz! - vigyorogtam és próbáltam kiszedni a fehérséget a copfomból. - Na akkor milyet kérsz?? Nutellásat, túrósat, kakaósat, lekvárosat, fahéjasat, esetleg megkóstolhatod a specialitásomat.
- Akkor legyen két nutellás és két spéci.
- Rendben.
Megkentem neki a palacsintát nutellával és a spéciket is elkészítettem. A spéci palacsintám abból állt, hogy cukrot és citromlevet tettem a tésztára. Igaziból semmi különleges. Ezt az egyik edzőtáboromban tanultam, amikor az egyik srác nagyija készített nekünk palacsintát. Levy, az egyik legjobb focista és a legjobb fiú haverom nevezte el spéci palacsintának ugyanis még sosem evett olyat. Azóta mindenki így hívja.
Odaadtam a kész palacsintákat és magamnak is készítettem egy nutellásat.
- Ez nagyon finom. - mondat teli szájjal. Majdnem kiesett egy darab a szájából. Muszáj volt nevetnem, mert annyira édes volt. Mondjuk mikor nem??
- Maradt egy kis csoki a szádon. - mondja mosolyogva és közelebb hajolva mutatja. Igyekszem lenyalni a nyelvemmel, de csak rázza a fejét. Oda ügyeskedik mellém és közelebb hajol.
- Majd segítek. - jelenti ki és ajkait az ajkaimra tapasztja. Nyelvével óvatosan leszedi a csokit az alsó ajkamról, majd elszakad tőlem.
- Ennyi?? - kérdezem csalódottan. Erre pimaszul mosolyogva belenyúl a nutellás üvegbe és egy adag nutellát ken az arcára. Veszem a lapot, tehát hasonló módon én is megszabadítom a mogyoró krémtől.
- Tudod, nagyon lüke vagy. - nézek a szemébe.
- De te ezt imádod bennem.
- Többek között. Meg azt, hogy most felöltözöl és elmegyünk oda, amit szerveztem.
- Megöl a kíváncsiság.
Homlokon csókolt és a tálcával együtt eltűnt a szobából. Itt az idő, gondoltam. Gyorsan tárcsáztam a Kate által megadott számot és vártam, hogy felvegyék.
- Halo! Itt Derek Bluesky. Miben segíthetek?
- Jó napot! Itt Sophi Summer. Igazából reméltem maga meg tudja mondani, hogy miben segíthet.
- Ááá. Sophi Summer. Kate Hopp barátnője, ugye? Már vártam a hívását.
- Igen.
- Nos Kate mindent megszervezett. Ha megadja az e-mail címét, elküldöm, hogy mikorra lett szervezve a tengerparti vacsora.
- Rendben, akkor mondom.
Megadtam hát az e-mail címet, amire pár percen belül meg is érkezett az aznapi program. A vacsora kettesben este 8kor kezdődik a tengerparton. Előtte pedig "szabadfoglalkozás". Már ki is találtam hova viszem el. Imádni fogja.
Épp azon tanakodtam, hogy mennyi időt ölhetett ebbe Kate amikor Harry visszaért.
- Na, milyen cucc kell?
- Valami kényelmeset vegyél fel.
- Okkéé.
Felöltözött és elém állva várta a jóváhagyásomat.
- Perfect.

Én is magamra kaptam a ruháimat, majd elindultunk a kocsik felé.

- Na hova megyünk?

- Oda.

- Oké. - nem kérdezgetett ami nagyon jó, mert én nem tudok titkot tartani.

Már egy jó ideje autókáztunk, amikor Harry megszólalt.

- Te fogsz rám várni?

- Mi van?

- Fogsz rám várni amíg én a turnén leszek?

- Te most ezt komolyan kérdezed?

- Totálisan.

- Oké. - félreálltam az autóval és leállítottam a motort. - Harry! Figyelj! - néztem mélyen a szemébe.- Mégis hogy juthat olyan az eszedbe, hogy nem fogok rád várni, amikor neked köszönhetem azt aki vagyok. Aki mindössze másfél hónap alatt lettem. Te vagy az első fiú az életemben, akit igazán szívből tudok szeretni. Aki miatt konkrétan az egész ruhatáramat lecseréltem, akinek köszönhetem azt, hogy valóra vált az álmom és láttam Rómát. Jártam Párizsban és természetesen akinek odaadtam a szüzességemet. Mégis hogy juthat ilyen az eszedbe?

- De . . .

- Ha az előbbi tényeket meg tudod cáfolni, csak rajta.

- Elrontottam az álmodat. Nem hittem neked, amikor . . . tudod. - látom a szemén, hogy bűntudata van.

- Ez nem igaz. Abban én voltam a hibás. És egyébként is rég volt.

- De . . . - nem tudja befejezni, mert ajkára tapasztom a sajátomat. Hosszan és minden érzelmemet belesűrítve csókolom meg. Ezzel akarom elmondani neki, hogy mennyire szeretem. Mikor elszakadunk egymástól, kérdőn nézek rá.

- De édesen hallgattattál el. - mondja mosolyogva és látom, hogy sikerült meggyőznöm.

- Akkor esetleg még valami kérdés?

- Non madame.  

- Akkor mehetünk tovább. - indítottam újra a motort.

- Na halljuk mi megy a rádióban. - szólt és bekapcsolta. Naná, hogy a Save you tonight ment. - Jéééé!!! Énekeljek? - kérdezte csábosan.

- Mit? Ezt a béna dalt? - kezdtem el húzni az agyát.

- MI VAN??? Ezt nevezed te béna dalnak? - játszotta a sértődöttet.

- Aha. Szerintem elég szánalmas egy szám. De ha neked tetszik.

- Igenis tetszik. És figyeld milyen jól énekelek. - elkezdett iszonyatosan hamisan énekelni. Annyira vicces volt, hogy képtelen voltam megállni nevetés nélkül és ismét muszáj volt félreállnom, nehogy valami balesetet okozzak.

- Harry sosem fogunk elérni a tengerpartra.

- Áhhhááá! Szóval oda megyünk?

- Ó basszus!

- Sebaj kicsi habcsókom. Előfordul az ilyen, hogy a nagy tudásommal és a sexy mosolyommal, meg úgy mindenemmel elérem azt amit akarok. - mondta cseppet sem nagyképűen, inkább viccesen.

- Ó, hogy neked sexy mosolyod van? És nagy tudásod? Igen?

- Aham. És tudod miben vagyok a legjobb? - kérdezte, miközben pajzán fény csillogott a szemében.
- Várj had találjam ki. A . . .

- Igen abban. - mosolyog kacéran.
Megforgattam a szememet, majd inkább az útra koncentráltam, hogy végre odaérjünk.


Mindenkitől elnézést kérek, amiért ilyen későn jött ez a rész és hogy ilyen rövid lett, de holnap vizsgázom és csütörtökön is szóval nagy tanulásban vagyok.
A következő rész leghamarabb pénteken jön, de az hosszabb lesz és nem lesz ennyire unalmas.
Remélem azért tetszett!
És ne feledjétek: csak 30 elolvastam után jön a kövi!!!
puszi <3