Lizy szemszögéből:
Miután Ann elment, nekem és Kate-nek egyszerre szólalt meg a telefonunk. Mindketten felkaptuk és reménykedve szóltunk bele.
- Haló!
- Haló! Lizy te vagy az? Itt Zayn.
- Igen én. Szia.
- Szia. Noshát szeretnél eljöni velem valahová?
- Persze. Hova?
- Hát azt majd kitaláljuk.
- Oké.
- Hol vagy most?
- A Christchurch Roadon.
- Oké várj meg ott. 5 perc és ott vagyok.
- Hát jó. Akkor szia.
- Szia.- és letettem. Sophi azonnal kérdezősködni kezdett.
- Na mi volt?
- Zaynnel elmegyünk valahová.
- Hova?
- Hát azt még nem döntöttük el.
- Látom ő sem spilázza túl a dolgokat.
- Nem és az nem is baj.
- Ja. A ti kapcsolatotok elég nyugis lesz, ha összejöttök.
- Remélem. És téged Louis hívott Kate?
- Nem, téves volt.
- Óóó, pedig drukkoltam. Nem baj még hívhat.
- Remélem, nem szeretnék egyedül lenni egész nap.
- Én érzem, hogy hívni fog. Sőt biztosan tudom- mondta elváltoztatott hangon Sophi.
- Ne hülyéskedj már! Ez nekem fontos! Szívás lenne, ha ti mind összejönnétek álmaitok pasijával, míg nekem az egyik debil osztálytársunk jutna.
- Nyugii!! Csak oldom a feszkót!
- Sophi szerintem mennetek kéne, nehogy elkéss!
- Oké igazad van. Gyere Kate!- elköszöntek és elindultak. Épphogy befordultak a sarkon, mikor egy sötétkék Volkswagen állt meg előttem. Minden sietség nélkül kikászálódott belőle Zayn.
- Hali! Siettem ahogy tudtam.
- Hello!- s adtunk egymásnak két puszit.
- Szeretnél valami konkrétat csinálni?
- Nekem teljesen mindegy.
- Oké, akkor csak kocsikázunk, s majd meglátjuk mi sül ki ebből a randiból.
Úr isten randinak hívta. Tee jó ég! ZAYN MALIK!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a Brighton felé vezető úton. Hogy miért azon, azt nem is sejtettem. Hosszú volt az út, de mi észre sem vettük. Annyi mindent megtudtam róla. Igaz éreztem rajta, hogy nem könnyen nyílik meg, de ennek ellenére egész sokat beszélt.Kiderült, hogy nagyon hasonló az érdeklődési körünk. Mindketten szeretünk lazítani és csak úgy lenni. Mondjuk saját bevallása szerint nem sok ideje van pihizni. Az kár. Ha mondjuk összejönnénk nem tudom hogyan kezelném, azt hogy folyton távol vagyunk egymástól. De ez már a jövő zenéje. Most csak egymásra koncentráltunk.
Olyan 2 óra autókázás után megérkeztünk Brightonba. Nem értettem miért hozott ide, hisz tudtommal fél a víztől.
- Igen, féltem, de a What makes you beautiful forgatása során megszokta és egyre jobban szeretek ide lejönni. Tudok egy eldugott kis partrészt, ahol sosincs senki.
- És ide jársz relaxálni?
- Többnyire. És most például téged is ide hoztalak.
- Nanemár!! Fel se tűnt.- bokszoltam bele a vállába.
- Na gyere megmutatom a kedvenc hotdogosom!
- Hmm.. nyami.
- De még mennyire, hogy hmm!- nevetett.
A hotdog tényleg baromi jó volt. Utána leültünk a homokba és tovább beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magam. Semmi extra nem volt, csak mi ketten. Igazi lazulós délutánunk volt. Este indultunk el haza. Az Út hamar eltelt, de mivel nem voltak otthon anyuék behívtam és adtam neki egy kis kaját.
- Úúú! Ez nagyon finom. Én nekem sosem sikerül ilyen jól.- mondta a sebtében összedobott palacsintámra.
- Köszönöm. Örülök, hogy ízlik.
Még egy fél órát maradt, aztán kikísértem a kapuig.
- Nagyon jól éreztem magam veled! Megismételhetnénk majd! Mit szólsz hozzá?
- Jó ötlet. Én is jól éreztem magam és köszönöm, hogy megmutattad a privát relaxáló helyedet.
- Az ezentúl közös.
- Oké.- kicsit belepirultam a beszélgetésbe és ezt észre is vette, de nem szólt semmit, csak megfogta a kezem és magához ölelt. Adott egy puszit a homlokomra aztán elindult a kocsi felé.
- Jó éjt!- szóltam utána.
- Még nem végeztem.- jött egy csomaggal a kezében.
- Jobb vagy bal?
- Jobb.
- Akkor tessék.- A kezét az arcom elé tette. Volt valami benne de a sötétben nem láttam, hogy mi az.
- Csukd be a szemed!
- Minek?- kérdeztem, de azért becsuktam.
És akkor megtörtént az amire azóta vágyok, amióta megláttam abban a bizonyos műsorban. A csókja ..... nem tudom kifejezni magam szavakkal. Egyszerűen szédítő volt. Sajnos nem tartott túlzottan sokáig, de nekem ennyi is elég volt. Egyenlőre.
Miután elment, alig tudtam a dolgaimra koncentrálni. A hálóingemet fordítva vettem fel, fog krém nélkül akartam fogat mosni és melléültem a széknek. Felhívtam a lányokat és mindnek elmeséltem a napom legizgisebb történéseit.
- .... és akkor megcsókolt.
- Úr isten!!! Képzeld el én.....
2012. február 29., szerda
2012. február 28., kedd
5. fejezet
Ann szemszögéből:
Reggeli után elindultunk Sophival a foci edzésére. Már majdnem odaértünk, amikor megszólalt a mobilom. Felvettem és ha Kate nem fog meg, menten elájulok. Ugyanis Liam hívott.
- Szia Ann! Liam vagyok.
- Ö... sz-szia!
- Lenne kedved elkísérni egy fotózásra?
- H-hogy én?
- Igen. -nevette el magát.
- Hát persze!
- Szuper! Utána elmehetnénk mondjuk moziba vagy ilyesmi.
- ...
- Ann itt vagy?
- Ja igen csak épp fel nem foghatom, hogy miért engem hívsz.
- Hááát mert nagyon megkedveltelek.
- Ez most komoly vagy csak szivatsz?
- Komoly. Szóval eljönnél velem?
- Igen.... igen.
- Oké, akkor 20 perc múlva a házatoknál leszek. Jó?
- Rendben. Akkor 20 perc múlva. Szia.
- Szia.
Letettem a telefont és felsikítottam. Nem hiszem el. Liam Payn randira hívott!!! A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténik. A többiek kérdő szemekkel meredtek rám.
- Asszem Sophi nem tudok elmenni veled, mert most hívott Liam, hogy lenne-e kedvem elkísérni egy fotózásra. Utána meg moziba visz.
- Úristen akkor siess, mert valami 20 perc múlvát hallottam!
- Igen akkor lesz a házunknál. Jézus, Liam Payn a házunknál fog rám várni.- ugrálhatnékom támadt, de nem akartam gyerekesnek tűnni. Gyorsan elköszöntem mindenkitől és elindultam visszafelé. Szerencsére hamar hazaértem és maradt 10 percem átöltözni. Mivel nem tudtam milyen cucc kell egy fotózásra, felvettem egy szoknyát, a kedvenc felsőm és a telitalpú magassarkú szandálom. A táskámba a biztonság kedvéért eltettem egy vékony pulcsit. Hátha. Miután kész lettem hallottam a csengőt és rohantam ajtót nyitni. Liam mint valami félisten állt előttem. Haja tökéletesen belőve, barna gatya, fehér póló és pilótaszemcsi. Kizárt hogy ez értem jött.
- Szia.- köszönt félénken, de hogy mitől parázott nem tudom. - Nagyon csinos vagy!
- Szia. Köszönöm. Te is jól nézel ki.
- Köszi. Mehetünk?- nyújtotta a kezét.
- Persze.- és megfogtam a rám váró kezet.
A kocsiban elmesélte, hogy miért csak őt fotózzák. Elvileg valami címlapra kell, mert őt választották a legtöbben. Ezt nem nagyképűen mondta, hanem szerényen. Tök érdekes, hogy mennyien rajonganak érte, mégis milyen szerény. Ezt el is mondtam neki.
- Tudod, ha ennyien szeretnek azért mert énekelsz, az nagyon jó érzés, de a fiúkkal a földön tartjuk egymást. Mindig figyelmesztetjük egymást, ha elszaladna vele a ló. Egyébként sokszor megkapom, hogy nem is azért szeretnek, hanem a kinézetem miatt. Ez nem esik jól. Amúgy meg szerintem tök átlagos kinézetem van. Nem?
- Ööö hát nem éppen.
- Reméltem is, hogy ez lesz a válasz. De csak mert te mondtad.- kacsintott rám.
- És amúgy nem fura, hogy ennyi lány odavan érted?
- De nagyon. És nem is jó, kivéve egyesek esetében.- nézett rám mosolyogva.- Tudod ez egyáltalán nem könnyíti meg az ismerkedést, bárki bármit is hisz. Sosem tudom, hogy ki miért szeret. Vajon a hírnevem kell nekik, vagy tényleg én?
- És ezt hogy szűröd le?
- Hát általában jók a megérzéseim. A kevés sminket használó lányok jönnek be. A természetesek. És az ilyenek általában nem a paparizzik miatt ismerkednek velem.
- És én szerinted milyen lány vagyok?
- Te? Hát te egyszerűen elvarázsolsz minden alkalommal és mindezt úgy, hogy te csodálkozol, hogy én mit akarok tőled, miközben én pont ugyan ezt érzem. Nem tudom mivel érdemeltem ki a figyelmedet.
- Hmm... ez vicces.
- Fú nézd megjöttünk.
Egy óriási épület előtt állt meg a kocsival. Kinyitotta nekem az ajtót és bementünk. A tizedik emeletre kellett menni, tehát úgy döntöttünk liftezünk. Fenn Liamot egy húszas éveiben járó nő azonnal el akarta vinni, de Liam nem ment, mert először körbe akart vezetni. Megmutatott minden. A kellékektől kezdve az öltözőkig. Nagyon izgalmasnak ígérkezett a fotózás. A fotós odajött, és felajánlotta, hogy üljek nyugodtan mellé. Liam tiltakozni próbált, mondván el fogom vonni a figyelmét, de én elfogadtam.
A fotózás elkezdődött és Liamnak valami fura hacukát kellet először magára venni. Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek. Láttam rajta is, hogy nincs oda a cuccért. Meg is mondta a véleményét, mire azonnal ugrottak vagy tizen, hogy átöltöztessék. A második cucc már sokkal jobb volt. Ebben kezdődött el tehát a fotózás.
A fotós mondta neki, hogy nyugodtan flörtöljön velem, ha már itt vagyok.( Márminhogy ne a kamerával, hanem inkább velem.) Liam pillantásaiba beleremegett a gyomrom. Azt hittem ott fordulok le a székről. És aztán eljött egy igen kritikus pillanat számomra.
- Oké Liam, most vedd le a pólót.- és levette. Ha egy kedves lány nem hoz vizet és tovább kell néznem, azt hiszem kórházba kerültem volna.
A fotózás végeztével odajött hozzám és megkérdezte milyen volt.
- Nagyon izgi.
- Remélem nem unatkoztál, mert a vége felé, mintha kicsit fehér voltál. Vagy rosszul lettél?
- Egy kicsit.
- Biztos éhes vagy akkor. Gyere menjünk, együnk valamit.
- Oké.- Nem az éhség miatt volt ám, de ezt már csak magamban tettem hozzá.
Kézen fogott és elmentünk a szomszédos pizzázóba. Ketten ettünk egy pizzát és beszélgettünk mindenféléről. Ő is mesélt magáról meg én is. Ezután mivel nem volt kedvünk emberek közé menni, átmentünk hozzá.
Zaynnel lakott együtt. A házuk nagyon otthonos volt. A rend szót nem ismerték, de hát fiúk vagy nem? Letöltött egy jó filmet majd megnéztük. Miután a film végére értünk már kezdett sötétedni.
Nem akarta, hogy egyedül menjek haza ezért hazakísért. Kiderült, hogy csak fél óra sétányira lakik tőlem, úgyhogy kézen fogva sétáltunk az utcán. Olyan romantikus volt a sötétben az utcai lámpák fénye mellett. A házunk előtt maga felé fordított és megfogta a másik kezem is.
- Nagyon jól éreztem megam Ann.
- Én is. Köszönöm, hogy elhívtál.
- Én köszönöm, hogy eljöttél.
És akkor közelebb lépett.
- Tudod, azt hiszem... talán inkább megmutatom.- És megcsókolt. Lágyan, gyengéden. Először nem tudtam mi történik velem. Majd amikor rájöttem, hogy életem pasijával csókolózok, elkezdett forogni körülöttem a világ. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Akkor tértem magamhoz, amikor meghallottam apu hangját.
- Khmm...
Erre gyorsan hátráltunk mindketten egy egy lépést. Liam gyorsan kapcsolt és már ott is termett apu előtt. Kezet nyújtott neki és bemutatkozott.
- Liam Payn.
- Tom Fletsher.- és ekkor hozzám fordult.- Ann nem ezzel a fiúval van kitapétázva a falad?
- Apuuuu!!- legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben.
- Jajj bocsi ez ciki?
- Igen.- suttogtam.
- Hát én azért örülök neki.- mosolygott Liam.
- Najó elég! Jó éjt Liam.- mondtam és vette a célzást, szóval lelépett.
- Apuu! Ezt mért kellett.
- Ha jól láttam megcsókolt.
- És? Nagy vagyok már.
- Aha, de a mosogatáshoz még kicsi vagy mi?
- Az más.- ezzel becsörtettem a házba. Anyu adott vacsorát és közben mindent elmeséltem Biancának, a nővéremnek.
- Aztaa hugi. Ez nem semmi. Büszke vagyok rád. - mosolygott. Ő volt a családban az egyetlen aki nem nevetett ki amiatt, hogy 1D rajongó voltam. Mindenki szerint gyerekes rajongás volt az egész, de most. Ha. Én nyertem. Kaja után lezuhanyoztam és felhívtam a lányokat. Úgy tűnt nem csak én szórakoztam jól aznap.
Reggeli után elindultunk Sophival a foci edzésére. Már majdnem odaértünk, amikor megszólalt a mobilom. Felvettem és ha Kate nem fog meg, menten elájulok. Ugyanis Liam hívott.
- Szia Ann! Liam vagyok.
- Ö... sz-szia!
- Lenne kedved elkísérni egy fotózásra?
- H-hogy én?
- Igen. -nevette el magát.
- Hát persze!
- Szuper! Utána elmehetnénk mondjuk moziba vagy ilyesmi.
- ...
- Ann itt vagy?
- Ja igen csak épp fel nem foghatom, hogy miért engem hívsz.
- Hááát mert nagyon megkedveltelek.
- Ez most komoly vagy csak szivatsz?
- Komoly. Szóval eljönnél velem?
- Igen.... igen.
- Oké, akkor 20 perc múlva a házatoknál leszek. Jó?
- Rendben. Akkor 20 perc múlva. Szia.
- Szia.
Letettem a telefont és felsikítottam. Nem hiszem el. Liam Payn randira hívott!!! A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténik. A többiek kérdő szemekkel meredtek rám.
- Asszem Sophi nem tudok elmenni veled, mert most hívott Liam, hogy lenne-e kedvem elkísérni egy fotózásra. Utána meg moziba visz.
- Úristen akkor siess, mert valami 20 perc múlvát hallottam!
- Igen akkor lesz a házunknál. Jézus, Liam Payn a házunknál fog rám várni.- ugrálhatnékom támadt, de nem akartam gyerekesnek tűnni. Gyorsan elköszöntem mindenkitől és elindultam visszafelé. Szerencsére hamar hazaértem és maradt 10 percem átöltözni. Mivel nem tudtam milyen cucc kell egy fotózásra, felvettem egy szoknyát, a kedvenc felsőm és a telitalpú magassarkú szandálom. A táskámba a biztonság kedvéért eltettem egy vékony pulcsit. Hátha. Miután kész lettem hallottam a csengőt és rohantam ajtót nyitni. Liam mint valami félisten állt előttem. Haja tökéletesen belőve, barna gatya, fehér póló és pilótaszemcsi. Kizárt hogy ez értem jött.
- Szia.- köszönt félénken, de hogy mitől parázott nem tudom. - Nagyon csinos vagy!
- Szia. Köszönöm. Te is jól nézel ki.
- Köszi. Mehetünk?- nyújtotta a kezét.
- Persze.- és megfogtam a rám váró kezet.
A kocsiban elmesélte, hogy miért csak őt fotózzák. Elvileg valami címlapra kell, mert őt választották a legtöbben. Ezt nem nagyképűen mondta, hanem szerényen. Tök érdekes, hogy mennyien rajonganak érte, mégis milyen szerény. Ezt el is mondtam neki.
- Tudod, ha ennyien szeretnek azért mert énekelsz, az nagyon jó érzés, de a fiúkkal a földön tartjuk egymást. Mindig figyelmesztetjük egymást, ha elszaladna vele a ló. Egyébként sokszor megkapom, hogy nem is azért szeretnek, hanem a kinézetem miatt. Ez nem esik jól. Amúgy meg szerintem tök átlagos kinézetem van. Nem?
- Ööö hát nem éppen.
- Reméltem is, hogy ez lesz a válasz. De csak mert te mondtad.- kacsintott rám.
- És amúgy nem fura, hogy ennyi lány odavan érted?
- De nagyon. És nem is jó, kivéve egyesek esetében.- nézett rám mosolyogva.- Tudod ez egyáltalán nem könnyíti meg az ismerkedést, bárki bármit is hisz. Sosem tudom, hogy ki miért szeret. Vajon a hírnevem kell nekik, vagy tényleg én?
- És ezt hogy szűröd le?
- Hát általában jók a megérzéseim. A kevés sminket használó lányok jönnek be. A természetesek. És az ilyenek általában nem a paparizzik miatt ismerkednek velem.
- És én szerinted milyen lány vagyok?
- Te? Hát te egyszerűen elvarázsolsz minden alkalommal és mindezt úgy, hogy te csodálkozol, hogy én mit akarok tőled, miközben én pont ugyan ezt érzem. Nem tudom mivel érdemeltem ki a figyelmedet.
- Hmm... ez vicces.
- Fú nézd megjöttünk.
Egy óriási épület előtt állt meg a kocsival. Kinyitotta nekem az ajtót és bementünk. A tizedik emeletre kellett menni, tehát úgy döntöttünk liftezünk. Fenn Liamot egy húszas éveiben járó nő azonnal el akarta vinni, de Liam nem ment, mert először körbe akart vezetni. Megmutatott minden. A kellékektől kezdve az öltözőkig. Nagyon izgalmasnak ígérkezett a fotózás. A fotós odajött, és felajánlotta, hogy üljek nyugodtan mellé. Liam tiltakozni próbált, mondván el fogom vonni a figyelmét, de én elfogadtam.
A fotózás elkezdődött és Liamnak valami fura hacukát kellet először magára venni. Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek. Láttam rajta is, hogy nincs oda a cuccért. Meg is mondta a véleményét, mire azonnal ugrottak vagy tizen, hogy átöltöztessék. A második cucc már sokkal jobb volt. Ebben kezdődött el tehát a fotózás.
A fotós mondta neki, hogy nyugodtan flörtöljön velem, ha már itt vagyok.( Márminhogy ne a kamerával, hanem inkább velem.) Liam pillantásaiba beleremegett a gyomrom. Azt hittem ott fordulok le a székről. És aztán eljött egy igen kritikus pillanat számomra.
- Oké Liam, most vedd le a pólót.- és levette. Ha egy kedves lány nem hoz vizet és tovább kell néznem, azt hiszem kórházba kerültem volna.
A fotózás végeztével odajött hozzám és megkérdezte milyen volt.
- Nagyon izgi.
- Remélem nem unatkoztál, mert a vége felé, mintha kicsit fehér voltál. Vagy rosszul lettél?
- Egy kicsit.
- Biztos éhes vagy akkor. Gyere menjünk, együnk valamit.
- Oké.- Nem az éhség miatt volt ám, de ezt már csak magamban tettem hozzá.
Kézen fogott és elmentünk a szomszédos pizzázóba. Ketten ettünk egy pizzát és beszélgettünk mindenféléről. Ő is mesélt magáról meg én is. Ezután mivel nem volt kedvünk emberek közé menni, átmentünk hozzá.
Zaynnel lakott együtt. A házuk nagyon otthonos volt. A rend szót nem ismerték, de hát fiúk vagy nem? Letöltött egy jó filmet majd megnéztük. Miután a film végére értünk már kezdett sötétedni.
Nem akarta, hogy egyedül menjek haza ezért hazakísért. Kiderült, hogy csak fél óra sétányira lakik tőlem, úgyhogy kézen fogva sétáltunk az utcán. Olyan romantikus volt a sötétben az utcai lámpák fénye mellett. A házunk előtt maga felé fordított és megfogta a másik kezem is.
- Nagyon jól éreztem megam Ann.
- Én is. Köszönöm, hogy elhívtál.
- Én köszönöm, hogy eljöttél.
És akkor közelebb lépett.
- Tudod, azt hiszem... talán inkább megmutatom.- És megcsókolt. Lágyan, gyengéden. Először nem tudtam mi történik velem. Majd amikor rájöttem, hogy életem pasijával csókolózok, elkezdett forogni körülöttem a világ. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Akkor tértem magamhoz, amikor meghallottam apu hangját.
- Khmm...
Erre gyorsan hátráltunk mindketten egy egy lépést. Liam gyorsan kapcsolt és már ott is termett apu előtt. Kezet nyújtott neki és bemutatkozott.
- Liam Payn.
- Tom Fletsher.- és ekkor hozzám fordult.- Ann nem ezzel a fiúval van kitapétázva a falad?
- Apuuuu!!- legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben.
- Jajj bocsi ez ciki?
- Igen.- suttogtam.
- Hát én azért örülök neki.- mosolygott Liam.
- Najó elég! Jó éjt Liam.- mondtam és vette a célzást, szóval lelépett.
- Apuu! Ezt mért kellett.
- Ha jól láttam megcsókolt.
- És? Nagy vagyok már.
- Aha, de a mosogatáshoz még kicsi vagy mi?
- Az más.- ezzel becsörtettem a házba. Anyu adott vacsorát és közben mindent elmeséltem Biancának, a nővéremnek.
- Aztaa hugi. Ez nem semmi. Büszke vagyok rád. - mosolygott. Ő volt a családban az egyetlen aki nem nevetett ki amiatt, hogy 1D rajongó voltam. Mindenki szerint gyerekes rajongás volt az egész, de most. Ha. Én nyertem. Kaja után lezuhanyoztam és felhívtam a lányokat. Úgy tűnt nem csak én szórakoztam jól aznap.
2012. február 27., hétfő
4. fejezet
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Nem hiszem el, ki hívhat ilyenkor. Esküszöm lelövöm!!! Nagy nehezen felkászálódtam a földről és megkerestem a telefont.
- Vedd már fel- hallottam Lizy álomittas hangját.
- Haló?- szóltam bele.
- Jó reggelt!!!- rikkantotta egy ismerős hang. - Ma arra gondoltam elmehetnénk a vidámparkba. Tudod egy igazi randira. Mondjuk mi már túl vagyunk a csókon, de nem baj, majd úgy teszünk mintha az lenne az első....
- Harry ??
- Igen?
- Basszus reggel nyolc óra, mi a francnak hívsz ilyenkor??
- Te figyeltél rám? Most hívtalak el randira.
- De ilyenkor?
- Gondoltam így korán reggel könnyebben rábeszéllek.
- Hát rosszul gondoltad.
- Jajj ne haragudj! Akkor ha szeretnéd visszahívlak később.
- Már mindegy. Szóval hova is akarsz engem vinni?
- A vidámparkba.
- Oké. Úgyis rég voltam már ott.
- Akkor 14:03-kor ott leszek.
- Pontosan akkor?- nevettem el magam.
- Pontosan.
- Rendben, akkor most leteszem, mert az egész ház felébred a végén.
- Oké szia. És ne késs!!
- Nem fogok! Szia! -azzal letettem a telefont. Visszafordultam a barátnőimhez , akik persze mind felébredtek, és kíváncsian néztek.
- Na? Mit akart?
- Vidámparkba visz.
- Úúú dejó! Remélem Zayn is elhív valahová.- merengett el Lizy.
- Biztos. Amúgy Sophi furcsa, hogy így megváltoztál mindössze egy nap alatt. Na nem mintha bánnám, csak olyan hihetetlen, hogy egyik nap még el sem lehet rángatni a foci pályáról, másnap meg Harry Stylesszal mész a vidámparkba, mikor kijelentetted, hogy azok csak énekelő pávák.
- Tudom. Én sem értem magam, de Harry annyira más mint gondoltam. Egyszerűen levett a lábamról. Olyan érzés ha a közelemben van, mintha ... nem is tudom.... olyan furcsa. Sosem gondoltam volna, hogy egy fiúban így megfog valami. Ha rám mosolyog azzal a pimasz mosolyával, akkor nekem végem.
- Louis szerint amikor téged emlegetett először, akkor látszott rajta, hogy nagyon meg akar kapni.- mondta Kate.
- Igen. Liam meg azt mondta, hogy még nem látta Harryt ilyennek. Úgy értem, hogy ennyire akarjon egy lányt. Caroline csak az ölébe hullott, de te egy kihívás vagy számára.
- Hát asszem elég hamar megadtam magam neki.
- Jajj Sophi, dehogy. Téged még nem hódított meg teljesen. Zayn azt mondta, Harry akkor elégedett a "hódítással" ha már le is feküdtetek. De ti nem fogtok lefeküdni egyhamar, ugye.
- Az tuti! És most, hogy ezt tudom, így főleg nem.
- Ez a beszéd kislány- veregette meg a hátam Ann. Én meg csak álltam a szoba közepén és a gondolataimba mélyedtem. Vajon Harry csak a kihívás miatt akar engem? Csak meg akar fektetni? Pedig olyan őszintének tűnt. Minden esetre nem fogom magam hagyni. Majd erről beszélek vele. Valamikor.
- Na gyertek lányok kész a reggeli- szólt be a szobába Ann anyukája, Judy.
- Egy pillanat anyu!
A reggelit hamar megettük és én mentem edzésre. Kivételesen a lányok is elkísértek. Azt mondták azért, mert utána még ki akarnak csinosítani a randimra. Tök fura nem? Randim lesz. Nekem. A végén mindegyiküknek el kellett mennie, mert őket is elhívták randira. Edzés után haza mentem, átöltöztem ( farmerrövidnaci, ujjatlan póló és egy kardigán ja és a kedvenc fekete Converse cipőm) aztán elindultam a plázához, mert közben kaptam egy smst, hogy oda menjek.
14:04-re értem oda. Harry természetesen nem volt megelégedve, mert késtem egy percet.
- Fúú most aztán sokat kellett várnod rám!
- Hát igen. Egy perc az sok idő.
- Ööö...
- Nyugi, csak ugratlak.- mosolygott rám, majd kézen fogott és elindultunk. Olyan fél óra séta után értünk oda a vidámparkba. Közben mindenféléről beszéltünk. Azt amit Annék mondtak nem hoztam fel, mert nem akartam elrontani azt a randit. Nagyon jó volt vele beszélgetni. Kiderült, hogy anélkül is tud vicces lenni, hogy állandóan ugratna. Elmesélte, hogy milyen volt az X-faktorban szerepelni, milyen érzés távol lenni a családjától és 18 évesen egyedül élni Londonban. Mondjuk Louis vele lakik, de az mégsem olyan mintha egy felnőtt élne vele.
Én is meséltem neki az én életemről. Hogy hogyan ismerkedtünk meg Katékkel, hogy ki az a Felicity és hogy milyen helyekre szeretnék elmenni, ha lenne rá lehetőségem. Én Rómát mondtam, mert töriből azt szeretttem és kíváncsi lennék rá milyen modjuk a Colosseum vagy a Pantheon. Ő azt mondta szívesen menne Ausztriába, mert még sosem síelt.
Teljesen belemerültünk a beszélgetésbe. Amikor megérkeztünk, viszont mindketten izgatottá váltunk. Megvettük a jegyeket és bementünk. Először a célbalövős játékhoz mentünk, de egyikünk sem nyert. Volt egy olyan érzésem, hogy nem véletlen, mert azok a konzervdobozok nagyon szilárdan álltak. :D A kalapácsütögetős valamiben Harry nyert egy plüss zsiráfot és nekem adta. Ez után vettünk vattacukrot és elindultunk a szellemvasút felé. Beálltunk a sorba, amikor:
- Te Harry Styles vagy?- állt mellénk egy szőke csaj.
- Öööm igen.
- És ki ez a csaj itt melletted? Csakmert nem ajánlom, hogy a barátnőd legyen.
- Hát pedig az. -nézett rám mosolyogva.
- Kár. -és ördögien vigyorgott.- EMBEREK ITT VAN HARRY STYLES!!!- kiáltotta el magát.- Jaj bocsi ezt lehet, hogy nem kellett volna- kapta a szája elé a kezét, majd elment.
- Micsoda egy ördögi csaj!
- Najó szerintem a randinknak annyi- mutattam a felénk rohanó ezernyi lányra.
- Futááás!
És futottunk. Ki a vidámparkból, egyenesen a pláza felé. Nem azért mondom, hogy felvágjak, de simán lefutottuk a csajokat.
- Gyere a parkolóban van a kocsim.
Végigfutottunk a plázán, ahol egyre több lány csatlakozott üldözőinkhez. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és el is indultunk. Volna. Ha Harry nem bénázik egy sort. Nagy nehezen aztán mégis elindulnunk. A lányok pedig bosszankodva tették el a fényképezőgépeket meg tollakat.
- Azta ez meleg volt!
- Ja, de megmenekültünk. Egyébként elég jól bírtad a futást.- mondta kicsit meglepetten.
- Mégis mit vártál egy focistától?
- Jó, de akkor is. te lány vagy.
- Ebbe ne menjünk inkább bele!
- Oké. Akkor most hová?
- Hát nem tudom. Mondjuk elmehetnénk hozzád.
Elmosolyodott.- Szeretnéd mi?
- Mondjuk csinálhatnánk valami kaját. Az olyan romantikus.
- Romantikázni szeretnél? Akkor tudok egy sokkal jobbat.
Először elmentünk hozzá és ő felszeladt valamiért, de én nem mehettem, mondván meglepetés lesz! Miután lejött, betett valamit a csomagtartóba, de nem láttam mit. Ezután elindultunk ki a városból. Már vagy fél órája mentünk, mikor lekanyarodott egy kis földútra. Azon még tíz percig mentünk, majd egy tisztás szélén leállította a motort. Kiszálltunk, nekem meg elállt a lélegzetem.
- Ez gyönyörű!- mondtam. A tisztás tele volt nyáron virágzó ritka virágokkal és patak csörgedezését hallottam az erdőn túlról. Míg én mindent megcsodáltam ő elővett egy piknikkosarat és elkezdte kipakolni.
- Nem rossz mi?- ült le a pokrócra. - Te vagy az első lány akit ide hoztam. Mindig ide járok gondolkodni, ha valami nem megy, vagy csak ideges vagyok. Nagyon nyugodt kis hely.
- Gyönyörű!- ismételtem magam miközben leültem mellé. Az ölébe húzott és megcsókolt.
- Annyira örülök, hogy megismertelek. Zayn szerint teljesen megváltoztattál ilyen rövid idő alatt.
- Én is örülök neked. Te is megváltoztattál. Ha tudnád mennyire!
Ott ültünk, csak mi ketten és hol egymást néztük, hol az égen neveztük el a felhőket. Nem tudom mennyi idő telhett el. Életem eddigi legjobb randija volt. Sötétedéskor indultunk el haza. A kocsiban csendben ültünk. Valami megváltozott köztünk. Már nem az aveszekedős, egymást ugratgató pár voltunk. Sokkal több volt ez már. Nem is tudtam elképzelni, hogy igaz lenne amin még reggel törtem a fejem. Pedig tudtam, hogy egyszer majd meg kell vele beszélnem. De nem most. Ez a nap nagyon de nagyon jól sikerült.
Hazavitt, elbúcsúztunk és bementem a még mindig üres házba. Lefürödtem és elindultam a szobámba. Éhes nem volta, mert Harry mogyorókrémes szendvicseivel bőven jóllaktam. Mielőtt elaludtam volna azonban még háromszor csörgött a telefonom. Először Ann hívott, majd Lizy és Kate.
- Vedd már fel- hallottam Lizy álomittas hangját.
- Haló?- szóltam bele.
- Jó reggelt!!!- rikkantotta egy ismerős hang. - Ma arra gondoltam elmehetnénk a vidámparkba. Tudod egy igazi randira. Mondjuk mi már túl vagyunk a csókon, de nem baj, majd úgy teszünk mintha az lenne az első....
- Harry ??
- Igen?
- Basszus reggel nyolc óra, mi a francnak hívsz ilyenkor??
- Te figyeltél rám? Most hívtalak el randira.
- De ilyenkor?
- Gondoltam így korán reggel könnyebben rábeszéllek.
- Hát rosszul gondoltad.
- Jajj ne haragudj! Akkor ha szeretnéd visszahívlak később.
- Már mindegy. Szóval hova is akarsz engem vinni?
- A vidámparkba.
- Oké. Úgyis rég voltam már ott.
- Akkor 14:03-kor ott leszek.
- Pontosan akkor?- nevettem el magam.
- Pontosan.
- Rendben, akkor most leteszem, mert az egész ház felébred a végén.
- Oké szia. És ne késs!!
- Nem fogok! Szia! -azzal letettem a telefont. Visszafordultam a barátnőimhez , akik persze mind felébredtek, és kíváncsian néztek.
- Na? Mit akart?
- Vidámparkba visz.
- Úúú dejó! Remélem Zayn is elhív valahová.- merengett el Lizy.
- Biztos. Amúgy Sophi furcsa, hogy így megváltoztál mindössze egy nap alatt. Na nem mintha bánnám, csak olyan hihetetlen, hogy egyik nap még el sem lehet rángatni a foci pályáról, másnap meg Harry Stylesszal mész a vidámparkba, mikor kijelentetted, hogy azok csak énekelő pávák.
- Tudom. Én sem értem magam, de Harry annyira más mint gondoltam. Egyszerűen levett a lábamról. Olyan érzés ha a közelemben van, mintha ... nem is tudom.... olyan furcsa. Sosem gondoltam volna, hogy egy fiúban így megfog valami. Ha rám mosolyog azzal a pimasz mosolyával, akkor nekem végem.
- Louis szerint amikor téged emlegetett először, akkor látszott rajta, hogy nagyon meg akar kapni.- mondta Kate.
- Igen. Liam meg azt mondta, hogy még nem látta Harryt ilyennek. Úgy értem, hogy ennyire akarjon egy lányt. Caroline csak az ölébe hullott, de te egy kihívás vagy számára.
- Hát asszem elég hamar megadtam magam neki.
- Jajj Sophi, dehogy. Téged még nem hódított meg teljesen. Zayn azt mondta, Harry akkor elégedett a "hódítással" ha már le is feküdtetek. De ti nem fogtok lefeküdni egyhamar, ugye.
- Az tuti! És most, hogy ezt tudom, így főleg nem.
- Ez a beszéd kislány- veregette meg a hátam Ann. Én meg csak álltam a szoba közepén és a gondolataimba mélyedtem. Vajon Harry csak a kihívás miatt akar engem? Csak meg akar fektetni? Pedig olyan őszintének tűnt. Minden esetre nem fogom magam hagyni. Majd erről beszélek vele. Valamikor.
- Na gyertek lányok kész a reggeli- szólt be a szobába Ann anyukája, Judy.
- Egy pillanat anyu!
A reggelit hamar megettük és én mentem edzésre. Kivételesen a lányok is elkísértek. Azt mondták azért, mert utána még ki akarnak csinosítani a randimra. Tök fura nem? Randim lesz. Nekem. A végén mindegyiküknek el kellett mennie, mert őket is elhívták randira. Edzés után haza mentem, átöltöztem ( farmerrövidnaci, ujjatlan póló és egy kardigán ja és a kedvenc fekete Converse cipőm) aztán elindultam a plázához, mert közben kaptam egy smst, hogy oda menjek.
14:04-re értem oda. Harry természetesen nem volt megelégedve, mert késtem egy percet.
- Fúú most aztán sokat kellett várnod rám!
- Hát igen. Egy perc az sok idő.
- Ööö...
- Nyugi, csak ugratlak.- mosolygott rám, majd kézen fogott és elindultunk. Olyan fél óra séta után értünk oda a vidámparkba. Közben mindenféléről beszéltünk. Azt amit Annék mondtak nem hoztam fel, mert nem akartam elrontani azt a randit. Nagyon jó volt vele beszélgetni. Kiderült, hogy anélkül is tud vicces lenni, hogy állandóan ugratna. Elmesélte, hogy milyen volt az X-faktorban szerepelni, milyen érzés távol lenni a családjától és 18 évesen egyedül élni Londonban. Mondjuk Louis vele lakik, de az mégsem olyan mintha egy felnőtt élne vele.
Én is meséltem neki az én életemről. Hogy hogyan ismerkedtünk meg Katékkel, hogy ki az a Felicity és hogy milyen helyekre szeretnék elmenni, ha lenne rá lehetőségem. Én Rómát mondtam, mert töriből azt szeretttem és kíváncsi lennék rá milyen modjuk a Colosseum vagy a Pantheon. Ő azt mondta szívesen menne Ausztriába, mert még sosem síelt.
Teljesen belemerültünk a beszélgetésbe. Amikor megérkeztünk, viszont mindketten izgatottá váltunk. Megvettük a jegyeket és bementünk. Először a célbalövős játékhoz mentünk, de egyikünk sem nyert. Volt egy olyan érzésem, hogy nem véletlen, mert azok a konzervdobozok nagyon szilárdan álltak. :D A kalapácsütögetős valamiben Harry nyert egy plüss zsiráfot és nekem adta. Ez után vettünk vattacukrot és elindultunk a szellemvasút felé. Beálltunk a sorba, amikor:
- Te Harry Styles vagy?- állt mellénk egy szőke csaj.
- Öööm igen.
- És ki ez a csaj itt melletted? Csakmert nem ajánlom, hogy a barátnőd legyen.
- Hát pedig az. -nézett rám mosolyogva.
- Kár. -és ördögien vigyorgott.- EMBEREK ITT VAN HARRY STYLES!!!- kiáltotta el magát.- Jaj bocsi ezt lehet, hogy nem kellett volna- kapta a szája elé a kezét, majd elment.
- Micsoda egy ördögi csaj!
- Najó szerintem a randinknak annyi- mutattam a felénk rohanó ezernyi lányra.
- Futááás!
És futottunk. Ki a vidámparkból, egyenesen a pláza felé. Nem azért mondom, hogy felvágjak, de simán lefutottuk a csajokat.
- Gyere a parkolóban van a kocsim.
Végigfutottunk a plázán, ahol egyre több lány csatlakozott üldözőinkhez. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és el is indultunk. Volna. Ha Harry nem bénázik egy sort. Nagy nehezen aztán mégis elindulnunk. A lányok pedig bosszankodva tették el a fényképezőgépeket meg tollakat.
- Azta ez meleg volt!
- Ja, de megmenekültünk. Egyébként elég jól bírtad a futást.- mondta kicsit meglepetten.
- Mégis mit vártál egy focistától?
- Jó, de akkor is. te lány vagy.
- Ebbe ne menjünk inkább bele!
- Oké. Akkor most hová?
- Hát nem tudom. Mondjuk elmehetnénk hozzád.
Elmosolyodott.- Szeretnéd mi?
- Mondjuk csinálhatnánk valami kaját. Az olyan romantikus.
- Romantikázni szeretnél? Akkor tudok egy sokkal jobbat.
Először elmentünk hozzá és ő felszeladt valamiért, de én nem mehettem, mondván meglepetés lesz! Miután lejött, betett valamit a csomagtartóba, de nem láttam mit. Ezután elindultunk ki a városból. Már vagy fél órája mentünk, mikor lekanyarodott egy kis földútra. Azon még tíz percig mentünk, majd egy tisztás szélén leállította a motort. Kiszálltunk, nekem meg elállt a lélegzetem.
- Ez gyönyörű!- mondtam. A tisztás tele volt nyáron virágzó ritka virágokkal és patak csörgedezését hallottam az erdőn túlról. Míg én mindent megcsodáltam ő elővett egy piknikkosarat és elkezdte kipakolni.
- Nem rossz mi?- ült le a pokrócra. - Te vagy az első lány akit ide hoztam. Mindig ide járok gondolkodni, ha valami nem megy, vagy csak ideges vagyok. Nagyon nyugodt kis hely.
- Gyönyörű!- ismételtem magam miközben leültem mellé. Az ölébe húzott és megcsókolt.
- Annyira örülök, hogy megismertelek. Zayn szerint teljesen megváltoztattál ilyen rövid idő alatt.
- Én is örülök neked. Te is megváltoztattál. Ha tudnád mennyire!
Ott ültünk, csak mi ketten és hol egymást néztük, hol az égen neveztük el a felhőket. Nem tudom mennyi idő telhett el. Életem eddigi legjobb randija volt. Sötétedéskor indultunk el haza. A kocsiban csendben ültünk. Valami megváltozott köztünk. Már nem az aveszekedős, egymást ugratgató pár voltunk. Sokkal több volt ez már. Nem is tudtam elképzelni, hogy igaz lenne amin még reggel törtem a fejem. Pedig tudtam, hogy egyszer majd meg kell vele beszélnem. De nem most. Ez a nap nagyon de nagyon jól sikerült.
Hazavitt, elbúcsúztunk és bementem a még mindig üres házba. Lefürödtem és elindultam a szobámba. Éhes nem volta, mert Harry mogyorókrémes szendvicseivel bőven jóllaktam. Mielőtt elaludtam volna azonban még háromszor csörgött a telefonom. Először Ann hívott, majd Lizy és Kate.
2012. február 26., vasárnap
3. fejezet
A rázkódástól elestem. Jobban mondva elegánsnak nem mondható mozdulattal a földre huppantam.
- Auu!
Abban a pillanatban Harry már ott is termett és fesegített.
- Minden oké?- kérdezte. Feláltam és eltoltam magam tőle.
- Persze nem vagyok ovis, akit félteni kell minden esésnél! Csak épp nem számítottam rá.- mondtam kicsit morcosan, de éreztem hogy tiszta vörös a fejem. Még szerencse, hogy sötét volt és nem látta.
- Oké, oké, csak segíteni akartam, de látom nincs rá szükséged, mert máris olyan vagy amilyen voltál- mondta egy kis éllel a hangjában.- Amúgy meg most mit csinálunk? Nálam nincs telefon.
- Nálam sincs, de szerintem nyomjuk meg a vészcsengőt, ha van olyan.
- Kérem Őrizzék meg nyugalmukat. A szerelők dolgoznak a probléma megoldásán. Addig is kérem ne mozogjanak sokat, mert az nem segíti a szerelők munkáját. A javítás valószínűleg egy óráig fog tartani. Megértésüket köszönjük!
- Na szép!! Soha nem jutok már haza.
- Hívd fel a barátnőidet és szólj, hogy kicsit késünk.- tanácsolta.
És most először azt tettem amit mondott. Felhívtam Lizyt, hogy mi történt és hogy nyugodjanak, meg kb. egy óra múlva mi is ott leszünk. Kicsit kiakadt és mindenféleképpen meg akart várni, de végül sikerült meggyőznöm, hogy nyugodtan menjen. Aztán leültem a földre és a falnak támasztottam a hátam. Tudom minden lány teljesen oda lenne, hogy Harry Stylesszal beragadt egy liftbe, de engem egy cseppet sem dobott fel. Épp a szandálom piszkáltam, amikor megszólalt.
- Milyen edzésed lenne?
- Foci.
- Naneee!! Te focizol?
- Aha.
- Végülis ha belegondolok, nem is olyan meglepő.
- Tényleg?
- Persze. Te nem olyan lány vagy mint a többi. Azok, menten elájulnának, ha rájuk mosolyognék, vagy ne adj Isten bennragadnék velük egy liftben.
- Háát..
- Ne érts félre ez jó dolog, mert tudod nem annyira jó ha mindenki imád. Ez most furán hangzik nem?
- De. Nagyon.- nevettem el magam.
- És melyik a kedvenc csapatod?
- A Real Madrid.
- Úúú akkor mi nem is barátkozhatunk.
- Barca?
- Jaja.
- Hát akkor ezt a témát ejtsük is szerintem.
- Ó csak nem beszélgetni szeretnél?
- Nem hiszem el!! Végre nyitok felé erre megint olyan lett! Fiúk!
- Milyen az az olyan. Cuki? Sexy? Na, na?
- Inkább idegesítő.
- És ezt te mondod?
- Jól hallottad.
- Amúgy mi is a problémád velem?
- Hát nem is tudom... talán az, hogy nagykpű vagy.
- Mi ééén?- játszotta a sértődöttet.
- Pontosan.
- Na ide figyelj!- odajött hozzám felrántott a földről és a falhoz nyomott a testével. Az ajkai csak pár centire voltak az enyéimtől. Éreztem a lehelletét is.- Te nekem soha ne mondj ilyet többé, mert nem esik jól.- suttogta.
- Az engem nem érdekel.
- Pedig jobb lenne, ha érdekelne, mert azért nem esik jól, mert te mondod. Ha más mondaná nem érdekelne, de te más vagy, mint a többi lány és sikerült két perc alatt olyan benyomást tenned rám, hogy mindig te jársz a fejemben.- és még közelebb hajolt.
- Ne merj megcsókolni!
- Nem foglak, majd te engem!
- Na azt lesheted!
- Majd meglátjuk.- ezzel elengedett. Én pedig azzal a lendülettel visszacsúsztam a földre.- Mivan nembírta a lábad? - és mintha kicsit sértődött lett volna a hangja.
- Lehet.
- Hmm...
- Ne hümmögj nekem, hanem inkább gyere ide és húzz fel innen.
- Minek?
- Csak húzz fel.
Odajött és felhúzott, én pedig se szó, se beszéd megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődik, de aztán elmosolydott és visszacsókolt. Életem legjobb csókja volt. Annyira puhák voltak az ajkai, hogy nehezen sikerült betelnem vele. Azt kell, hogy mondjam igen profi ebben a csókolózósdiban :$. Mikor kb. két perc után abbahagytuk, mindketten lihegtünk. Közelebb húzott magához én pedig, beletemettem a fejem a mellkajába.
- Én sosem szoktam csak így megcsókolni embereket, akiket alig ismerek- suttogtam.
- Ezt most nagyon jól tetted.
- Azt mondod?- néztem a szemébe, legalábbis próbáltam mert még mindig sötét volt.
- Azt.- és most ő csókolt meg engem. Először lassan, alaposan, aztán egyre hevesebben. Éreztem, hogy a kezei simogatják a hátam, majd egyre lejebb csúsztak. Ki tudja hova jutottak volna azok a kezek, ha csak ki nem gyulladnak a lámpák és a lift újra el nem indul.
- De gyorsak voltak. Én még kibírtam volna egy ideig.- panaszkodott.
- Egyet kell, hogy értsek veled.- erre mindketten elnevettük magunkat.
A lift hamar leért és kinyílt az ajtó, mi pedig kiléptünk a liftből. Arra ami ott volt azt hiszem egyikünk sem volt fekészülve. Kamerák villogtak mindenfelől. Kérdések milliói záporoztak ránk, mi meg csak álltunk és nem értettük a helyzetet. Harry azonban hamar kapcsolt és mondta, hogy ne nézzek semerre és ne válaszoljak semmilyen kérdésre. Elkezdett maga előtt tolni kifelé. A biztonságiaknak hála kijutottunk a plázából és kint beszálltunk egy sötétített üvegű Hammerbe.
- Hű- sóhajtottam.- Ez nem volt semmi, ahogy ez a kocsi sem az.
- Hát majd megszokod.- kacsintott.
- Miért is?
- Mert miután megcsókoltál, ráadásul nem is akárhogy, nem tűnhetsz el az életemből csak úgy!
- Majd meglátjuk!- mosolyogtam kacéran.
- Hmm szeretem ezt a mosolyod.- Majd adott egy puszit a számra.- Olyan...- még egy puszi- sexy!- még egy puszi, amiből végül egy csók lett.
- Örülök, hogy tetszik.
- Hoppá, már meg is érkeztünk.
- Amúgy hol is vagyunk?- néztem ki az ablakon, mert egyáltalán nem volt ismerős a hely.
- Ez...- nyitotta ki az ajtót nekem és egy kis kocsmára mutatott- a One Direction törzshelye.
- Azta! Cukii!- ugrattam.
- Haha... Na gyere!- azzal kézen fogott és az épület felé húzott.
- Tudod csak azért engedem, hogy fogd a kezem, mert ...
- Mert bírsz engem. Ugye ezt akartad mondani?- nézett rám vigyorogva.
- Majdnem.- válaszoltam és nyomtam egy puszit az arcára, mire mosolyogva beléptünk a picike kocsmába.
A helység zsúfolásig tele volt. Mi viszont egyenesen az emeletre mentünk, ahol egy kis szobában vártak ránk a barátaink. Mikor beléptünk, csend lett. Mindenki először a kezünket nézte, mivel még mindig fogtuk egymásét. Aztán Harry szólalt meg.
- Mivan??
- Á semmi csak már azt hittük kinyírtátok egymást, de amint látjuk, ti egészen mást csináltatok abban a liftben.- mondta Louis, de a mondat végét már alig hallottam, mert Kate a nyakamba ugrott és elkezdett arról beszélni, hogy mennyire izgult, meg minden.
- Nyugimár Kate. Túlélte és itt van, sőt amit látod nem valószínű, hogy unatkozott.- modta Ann, és közben jelentőségteljen a szemembe nézett. Ez olyan " este mindent elmondassz" nézés volt.
- Na hamár mind itt vagyunk, együnk, mert farkas éhes vagyok!- jelentette ki Niall.
Miközben ettünk mindenki nagyon jól érezte magát és a végén Niall barátnője is befutott. Kiderült, hogy az ő családjáé a kocsma és itt ismerte meg Niallt. Lolának hívták. Nagyon rendes lány volt. Aztán ők hamar elmentek mert még volt valami dolguk. Olyan este 10kor mi is elindultunk. A fiúk hazavittek minket Annékhez.
- Jó éjt -mondtam Harrynek, majd adtam neki egy puszit az arcára, mert nem akartam mindenki előtt megcsókolni. Ez persze nem tetszett neki.
- Ez mi volt kérek egy rendes puszit- mondta jó hangosan, mire persze mindenki felénk nézett.
- Istenem- forgattam a szemem, majd megcsókoltam.
- Ez mindjárt más- mondta elégedetten. Erre mindenki elnevette magát.
Már indultam volna be, amikor Harry megállított.
- Nana, ne olyan sietősen. - és kattant a vaku a telefonján, ami mint kiderült végig nála volt.
- Naaa kaptam aszemem elé a kezem.- láttam, hogy rázkódik a válla az elfolytott nevetéstől, úgyhogy megnéztem a képet. Hát tényleg vicces volt, mivel ritkahülyén néztem ki rajta.- Ezt azonnal töröld ki!- parancsoltam.
- Dehogy! Na mond a számod!
Megadtam a számom, aztán engedélyt kértem a távozásra, amit Harry csak egy újabb csók után adott meg.
Annék háza óriási, mondjuk nem is csoda hiszen a szülei politikusok. Bementünk, köszöntünk, majd gyorsan felmentünk Ann szobájába és mindent átbeszéltünk. Nem csak az én számomat kérték el, hanem az övékét is. Miután mindenki mindenről beszámolt Lizy megállapította, hogy nagyon szerencsések vagyunk. És milyen igaza volt. Tisztára mint egy modern tündérmese.
- Auu!
Abban a pillanatban Harry már ott is termett és fesegített.
- Minden oké?- kérdezte. Feláltam és eltoltam magam tőle.
- Persze nem vagyok ovis, akit félteni kell minden esésnél! Csak épp nem számítottam rá.- mondtam kicsit morcosan, de éreztem hogy tiszta vörös a fejem. Még szerencse, hogy sötét volt és nem látta.
- Oké, oké, csak segíteni akartam, de látom nincs rá szükséged, mert máris olyan vagy amilyen voltál- mondta egy kis éllel a hangjában.- Amúgy meg most mit csinálunk? Nálam nincs telefon.
- Nálam sincs, de szerintem nyomjuk meg a vészcsengőt, ha van olyan.
- Kérem Őrizzék meg nyugalmukat. A szerelők dolgoznak a probléma megoldásán. Addig is kérem ne mozogjanak sokat, mert az nem segíti a szerelők munkáját. A javítás valószínűleg egy óráig fog tartani. Megértésüket köszönjük!
- Na szép!! Soha nem jutok már haza.
- Hívd fel a barátnőidet és szólj, hogy kicsit késünk.- tanácsolta.
És most először azt tettem amit mondott. Felhívtam Lizyt, hogy mi történt és hogy nyugodjanak, meg kb. egy óra múlva mi is ott leszünk. Kicsit kiakadt és mindenféleképpen meg akart várni, de végül sikerült meggyőznöm, hogy nyugodtan menjen. Aztán leültem a földre és a falnak támasztottam a hátam. Tudom minden lány teljesen oda lenne, hogy Harry Stylesszal beragadt egy liftbe, de engem egy cseppet sem dobott fel. Épp a szandálom piszkáltam, amikor megszólalt.
- Milyen edzésed lenne?
- Foci.
- Naneee!! Te focizol?
- Aha.
- Végülis ha belegondolok, nem is olyan meglepő.
- Tényleg?
- Persze. Te nem olyan lány vagy mint a többi. Azok, menten elájulnának, ha rájuk mosolyognék, vagy ne adj Isten bennragadnék velük egy liftben.
- Háát..
- Ne érts félre ez jó dolog, mert tudod nem annyira jó ha mindenki imád. Ez most furán hangzik nem?
- De. Nagyon.- nevettem el magam.
- És melyik a kedvenc csapatod?
- A Real Madrid.
- Úúú akkor mi nem is barátkozhatunk.
- Barca?
- Jaja.
- Hát akkor ezt a témát ejtsük is szerintem.
- Ó csak nem beszélgetni szeretnél?
- Nem hiszem el!! Végre nyitok felé erre megint olyan lett! Fiúk!
- Milyen az az olyan. Cuki? Sexy? Na, na?
- Inkább idegesítő.
- És ezt te mondod?
- Jól hallottad.
- Amúgy mi is a problémád velem?
- Hát nem is tudom... talán az, hogy nagykpű vagy.
- Mi ééén?- játszotta a sértődöttet.
- Pontosan.
- Na ide figyelj!- odajött hozzám felrántott a földről és a falhoz nyomott a testével. Az ajkai csak pár centire voltak az enyéimtől. Éreztem a lehelletét is.- Te nekem soha ne mondj ilyet többé, mert nem esik jól.- suttogta.
- Az engem nem érdekel.
- Pedig jobb lenne, ha érdekelne, mert azért nem esik jól, mert te mondod. Ha más mondaná nem érdekelne, de te más vagy, mint a többi lány és sikerült két perc alatt olyan benyomást tenned rám, hogy mindig te jársz a fejemben.- és még közelebb hajolt.
- Ne merj megcsókolni!
- Nem foglak, majd te engem!
- Na azt lesheted!
- Majd meglátjuk.- ezzel elengedett. Én pedig azzal a lendülettel visszacsúsztam a földre.- Mivan nembírta a lábad? - és mintha kicsit sértődött lett volna a hangja.
- Lehet.
- Hmm...
- Ne hümmögj nekem, hanem inkább gyere ide és húzz fel innen.
- Minek?
- Csak húzz fel.
Odajött és felhúzott, én pedig se szó, se beszéd megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődik, de aztán elmosolydott és visszacsókolt. Életem legjobb csókja volt. Annyira puhák voltak az ajkai, hogy nehezen sikerült betelnem vele. Azt kell, hogy mondjam igen profi ebben a csókolózósdiban :$. Mikor kb. két perc után abbahagytuk, mindketten lihegtünk. Közelebb húzott magához én pedig, beletemettem a fejem a mellkajába.
- Én sosem szoktam csak így megcsókolni embereket, akiket alig ismerek- suttogtam.
- Ezt most nagyon jól tetted.
- Azt mondod?- néztem a szemébe, legalábbis próbáltam mert még mindig sötét volt.
- Azt.- és most ő csókolt meg engem. Először lassan, alaposan, aztán egyre hevesebben. Éreztem, hogy a kezei simogatják a hátam, majd egyre lejebb csúsztak. Ki tudja hova jutottak volna azok a kezek, ha csak ki nem gyulladnak a lámpák és a lift újra el nem indul.
- De gyorsak voltak. Én még kibírtam volna egy ideig.- panaszkodott.
- Egyet kell, hogy értsek veled.- erre mindketten elnevettük magunkat.
A lift hamar leért és kinyílt az ajtó, mi pedig kiléptünk a liftből. Arra ami ott volt azt hiszem egyikünk sem volt fekészülve. Kamerák villogtak mindenfelől. Kérdések milliói záporoztak ránk, mi meg csak álltunk és nem értettük a helyzetet. Harry azonban hamar kapcsolt és mondta, hogy ne nézzek semerre és ne válaszoljak semmilyen kérdésre. Elkezdett maga előtt tolni kifelé. A biztonságiaknak hála kijutottunk a plázából és kint beszálltunk egy sötétített üvegű Hammerbe.
- Hű- sóhajtottam.- Ez nem volt semmi, ahogy ez a kocsi sem az.
- Hát majd megszokod.- kacsintott.
- Miért is?
- Mert miután megcsókoltál, ráadásul nem is akárhogy, nem tűnhetsz el az életemből csak úgy!
- Majd meglátjuk!- mosolyogtam kacéran.
- Hmm szeretem ezt a mosolyod.- Majd adott egy puszit a számra.- Olyan...- még egy puszi- sexy!- még egy puszi, amiből végül egy csók lett.
- Örülök, hogy tetszik.
- Hoppá, már meg is érkeztünk.
- Amúgy hol is vagyunk?- néztem ki az ablakon, mert egyáltalán nem volt ismerős a hely.
- Ez...- nyitotta ki az ajtót nekem és egy kis kocsmára mutatott- a One Direction törzshelye.
- Azta! Cukii!- ugrattam.
- Haha... Na gyere!- azzal kézen fogott és az épület felé húzott.
- Tudod csak azért engedem, hogy fogd a kezem, mert ...
- Mert bírsz engem. Ugye ezt akartad mondani?- nézett rám vigyorogva.
- Majdnem.- válaszoltam és nyomtam egy puszit az arcára, mire mosolyogva beléptünk a picike kocsmába.
A helység zsúfolásig tele volt. Mi viszont egyenesen az emeletre mentünk, ahol egy kis szobában vártak ránk a barátaink. Mikor beléptünk, csend lett. Mindenki először a kezünket nézte, mivel még mindig fogtuk egymásét. Aztán Harry szólalt meg.
- Mivan??
- Á semmi csak már azt hittük kinyírtátok egymást, de amint látjuk, ti egészen mást csináltatok abban a liftben.- mondta Louis, de a mondat végét már alig hallottam, mert Kate a nyakamba ugrott és elkezdett arról beszélni, hogy mennyire izgult, meg minden.
- Nyugimár Kate. Túlélte és itt van, sőt amit látod nem valószínű, hogy unatkozott.- modta Ann, és közben jelentőségteljen a szemembe nézett. Ez olyan " este mindent elmondassz" nézés volt.
- Na hamár mind itt vagyunk, együnk, mert farkas éhes vagyok!- jelentette ki Niall.
Miközben ettünk mindenki nagyon jól érezte magát és a végén Niall barátnője is befutott. Kiderült, hogy az ő családjáé a kocsma és itt ismerte meg Niallt. Lolának hívták. Nagyon rendes lány volt. Aztán ők hamar elmentek mert még volt valami dolguk. Olyan este 10kor mi is elindultunk. A fiúk hazavittek minket Annékhez.
- Jó éjt -mondtam Harrynek, majd adtam neki egy puszit az arcára, mert nem akartam mindenki előtt megcsókolni. Ez persze nem tetszett neki.
- Ez mi volt kérek egy rendes puszit- mondta jó hangosan, mire persze mindenki felénk nézett.
- Istenem- forgattam a szemem, majd megcsókoltam.
- Ez mindjárt más- mondta elégedetten. Erre mindenki elnevette magát.
Már indultam volna be, amikor Harry megállított.
- Nana, ne olyan sietősen. - és kattant a vaku a telefonján, ami mint kiderült végig nála volt.
- Naaa kaptam aszemem elé a kezem.- láttam, hogy rázkódik a válla az elfolytott nevetéstől, úgyhogy megnéztem a képet. Hát tényleg vicces volt, mivel ritkahülyén néztem ki rajta.- Ezt azonnal töröld ki!- parancsoltam.
- Dehogy! Na mond a számod!
Megadtam a számom, aztán engedélyt kértem a távozásra, amit Harry csak egy újabb csók után adott meg.
Annék háza óriási, mondjuk nem is csoda hiszen a szülei politikusok. Bementünk, köszöntünk, majd gyorsan felmentünk Ann szobájába és mindent átbeszéltünk. Nem csak az én számomat kérték el, hanem az övékét is. Miután mindenki mindenről beszámolt Lizy megállapította, hogy nagyon szerencsések vagyunk. És milyen igaza volt. Tisztára mint egy modern tündérmese.
2. fejezet
Igen. Ott állt. Azt hittem, rosszul látok. Rám mosolygott és megszólalt.
- Ha szeretnél feljöhetsz velem, de kérlek ne ájulj el, mert akkor rosszul érezném, megam, hogy egy ilyen szép lánnyal miattam történik valami.
Nem tudtam megszólalni, és azt sem tudtam eldönteni, hogy mérges legyek-e. Először is, hogy gondolhatja, hogy majd miatta fogok elájulni?! Pont miatta! Na ne röhögtessen!! Másodszor, azt hallottam már, hogy nem egy gátlásos gyerek és, hogy hamar szeret ismerkedni, na de ennyire?? És végül azért, mert annyira jól néz ki. Élőben teljesen más mint a plakátokon. Csak állt ott zsebredugott kézzel és pimaszul vigyorogott. Összeszedtem minden minden méltóságom és lecsavartam az egyik üveg víz kupakját és mind ráöntöttem. Aztán a kezébe nyomtam az üres üveget és faképnél hagytam. Még hallottam, hogy utánam kiabál:
- Ezt most miért kaptam?- de válaszra sem méltatva, már ott sem voltam. Tudtam, hogy valószínűleg még látom ma amikor Lizyékkel az asztalukhoz érünk, de most még nyugodt voltam. Felértem a második emeletre és úgy három perc alatt meg is találtam Annéket.
- Hát ez nem öt perc volt.- mondta Kate, míg mindegyiküknek odaadtam a vizüket és a gumimacit.
- Volt egy kisebb összetűzésem, de megoldottam.
- És hol a vized?- kérdezte Ann, akinek feltűnt, hogy csak egy kupakot tartok a kezemben.
- Hosszú, majd otthon elmesélem. Egyébként találkoztam Felicityvel. Megdícsérte az új cuccaimat.
- Biztos jól hallottad?- ezt a kérdést természetesen Lizy tette fel.- Már nem azért, de ő ilyeneket nem szokott mondani.
- Igen jól hallottam és, hogy biztos lehessek benne azért még a végére hozzátette, hogy annyira azért nem nézek jól ki mint ő.
- Az nem is baj, mert akkor úgy kéne kinézned mint egy sarkon álló (ha értitek a cézást)!- ezen mind jót nevettünk, mert igaza volt Katenek.
Szép lassan elértük a negyedik emeletet és bennem elkezdett valami motoszkálni. Egyre csendesebb lettem és ez a lányoknak is feltűnt.
- Mi a baj?- kérdezte Kate- csak mert olyan hallgatag lettél.
- Ó majd meglátjátok, szerintem vicces lesz.
- Ha vicces lesz, akkor mért vagy ilyen ... ilyen szótlan? Nem szoktál így viselkedni.
- Majd meglátjátok!
Fél óra várakozás után végre mi következtünk. Ugyanis, hogy ne legyen akkora hangzavar a fiúk körül, egy külön szobában voltak, ahová csak négyesével engedték be az embereket. Tehát bementünk és láttam, hogy Harry még mindig vizes és a vizesflakont is ott szorongatja a kezében. Épp Louis egyik viccén nevettek, amikor megláttak minket. Ann, Lizy és Kate tök csöndben csak álltak és meg sem mozdultak. Nekem kellett löknöm rajtuk egyet, hogy menjenek már oda. Erre végre felébredtek és odamentek az asztalhoz. Ekkor meglátott Harry.
- Ó hát reméltem, hogy találkozunk még, mert ezt mindeféleképpen vissza akartam adni- nyújtotta felém az üveget.
-Á, tehát ő a csaj aki nem ájult el tőled. Nagyon örvendek! -jött oda hozzám Niall Horan.- Szép volt amit Harryvel műveltél. Ráadásul állandóan csak rólad tud beszélni, szóval el kell ismernem belevaló csaj vagy te!
- Héé nem is beszélek állandóan róla! - mondta Harry füligérő szájjal.
- Áááá csak minden második percben halljuk, hogy milyen jó csaj volt és, hogy milyen érzéketlen volt a mosolyodra... - kontrázott Zayn.
- Bizony- mondta Liam is.
- Oké. Elég lesz! Ne égessetek be teljesen!- vigyorgott Harry.
-Ööö... bocsi, de beavatnátok minket is, hogy mit csinált Sophi Harryvel??- kérdezte Kate. A lányok tök értetlenül néztek rám.
- Mondtam, hogy otthon elmondom.
- Várj te találkoztál Harryvel és nekünk el sem mondtad?? - esett le nekik.
- Szóval Sophi..- motyogta Harry és le sem vette rólam a szemét.
- Mondom, otthon elmondom, de mehetnénk, mert már itt állunk hat órája és már negyon unom ám.
- Dehogy mentek. Eljöttök velünk kajálni és ott megismerjük egymást kicsit jobban, mert úgy látom nem csak Harry fantáziál itt a jelenlévő lányok egyikéről!!- jelentette ki Niall és közben szúrós pillantásokat vetett barátaira.
- Na az kizárt. Én nem megyek veletek sehova. Nekem még ma edzésem van szóval én asszem most megyek.
És már indultam is, amikor egy erős kéz ragadott meg és megállított.
- Ne menj!- nézett a szemembe Harry.- Ha már leöntöttél, annyival jössz, hogy te is velünk eszel.
- Jön.- jelentette ki Ann, Lizy és Kate tökéletesen egyszerre.
- Akkor ezt megbeszéltük. Lefújom a dedikálást.... mondjuk Louisnak hasmenése lett.
- Héj mért pont nekem??
- Tökmindegy kinek, a lényeg hogy leléphessünk.- mondta Liam.
Liam egy pillanatra arrébb ment és amikor elhaladt Ann mellett, rámosolygott. Ekkor megértettem Niall célzását és valóban Zayn Lizyvel beszélgetett, Louis pedig Katetel nevetett egy viccen. Niall mosolyogva ült és figyelte a történéseket. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Nyomatékosan a kezezmre nézett, mire én is. Ekkor tűnt fel, hogy Harry még mindig fogja. Gyorsan elkaptam, de Harry tekintetében láttam egy kis diadalmat. Megint elővette azt a sexy pimasz mosolyát.
- Szóval Sophi.
- Igen.
- Szép név, ahogy a viselője is.
- Köszönöm.- erre most mit mondjak, ez egy bók volt, muszály volt megköszönnöm.
- Neked ezentúl bármikor- vigyorgott.
- Oké elintéztem, mehetünk is.- jött vissza Liam.
- Szupi- pattant fel Niall, és már el is tűnt.
- Akkor mi elindulunk. Oda megyünk ugye??- kérdezte Zayn és Lizyt maga előtt tolva elindult az ajtó felé.
- Igen.- válaszolta Louis (jelentsen bármit is az az oda) és ő is elindult Katettel, majd Liam is követte őket Ann-nel az oldalán. A barátnőim sokatselytetően egymásranéztek aztán aztán eltüntek.
Furcsa, hogy milyen jól kijöttek kedvenceikkel. Ha jól láttam mindegyik fiú azon a lányon legeltette a szemét, amelyik már két éve az X-Faktorban kinézte magának őt. Ezen gondolkoztam, amikor mellettem megszólalt Harry:
- Tudom, hogy szívesen vagy velem kettesben, de talán mi is indulhatnánk.
- Te.... egyáltalán mi az, hogy mi?
- Jó akkor te is indulhatnál meg én is. Így jobb?
- Sokkal- villantottam rá mosolyomat.
- Nők!!- mondta Harry és kivezetett a szobából. A liftekhez vezetett és megnyomta a hívógombot.
- Jajj mehetek a liftel? Nem fogok zavarni?- kérdeztem gúnyosan.
- Hát, ha nem lépsz be a személyes terembe, akkor megengedem, hogy velem gyere és használd a liftet- vigyorgott.
- Hogy én a személyes teredben?! Sohaa.
Megérkezett a lift mi pedig beszálltunk. Jobban mondva ő is beszállt és én is beszálltam. A lift két legtávolabbi sarkában álltunk és egymást figyeltük. Természetesen az a sexy mosoly játszott az arcán amitől minden pillanatban össze akart csuklani a lábam. Már majdnem leértünk, amikor kialudtak a fények és a lift egy óriási rándulással megállt.
- Ha szeretnél feljöhetsz velem, de kérlek ne ájulj el, mert akkor rosszul érezném, megam, hogy egy ilyen szép lánnyal miattam történik valami.
Nem tudtam megszólalni, és azt sem tudtam eldönteni, hogy mérges legyek-e. Először is, hogy gondolhatja, hogy majd miatta fogok elájulni?! Pont miatta! Na ne röhögtessen!! Másodszor, azt hallottam már, hogy nem egy gátlásos gyerek és, hogy hamar szeret ismerkedni, na de ennyire?? És végül azért, mert annyira jól néz ki. Élőben teljesen más mint a plakátokon. Csak állt ott zsebredugott kézzel és pimaszul vigyorogott. Összeszedtem minden minden méltóságom és lecsavartam az egyik üveg víz kupakját és mind ráöntöttem. Aztán a kezébe nyomtam az üres üveget és faképnél hagytam. Még hallottam, hogy utánam kiabál:
- Ezt most miért kaptam?- de válaszra sem méltatva, már ott sem voltam. Tudtam, hogy valószínűleg még látom ma amikor Lizyékkel az asztalukhoz érünk, de most még nyugodt voltam. Felértem a második emeletre és úgy három perc alatt meg is találtam Annéket.
- Hát ez nem öt perc volt.- mondta Kate, míg mindegyiküknek odaadtam a vizüket és a gumimacit.
- Volt egy kisebb összetűzésem, de megoldottam.
- És hol a vized?- kérdezte Ann, akinek feltűnt, hogy csak egy kupakot tartok a kezemben.
- Hosszú, majd otthon elmesélem. Egyébként találkoztam Felicityvel. Megdícsérte az új cuccaimat.
- Biztos jól hallottad?- ezt a kérdést természetesen Lizy tette fel.- Már nem azért, de ő ilyeneket nem szokott mondani.
- Igen jól hallottam és, hogy biztos lehessek benne azért még a végére hozzátette, hogy annyira azért nem nézek jól ki mint ő.
- Az nem is baj, mert akkor úgy kéne kinézned mint egy sarkon álló (ha értitek a cézást)!- ezen mind jót nevettünk, mert igaza volt Katenek.
Szép lassan elértük a negyedik emeletet és bennem elkezdett valami motoszkálni. Egyre csendesebb lettem és ez a lányoknak is feltűnt.
- Mi a baj?- kérdezte Kate- csak mert olyan hallgatag lettél.
- Ó majd meglátjátok, szerintem vicces lesz.
- Ha vicces lesz, akkor mért vagy ilyen ... ilyen szótlan? Nem szoktál így viselkedni.
- Majd meglátjátok!
Fél óra várakozás után végre mi következtünk. Ugyanis, hogy ne legyen akkora hangzavar a fiúk körül, egy külön szobában voltak, ahová csak négyesével engedték be az embereket. Tehát bementünk és láttam, hogy Harry még mindig vizes és a vizesflakont is ott szorongatja a kezében. Épp Louis egyik viccén nevettek, amikor megláttak minket. Ann, Lizy és Kate tök csöndben csak álltak és meg sem mozdultak. Nekem kellett löknöm rajtuk egyet, hogy menjenek már oda. Erre végre felébredtek és odamentek az asztalhoz. Ekkor meglátott Harry.
- Ó hát reméltem, hogy találkozunk még, mert ezt mindeféleképpen vissza akartam adni- nyújtotta felém az üveget.
-Á, tehát ő a csaj aki nem ájult el tőled. Nagyon örvendek! -jött oda hozzám Niall Horan.- Szép volt amit Harryvel műveltél. Ráadásul állandóan csak rólad tud beszélni, szóval el kell ismernem belevaló csaj vagy te!
- Héé nem is beszélek állandóan róla! - mondta Harry füligérő szájjal.
- Áááá csak minden második percben halljuk, hogy milyen jó csaj volt és, hogy milyen érzéketlen volt a mosolyodra... - kontrázott Zayn.
- Bizony- mondta Liam is.
- Oké. Elég lesz! Ne égessetek be teljesen!- vigyorgott Harry.
-Ööö... bocsi, de beavatnátok minket is, hogy mit csinált Sophi Harryvel??- kérdezte Kate. A lányok tök értetlenül néztek rám.
- Mondtam, hogy otthon elmondom.
- Várj te találkoztál Harryvel és nekünk el sem mondtad?? - esett le nekik.
- Szóval Sophi..- motyogta Harry és le sem vette rólam a szemét.
- Mondom, otthon elmondom, de mehetnénk, mert már itt állunk hat órája és már negyon unom ám.
- Dehogy mentek. Eljöttök velünk kajálni és ott megismerjük egymást kicsit jobban, mert úgy látom nem csak Harry fantáziál itt a jelenlévő lányok egyikéről!!- jelentette ki Niall és közben szúrós pillantásokat vetett barátaira.
- Na az kizárt. Én nem megyek veletek sehova. Nekem még ma edzésem van szóval én asszem most megyek.
És már indultam is, amikor egy erős kéz ragadott meg és megállított.
- Ne menj!- nézett a szemembe Harry.- Ha már leöntöttél, annyival jössz, hogy te is velünk eszel.
- Jön.- jelentette ki Ann, Lizy és Kate tökéletesen egyszerre.
- Akkor ezt megbeszéltük. Lefújom a dedikálást.... mondjuk Louisnak hasmenése lett.
- Héj mért pont nekem??
- Tökmindegy kinek, a lényeg hogy leléphessünk.- mondta Liam.
Liam egy pillanatra arrébb ment és amikor elhaladt Ann mellett, rámosolygott. Ekkor megértettem Niall célzását és valóban Zayn Lizyvel beszélgetett, Louis pedig Katetel nevetett egy viccen. Niall mosolyogva ült és figyelte a történéseket. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Nyomatékosan a kezezmre nézett, mire én is. Ekkor tűnt fel, hogy Harry még mindig fogja. Gyorsan elkaptam, de Harry tekintetében láttam egy kis diadalmat. Megint elővette azt a sexy pimasz mosolyát.
- Szóval Sophi.
- Igen.
- Szép név, ahogy a viselője is.
- Köszönöm.- erre most mit mondjak, ez egy bók volt, muszály volt megköszönnöm.
- Neked ezentúl bármikor- vigyorgott.
- Oké elintéztem, mehetünk is.- jött vissza Liam.
- Szupi- pattant fel Niall, és már el is tűnt.
- Akkor mi elindulunk. Oda megyünk ugye??- kérdezte Zayn és Lizyt maga előtt tolva elindult az ajtó felé.
- Igen.- válaszolta Louis (jelentsen bármit is az az oda) és ő is elindult Katettel, majd Liam is követte őket Ann-nel az oldalán. A barátnőim sokatselytetően egymásranéztek aztán aztán eltüntek.
Furcsa, hogy milyen jól kijöttek kedvenceikkel. Ha jól láttam mindegyik fiú azon a lányon legeltette a szemét, amelyik már két éve az X-Faktorban kinézte magának őt. Ezen gondolkoztam, amikor mellettem megszólalt Harry:
- Tudom, hogy szívesen vagy velem kettesben, de talán mi is indulhatnánk.
- Te.... egyáltalán mi az, hogy mi?
- Jó akkor te is indulhatnál meg én is. Így jobb?
- Sokkal- villantottam rá mosolyomat.
- Nők!!- mondta Harry és kivezetett a szobából. A liftekhez vezetett és megnyomta a hívógombot.
- Jajj mehetek a liftel? Nem fogok zavarni?- kérdeztem gúnyosan.
- Hát, ha nem lépsz be a személyes terembe, akkor megengedem, hogy velem gyere és használd a liftet- vigyorgott.
- Hogy én a személyes teredben?! Sohaa.
Megérkezett a lift mi pedig beszálltunk. Jobban mondva ő is beszállt és én is beszálltam. A lift két legtávolabbi sarkában álltunk és egymást figyeltük. Természetesen az a sexy mosoly játszott az arcán amitől minden pillanatban össze akart csuklani a lábam. Már majdnem leértünk, amikor kialudtak a fények és a lift egy óriási rándulással megállt.
képek
Egy kis segítség, ha nem lennétek otthon a fociban.
Ő Mesut Özil:
és egy videó róla: http://www.youtube.com/watch?v=6pHQrxwK9d0
Ha pedig nem imernétek a One Directiont: http://www.youtube.com/watch?v=QJO3ROT-A4E&ob=av2e
Ő Mesut Özil:
Ha pedig nem imernétek a One Directiont: http://www.youtube.com/watch?v=QJO3ROT-A4E&ob=av2e
1. fejezet
- Jó legyen elmegyek veletek arra a dedikálásra, de csak mert nagyon szeretlek titeket!
- Jajj Sophi úgy örülök, hogy így döntöttél. Legalább lesz ott valaki aki tartja bennünk a lelket, ugye Kate!
- Igen! Nem akarok elájulni, amikor Louis aláírja a CDt. Az elég ciki lenne...
- Várjatok csak, azt nem mondtátok, hogy a One Direction fog dedikálni! Oda én tuti nem megyek! Ki van zárva, hogy azok elé a...., nem tudom most mit mondjak rájuk, de tudjátok, hogy azokat én nem birom!!
- Márpedig el fogsz jönni, ráadásul úgy fogsz kinézni, mint egy normális lány. Semmi tornacsuka, se szakadt farmer. Ideje neked is úgy kinézned mint egy lány!- mondta Ann.
- Igaza van, Sophi! Mindig ilyen fura cuccokban járkálsz!- értett vele egyet Kate.
- Talán mert ez kényelmes és amúgy is edzésre járok, ahol elég furán venné ki magát ha miniszoknyában tipegnék ide-oda a páján!- mondtam.
- Jó,de edzésen kívül nyugodtan lehetsz lányosabb!- mondta Lizy.
- De nekem az nem is áll jól... vagy szerintetek igen??- bizonytalanodtam el.
- Sophi menjél már!! Ezekkel a lábakkal akár Zac Efront is meghódíthatnád!!! Ilyet kérdezni!!
-Egyet értek Ann! Ha nekem ilyen lábaim lennének én tuti, hogy állandóan kiraknám őket. Na nem úgy értem, de vágjátok! Úgyhogy most elmegyünk a plázába és kicsinosítunk! - értett egyet Kate Lizyvel és Ann is bólogatott.
- Jó menjünk, de ne úgy nézzek ki a végére, mint egy plázacica!!
- Nyugi! Egy szolid szépséget varázsolunk belőled!- nyugtatott meg Kate.
Tehát elindultunk így négyen a plázába. Már ovis korunk óta legjobb barátnők voltunk. Ugyanis oviban találkoztunk először. Anyukáink pont ugyan azon a napon irattak be minket a Fairy Tale oviba, tehát mint újak és hát sajnos kirekesztettek (mert mi később mentünk oviba és már mindenkinek volt barátja), nagyon jóban lettünk. És az ovi óta mindig mindent együtt csinálunk... mármint a legtöbb dolgot. Merthát igaz, hogy elválaszthatatlanok voltunk, de nálunk jobban senki nem különbözött egy mástól.
Ann Fletsher egy igazi felnőtt, legalábbis hozzánk képest. Kitűnő tanuló és egy igazi zongora virtuóz. Mindig ő térít minket észhez, ha valami hülyeséget akarnánk csinálni. Ja és nem mellesleg nagyon szép lány. Minden fiú bepróbálkozott már nála a suliban és egyszer még az utcán is leszólították. Ő viszont mindekinek nemet mondott, mondván kicsik még ezek a fiúk és csak tesztoszteron hajtja őket. Igen ilyet is csak ő tud mondani. Gyönyörű, hoszzú, barna haja van, az arca szív alakú és, ha csokibarna szemeivel ránéz egy fiúra.... hát annak vége. Ennek ellenére nagyon szerény lány. Viszont egy valamiben ő is teljesen olyan mint egy sikítózó kislány. Ha szóba kerül a One Direction, elveszti az agyát. Teljesen odavan Liam Paynért. Sosem tudtam megérteni, hogy ilyen értelmes lány, hogy képes úgy viselkedni, mint egy ötéves gyerek, ha ezek a fiúk szóba kerülnek.
Kate Hopp Ann szöges ellentéte. Mindig viccel és csak igazán komoly helyzetekben tudja félre tenni vicces énjét. Olyankor viszont még talán Annen is túltesz. Az ő tanulmányai kevésbé fényesek viszont matekból egy igazi géniusz. Általában ő szokott korepetálni engem és Lizyt. Természetesen ő is óriási 1D rajongó. A kedvence Louis Tomlinson. Azt mondja azért, mert érzi, hogy bennük olyan sok közös van. Nem csak a személyisége különbözik Annétől, de a kinézete is. Míg Ann hosszú barna hajú, barna szemű, addig Kate tejfölszőke, állig érő hajú és a szeme pedig tengerkék. Remélem nem kell, hogy mondjam, ő sem szűkölködik fiúk terén.
Ahogy Lizy Kirsch sem. Fekete, vállig érő haja és zöld szeme van. Ő a laza közülünk. Sosem parázza túl a dolgokat és mindig megmondja amit gondol. Olyan "ami a szívén az a száján típusú" csaj. A suliban ő a teszek rá kategóriába tartozik. Alig tanul, de így is egy négyese van a többi mind ötös. Persze ahogy Ann-nek és Kate-nek is meg van a gyengéje, úgy neki is. Amikor szóba kerül a One Direction, azon belül is Zayn Malik, mintha kicserélnék. Eltűnik a Laza Lizy és megérkezik Para Lizy.
Ők tehát a legeslegjobb barátnőim. A nevem Sophi Summer. 16 éves vagyok (ahogy a barátnőim is). Barátnőimmel ellentétban én nem vagyok 1D rajongó. Az én mindenem a foci. Real Madrid drukker vagyok és az ott játszó Mesut Özil a kedvencem. A legtöbben kinevetnek ezért és Kate bátyja szerint nincs ízlésem, de nekem mindegy. Ízlések és pofonok, vagy nem? A fiúk nálam nem nagyon próbálkoznak, mivel én csak a haverjuk vagyok, akivel néha eljárnak focizni. A barátnőim szerint én is szép lennék, ha kicsit lányosabb lennék, de engem nem győznek meg. Tudom amit tudok. Az én hajam szőkésbarna, tehát még színe sincs rendes. A szemem kék, de olyan világos, nem pedig olyan szép kék mint Katé. A szüleim fogorvosok, tehét azt elmondhatom, hogy fehér és épp fogaim vannak, amik úgy állnak mint a hollywoodi sztároké, legalábbis Lizy mindig így fogalmazott. A lábaim ugyan hosszúak, de általában kék és zöld foltjaim vannak. Most azért nincsenek mert a barátnőim az elmúlt két hétben nem engedtek focizni, mindenféle okokból kifolyólag. Most már tudom, hogy az igazi ok az a dedikálás volt és, hogy majd rámadnak valami kis picike szoknyát, amiben majd hódítok, vagy mi.
Tehát elindultunk a plázába és ott vagy három, igen HÁROM órát vásároltunk nekem. A végeredmény bevallom nekem is tetszett. Ann is meg volt elégedve, úgyhogy mehettünk haza hozzám, mert ma mindenki nálam aludt. Este hétre értünk haza. A szüleim nem voltak otthon, mert fogorvosi konferenciára mentek Dublinba. Három napig lesznek ott, tehát addig a miénk a ház.
- Sophi van valami kaja?- kérdezte Kate.
- Persze. A hűtőben van még egy kis csirke krumplival.
- Oké, akkor én megcsinálom a kaját ti pedig csináljátok meg az ágyakat.
Megvacsoráztunk és hamar elaludtunk, mondván nem árt holnapra a szépítő alvás.
* * * *
Reggel mindenki korán ébredt, hogy elkészüljön. Mondjuk én simán aludtam volna még, de Ann nem hagyott, tehát felvettem az újonnan szerzett farmerminiszoknyát, egy mintás pólót és egy fehér kardigánt. A hajam befonta Lizy, majd Kate szempillaspirált adott a kezembe.
- Ezzel mit csináljak? -kérdeztem furán.
- Hát használd! -nézett vissza rám.
- Ööö.. és mégis hogy??
- Jajj ne szivass már! Gyere add ide, majd én megmutatom!
És segített kefesteni a magam. Eközben Ann és Liz kuncogva figyelték Kate ténykedését. Mire mind kész lettünk, már elmult 10. Szép lassan elindultunk a plázába, ahol a dedikálás majd 14-kor kezdődik. Eleinte nem értettem minek ilyen korán elindulni, ha csak 4 óra múlva kezdődik az egész, de nem hisztiztem, végülis ez az ő napjuk! Amikor megérkeztünk már értettem, hogy miért indultunk akkor. A pláza tömve volt 1D pólós lányokkal, akik mind egy számot énekeltek. A barátnőim beálltak a sorba, én meg elmentem vízért, mert éreztem, hogy nem fogunk egyhamar haza jutni.
Épp egy büféhez próbáltam odafurakodni a sok lány között, amikor meghallottam a nevem.
- Sophi??
Ismerős volt a hang. Csak egy embernek van ilyen fülsértően magas nyávogó hangja. És nem is tévedtem. Mikor megfordultam, az egyik osztálytársam állt előttem. A legutálatosabb lány akivel valaha találkoztam. Teljesen kifestve, One Directionös ujjatlan pólóban és egy igencsak kurta szoknyában ott állt előttem teljes életnagyságban az a lány aki elsős korom óta pokollá teszi a mindennapjaimat.
- Szia Felicity! Mit keresel itt?
- Mért érzem úgy, hogy nem is örülsz nekem??
- Fúú ez egy jó kérdés... talán mert így van.
- Egyébként a kérdésed nem volt helyes. TE mit keresel itt?? Itt vannak ők is??- nézett körbe fürkészően. Persze itt a lányokra gondolt.
- Igen itt. Én pedig elkisértem őket.
- Egyébként mi ez a cucc rajtad? Ebben úgy nézel ki mint egy lány!- mondta gúnyosan.
- Hát gondoltam stílust váltok.- Jó ez nem igaz mert eszem ágában nem volt addig, amíg meg nem láttam milyen fétékeny arcal mért végig. Végülis így tényleg jobban néztem ki. Talán ha így néznék ki mindig, akkor a fiúk sem csak a focizós csajnak látnának. Merthát volt egy fiú aki igazán bejött, de róla majd később.
- Hát mindenesetre nem rossz ez az új stílus, de azért még mindig nem vagy olyan szép mint én.- MIVAN??
Előszöris Felicity-től kaptam egy bókot. Ha nem is volt teljesen az, akkor is megdícsérte a kinézetem a maga sajátos módján. Másodszor pedig , igaz nem lepett meg, de azt mondjátok meg nekem, hogy mondhatja magára valaki csak így egyszerűen, hogy szép?? Ez kicsit gáz szerintem.
- Hát jó volt veled dumcsizni, de most lépek, mert már csak 3 és fél óra és találkozom a leendő férjemmel.
- Mégis ki a te leendő férjed, ha szabad kérdeznem?
- Természetesen Harry Styles. Ki más?
- Ja boccs, akkor már értem miért vettél fel ilyen rövid szoknyát. Kell is, mert úgy hallottam az olyan csajokra bukik akik mindenüket kiteszik!- mondtam és láttam, hogy kezd berágni, úgyhogy gyorsan elköszöntem és elindultam a büféhez. Bevásároltam 4 szénsavmentes vizet és Lizy kérésére két csomag gumimacit. A sok cuccal megpakolva elindultam vissza a lányokhoz. Ekkor megszólalt a táskámban a Coldplaytől a Paradise. Nagy nehezen előkotortam és láttam a kijelzőn, hogy Ann hív. Felvettem és megkérdeztem, mi kell még a büféből, mert feltételeztem , hogy azért hív.
- Nem kell semmi csak azért hívlak, hogy már a másodikon vagyunk, úgyhogy oda gyere.
- Ja oké. Akkor 5 perc és ott vagyok.
Letettem a telefont és elindultam a liftek felé. Mielőtt beszálltam volna megállított egy rendfenntartó, hogy a liftet ma csak a One Direction és a hozzájuk tartozók használhatják.
- Nanemár! Most öt fiú miatt nem használhatom a liftet. Nem hiszem el! Nekik nincs lábuk vagy mi??
-Ööö...
- Maga szerint nem túlzás ez egy kicsit, hogy ezek miatt kell lezárni az egész liftrendszert? Van hat lift, ők meg csak öten vannak. Azt a hatodik liftet igzán használhatnám nem??
- Elnézést, hogy félbeszakítom a panaszáradatodat, de nekem tíz percem van felérnem a negyedik emeletre, mert mindjárt kezdődik a dedikálás.- mondta egy vadidegen hang a hátam mögött. Megfordultam és szemben találtam magam "Felicity leendő férjével".
- Jajj Sophi úgy örülök, hogy így döntöttél. Legalább lesz ott valaki aki tartja bennünk a lelket, ugye Kate!
- Igen! Nem akarok elájulni, amikor Louis aláírja a CDt. Az elég ciki lenne...
- Várjatok csak, azt nem mondtátok, hogy a One Direction fog dedikálni! Oda én tuti nem megyek! Ki van zárva, hogy azok elé a...., nem tudom most mit mondjak rájuk, de tudjátok, hogy azokat én nem birom!!
- Márpedig el fogsz jönni, ráadásul úgy fogsz kinézni, mint egy normális lány. Semmi tornacsuka, se szakadt farmer. Ideje neked is úgy kinézned mint egy lány!- mondta Ann.
- Igaza van, Sophi! Mindig ilyen fura cuccokban járkálsz!- értett vele egyet Kate.
- Talán mert ez kényelmes és amúgy is edzésre járok, ahol elég furán venné ki magát ha miniszoknyában tipegnék ide-oda a páján!- mondtam.
- Jó,de edzésen kívül nyugodtan lehetsz lányosabb!- mondta Lizy.
- De nekem az nem is áll jól... vagy szerintetek igen??- bizonytalanodtam el.
- Sophi menjél már!! Ezekkel a lábakkal akár Zac Efront is meghódíthatnád!!! Ilyet kérdezni!!
-Egyet értek Ann! Ha nekem ilyen lábaim lennének én tuti, hogy állandóan kiraknám őket. Na nem úgy értem, de vágjátok! Úgyhogy most elmegyünk a plázába és kicsinosítunk! - értett egyet Kate Lizyvel és Ann is bólogatott.
- Jó menjünk, de ne úgy nézzek ki a végére, mint egy plázacica!!
- Nyugi! Egy szolid szépséget varázsolunk belőled!- nyugtatott meg Kate.
Tehát elindultunk így négyen a plázába. Már ovis korunk óta legjobb barátnők voltunk. Ugyanis oviban találkoztunk először. Anyukáink pont ugyan azon a napon irattak be minket a Fairy Tale oviba, tehát mint újak és hát sajnos kirekesztettek (mert mi később mentünk oviba és már mindenkinek volt barátja), nagyon jóban lettünk. És az ovi óta mindig mindent együtt csinálunk... mármint a legtöbb dolgot. Merthát igaz, hogy elválaszthatatlanok voltunk, de nálunk jobban senki nem különbözött egy mástól.
Ann Fletsher egy igazi felnőtt, legalábbis hozzánk képest. Kitűnő tanuló és egy igazi zongora virtuóz. Mindig ő térít minket észhez, ha valami hülyeséget akarnánk csinálni. Ja és nem mellesleg nagyon szép lány. Minden fiú bepróbálkozott már nála a suliban és egyszer még az utcán is leszólították. Ő viszont mindekinek nemet mondott, mondván kicsik még ezek a fiúk és csak tesztoszteron hajtja őket. Igen ilyet is csak ő tud mondani. Gyönyörű, hoszzú, barna haja van, az arca szív alakú és, ha csokibarna szemeivel ránéz egy fiúra.... hát annak vége. Ennek ellenére nagyon szerény lány. Viszont egy valamiben ő is teljesen olyan mint egy sikítózó kislány. Ha szóba kerül a One Direction, elveszti az agyát. Teljesen odavan Liam Paynért. Sosem tudtam megérteni, hogy ilyen értelmes lány, hogy képes úgy viselkedni, mint egy ötéves gyerek, ha ezek a fiúk szóba kerülnek.
Kate Hopp Ann szöges ellentéte. Mindig viccel és csak igazán komoly helyzetekben tudja félre tenni vicces énjét. Olyankor viszont még talán Annen is túltesz. Az ő tanulmányai kevésbé fényesek viszont matekból egy igazi géniusz. Általában ő szokott korepetálni engem és Lizyt. Természetesen ő is óriási 1D rajongó. A kedvence Louis Tomlinson. Azt mondja azért, mert érzi, hogy bennük olyan sok közös van. Nem csak a személyisége különbözik Annétől, de a kinézete is. Míg Ann hosszú barna hajú, barna szemű, addig Kate tejfölszőke, állig érő hajú és a szeme pedig tengerkék. Remélem nem kell, hogy mondjam, ő sem szűkölködik fiúk terén.
Ahogy Lizy Kirsch sem. Fekete, vállig érő haja és zöld szeme van. Ő a laza közülünk. Sosem parázza túl a dolgokat és mindig megmondja amit gondol. Olyan "ami a szívén az a száján típusú" csaj. A suliban ő a teszek rá kategóriába tartozik. Alig tanul, de így is egy négyese van a többi mind ötös. Persze ahogy Ann-nek és Kate-nek is meg van a gyengéje, úgy neki is. Amikor szóba kerül a One Direction, azon belül is Zayn Malik, mintha kicserélnék. Eltűnik a Laza Lizy és megérkezik Para Lizy.
Ők tehát a legeslegjobb barátnőim. A nevem Sophi Summer. 16 éves vagyok (ahogy a barátnőim is). Barátnőimmel ellentétban én nem vagyok 1D rajongó. Az én mindenem a foci. Real Madrid drukker vagyok és az ott játszó Mesut Özil a kedvencem. A legtöbben kinevetnek ezért és Kate bátyja szerint nincs ízlésem, de nekem mindegy. Ízlések és pofonok, vagy nem? A fiúk nálam nem nagyon próbálkoznak, mivel én csak a haverjuk vagyok, akivel néha eljárnak focizni. A barátnőim szerint én is szép lennék, ha kicsit lányosabb lennék, de engem nem győznek meg. Tudom amit tudok. Az én hajam szőkésbarna, tehát még színe sincs rendes. A szemem kék, de olyan világos, nem pedig olyan szép kék mint Katé. A szüleim fogorvosok, tehét azt elmondhatom, hogy fehér és épp fogaim vannak, amik úgy állnak mint a hollywoodi sztároké, legalábbis Lizy mindig így fogalmazott. A lábaim ugyan hosszúak, de általában kék és zöld foltjaim vannak. Most azért nincsenek mert a barátnőim az elmúlt két hétben nem engedtek focizni, mindenféle okokból kifolyólag. Most már tudom, hogy az igazi ok az a dedikálás volt és, hogy majd rámadnak valami kis picike szoknyát, amiben majd hódítok, vagy mi.
Tehát elindultunk a plázába és ott vagy három, igen HÁROM órát vásároltunk nekem. A végeredmény bevallom nekem is tetszett. Ann is meg volt elégedve, úgyhogy mehettünk haza hozzám, mert ma mindenki nálam aludt. Este hétre értünk haza. A szüleim nem voltak otthon, mert fogorvosi konferenciára mentek Dublinba. Három napig lesznek ott, tehát addig a miénk a ház.
- Sophi van valami kaja?- kérdezte Kate.
- Persze. A hűtőben van még egy kis csirke krumplival.
- Oké, akkor én megcsinálom a kaját ti pedig csináljátok meg az ágyakat.
Megvacsoráztunk és hamar elaludtunk, mondván nem árt holnapra a szépítő alvás.
* * * *
Reggel mindenki korán ébredt, hogy elkészüljön. Mondjuk én simán aludtam volna még, de Ann nem hagyott, tehát felvettem az újonnan szerzett farmerminiszoknyát, egy mintás pólót és egy fehér kardigánt. A hajam befonta Lizy, majd Kate szempillaspirált adott a kezembe.
- Ezzel mit csináljak? -kérdeztem furán.
- Hát használd! -nézett vissza rám.
- Ööö.. és mégis hogy??
- Jajj ne szivass már! Gyere add ide, majd én megmutatom!
És segített kefesteni a magam. Eközben Ann és Liz kuncogva figyelték Kate ténykedését. Mire mind kész lettünk, már elmult 10. Szép lassan elindultunk a plázába, ahol a dedikálás majd 14-kor kezdődik. Eleinte nem értettem minek ilyen korán elindulni, ha csak 4 óra múlva kezdődik az egész, de nem hisztiztem, végülis ez az ő napjuk! Amikor megérkeztünk már értettem, hogy miért indultunk akkor. A pláza tömve volt 1D pólós lányokkal, akik mind egy számot énekeltek. A barátnőim beálltak a sorba, én meg elmentem vízért, mert éreztem, hogy nem fogunk egyhamar haza jutni.
Épp egy büféhez próbáltam odafurakodni a sok lány között, amikor meghallottam a nevem.
- Sophi??
Ismerős volt a hang. Csak egy embernek van ilyen fülsértően magas nyávogó hangja. És nem is tévedtem. Mikor megfordultam, az egyik osztálytársam állt előttem. A legutálatosabb lány akivel valaha találkoztam. Teljesen kifestve, One Directionös ujjatlan pólóban és egy igencsak kurta szoknyában ott állt előttem teljes életnagyságban az a lány aki elsős korom óta pokollá teszi a mindennapjaimat.
- Szia Felicity! Mit keresel itt?
- Mért érzem úgy, hogy nem is örülsz nekem??
- Fúú ez egy jó kérdés... talán mert így van.
- Egyébként a kérdésed nem volt helyes. TE mit keresel itt?? Itt vannak ők is??- nézett körbe fürkészően. Persze itt a lányokra gondolt.
- Igen itt. Én pedig elkisértem őket.
- Egyébként mi ez a cucc rajtad? Ebben úgy nézel ki mint egy lány!- mondta gúnyosan.
- Hát gondoltam stílust váltok.- Jó ez nem igaz mert eszem ágában nem volt addig, amíg meg nem láttam milyen fétékeny arcal mért végig. Végülis így tényleg jobban néztem ki. Talán ha így néznék ki mindig, akkor a fiúk sem csak a focizós csajnak látnának. Merthát volt egy fiú aki igazán bejött, de róla majd később.
- Hát mindenesetre nem rossz ez az új stílus, de azért még mindig nem vagy olyan szép mint én.- MIVAN??
Előszöris Felicity-től kaptam egy bókot. Ha nem is volt teljesen az, akkor is megdícsérte a kinézetem a maga sajátos módján. Másodszor pedig , igaz nem lepett meg, de azt mondjátok meg nekem, hogy mondhatja magára valaki csak így egyszerűen, hogy szép?? Ez kicsit gáz szerintem.
- Hát jó volt veled dumcsizni, de most lépek, mert már csak 3 és fél óra és találkozom a leendő férjemmel.
- Mégis ki a te leendő férjed, ha szabad kérdeznem?
- Természetesen Harry Styles. Ki más?
- Ja boccs, akkor már értem miért vettél fel ilyen rövid szoknyát. Kell is, mert úgy hallottam az olyan csajokra bukik akik mindenüket kiteszik!- mondtam és láttam, hogy kezd berágni, úgyhogy gyorsan elköszöntem és elindultam a büféhez. Bevásároltam 4 szénsavmentes vizet és Lizy kérésére két csomag gumimacit. A sok cuccal megpakolva elindultam vissza a lányokhoz. Ekkor megszólalt a táskámban a Coldplaytől a Paradise. Nagy nehezen előkotortam és láttam a kijelzőn, hogy Ann hív. Felvettem és megkérdeztem, mi kell még a büféből, mert feltételeztem , hogy azért hív.
- Nem kell semmi csak azért hívlak, hogy már a másodikon vagyunk, úgyhogy oda gyere.
- Ja oké. Akkor 5 perc és ott vagyok.
Letettem a telefont és elindultam a liftek felé. Mielőtt beszálltam volna megállított egy rendfenntartó, hogy a liftet ma csak a One Direction és a hozzájuk tartozók használhatják.
- Nanemár! Most öt fiú miatt nem használhatom a liftet. Nem hiszem el! Nekik nincs lábuk vagy mi??
-Ööö...
- Maga szerint nem túlzás ez egy kicsit, hogy ezek miatt kell lezárni az egész liftrendszert? Van hat lift, ők meg csak öten vannak. Azt a hatodik liftet igzán használhatnám nem??
- Elnézést, hogy félbeszakítom a panaszáradatodat, de nekem tíz percem van felérnem a negyedik emeletre, mert mindjárt kezdődik a dedikálás.- mondta egy vadidegen hang a hátam mögött. Megfordultam és szemben találtam magam "Felicity leendő férjével".
Bevezetés
Ez a történet a One Direction-ről és egy londoni lányról fog szólni. A lány igazi foci rajongó, tehát nem teljesen olyan mint a legtöbb lány. Barátnői teljesen oda vannak a helyes fiúkból álló fiú bandákért és sosem értették, hogy barátnőjük ahelyett, hogy velük vásárolgatna, meccsekre jár és focizik. Egy nap azonban barátnői megkérik, hogy menjen velük egy dedikálásra, mert ez nagyon sokat jelentene nekik. És itt kezdődik a történet
puszi
puszi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)