Itt a vége, fuss el véle :/

Nos ennyi volt, befejeztem ezt a blogot. Igaz ebben közrejátszik, hogy nem olvastátok már annyian, mint előtte. Viszont elkezdtem egy új blogot írni. Remélem tetszeni fog :)
http://lovestorybysecretgirl.blogspot.hu/ kérlek titeket, hogy adjatok neki egy esélyt!!!

30. fejezet

A szálloda teraszán a reggelizőasztalnál ültem. Harry éppen elment még egy kevés gabonapehelyért a svédasztalhoz. Hallgattam a tengert, a madarak csicsergését. Ha bele kellett gondolnom, hogy most 3 teljes hónapon keresztül nem lesz nekem itt, beleborzongtam. Tényleg úgy éreztem, hogy annyira szükségem van valakire mint az oxigénre. Nehéz volt vele a kapcsolatom. Estünk már át holtpontokon és ez megnyugtató volt. MOst ezt a három hónapot próbáltam úgy felfogni, hogy kiéheztetjük egymást. Ennyi idő után még jobban fogjuk szeretni egymást és utána remélhetőleg már mehetek vele . . .

- Min gondolkodsz annyira? - ült vissza az asztalhoz.

- Semmin csak próbálom feldolgozni az este élményeit. - ugyanis nem semmi estét tudhatunk magunk mögött.

- Hát . . . - kacsintott, miközben meglocsolta tejjel a gabonapelyhet.

- Akkor holnap indulsz ugye? - kérdeztem és a szalvétámat kezdtem morzsolni.

Tekintete azonnal elkomorult.

- Igen. De ugye tudod, hogy ott lesz a telefon és a net . . .

- Persze, persze. De az nem ugyanaz.

- Tudod, hogy muszáj mennem. Nekem ez a munkám.

- Én mindent értek. De örülnöm nem kell neki.

- Sophi . . . - nézett kérlelve, hogy hagyjam abba a hisztit.

- Csak ígérd meg, hogy nem csajozol be.

- Pedig azt terveztem . . .

- Egy szőke modell . . .

- Zöld szemekkel . . .

- És piszkafa lábakkal . . .

- Isten ments! Szerinted mért vagyok most itt? Hmm? A csomagolást be kell majd szorítanom két órába.

- Majd segítek az én hátrányos helyzetű barátomnak. - kuncogtam és kiittam az utolsó cseppig a poharamat.

 

Az úton hazafelé Bon Jovi számokat hallgattunk. Én énekeltem, Harry pedig értékelt.

- Benned van az X!! Ez az előadásmód, ahogy beleélted magadat a dalba . . . Egyszerűen imádnivaló voltál. - utalt a hajrázós sikítós momentumaimra.

- Köszönöm szépen. Köszönöm.

 

Először bementünk hozzánk. Kellettek a ruháim és anyunak is szólni akartam, hogy ma Harrynél alszom.

- Szia anya! - köszöntem.

- Szia kicsim. - hallottam a hangját a konyha felől, tehát elindultunk arra. Anyu a konyhában állt és egy receptes könyvet tanulmányozott. Na ez fura. Anyu és a főzés? Csak akkor főz ha vagy Timnek vagy nekem van szülinapom. Ez nem jön szóba ugyanis nekem júliusban van a szülinapom, Timnek pedig áprilisban. A második lehetőség, hogy le akar nyűgözni egy pasit.

- Kicsim, mit gondolsz főzzek gomba levest, vagy inkább hagymakrémlevest?

- Hát ha jó pasi akkor . . .

- Na én addig összeszedem a cuccaidat Sophi. - vigyorgott Harry.

- Oké . . .  Szóval ha jó a pasi, akkor . . .

- Milyen pasi? - nézett rám ártatlan szemekkel.

- Anyu tudjuk jól, hogy sosem főzöl.

- Ebben van valami. - totál elpirosodott.

- Jó pasi?

- Iszonyatosan. - fura anya szájából ilyeneket hallani. Mintha újra tini lenne. - Mondjuk zsaru.

- Szóval jó pasi. Akkor semmiképpen ne hagymás kaját csinálj. Attól büdös lesz a szád.

- Hogy mehetett ki a fejemből? Mihez kezdenék nélküled? - ölelt meg szorosan.

- Na anyu ma Harrynél alszom, tudod ez az utolsó napja. Holnap elutazik.

- Igen tudom. De emiatt ne szomorkodj. Úgyis leköt majd a suli.

- Ahha . . .- néztem rá furán. - Na megyek. Tim?

- Az egyik barátjánál.

- Elengedted csupa gipszben?

- Csak videójátékoznak. És most tiltsam el a legjobb barátjától?

A szobámban Harry éppen a fehérneműs fiókomban turkált.

- Bepakolsz nekem? - kérdeztem és kivettem a kezéből egy csipkés alsóneműt.

- Nem gondoltad komolyan, hogy azt hallgatom, hogy milyen levessel vegye le anyukád a lábáról a pasiját, ugye?

- Egész szép munkát végeztél. - kukkantottam bele a táskába. Igaz tele volt a sexys ruháimmal, tehát kezdhettem elölről, de azért nem volt rossz.

Két perc alatt átöltöztem. Póló és rövigatya.

- Mehetünk.

Elköszöntünk anyutól és már mentünk is Harryékhez. Szerencsére Louisék nem voltak otthon, ők csak reggel jönnek és majd innen indulunk négyen a stúdióhoz, ahol a turnébusz vár.

Harryvel pakolni elég vicces. Nála a hajtogatás szó nem létezik. Amit megfog azt egyszerűen belegyömöszöli a bőröndjébe.

- Ne Harry az egy kényes ing. - mentettem ki a kezéből az említett darabot. Szépen összehajtottam és az egyik kupac tetejére raktam.

- Mázli, hogy kaptok cuccot a fellépésre. - néztem körül. Harryről az a kép alakult ki mindenkiben, hogy mennyire elegáns meg minden. Na de az csak azért van mert a stylistja öltözteti. Nem azt mondom, nincs rossz stílus érzéke, de inkább az a pólós farmeros fajta. Aminek én őszintén örülök. Kinek kell egy öltönyös ficsúr?

- Ezt most meg sem hallottam. - súgta a fülembe. Elkezdte puszilgatni a nyakam és simogatni a derekam.

- Még nem vagyunk kész. Még az utolsó bőrönd hátra van. - bontakoztam ki az öleléséből.

- Olyan ünneprontó vagy. - morgolódott de azért segített befejezni a pakolást.

Miután kész voltunk, kiválasztottunk egy akciófilmet és egy nagy tál popcorn és egy üveg kóla kíséretében letelepedtünk a TV elé. Azért választottuk az akciót a romantika helyett, hogy ne kelljen gondolnunk a holnapra. Bevallom minél közelebb lopózott a holnap reggel, annál nagyobb gombóc nőtt a torkomba. Még Harry ölelő karjai között is.

Három hónap.

12 hét.

91 nap.

És nekem meg a lányoknak jön a suli. Jön Felicity és a csatlósai. Az utálkozó rajongók, a kérdések és a sustorgások minden lépésünk után. De legalább öten vagyunk. Talán majd megbirkózunk ezzel a stresszel. Remélem.

A kanapén feküdtünk. A filmnek már régés rég vége volt. Csak beszélgettünk.

- Nutella vagy lekvár? - kérdezte.

- Egyértelműen nutella. Tea vagy kávé.

- Tea. Hmm . . . Özil vagy Harry?

- Na ez jó kérdés. - sóhajtottam gondolkodást tetetve.

- Segíttek egy kicsit. - suttogta csábosan. Egy kicsit beleharapott a fülcimpámba. Kezei vándorútra indultak a combomon. Egyre feljebb és feljebb. Beleremegtem.

- Azt hiszem . . . - pihegtem. - Te.

- Hiszed vagy tudod? - ajkai már nagyon közel jártak az enyémekhez.

- Tudom. - leheltem és megadtam magamat.

Másnap reggel a szőnyegen ébredtem Harry karjai között. Kulcs motozást hallottam a bejárati ajtó felől.

- Harry! - ráztam meg a vállát. - Harry!!

- Mi? Mi az? - morogta álmosan.

- Jönnek Kateék. Ugye nem akarod, hogy itt találjanak.

- Basszus! -azonnal felpattant. A szétszórt ruháinkat összeszedve besprinteltünk a szobájába. Éppen időben. Az ajtó abban a pillanatban nyitódott ki, miután Harry becsukta a magáét.

- Megjöttünk!!! - rikkantotta Louis. - Hát ezek még alszanak?

Éppen rekord idő alatt próbáltuk magunkra kapkodni a ruhánkat.

- Sophiiii! - hallottam Kate hangját, miközben közeledett a szobához.

- Basszus, basszus, basszus. Ez a hülye melltartó. Segítenél bekapcsolni? - egy nadrág volt rajtam, míg Harryn egy póló és egy boxer.

- Én a kikapcsolásban vagyok jó, nem a bekapcsolásban. vigyorgott, de azért csak bekapcsolta.

- Haver fél órán belül itt a taxi. - kiabálta Lou már közvetlen az ajtó elől.

- Póló, póló . . . Áh megvan. Gyorsan magamra kaptam és lehuppantam a bőröndök tetejére. Harry a fürdőbe futott és egy törölközővel elkezdte törölgetni az arcát, mitha most borotválkozott volna. Én úgy tettem mintha bőrödöt próbálnám behúzni, mikor barátaink benyitottak.

- Hello! - köszönt Harry. - Megjöttetek?

- Sziasztok! - gyanakodva nézett körbe a szobában Kate. - Már kész is vagytok? Micsoda meglepetés!

- Igen. Harry sosincs kész időben . . . - folytatta Lou.

- De most segítettem neki.

- Na oké. Ettetek már? - kérdezte Lou.

- Nem, de arra gondoltunk beülünk reggelizni . . .

- Felejtsd el! Hoztunk palacsintát. - tapsikolt Kate.

Mindannyian kivonultunk a konyhába és levágtuk magunkat az asztalhoz. Kate az asztal közepére tette a palacsintákat és mindenfélét amivel ízesíteni lehet. Juhar szirup, nutella, kakaó, fahéj, lekvár, túró és az én spéci kotyvalékom. Mivel mind iszonyat éhesek voltunk, rekordgyorsasággal pusztítottuk el a palacsintákat. Mi lányok elmosogattunk, míg a fiúk az ajtóhoz vonszolták a bőröndjeiket. Éppen akkor végeztünk, amikor megszólalt a csengő. Megjött a taxi. A kezdeti tűrhető hangulatot ez teljesen hazavágta.

- Na jó! - mondtam. - Nem kéne így viselkednünk. Élvezni kéne minden egyes pillanatot és végülis nem háborúba mentek. Vissza fogtok jönni. Addig pedig ott a net, telefon.

- Igazad van! - csillant fel Lou szeme és magához húzta Katet.

Harry is odajött de láttam a szemén a szomorúságot. És valószínű ő is látta az enyémben. Egy hosszú csók után elindultunk lefelé.

Az úton nem nagyon beszélgettünk. Pedig én megpróbáltam fellelkesíteni. De talán én is csak magamat győzködtem. Harry karjaiban rázkódtam végig a városon. Halkan dúdolgatott a hajamba, de nem vidám számok voltak ezek.

Mikor megérkeztünk a többiek már ott vártak. Mindenkinek köszöntünk, majd Zayn és Niall segítettek felrakni a buszra a csomagokat.

- 10 perc indulásig. - rikkantotta el magát a menedzser.

Mindenki megölelte egymást és puszizkodtunk. Utoljára Harry maradt.

- 5 perc emberek 5 perc!!!

- Hát akkor . . .

- Igen. - mondtam.

Csak mélyen a szemembe nézett.

- Kérlek várj rám! - ezt olyan komolyan mondta, amilyennek még sosem láttam. Nem válaszoltam, helyette egy hosszú és édes csókban fejeztem ki magamat.

- Várok!!!

- Oké emberek beszállás!!!

Egy utolsó csók . . . és felszállt. Az ablakban öt srác hihetetlen komolyan állt. És akkor . . . megőrültek. Abban a pillanatban amint elidult a busz. Nevetve integettek, ugráltak. Mi is elmosolyodtunk. utva követtük a buszt, amíg ki nem kanyarodott a parkolóból és el nem tűnt a szemünk elől.

- Na elmentek. - mondta ki Lola azt, amitől egy hete görcsölt a hasunk.

- Lányok! Ezt nektek szánta a srácok menedzsere. - jött oda egy negyvenes pasas és egy borítékot nyomott a kezünkbe.

- Ööö . . . köszönjük.

- Ne nekem. - mondta és tovább állt.

Belenéztünk a borítékba.

- Azt a . . .

Öt darab koncert jegy csusszant ki a borítékból. És nem is akármilyen, hanem VIP jegyek.

Na ez szerintem elég hosszú lett. És meg sem vártam a 15 elolvastamot. Mostanában nagyon kevesen olvassátok a blogot és ezt a sokáig való kimaradás számlájára írom. Remélem tetszik ez a rész is mindenkinek.

Nagyon örülnék ha terjesztenéte a blogomat, hogy több olvasó legyen!!!

 

 

 

1.Tedd ki a díjat.
2.Köszönd meg annak, akitől kaptad!- Nagyon Nagyon Nagyon Köszönöm Biaa_1Dnek!!!!
3.Írj 10 dolgot magadról!

1. Most leszek tizedikes.
2. Ez volt életem legjobb nyara.
3. Én vagyok CSOKIMAN!!!
4. Imádom a barátaimat.
5. Sok van belőlük. :DD
6. Fogorvos szeretnék lenni.
7. Alig várom, hogy megjelenjen a SMARAGDZÖLD. <3
8. VAn egy füzetem, amiben minden kedvencem, meg minden teendőm bele van írva.
9. Nem vezetek naplót, pedig szeretnék.
10. Szerelmes vagyok Heath Ledgerbe!! <3

pusziiii <3

29. fejezet

Nemsokára megérkeztünk egy óriási go-kart pályához. Azért választottam ezt a helyet, mivel tudtam, hogy imád vezetni és versenyezni. Ki is béreltem a helyet két órára.
- Na megérkeztünk. - jelentettem ki, miután leparkoltam a kocsit.
- Ugye ez az amire gondolok! - kukucskált ki izgatottan az ablakon. - Ugye ez egy go-kart pálya?
- Igen az. - válaszoltam és kikászálódtam a kocsiból.
- Ezt nem hiszem el!  - pattant mellém. - Honnan tudtad, hogy ilyen helyre szeretnék menni már évek óta?
- Csak megérzés volt. - mondtam és megfogtam a kezét. Elkezdtem húzni a a bejárta felé.
Bent egy negyvenes nő fogadott minket és mivel híres vendégek voltunk nagyon igyekezett a kedvünkben járni.
- Erre jöjjenek. Erre vannak az öltözők. - vezetett minket egy folyosón és két ajtóra mutatott. - Találnak bent kezeslábasokat, cipőket és sisakot. Vegyék fel és majd arra van a pálya - mutatott a folyosó vége felé, ahol egy hatalmas fekete ajtó volt. - Peter ott várja magukat.
- Köszönjük. - mondtam és beléptem a női öltözőbe, Harry pedig a férfiba.
Egy piros kezeslábas lógott a fogason. Alatta egy fekete torna csuka és egy sisak. Gyorsan átöltöztem és felhúztam a cipőket, majd a sisakkal a kezemben kiléptem az ajtón. Harry a szemközti ajtófélfának dőlve várakozott ugyanolyan színű cuccban.
- Jól áll neked a piros. - kacsintott.
- Te is tűrhetően nézel ki. - mondtam mosolyogva. Igazából észveszejtően nézett ki. Nem túloznék, ha azt mondanám még jobban beleszerettem mint eddig.
- Tűrhetően? - kérdezte fél szemöldökét felhúzva és pimaszul mosolyogva. Elrugazkodott és olyan közel jött, hogy nekipréselődtem a falnak. Lehelete csiklandozott. - Biztos így értetted? - nézett mélyen a szemembe.
- Ööö . . . Igen. - mondtam és reméltem, hogy nem hallatszik a határozatlanság a hangomban. De mit reméltem? Ő Harry Styles. Egy csöppet ért a nőkhöz. Elkezdte apró csókokkal bombázni az arcom mindenhova adott csókot kivéve a számra nem.
- Hát ha így gondolod . . . - húzódott el és indult volna a fekete ajtó felé.
- Ó basszus! - fogtam meg a karját és magamhoz rántottam. Heves csókkal fejeztem ki véleményemet, amit ő szívélyesen viszonzott.
- Na erre gondoltam én is. - mondta kicsit lihegve.
- Menjünk mert dühösek lesznek. - toltam az ajtó felé. Egy utolsó csók után bejutottunk a pályára. Két go-kart várakozott ránk.
- Ááá! Már azt hittem eltévedtek. - szólalt meg mögöttünk egy ismerős férfi hang. Hátranéztem és megláttam régi szerelmem. - Sophi?? - nézett rám kérdőn.
- Peter? Te mit keresel itt?
- Tudod itt dolgozom.
- Sophi? - nézett most Harry rám kikerekedett szemekkel.
- Peter adsz nekünk egy percet? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. Mindent a vendégnek. - sóhajtott és elindult a kicsik felé.
- Harry nagyon sajnálom. Nem tudtam, hogy itt dolgozik. - kezdtem bele a magyarázkodásba.
- Nyugi. - tette a mutatóujját a számra. - Semmi gond.
- Huuu! Oké.

Egy óra versenyzés és egy óra hülyülés után hagytuk el a pályát.
- Ez iszonyat jó volt. - puszilta meg a homlokomat.
- Örülök, hogy tetszett.
- Akkor most merre is?
- Hát majd melátod.
Beindítottam a motort. Hamar leértünk a tengerpartra.
- Brighton?
- Iggen.
- Szuper!!!
Leparkoltam az elé a tengerparti szálloda elé, ami az e-mailben volt megadva.
- Itt fogunk aludni?
- Bizony. - válaszoltam és elindultam befelé nyomomban Harryvel, hogy megkapjuk a szobánk kulcsát.
- Jó napot! Sophi Summer. - léptem oda a pulthoz.
- Jó napot. - egy idős nő állt a recepciónál. - Egy éjszaka ugye?
- Igen.
- Parancsoljanak, a kulcsok. 23dik emelet 307es szoba.
- Köszönjük. - vettem el akulcsot.
Elindultunk a lift felé. Fél perc várakozás után beszálhattunk. Benyomtuk a 23as számot és a lift elindult felfelé.
- Emlékszel az első liftezésünkre? - kérdezte merengve.
- Naná. Sosem fogom elfelejteni.

Hamar felértünk és megtaláltuk a szobát.
- Hát nem egy lakosztály, de szerintem elmegy. - néztem körül a szobában. Egy hatalmas franciaágy volt a szobában, két fotel egy kis asztal körül és egy fürdő ajtaját fedeztem még fel egy mahagóni szekrény mellett.
- Nekem nem számít. hogy hol vagyunk, amíg együtt lehetünk. - karolt át hátulról.
- Az jó. - mosolyodtam el halványan.
- Amúgy szerintem az ágy elég nagy és a padlón is van még hely . . .
- Na jó menjünk. Vár a vacsi. - toltam el magamtól, mire hangosan felröhögött, de követett.
Lementünk és egyenesen ki a kertbe. Ott már az összes asztal meg volt terítve. Egy pincér jött és megkérdezte a nevünket, majd egy, a többitől elkülönített asztalhoz vezetett a medence partjához közel.
- Itt vannak az étlapok. Inni mit hozhatok?
- Egy pohár vizet kérnék. - mondtam.
- Szintén.
- Rendben. - írta fel, majd elment.
- Vizet iszol?
- Mivel te még nem ihatsz, egyedül pedig nem iszok.

Szerencsére lassan és nagyon romantikusan telt a vacsora. Még amikor egymást etettük és sikerült le paradicsomszószoznom a felsőjét, akkor is jó volt. Tele hassal, de jó kedvűen indultunk a szobánkba.
Mivel az egész napunk elég forgalmasan telt, mindketten nagyon vágytunk egy fürdőre.
- Kád van! - szólt ki. - és milyen nagy. . .
- Siess a fürdéssel mert én is mennék . . .
Megeresztette a vizet. Hallottam ahogy vetkőzik. Azon gondolkodtam, milyen lenne az életem, ha ne ismertem volna meg. Ha nem lenne itt nekem. Valószínűleg elég unalmas. Fociznék a haverjaimmal és le se szarnám az életem, a külsőm. De szerencsére itt van ne . . ..
Ekkor kirontott a szobába egy szál alsógatyában és a karjába kapva elindult velem a fürdőszoba felé . . .

Nos itt van a folytatás. Nem lett olyan iszonyat hosszú és ezt sajnálom, de majd igyekszem . . .
Remélem mindenkinek tetszik és maradtatok még páran akik olvassák. Most csak 15 elolvastamot kell várnotok és hozom a kövit.
puszii

Újra itt!!!

Először is mindenki elnézését kérem, amiért ilyen sokáig nem voltam.  De tudjátok milyen a nyár . . . És nekem életem legjobb nyara van a hátam mögött. Ja és még van egy hét!!!
Szóval elnézést, de remélem megértitek, hogy élnem kellett az életemet. Ha még emlékeztek, említettem, hogy Angliában voltam egy hónapig. Naggggyon jó volt. Igaz nem találkoztam velük, de talán nem is baj. Csak az álomvilágot rombolták volna össze bennem . . . Sok minden történt velem az után is. Kiderült, hogy az egyik barátnőm még nálam is analfabétább . . .
Na de, hogy mikor jön az új rész?? Örömmel jelentem be, hogy ez holnap este történik meg. Vagy legkésőbb hétfő délelőtt.
Remélem senki nem pártolt el az oldaltól . . . És persze azt is hogy a másikat is olvassátok ( What's happening in London? )

Milliónyi pusziii <3

Figyelem!!!

Nagyon sajnálom, de van egy rossz hírem. Ugyanis most vasárnap egy hónapra elutazom Angliába, tehát nem tudok írni.
A 29. fejezetet igyekszem majd hozni mielőtt kiutazom, de nem biztos, hogy sikerülni fog, mert még sok dolgom van . . . Remélem nem haragszotok meg rám és várni fogtok a többi fejezetre, mert még messze nincsen vége a történetnek . . . Talán megértitek milyen helyzetben vagyok.

Az előző fejezethez összejött a 30 elolvastam ezért is próbálom még vasárnap előttre elkészíteni a fejezetet.

Nagyon sajnálom!!!

Új blog

Halihó mindenki!!!
Az egyik barátnőmmel elnkezdtünk írni egy blogot.... nagggyon örülnék, ha elolvasnátok :
What's happening in London

28. fejezet

Reggel viszonylag korán ébredtem. Harry még szerencsére aludt, tehát óvatosan kimásztam ölelő karjai közül és belebújtam a papucsomba. Halkan, nehogy felébresszem, leosontam a konyhába. Elhatároztam, hogy valami finom reggelit készítek, ezért elkezdtem kutakodni a hűtőben.
- Reggelt! - lépett be Niall egy fürdőköpenyben.
- Oh! - ugrottam fel ilyedtemben. - A frászt hoztad rám.
- Bocsi! Egyébként mit csinálsz erre ilyen korán?
- Reggelit készítek. És te??
- Ez volt a szándékom nekem is. . .
- Akkor segíthetnél is. Hol van például a tojás? Ebben a hűtőben nem találtam.
Odajött mellém és benézett a hűtőbe, majd elkezdett kutakodni a legalsó polcon.
- És tádáámm! - emelte fel diadalmasan a tojásokat.
- És ezt én mért nem találtam? - tettem fel a költői kérdést.
- Nem voltál elég motivált! - jön a válasz.
Elkezdtük tehát készíteni a reggelit. Niall-lal ez elég szórakoztató, ugyanis mielőtt elkészülne az egész, jóformán a felét feldézsmálja. A lisztet pedig nem teljesen arra használja ami való. Ez alatt azt értem, hogy mire készen lettem a palacsinta tésztájának bekeverésével, tetőtől talpig fehér voltam. Egy külső szemlélő számára teljesen úgy tűnhettünk volna, mint egy boldog szerelmes pár. Például amikor Niall a derekamnál fogva pörgetett, miközben én sipítozva próbáltam szabadulni. De mi tudtuk, hogy csak jó haverok vagyunk. Talán a bandából vele kerültem a legközelebbi kapcsolatba. Valahogy érzem azt, hogy vele bármit meg tudnék beszélni. Ezértis mertem belemenni a beszélgetésbe egy ilyen kínos témában is mint az elkövetkezendő hónapok. Amikor már az asztalt is megterítettük, kimentünk a nappaliba és leültünk.
- Niall . . . - kezdtem bele.
- Mi az?? - rögtön vette a lapot, hogy most fontos dologról akarok beszélgetni.
- Szerinted kibírja a kapcsolatunk Harryvel?? Mármint érted, én bízom benne, de azért én nem tudok labdába rúgni a modell csajok mellett és szerinte egy egész hadsereget fognak ráuszítani és nem vagyok biztos benne hogy kibírnám és . . .
- Sophi. - nézett a szemembe. - Harry évek óta nem volt ennyire kiegyensúlyozott, mint most melletted. Eddig csak árnyéka volt önmagának. Kereste, kutatta azt a lányt, akit úgy gondolta érdemes boldoggá tennie ha tud, mert az a lány őt is boldoggá tudja tenni. Igaz nem éppen a legjobb módszert választotta erre, ezért is ragadt rá a flörtölős jelző. Ezt akarják vissza kapni az olyanok, akik milliókat kaszáltak egy-egy botrányos nőügyéből.
- De . . .
- Amikor először látott a plázában, és te leöntötted egy üveg vízzel . . . hmm . . . azt hiszem ő abban a pillanatban elveszett. Tied volt abban a minutumban és te pedig az övé. Ugyanis, ha akar valakit, annak a valakinek nincs esélye menekülni, hogy  drámaian fejezzem ki magamat.
Erre nem tudtam mit mondani. Pontosan tudtam abban a pillanatban, hogy elvesztem. Akkor ott nem mertem még magamnak se bevallani. Ez is volt valószínű az egyik oka annak, hogy leöntöttem.
- Ugye te is érezted hogy elvesztél, hmm?
- Elég volt egy mosoly, hogy tudjam.
Erre Niall mosolyogva veregette meg a vállam.
- Ideje felkelteni a többieket.
- Azt hiszem én inkább felviszem a reggelit. - jelentem ki.
- Tudod mit? Ez nagyon jó ötlet. Vigyünk mindenkinek ágyba reggelit.
El is kezdtük felszállítani a tálcákat. Niall vitte Liaméknek, Zaynéknek és maguknak, míg én Kateéknek és magunknak.
- Hahóó! - nyitottam be a Louis névvel ellátott ajtón, miután a kopogásra nem érkezett válasz. Nem akartam sokáig maradni, tehát lábujjhegyen elindultam a kis asztal felé, ami a szoba közepén volt. Már épp fordultam volna vissza, amikor meghallottam Kate álomittas hangját.
- Köszi! - mosolygott.
- Akkor ma mit is csinálunk??
- Elküldtem smsben.
- Okés! - mondtam és intettem majd kimentem. Fogtam az utolsó tálcát és felmentem a szobába.
Harry még mindig békésen szunyókált, de sürgetett az idő minket, úgyhogy miután elolvastam az smst, ami egy telefonszám volt és egy rövidke üzenet: Ide egyedül menjetek!!! XOXO Kate, felkeltettem.
- Jó reggelt kicsi kuglófom! . hajoltam közel hozzá.
- Hmm??  - kérdezte csukott szemmel.
- Kelj fel! Ma az én napom van! És nem akarok elvesztegetni egyetlen pillanatot sem. - suttogtam és a nyakába pusziltam.
Kezei már a hátamat simogatták és ajkai is hamar megtalálták az enyémeket. Szenvedélyes csókunkat Harry gyomrának korgása szakította félbe. Hangosan felnevettem és az előbb az éjjeliszekrényre tett reggelit az ölembe vettem.
- Nos, mit kérsz? - néztem a teli tálcára. - Palacsintát sütöttünk Niallel.
- Akkor már értem miért lisztes a hajad. - mosolygott. Ezek szerint nem sikerült teljesen eltűntetnem az árulkodó jeleket.
- Hoppsz! - vigyorogtam és próbáltam kiszedni a fehérséget a copfomból. - Na akkor milyet kérsz?? Nutellásat, túrósat, kakaósat, lekvárosat, fahéjasat, esetleg megkóstolhatod a specialitásomat.
- Akkor legyen két nutellás és két spéci.
- Rendben.
Megkentem neki a palacsintát nutellával és a spéciket is elkészítettem. A spéci palacsintám abból állt, hogy cukrot és citromlevet tettem a tésztára. Igaziból semmi különleges. Ezt az egyik edzőtáboromban tanultam, amikor az egyik srác nagyija készített nekünk palacsintát. Levy, az egyik legjobb focista és a legjobb fiú haverom nevezte el spéci palacsintának ugyanis még sosem evett olyat. Azóta mindenki így hívja.
Odaadtam a kész palacsintákat és magamnak is készítettem egy nutellásat.
- Ez nagyon finom. - mondat teli szájjal. Majdnem kiesett egy darab a szájából. Muszáj volt nevetnem, mert annyira édes volt. Mondjuk mikor nem??
- Maradt egy kis csoki a szádon. - mondja mosolyogva és közelebb hajolva mutatja. Igyekszem lenyalni a nyelvemmel, de csak rázza a fejét. Oda ügyeskedik mellém és közelebb hajol.
- Majd segítek. - jelenti ki és ajkait az ajkaimra tapasztja. Nyelvével óvatosan leszedi a csokit az alsó ajkamról, majd elszakad tőlem.
- Ennyi?? - kérdezem csalódottan. Erre pimaszul mosolyogva belenyúl a nutellás üvegbe és egy adag nutellát ken az arcára. Veszem a lapot, tehát hasonló módon én is megszabadítom a mogyoró krémtől.
- Tudod, nagyon lüke vagy. - nézek a szemébe.
- De te ezt imádod bennem.
- Többek között. Meg azt, hogy most felöltözöl és elmegyünk oda, amit szerveztem.
- Megöl a kíváncsiság.
Homlokon csókolt és a tálcával együtt eltűnt a szobából. Itt az idő, gondoltam. Gyorsan tárcsáztam a Kate által megadott számot és vártam, hogy felvegyék.
- Halo! Itt Derek Bluesky. Miben segíthetek?
- Jó napot! Itt Sophi Summer. Igazából reméltem maga meg tudja mondani, hogy miben segíthet.
- Ááá. Sophi Summer. Kate Hopp barátnője, ugye? Már vártam a hívását.
- Igen.
- Nos Kate mindent megszervezett. Ha megadja az e-mail címét, elküldöm, hogy mikorra lett szervezve a tengerparti vacsora.
- Rendben, akkor mondom.
Megadtam hát az e-mail címet, amire pár percen belül meg is érkezett az aznapi program. A vacsora kettesben este 8kor kezdődik a tengerparton. Előtte pedig "szabadfoglalkozás". Már ki is találtam hova viszem el. Imádni fogja.
Épp azon tanakodtam, hogy mennyi időt ölhetett ebbe Kate amikor Harry visszaért.
- Na, milyen cucc kell?
- Valami kényelmeset vegyél fel.
- Okkéé.
Felöltözött és elém állva várta a jóváhagyásomat.
- Perfect.

Én is magamra kaptam a ruháimat, majd elindultunk a kocsik felé.

- Na hova megyünk?

- Oda.

- Oké. - nem kérdezgetett ami nagyon jó, mert én nem tudok titkot tartani.

Már egy jó ideje autókáztunk, amikor Harry megszólalt.

- Te fogsz rám várni?

- Mi van?

- Fogsz rám várni amíg én a turnén leszek?

- Te most ezt komolyan kérdezed?

- Totálisan.

- Oké. - félreálltam az autóval és leállítottam a motort. - Harry! Figyelj! - néztem mélyen a szemébe.- Mégis hogy juthat olyan az eszedbe, hogy nem fogok rád várni, amikor neked köszönhetem azt aki vagyok. Aki mindössze másfél hónap alatt lettem. Te vagy az első fiú az életemben, akit igazán szívből tudok szeretni. Aki miatt konkrétan az egész ruhatáramat lecseréltem, akinek köszönhetem azt, hogy valóra vált az álmom és láttam Rómát. Jártam Párizsban és természetesen akinek odaadtam a szüzességemet. Mégis hogy juthat ilyen az eszedbe?

- De . . .

- Ha az előbbi tényeket meg tudod cáfolni, csak rajta.

- Elrontottam az álmodat. Nem hittem neked, amikor . . . tudod. - látom a szemén, hogy bűntudata van.

- Ez nem igaz. Abban én voltam a hibás. És egyébként is rég volt.

- De . . . - nem tudja befejezni, mert ajkára tapasztom a sajátomat. Hosszan és minden érzelmemet belesűrítve csókolom meg. Ezzel akarom elmondani neki, hogy mennyire szeretem. Mikor elszakadunk egymástól, kérdőn nézek rá.

- De édesen hallgattattál el. - mondja mosolyogva és látom, hogy sikerült meggyőznöm.

- Akkor esetleg még valami kérdés?

- Non madame.  

- Akkor mehetünk tovább. - indítottam újra a motort.

- Na halljuk mi megy a rádióban. - szólt és bekapcsolta. Naná, hogy a Save you tonight ment. - Jéééé!!! Énekeljek? - kérdezte csábosan.

- Mit? Ezt a béna dalt? - kezdtem el húzni az agyát.

- MI VAN??? Ezt nevezed te béna dalnak? - játszotta a sértődöttet.

- Aha. Szerintem elég szánalmas egy szám. De ha neked tetszik.

- Igenis tetszik. És figyeld milyen jól énekelek. - elkezdett iszonyatosan hamisan énekelni. Annyira vicces volt, hogy képtelen voltam megállni nevetés nélkül és ismét muszáj volt félreállnom, nehogy valami balesetet okozzak.

- Harry sosem fogunk elérni a tengerpartra.

- Áhhhááá! Szóval oda megyünk?

- Ó basszus!

- Sebaj kicsi habcsókom. Előfordul az ilyen, hogy a nagy tudásommal és a sexy mosolyommal, meg úgy mindenemmel elérem azt amit akarok. - mondta cseppet sem nagyképűen, inkább viccesen.

- Ó, hogy neked sexy mosolyod van? És nagy tudásod? Igen?

- Aham. És tudod miben vagyok a legjobb? - kérdezte, miközben pajzán fény csillogott a szemében.
- Várj had találjam ki. A . . .

- Igen abban. - mosolyog kacéran.
Megforgattam a szememet, majd inkább az útra koncentráltam, hogy végre odaérjünk.


Mindenkitől elnézést kérek, amiért ilyen későn jött ez a rész és hogy ilyen rövid lett, de holnap vizsgázom és csütörtökön is szóval nagy tanulásban vagyok.
A következő rész leghamarabb pénteken jön, de az hosszabb lesz és nem lesz ennyire unalmas.
Remélem azért tetszett!
És ne feledjétek: csak 30 elolvastam után jön a kövi!!!
puszi <3

Kérlek . . .

Sziasztok!!!

Mindenkit szeretnék megkérni, hogy a fejezetek végén lévő elolvastam ikont jelölje be, ha megtette, ugyanis ez is egy visszajelzés számomra. A tetszik, nem tetszik gombok nem váltak be . . . remélem csak azért mert elfelejtettétek használni.
Szóval az lenne a kérésem, hogy használjátok a gombot. Nem sok idő, kb egy mp, hogy ráklikkelj. Nagyon megköszönném.
Ezentúl sajnos akkor hozok csak új részt ( ami a kövire még nem vonatkozik), ha meg van a 30 elolvastam.
Tehát az új rész vasárnap érkezik. Legkésőbb.
puszi <3

27. fejezet

- Naaa? Hogy tetszik?

- Ööö . . .
A szoba a zöld különböző árnyalataival díszítve. Egy méregzöld kanapéval  szemben egy kandalló volt, amiben ropogott a tüzifa. Az ablak párkány könyvekkel és pár fotóval volt teli. Az ajtó mellett egy hatalmas szekrény állt, ami mellett felfedeztem  a bőröndömet is. Egy pici létra vezetett a kandalló feletti galériára, de oda nem láttam fel. Már épp pipiskedni kezdtem, hogy jobban lássam az emeletet, de ekkor Harry megszólalt.
- Ezt pozitívan fogom fel. - mosolyodott el, majd felkapott és a kanapéhoz vitt. Óvatosan letett és mélyen a szemembe nézett. Már el is felejtettem a rejtélyes galériát, ugyanis teljesen elvesztem szemei kékes zöldes színkavalkádjában.
- Tudom, hogy a következő hónap hosszú lesz. És azt is, hogy a sajtó tuti szét akar majd minket választani.
- Ezt hogy érted?
- Nem örülnek neki, hogy amióta veled vagyok semmi botrány nincs körülöttem. Nem iszom le magam a sárga földig, nem csókolgatok nálam idősebbeket, sem olyanokat akiket csak most ismertem meg.
- Áhh. Értem.
- Szóval hiányzik nekik, hogy olyan . . . voltam.
- És?? Minket hogyan tudnak szétválasztani? Rád küldenek 100 modellt? Megnézik ellen tudsz-e állni nekik?
- Hát nem tudom. Például igen. De nem is ez lenne a baj. Más lány nem is érdekel, csak te, szóval ez nem jönne be. Vagyis akkor igen, ha azok rám másznak és közben lefotóznak, te pedig . . .
- Elhiszem.
- Pontosan.
- Harry én bízom benned!
Elmosolyodott és már épp mag akart csókolni, amikor Zayn kukkantott be a szobába.
- Kaja . . . pizza . . . hmm . . . - suttogta csábosan.
- Hmm . . . én nagyon éhes vagyok - ismertem be.
- Akkor menjünk. - mondta Harry kicsit csalódottan.
- Haver itt van még az egész éjszaka. - vihogott Zayn.
- Hahaha . . . Nagyon vicces vagy!
- Szerintem is. - szólt még vissza a háta mögött.

Elindultunk tehát az ebédlő felé. Ismét végigmentünk a csigalépcső. Most be tudtam nézni a többi fiú szobájába is. Mind majdnem olyan jól nézett ki, mint Harryé. Talán csak az volt a különbség, hogy az nem Harry szobája volt. . . Igen, azt hiszem a harrys dolog hiányzott belőlük. Na de nem értem rá ezen morfondírozni, mivel barátom kitartóan húzott lefelé a lépcsőn, majd bevezetett a hipermodern konyhába. Még mindig képtelen vagyok elképzelni, hogy hogyan működik ebben a házban ez a sok elektromos kütyü. Kívülről sehol nem láttam semmilyen áram ellátó cuccot és hát elég messze a vagyunk a várostól is.
Gondolataim közül Kate szakít ki.
- Csodálatos egy hely nem?? - ugrik a nyakamba, mire majdnem hanyatt esek.
- Ööö . . . de. - nyögöm, majd amikor végre levegőt kapok hozzá teszem. - szinte hihetetlen.
Barátnőm szemében megcsillan valami. Ismerem ezt a csillanást. Mindig akkor következik be, amikor valami elképesztő ötlete támad. Legutóbb akkor láttam ilyennek, amikor az az ötlete támadt, hogy engem kicsinosítanak és majd elcsavarom valamelyik szupersztár fejét. Éééés bejött.
- Mit forgatsz a fejedben?
- Hogy én? Semmit. - néz rám őzike szemekkel. Legalábbis küső szemlélők számára ártalmatlanul. Én ugyanis ismerem, amióta az eszemet tudom. Ezzel a nézéssel elárulta, hogy valami nagy szabású dolog ötlött a fejébe, de nem fogja elárulni. Legalábbis nem most. Itt és ennyi ember előtt.
Lassan megérkezett mindeki és helyet foglalt a nagy kerek faasztal körül. A pizza ínycsiklandozóan festett. Niall rögtön rávetette magát az egyik kolbászos pizzára, eközben természetesen nem feledkezett meg Loláról sem. Szabad kezével el nem engedte volna a lány kezét. Mi Harryvel egymást etetve végeztünk ki egy sokás sajtos pizzát. Furcsa, hogy milyen éhes voltam.

- Na akkor mint tudjátok a holnap az utolsó nap. - jelenti be Liam. - Mielőtt nektek elkezdődne a suli, nekünk meg a turné.
- Ezt úgy mondod, mintha egy halálos ítélet előtt állnánk. - vág közbe Ann.
- Nekem felér azzal a nélküled töltött idő. - feleli a fiú érzelmekkel teli hanggal.
- Ne beszélj baromságokat! - vágja rá Ann, de látom rajta, hogy ez most nagyon meghatotta.
Egymás szemébe néznek és Liam hosszan megcsókolja őt. Annyira édesek, hogy azt nehéz lenne szavakba öntenem. Akaratlanul is elmosolyodok, amikor látom, hogy Ann térdei felmondják a szolgálatot és szó szerint Liam karjaiba omlik. Én is így érzem magam, amikor Harryvel csókolózom.
- Szóóóval . . . - köszörüli meg a torkát Zayn. Erre a két romantikus lelkű barátunk ijedten szétrebbennek pipacspiros arccal.
- Akkor mondom én. - folytatja tovább Zayn, mikor látja, hogy Liam nem tud megszólalni. - Nos arra gondoltunk még a nap elején, hogy ma este rendezhetnénk egy hatalmas pókerestet. Mit szóltok??
- Hát én nem tudok pókerezni. - jelenti ki Lizy kicsit szégyenkezve.
- Ja igen elfelejtettem mondani. Mivel igen sokan vagyunk és még ALUDNI is szeretnénk, - mondta jól megnyomva az aludni szót, mire mindenki kucogni kezdett - hogy ne tartson olyan sokáig a játék párosával leszünk.
- Rendben. Akkor remélem tudsz játszani Zayn, ugyanis Lizy tényleg naggyon béna?? - modja mosolyogva Ann. - Egyszer vele voltam párban és flöshünk lett volna már az elején, amikor viszont csak egy kicsit emeltem ez a szerencsétlen elkiabálta, hogy All In. Erre persze semmit nem nyertünk.
Igen erre én is emlékszem. Ann annyira mérges lett Lizyre, hogy utána egész este egy szót sem szólt hozzá . . .
- Nem baj. Nekem mindegy, hogy nyerünk-e. Ha kiesünk, legalább előbb mehetünk aludni.
Kijelentése után ismét hatalmas nevetés kezdődött, Lizy pedig halványan mosolyogva sütötte le a szemét.

Miután befejeztük a vacsit, a fiúk ránk bízva az elpakolást átmentek a játékszobába, hogy előkészítsék a terepet a partyhoz. Nem sokkal később mi is utánuk mentünk. A játékterem, nem véletlenül kapta a nevét. Volt benne bilárdasztal, pókerasztal, flipper gépek, Wii, bowlingpálya és még egy autóversenyzős szimulátor is. Miközben elfoglaltam a helyem Harry mellett, azon gondolkoztam, hogy vajon hogy fér el ennyi minden ebben a házban, ugyanis kívülről nem tűnt ekkorának. Azonnal kimennek a fejemből a kérdések, amint Harry a fülemhez hajol.
- Szeretnél nyerni, vagy inkább . . . - nem fejezi be a mondatot, de a combomon felfelé kúszó keze elárulja, hogy mi jár a fejében.
- Nyernünk kell. - mondom és megállítom a kezét. Mielőtt azonban megjelenne a szemében az a bizonyos szomorúság hozzáteszem. - A győzelem után hidd el sokkal . . . hmm . . . Hogyis fejezzem ki magam . . . izgalmasabb lesz. - mosolygok rá kacéran. Veszi a lapot és szemében vágyakozást látok.
- Én osztok elsőnek. - jelenti ki. Mosolyogva veszem tudomásul, hogy igencsak felcsigáztam az érdeklődését.

- Na mink van? - kérdezi Harry, miután kiosztotta a lapokat immár a negyedik körben. Eddig nem igazán jöttek a lapok. Konkrétan mi álltunk vesztésre.

Harry gondolkozik pókerezés közben . . .

Óvatosan felemelem a két lap szélét, úgy hogy csak mi ketten láthassuk meg őket. Egy treff ász és egy tizes.
Eddig ennél jobb lapokkal is vesztettünk már, de Harry most is gondolkodás nélkül megadja az alapot. Mivel bízom benne, nem ellenkezem, pedig lenne miért. Épp az előző játékban vesztettük el a pénzünk felét, amikor egy dáma párra Harry nagyon bátran megadott mindent, amit Zayn emelt. A végén kiderült, hogy nekik ász párjuk volt, tehát kissé megkopasztottak minket. Viszont, ha kiesünk . . . :$
Harry éget, majd sorban kirak három lapot. Egy pikk kettest és két treff hetest. Hát ezzel nem megyünk sokra, viszont Zayn ismét emel, amit mindenki tart. Igen mi is. Harry ismét éget és ismét rak. Egy treff kilencest. Zayn most Liam emel, mire Louék és Niallék kiszállnak a játékból. Már épp be akarom dobni, amikor Harry nemcsak, hogy megadja, de emel is. Zayn és Lou persze nem felejti el, hogy be akartam dobni, ezért megadják. Harry elismétli harmadjára is a feladatát és egy káró bubit helyez az asztalra. Lizy hanyagul bedob még pár zsetont, amit persze Kate és Lou tartanak. Én Harryre nézek, aki látszólag feszült, de észreveszem, hogy alig tudja visszatartani a mosolyát. Mi is tartjuk a tétét. Kezdődik tehát a terítés. Zaynnek és Lizynek egy hetes drillje van. Na itt el is buktunk, gondolom magamba. Kate be is dobja, jelezve, hogy nem tudnak magasabbat mutatni. Én ismét eldobnám a lapokat, de Harry kiveszi őket a kezemből és felfordítja őket. Zayn felröhög.
- Haver, akkor mutasd meg ha ennél nagyobbad van. - bök a drillre.
- Haver, nézd már meg a lapjaimat. - utánozza őt göndör barátom.
Zayn alaposabban szemügyre veszi a lapokat és feltűnik neki miről beszél Harry.
- Vasss . . .
- Bocsi ez a miénk. - szedi össze a zsetonokat Harry.
- Ööö . . . mi van?? - suttogom neki.
- Színsor kicsi habcsókom. - suttog vissza és egy puszit nyom az orromra. Ekkor végre nekem is leesik. Öt darab treffünk van.
- Ááá . . .

Olyan egy óra múlva már csak Zaynék és mi vagyunk versenyben. Lizy meg én kezdünk fáradni, amit a fiúk és észre vesznek. Elég neki egyetlen pillantás, hogy eldöntsék.
- Szerintem holnap este fejezzük be. - ajánlja Harry.
- Rendben. - egyezik bele Zayn.
- Akkor jó éjt! -köszön el Lizy tőle és Harrytől egy-egy öleés kíséretében, amit barátja is megismétel. Mindannyian elindulunk a szobáink felé. Zayn mielőtt becsukná a szoba ajtaját, még utánunk szól.
- Aztán aludjatok jól!
- Te idióta! - vigyorog rá Harry, de azért gyorsabban kezd maga előtt tolni.
Mikor felérünk a szobához, már alig kapunk levegőt a heves csókolózás közepette. Még az ajtónak is nekimegyünk. Remegő kézzel nyomom le a kilincset. Majdnem beesünk a hirtelen kinyíló ajtón, de Harry megtámaszkodik egyik kezével az ajtófélfába, de csak egy pillanatig, ugyanis miután sikerül visszanyernünk az egyensúlyunkat ismét két kézzel fog. Sietve kibújunk a cipőinkből és tovább haladunk befelé a szobában. A csókot meg nem szakítva felkap és elindul felfelé a létrán. Fent lerak a földre és ha nehezen is de abbahagyja a csókot, hogy megfordítson.
Eláll a lélegzetem.

Egy igazi mesterműként rajzolódnak ki előttem az ágy körvonalai.  Már keresgélem a szavakat, hogy kifejezzem csodálatomat, de Harry kezét érezve a hátamon, úgy érzem várhat holnapig. Lassan húzza le a cipzárt a hátamon, miközben már újra csókol én pedig az ingje gombjaival bajlódom. Rövidesen sikerül megszabadítanunk egymást a legtöbb ruhától. Észre sem vettem, hogy eközben az ágyon kötöttünk ki. Harry apró csókokkal hinti be testemet, majd visszatér az ajkaimhoz, miközben a melltartóm kapcsát is kioldja egyetlen mozdulattal. Felsóhajtok és . . .

Na eljött ez a rész is. Szerintem annyira nem lett izgalmas, de azért remélem nektek elnyeri a tetszéseteket. A tetszik, vagy a nem tetszik gombokat kérlek használjátok és persze a komikat is várom. :D
Lenne azonban egy kérdésem: Melyik szereplő szerepeljen többet a történetben és miért! Ha akartok többet is írhattok! Ezt nagyon megköszönném, ugyanis akkor beleírnám őket még többször.
És egy következő kérdés. Nemsokára fel fog tűnni a következőkben egy- két újabb szereplő. Szeretném, ha ti adnátok neki nevet. Azt nem árulhatom el, hogy fiúk-e, vagy lányok, pozitív karakterek vagy nem, ezért kérnék egy fiú és egy lány nevet mindenkitől. Az első három kommentelő neveit fogom felhasználni, úgyhogy gyorsan írjatok!!!
Előre is köszönöm!
puszi <3

26. fejezet

Amikor körülnéztem, az tűnt fel először, hogy nemcsak mi vagyunk itt. Rajtunk kívül volt még négy fiú, akik egy-egy lány kezét szorongatták. Kiderült, hogy ők a Big Time Rush énekesei és a barátnőik. Öltönyben voltak, ahogy Harryék is. A barátnőik pedig szintén báli ruhában, igaz ők egy kicsit furán néztek ki a habos babos egyenruhájukban. Kicsit ellenségesen néztek. Nem is értettem, hogy mi a problémájuk, addig, amíg Niall, halkan, hogy csak mi halljuk, meg nem mondta, hogy dühösek, amiért az amerikai turnén a legtöbb rajongó csak rájuk volt kíváncsi, pedig a BTR volt a fő "atrakció".
- És most mért is vagyunk itt?
- Kihívtak minket egy paintball bajnokságra. - közölte Zayn és elindult egy láda felé. Kivett belőle 10 fegyvert, majd vissza jött és mindenkinek a kezébe nyomott egyet.
- Ő és ezzel mit kell csinálni? - érdeklődött Lizy. Erre az egyik BTR csaj felröhögött.
- Ez vicces lesz. - mondta. Lizy szomorúan lesütötte a szemét.
- Nyugi, megmutatom. - simította meg a vállát Zayn és elkezdte mutatni, hogy hogyan működik. - Oké és most célozd meg azt a bábut. Ahol jól esik, csak találd el.
- Hát jó. - mondta, de láttam rajta, hogy ideges, hiszen mindenki őt figyelte.
Célzott és lőtt. És . . . pont oda talált ahova . . . hát a férfiak kényes területére.
- Azta. Szép volt Liz. - mondta elégedetten Zayn.
- Köki. - mosolygott boldogan.
- Na Soph te jössz. - jelentette ki Harry.
- Hát, nem hiszem, hogy ilyen jól célzok, de próba szerencse.
Elindultam és a bábuval szemben megálltam. Az előbb megmutatta Harry hogyan kell tartani azt a valamit és, hogy mire kell figyelnem célzás közben. Próbáltam mindent észben tartani és lőttem. Pontosan ott találtam el, ahol a szíve lenne.
- Hoppá.
- Jó volt. - hallottam az elismerő hangokat.
Mindannyian kipróbáltuk a fegyvereket és mindenki elég jól célzott, ezért meg sem lepődtem, hogy a BTResek egyre szúrósabban néznek ránk. Ennyire komolyan veszik ezt az egészet? Nem tudom, de szerintem kicsit . . . furák, és most enyhén fejeztem ki magamat.
- Na kezdünk? - kérdezte az egyik ingerülten.
- Naná. Mi vagyunk a kékek. - válaszolta Niall.
- Rendben.
Hátat fordítottak és eltűntek a ház mögött.
- Na akkor a lényeg . . . - kezdte Harry. Vagy 10 percen keresztül ismertette a feladatot. Röviden ennyi: szerezd meg a piros zászlót, úgy hogy ne találjanak el. Aki előbb megszerzi a másikét az nyer. A kiöltözés csak a külsőségek miatt volt, komolyabb jelentősége nincs. Mondjuk az, hogy egy ilyen szép ruhát tönkre tegyek . . . Na mindegy nem ez a lényeg.
Felvettük az összes védő cuccot.
- Te Harry. Én ebben a cipőben ki fogom törni a lábamat.
- Dehogy fogod. Nem annyira kemény ez a pálya.
- Óóó igen? És az a sár tenger, az a fal, amit meg kell mászni?
- Majd megoldjuk.
- Ha te mondod. . .

Mivel párokban voltunk, úgy is indultunk el. A front vonalat Harry és alkottuk. Két oldalról fedeztek minket Zaynék és Liamék. Hátunk mögött pedig Niall és Lola jöttek. Louis és Kate maradtak védeni a mi zászlónkat. Kicsit a szám háborúra hasonlított, csak most ez mondhatni élesben ment.

- Sophi! Erre! - hallottam Ann suttogását a hátam mögül.
- Mi? Harry arra ment. - mutattam az ellenkező irányba teljesen összezavarodva. Idegesen megforgatta a szemét és berántott egy farakás mögé.
- Mi van? Most elhagytam Harryt - aggodalmaskodtam.
- Pszt! - fogta be a szám Liam, míg másik kezével a hátam mögé mutatott. És igen. Ha ők nincsnek az egyik BTRes már rég lelőtt volna.
- Ann! - nézett a barátnőjére Liam.
- Okés. - mosolyodott el Ann és célba vette a csávót. Egy szép nagy sárga pacával ki is lőtte.
- Basszus!
- És most a csajt. Sophi?
- Örömmel. - céloztam és . . . mielőtt lőttem volna, egy zöld paca pont hason találta a lányt. Az felkiáltott fájdalmában, de aztán inkább befogta, nehogy gyengének tűnjön. Ha zöld akkor Harry. Ugyanis az a mi színünk volt. Szememmel kutatva őt fordultam körbe és meg is találtam. Egy fa ágáról ugrott éppen le. Az inge kitűrődött és hát . . . picit megremegett a térdem, amikor felpillantott és csibészes mosolyt villantott rám. Mutatóujjával intett, hogy kövessem és eltűnt a kicsi erdőben.
- Menj fedezünk. - hallottam valahonnan Zaynt.
El is indultam, jobban mondva futottam az erdő felé. E közben elég sok dolog történt. Először azt hallottam, ahogy egy újabb BTRes hullott el, majd egy kék csík pont a fülem mellett zúgott el és eltalálta Liamot. Erre Ann totál kiborulva egy harci kiáltás közepette előrevetődött és kilőtte a csajt. Ekkor már nagyon közel voltam a biztonságot nyújtó fákhoz, de az egyik csaj elém vetette magát és már cálzott is. Csakhogy az akcióját nem tudta befejezni, ugyanis egy narancs sárga paca eltalálta a kezét. Még a fegyvert is elejtette.

- Ezt neked! - hallottam Lolát.
- Köszi. - fordultam felé vigyorogva.
- Nincs mit, de siess. Harry rád vár. Már megtalálta a zászlót, csak egyedül nem tudja megszerezni.
- Oké - mondtam és befutottam a fák közé.

- Harry! Harry, hol vagy? - suttogtam bele a félhomályba.
Ebben a pillanatban egy fegyver csöve fúródott a hátamba finoman. Lefagytam. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mégis mit tanultunk a suliban az önvédelemről . . . És akkor a tudatalattim cselekedett helyettem. Megfordultam és a fegyvert kiütve a kezéből a földre rúgtam. Ez így jó is lett volna, de a kezemet megragadva maga után rántott. Az eséstől félve becsuktam a szememet. Csak egy ismerős kuncogásra nyitottam ki őket. Harry szemeivel találtam magam szemben. Éppen kérdőre akartam vonni, amikor az ajkai lecsaptak az enyémekre.

Olyan fél percig fekhettünk egymáson, amikor egy idegen hang szólalt meg mögöttünk.
- Menjetek szobára.
Harry csak felemelte a puskáját és egy zöld lövedékkel leterítette a zavaró tényezőt. Kicsit volt cool. :$
- Úgy tudtam Bond csak az akció után kapja meg a csajt. - jött egy ismerős hang.
- Igen,de előre megdolgozza . . . - válaszolta Harry és nevetve feltápászkodott.
- Liam kipurcant?
- Igen és Lola meg Niall is. - felelt Ann.
- Akkor gyere velünk. - ajánlotta Harry.
- Nem, nem. Inkább a háttérből ügyködnék.
- Oké . . . Mi megyünk. - fogta meg a kezem és elkezdett húzni az ellenfél zászlója felé.

Megérkeztünk egy hatalmas sziklához.
- Látod? - mutatott felfelé. - Ott a zászló.
És valóban ott lengett. Egy kötél létrán lehetett odáig feljutni.
- Oké te mászol én fedezlek.
- Ó nem. Bocsi de jobban célzok. Te mászol.
- MI?? Ezekben?- emeltem fel a lábam.
- Add ide. Vigyázok rájuk.
- De . . . - nem tudtam vitatkozni, mert leszedte rólam a cipőket és kilökött a fa mögül, ami eddig védett.
- Menj már! - bíztatott.
Na jó. Gyerünk. Elkezdtem sprintelni a szikla felé.
- Vigyázz! - szólt utánam, de későn. Szépen belefutottam egy térdig érő sár pocsolyába. Hát gondolhatjátok, hogy néztem ki utána . . .
- Én szóltam. - röhögött.
Nem is törődtem vele, futottam tovább. Végre elértem a létrát. Fel tettem a lábamat az első fokra, amikor egy rózsaszín folt éppen a fejem mellett csapódott a falnak.
- Héj haver! Fejre nem. - hallottam Harry hangját, amit egy fájdalmas nyögés követett. Ezek szerint már csak egy csaj figyel és akar kinyírni.
Másztam tovább. További rózsaszín lövedékek csapódott közvetlenül mellettem a falba. Miután egy olyan közel haladt el mellettem, hogy éreztem a szagát, megelégeltem. Óvatosan megfordultam és felemeltem a puskámat. Körbenéztem és hamar meg is találtam a fenyegető célpontomat. Az a csaj volt, amelyik kinevette Lizyt. célba vettem és bezöldítettem. Egy morcos pillantást kaptam, mire egy széles vigyorral válaszoltam.
Most már sima út vezetett a zászlóig. Felkaptam a piros rongyot és a magasba emelve felkiáltottam:
- NYERTÜNK!!!

Óriási volt a hangulat hazafelé a kocsiban. Louis azt ecsetelgette, hogy hogyan végzett vagy HÁROM emberrel és hogy milyen hősies volt, mag minden. Lizy visongatva mesélte az ő kalandjait, miközben Zayn ölében nyugtatta a fejét. Tehát egyszerre kétfelé figyeltünk a többiekkel.
- És akkor . . .
- Értjük.  - szakítottam félbe Kate Lout.
- Jól van na. Csak meséltem. - játszotta a duzzogósat.
- Amúgy hová megyünk? - tette fel a kérdést Ann.
- Mért nem vagyok meglepve, hogy neked feltűnt? - nevetett Liam és megpuszilta Annt.
- Mi az? - kérdeztem csodálkozva.
- Nem erre jöttünk. Most a város másik felébe tartunk éppen.
Aha. Mintha most már érteném.
- Meglepi. - suttogta sejtelmesen Niall.

És nem túlzott. Mikor kiszálltunk a kocsiból egy hatalmas faházkomplexumhoz értünk.

Ilyet képzeljetek el csak fákkal körülvéve

- Ezzz . . . Óriási. - nyögte ki Kate.
- Bejön mi?
- Az nem kifejezés.
- Talán be is mehetnénk. - indult el a lépcsőn Harry maga után húzva engem is. - 10 perc múlva az ebédlőben. - szólt még hátra és berángatott a házba.
Hát belülről is elég durva volt. Minden úgy volt bebútorozva, mint egy rendes ház. Az ablakokon szúnyog háló és sötétkék sötétítő függöny. Legalábbis a nappaliban. Itt minden sötétkék anyagból volt, ami nagyon ment a sárgás csiszolt faburkolathoz. Még egy kandalló is volt, sőt TV is. Több szoba is nyílt belőle. Egy konyha, ami piros színekben pompázott, az ebédlő, aminek a fehér volt a színe, egy mozi terem (!!!) és egy fürdő.
A sarokban egy lépcső vezetett a tornyokba. Harryé a legfelső volt. Míg felértünk elmentünk egy csomó ajtó mellett.
- Louisé, Zayné, Liamé, fürdő, tető tér, Niallé és végül az enyém. - mondta minden ajtóra, hogy mi van mögötte. Az ő ajtaja előtt azonban megállt.
- Nyiss be te.
- Okés.
Benyitottam és elállt a lélegzetem.


Bocsánat, hogy ennyi ideig nem volt új rész, de most van a vizsga hetem. Ma volt a nyelvtan, holnap angol, szerdán pedig info. Kérlek drukkoljatok!!!
Ráadásul egy német csere diák is jön . . . szóval izgalmas és eseménydús hetünk lesz a barátnőmmel . . .
Véleményeket is kérnék! :)
köszi, puszi <3

25. fejezet

Reggel álmosan ébredtem, de azonnal felélénkültem, amint észrevettem, hogy Harry nincs mellettem. Óriási csend volt. Kimásztam az ágyból, belebújtam a papucsomba, magamra vettem egy köntöst, ami a fotel karfáján pihent, majd elindultam megkeresni a többieket.
A szobából kilépve szembe találtam magam a barátnőimmel.
- Te, Harry is eltűnt? - kérdezte egy ásítás közben Lizy.
- Igen. Mért a többiek is?
- Aha. Épp egy perce jött be Ann, hogy Liam nincs sehol. - mondta álmos hangon Lola.
- Ööö . . . csajok. - szólt Kate. Ő volt az egyetlen, aki friss volt.
- Ne most Kate. Meg kell találni a fiúkat. - torkolta le Ann.
- De . . .
- Szerintem meg kéne nézni őket a kertbe. . . - morfondírozott Lizy.
- Vagy a garázsba . . . - folytatta Lola.
- Vagy . . . - emelte fel a hangját Kate. - el kéne olvasnunk az üzenetet, amit hagytak. - mutatott a fejem felé.
Ott egy hatalmas OLVASD EL!!! feliratú boríték állt.
- Basszus Kate! Mért nem mondtad előbb? - kiáltott fel Ann.
- MI?? - röhögtem fel Kate-tel és Lolával egyszerre.
- Nézzük mi van benne. - szerezte meg a borítékot Lizy. Kinyitotta és hangosan olvasni kezdte.
- Menjetek ki az udvarra és keressétek a Nagy Lakókocsit.
- Ez most komoly?
- Azt hiszem ez egy játék.
- Na neee. Sophi te egy észlény vagy! - dícsért Lola mosolyogva.
- Na go! - indult el Kate, mi pedig követtük.
Kimentünk az udvarra. Rögtön szemet szúrt a lakókocsi, vagy inkább lakóház kerekeken. Az oldalán grafityvel: Come in!
Odamentünk, kicsit haboztunk, majd bementünk. Bent egy . . . hmmm . . . sminkes, ruhás, mindenes izét találtunk. Ki volt készítve mindegyikünknek egy-egy ruha és egy újabb üzenet.

" Öltözzetek fel és gyertek a kapu elé! "

- Na ez kezd bizarr lenni. - jelentette ki Lola.
- Nem is tudom. Talán fel kéne hívni őket. Mi van ha nem is ők csinálták? Ha elrabolták őket a rajongók, minket meg ki akarnak nyírni? - aggodalmaskodott Kate.
- Menj már. Láttad mennyi biztonságis van? Egy árva lélek nem jut ide be. Inkább öltözz! - parancsolta Ann.

Az én ruhám egyszerűen csodálatos volt. Csipkés és . . . és gyönyörű. A cipő pedig maga az álom. A hajamat Kate csinálta meg, a sminkemet pedig Lola.

Mire mind elkészültünk olyan négy óra lehetett. Igen négy. Tehát hat órán keresztül készülődtünk. Mondjuk nem én, mivel nekem megfelelt volna egy szimpla copf és szempilla spirál, de ezt a csajok nem engedték. Másrészről pedig Katere rájött az ötpec, ami aztán ránk is átragadt. Pár dolgot ( Lola sminkjét) ötödszörre sikerült elkészíteni . . .
Na de négykor elindultunk végre a kapuhoz, ahol egy giga nagy limó várakozott. Mr. Lilovane, a komornyik nyitotta az ajtókat, de mielőtt besegített volna minket, bekötötte a szemünket.
- Ezt nem hiszem el. Zayn tudja, hogy félek a sötétben. Ezért még megölöm. - panaszkodott Lizy.
- Most komolyan. Én kezdek parázni. Ez nekem furcsa. - mondta Ann.
- Szerintem vicces. - ellenkezett Kate.
- Persze, neked mi nem az?
Míg ők tovább vitáztak én azt próbáltam megjegyezni, hogy merre megy az autó és ebből rájönni, hogy hova is tartunk. Legutóbb amikor ilyen titokzatosak voltak, Párizsban kötöttünk ki. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy mi fog kisűlni ebből.

- Megérkeztünk hölgyeim. - szólt hátra a sofőr. - Az urak mindjárt kisegítik önöket.
- Na az egyik úrat én megfosztom úriasságától, amiért ezt a kínt kellet kiállnom. - jelentette ki durcásan Lizy.
- Akkor sajnos hátra kell kötnöm a kezét, Miss. - hallottam Zayn nevetős hangját.
- Zayn? Azonnal szedd le rólam a kezed! És ezt a szart is!
- Nyugi baby. Már csak egy kicsit kell kibírnod. - nyugtatta őt.
Ekkor az én csuklómra is ráfonódtak valaki ujjai és a hátam mögé kényszerítették őket.
- Hello! Hiányoztam? - suttogta Harry a fülembe a kérdést.
- Egy kicsit.
- Csak egy kicsit? - most már az ajkaimon éreztem a leheletét.
- Csak egy kicsit.
Szavaimat követő másodpercben már nem is emlékeztem mit is mondtam, ugyanis ajkai lecsaptak az enyémekre. Forrón csókolt, mintha ez lenne az első és az utolsó egyben.
- Biztos? - a leheletétől és z előbbi csóktól elkábultam.
- Nem.
- Akkor gyere. - húzott ki a kocsiból.
- Na akkor gyertek. - hallottam egy ismeretlen női hangot.
- Harry mikor árulod el, hogy miről van szó?
- Mindjárt . . . egy perc. - mondta miközben kézen fogva vezetett. - Mondtam már, hogy gyönyörű vagy?
- Nem.
- Akkor most mondom. Gyönyörű vagy pici habcsókom.
- Köszönöm kuglófkám.

- Na itt is vagyunk. Leveszem a kendőt. Igyekszem nem elrontani a hajad. . .
- Nyugi. Annyira nem fontos.
- Dehogynem, egy igazi mestermű. Szükséged lesz minden bájodra a játékhoz. - mondta és levette a kendőt . . .


Bocsi ez most rövid lett, de a következő majd hosszú lesz. Azt hiszem holnap már tudom is hozni. Jó olvasást és jó hosszú hétvégét kívánok.
puszi

Péntek van jó a kedvem mert a hétnek vége van!!!

24. fejezet

Pontosan 7kor állt meg velünk a kocsi egy hatalmas villa előtt. Már lehet, hogy inkább palotának kellene hívni. Mivel a fiúk voltak a dísz vendégek ott nyüzsögtek a fotósok. Mind kiszálltunk, majd amikor én is és megfogtam Niall kezét, aki nyomott egy puszi az arcomra, mindenki felhördült. Ugyan ez történt, amikor Harry adott egy puszit Lolának. Mi mit sem törődve a kérdésekkel és a rosszalló fejcsóválással bementünk az épületbe. Ha lehet belülről még csodásabb volt a villa.  Leginkább a kék szín dominált. Lehet, hogy Mr. White tudta ezt amikor a ruhámat választotta . . .

Az előcsarnokban szétváltunk. Mindenki ment az ideiglenes párjával és udvariasan társalgott.

- Jó napot Mrs. Flack. - köszöntött Niall egy nőt. Mint kiderült, annak a Carolinenek az anyukája volt.

- Szervusz Niall.

- Ő a barátnőm Sophi. - mutatott be.

- Örvendek. - fogtam kezet Mrs. Flackkel.

- Nem akarok udvariatlan lenni, de eddig te nem Harry barátnője voltál? És neked meg Lola Rider volt eddig a párod, nem?

- Hát ez egy bonyolult történet.

- Rendben, ha így gondolod. Ááá . . . Luke. Bocsássatok meg nekem. - mondta majd elindult egy kopasz, kissé túlsúlyos ember felé.

- Ez vicces lesz. - suttogta a fülembe Niall.

- Mi?

- Anyu! Szia! - ölelte meg közeledő nőt.

- Szia Niall! És ő? - nézett rám kérdőn.

- Ő a barátnőm Sophi.

- De Lola?

- Ő most Harryvel van.

- Dehát annyira szerettétek egymást. Már bocsáss meg Sophi. De Lola olyan boldoggá tette, mint még senki más.

- Nyugi anyu, csak ma estére. Ez a mostani csínyünk.

- Óóó . . . már értem. - mosolyodott el.

- De egy szót se!

- Lakat van a számon.

- Jajj már ennyi az idő? Mennem kell. Gyere Soph. Szia anyu. Még beszélünk. - húzott egy ajtó felé, ahol már ott vártak a többiek.

- Na? Mi volt? Kit vertetek át?

- Az exed anyját csak, mert Niall elmondta az anyukájának.

Szúrósan nézett rám.

- Jó akkor Mrs. Flacket.

- Na menjünk, mert mindjárt kezdődik a fellépés. Ti üljetek le az asztalunkhoz.

- Oké és sok szerencsét. - mondta Ann és megcsókolta Lout.

Mindenki lefagyott.

- Aztaa. Ez jó ötlet. - lelkesedett fel Lou. - Ti mit láttatok.

- Azt, hogy egy másik csajjal smárolsz. - suttogta Kate, de úgy, hogy senki nem vette észre rajtunk kívül, hogy valami nincs renben.

- Akkor jó. - mondta és most ő csókolta meg Annt.

- Á vágom. - csillant fel Niall szeme, majd felém fordult és megcsókolt. Legalábbis kívülről úgy tűnhetett. Ugyanis csak a szám mellé adta a puszit, de a kezével eltakarta, így teljesen úgy tűnt, mintha igazi csók lett volna.

- Mi a . . . - kezdte Harry, de közbe vágtam.

- Aztaa Ann ez tényleg jó ötlet volt.

Mindenki furán nézett rám, ezért folytattam.

- Nem igazi. Csak a szám mellé csókolt. Az ajkamhoz hozzá sem ért.

- Óóó . . . - esett le mindenkinek.

- Na most ti jöttök! - parancsolt rájuk Ann. Mindenki "megcsókolta" tehát az aktuális párját. Mivel még mindig fogtam Niall kezét éreztem, ahogy megszorítja, miközben Harry megpuszilta Lolát. Az én szorításom is felerősödhetett, mivel Niall felszisszent, de megértően kezdett körözni hüvelyk ujjával a kézfejemen. A szisszenést Lola és Harry is meghallotta és mindketten mosolyogva néztek ránk.

- Na akkor okés. Egy csomó kép készült rólunk. - jelentette ki Lou. - Üljetek le. - mutatott egy asztal felé, ami pontosan a színpad előtt volt.

Elfoglaltuk a helyünket. Éppen arról beszélgettünk, hogy milyen jó ötlet volt ez a hamis csókolózás, amikor elaludtak a fények, és csak egyetlen reflektor világította meg a színpadot, ahol Mr. White állt.

- Jó napot kívánok minden egyes vendégünknek. Nagyon köszönjük, hogy eljöttek és támogatják a rákos gyerekek gyógyulását. A rendezvény egy híres fiú banda fejéből pattant ki. Ez is mutatja, hogy fiatalságuk ellenére mennyire érettek. Hölgyeim és Uraim, a színpadon a One Direction.

Óriási sikítozás támadt mögöttünk. Kiderült, hogy beengedtek jó pár rajongót is.

Megjelentek a fiúk. Öltönyben.

Háát igen. Mindannyiunknak elállt a lélegzete. A szerepünkből is kiestünk, ugyanis tátott szájjal bámultuk a saját barátunkat. Harry a csokornyakkendővel, a színpadon . . . Eddig is láttam, hogy ez a ruha van rajta, de most valahogy más volt. Nem tudnám megmondani, hogy miben.

A One Thing-et kezdték el énekelni. Teljesen elvarázsolódtunk. Harry mélyen a szemembe nézett, miközben az ő részét énekelte:

" Shot me out of the sky, You're my kryptonite, You keep me making me weak, Yeah, frozen and can't breathe"

Hát gondolhatjátok. Oda meg vissza voltam a gyönyörtől. Kénytelen voltam lesütni a szemem, mert valószínűleg olyan vörös lettem, mint a paradicsom. Lizy megbökte a hátam és mosolyogva nézett rám. Végighúzta az ujját a combomon, mivel tudta, hogy ettől újra emberi színem lesz.

- Köszi. - tátogtam neki.

A fiúk tovább énekeltek és látszott, hogy jót mulatnak rajtam. Majd megnézzük este ki pirul el . . .

A szám már a vége felé közeledett, amikor a fiúk lejöttek a színpadról és elindultak felénk. Niall megállt előttem és a többiek ugy így tettek a jelenlegi barátnőjükkel. Lassan felém hajolva megfogta a kezem és megpuszilta az arcom, majd felhúzott a székről és odavezetett Harryhez. Ő Lola kezét fogta. Megálltak egymással szemben. Niall az én kezemet helyezte Harryébe és Harry pedig Loláét tette Nialléba. Ekkor vége lett a dalnak. Harry egy erős rántással magához húzott, mire nekiütköztem a mellkasának. A rajongók sikítozása közben megfogta az állam és felfelé fordította az arcom, hogy pont a szemébe nézzek.

- Jól áll neked a piros. - vigyorodott el és megcsókolt. Hosszan és hevesen. Már levegőt venni is alig bírtam, amikor elengedett. Meg kellet támaszkodnom benne, nehogy elessek.

- Ezt bóknak veszem - fogta meg a derekam és visszakísért a székhez.

Erőtlenül rámosolyogtam és hagytam, hogy visszamenjen a színpadra. Ránéztem a többiekre, akik hasonlóan sokk alá kerültek, mint én.

- Köszönjük, hogy eljöttek és segítenek nekünk a rákos kisgyerekek megmentésében. - Köszönt el Liam, majd a többiekkel együtt lement a színpadról. Ismét felment Mr. White és további jó szórakozást kívánt mindenkinek.

- Na hogy tetszett? - ült le mellém Harry.

- Hát elment. . .

- Ne túlozz Sophi!!! - veregetett hátba Niall. - Nem hiszem el, hogy elájultál Harrytől, amikor velem jártál. - játszotta a sértődöttet.

- Nem az én hibám. Nem így szokott rám nézni . . . nap közben.

Erre a kijelentésemre mindenki elkezdett szakadni.

- Sophi!!! Ezek . . . titkos dolgok! - nézett szemrehányóan Harry tiszta vörös fejjel.

- Okos a csaj. - mondta Zayn még mindig fulladozva a röhögéstől.

Viccelődésünknek a pincér vetett véget, amikor kihozta a kaját. Evés közben folytatódott egymás heccelése. Harry és én voltunk legtöbbször terítéken, de én élveztem a partit ennek ellenére is. Jó cél érdekében voltunk itt és pazar esténk volt. Éjfélkor indultunk haza, miután a fiúk interjút adtak és megköszönték a részvételt mindenkinek.

Úgy döntöttünk, hogy a fiúk közös házába megyünk, ami London külvárosában volt. Mivel sötétben nem lehetett semmit látni és fáradtak is voltunk, inkább egyenesen a szobáinkba mentünk. Gyorsan lezuhanyoztunk, fogat mostunk, majd lefeküdtünk.

- Szóval akkor tetszett a fellépés? - kérdezte Harry amikor bebújtam mellé az ágyba. Befészkeltem magamat az ölébe.

- Hát elég jó volt. - válaszoltam.

- Akkor jó . . . Aludj, mert holnap kezdődik az utolsó hétvége, mielőtt elkezdődne a suli és a turné. Egy percet sem szeretnék elvesztegetni.

- Én sem. - sóhajtottam, majd elaludtam.

Mi lesz velünk? Túléli a kapcsolatunk ezt a 3 hónapot? Nagyon nehéz lesz távol maradnom tőle ilyen hosszú ideig. Mondjuk a lányokkal mind egy osztályba fogunk járni, így nem leszek egyedül. De akkor is. Egy hónapja állandóan vele vagyok. . . kisebb nagyobb megszakításokkal. Furcsa lesz nélküle. De majd lesz ami lesz. Én mindent meg fogok tenni, hogy működjön a dolog. . .

És íme a 24. fejezet. Jó hosszú lett. . . viszont elég gyorsan kész lettem vele. Remélem tetszik. Mindenkinek jó olvasást!!!

puszi <3 

Halihooo!!!

Egy olvasóm készített egy profilt facebookon Sophinak. Kérlek, aki teheti jelölje be. Sophi Summer, az a kép van fenn, amit ezen az oldalon is láthattok.
Köszönöm szépen annak aki létrehozta a profilt, nagyon jól esik, hogy van akit ennyire elvarázsolt a történetem.

Ui.: Mivel nem én készítettem a profilt, semmilyen felelősséget nem vállalok érte. / Bocsi ezt muszáj ide írnom, akármennyire sem szeretném. :( /

puszi
<3

23. fejezet

Csörömpölt valami . . . megint . . . és megint . . . Mi a fene lehet ez, ilyen korán. Megfordultam, hogy kitapogassam Harryt, de sehol nem volt. Betörtek volna a rajongók és elrabolták vagy mi a fene? Megpróbáltam kinyitni a szememet, de azonnal vissza kellet csuknom, mert a Nap a szemembe sütött. Ki húzta ki a függönyöket? . . . Úr Isten, ilyen késő van? Mi a fene történt velem?
Ismét megpróbálkoztam a szemkinyitósdival ezúttal kicsit lassabban. Éppen jókor sikerült ezt a bonyolult mutatványt befejeznem, mivel Harry egy tálcával a kezében belépett a szobába.
- Jó reggelt habcsókom! - mosolygott. - Megtennéd, hogy felülsz? Csináltam neked reggelit. - jelentette ki büszkén.
- Aztaa! - esett le az állam, amikor megpillantottam a szív alakú gofrit nutellával, eperrel, tejszín habbal és még sok minden fincsiséggel. - Ez nagyon rendes tőled.
- Neked bármit! - nyomott egy puszit a homlokomra. - Viszont most el kell mennem. Van egy interjúm, aztán egy jótékonysági partira kéne elmennem este a srácokkal.
- Ööö . . . jelentene valamit, ha azt mondanám ne menj?
- Hát, nekem sokat jelent, de nem teljesíthetem. Viszont a partira eljöhetnél, ha lenne kedved.
- Mennyire kéne kiöltözni?
- Hát talán egy picurit . . .
- Tehát nagyon. Bár ha belegondolok, hogy te öltönyben leszel . . . Asszem megbeszéltük. Majd elmegyek a lányokkal vásárolni.
- Szuper! Imádlak! De most megyek! Bon appétit! / Jó étvágyat!
- Merci beaucoup! Permettez à votre jour d'être beau. / Köszönöm szépen! Legyen jó napod!
- Merci. Pour vous. / Köszi. Neked is.
Egyszeűen annyira sexy amikor franciául beszél! :$

Megettem tehát a reggelimet, majd felhívtam a lányokat. Megbeszéltük, hogy 11kor találkozunk a pláza előtt. Gyorsan lezuhanyoztam, kerestem valami göncöt Harry szekrényében, mivel valahogy itt maradt pár ruhám, majd rendet raktam  magam után és végül elindultam.

- Sophi!!! - ugrott a nyakamba Kate és Lola.
- Ann és Lizy hol van?
- Még nem értek ide. Egyébként már alig várom az esti partit. Niall mondta, hogy a rákos kisgyerekeknek gyűjtenek pénzt. Ők is fellépnek.
- Én is várom. Most már, hogy tudom miért megyünk . . . - lelkesedtem fel.
- Harry nem mondta? Ő szervezte az egészet. Mármint az ő ötlete volt és a szervezők megvalósították. - világosított fel Kate.
- Nem. Biztos elfelejtette.
- Vagy csak nem akart felvágni. - mondta Lola.
- Halohóóó! - érkezett meg Lizy és Ann.
- Megjöttünk.
- Hello! - köszöntöttük őket két-két puszival és egy öleléssel.
- Akkor szerintem mehetünk is.

Elindultunk a kedvenc boltjainkba. Végignéztünk mindent, amikor rájöttünk, hogy mi most nem a hétköznapokra keresünk ruhát, hanem egy elegáns partira. Felmentünk tehát a legfelső emeletre, ahol az ilyen puccos üzletek voltak. Kicsit furán néztek ránk, amikor elkezdtünk próbálgatni egy méregdrága ruhát, de akkor megállt mellettünk a fiúk menedzsere.
- Hello hölgyek!
- Hello Mr. White.
- A fiúk küldtek, hogy rendezzem le nektek a ruha vásárlást. Mármint ami a pénzt illeti. Választottak már?
- Hát már csak Sophinak kell döntenie két ruha között. - tájékoztatta Lola.
- Segítene? - kérdeztem.
- Hát persze, azért vagyok itt. - mondta kedvesen.

Mr. White nagyon kedves fiatalember volt. Nem olyan mint a legtöbb menedzser, aki csak a pénzért csinálja a dolgot.

- Szerintem ez legyen. Kiemeli a szemedet és Harrynek is biztos tetszeni fog. - mondta mosolyogva a második ruhára.
- Rendben. Már csak a cipők hiányoznak. Gyertek, ismerek egy boltot. A barátnőm is mindig ott veszi a cipőket.

Megvettük a cipőket. Mindeki teljesen oda volt értük. Én is. Furcsa, hogy a Harryvel töltött egy hónap mennyire megváltoztatott. Annyira más lettem. Régen egy cipő teljesen hidegen hagyott, ma pedig ha meglátok egy helyes kis topánkát, égető vágy keletkezik bennem, és meg akarom venni. Talán a szerelem teszi. Vaagy . . . lehet, hogy régen is ilyen lettem volna, ha nincs akkora önbizalom hiányom. Most már teljesen beillek Kateék közé. Eddig én voltam a kakukk tojás, viszont már senki nem lóg ki a sorból.

Vásárlás után beültünk egy kávézóba.
- Na, ki mit iszik? Eszik? - tette fel a kérdést Lizy. - Én egy pohár vizet és egy . . . hmmm . . . csokis kelyhet.
- Én is vizet és egy . . . Ki akar felezni velem egy Hawaii kelyhet? - néztem fel a menüből.
- Én szívesen. - fogadta el az ajánlatom Lola.
- Oké én egy Álomvilág kelyhet kérek. - jelentette ki Kate.
- Mr. White? - kérdezte udvariasan Ann.
- Jajj nem lányok, nekem mennem kell. Még van pár elintézni való a partival kapcsolatban. Sziasztok.
- Viszlát Mr. White. - feleltük kórusban.
- Na akkor én is egy csokis kelyhet. - döntötte el Ann is.
Leadtuk a rendelést, amit 5 percen belül meg is kaptunk.
- Lola te már voltál ilyen partin? - kérdezte Ann.
- Nem. Én sem vagyok olyan rég óta Niall-lel. Csak két héttel előbb találkoztam vele.
- Tényleg? Egyébként olyan aranyosak vagytok együtt.
- Köszi.
- Halljátok, szerintetek az, hogy twitteren indult egy olyan izé, hogy Kill Sophi!!!, az jelent valami rosszat? - kérdeztem, miközben a telefonomat bámultam.
- Mutiii! - hajolt át az asztalon Kate. - Aztaa . . . Vajon van ilyen Katesben is?
- Szerintem ne foglalkozzatok vele. Majd megszokják. - tanácsolta Ann.
- Áááá . . . Most találtam egy ilyet: Kill Ann, who is the stupidest girl.
- Miii? - tátotta el a száját.
- Szerintem ne foglalkozz vele! - utánozta Lizy.

Így telt a plázázás.
Gyorsan hazamentünk, azaz most Lizyhez. Mindenki felöltözött, megcsináltuk egymás haját és sminkjét.

Ilyen volt Sophi haja, csak piros szalaggal

Szerencsére éppen akkor készültünk el, amikor csengettek. Gyorsan leszaladtunk a lépcsőn és ajtót nyitottunk.
- Gyönyörűek, mint mindig. - lépett be az ajtón Zayn.
- Köszönjük.
- Szia habcsókom. - üdvözölt egy csókkal Harry, és a fiúk ugyan így tettek a saját párjaikkal.
- Bemehetünk? Megszeretnénk osztani a tervünket. - kérdezte Liam.
- Persze gyertek. - invitálta őket Lizy. Bementünk a nappaliba és mindenki helyet foglalt.
- Nos, be kell vallanunk, hogy minden partira ki szoktunk találni valamilyen kis tréfát. - kezdett bele Niall.
- Múltkor például szerep cseréset játszottunk. - folytatta Liam.
- Mivel múltkor igen nagy sikere lett . . . - mondta Zayn.
- Arra gondoltunk, mi lenne, ha valami hasonlót csinálnánk. - osztotta meg az ötletet Louis.
- Csak most nem mi cserélnénk szerepet, hanem ti. - fejezte be Harry.
- Ööö . . . szóval azt akarjátok, hogy cseréljünk barátot? - értetlenkedett Ann.
- Csak ma estére. - nyugtatta Liam.
- És a végén persze elmondanánk.
- De Harry már bemutatott engem.
- Ez lesz benne a legpoénosabb.
- Nekem bejön. - szólalt meg Kate. - Enyém Zayn. - jelentette ki.
- Jó a pasim mi? - nevetett fel Lizy. - Akkor az enyém Harry.
- Oké csajszi! - mosolygott rá Harry miközben megszorította a kezem, majd egy csibészes mosollyal várta az én döntésemet.
- Niall? - kérdeztem.
- Naná! - jött a válasz. - Lola?
- Liam.
- Neee. Én vagyok az utolsó?
- Igen, de tied a legjobb csaj. - vigyorgott Liam.
- Na akkor meg is vagyunk. Szerintem indulhatunk is. A limó már vár. - állt fel Niall és odajött hozzám. - Ha megbocsájtanál Harry. - majd kézen fogott és kihúzott a szobából.
A többiek követtek minket. Liam Lolával, Zayn Katetel, Lou Ann-nel és Harry pedig Lizyvel az oldalán. Be kell vallanom kicsit zavart, hogy nem az én kezemet fogja, de tudtam, hogy ez csak játék. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a jótékonysági partira.