30. fejezet

A szálloda teraszán a reggelizőasztalnál ültem. Harry éppen elment még egy kevés gabonapehelyért a svédasztalhoz. Hallgattam a tengert, a madarak csicsergését. Ha bele kellett gondolnom, hogy most 3 teljes hónapon keresztül nem lesz nekem itt, beleborzongtam. Tényleg úgy éreztem, hogy annyira szükségem van valakire mint az oxigénre. Nehéz volt vele a kapcsolatom. Estünk már át holtpontokon és ez megnyugtató volt. MOst ezt a három hónapot próbáltam úgy felfogni, hogy kiéheztetjük egymást. Ennyi idő után még jobban fogjuk szeretni egymást és utána remélhetőleg már mehetek vele . . .

- Min gondolkodsz annyira? - ült vissza az asztalhoz.

- Semmin csak próbálom feldolgozni az este élményeit. - ugyanis nem semmi estét tudhatunk magunk mögött.

- Hát . . . - kacsintott, miközben meglocsolta tejjel a gabonapelyhet.

- Akkor holnap indulsz ugye? - kérdeztem és a szalvétámat kezdtem morzsolni.

Tekintete azonnal elkomorult.

- Igen. De ugye tudod, hogy ott lesz a telefon és a net . . .

- Persze, persze. De az nem ugyanaz.

- Tudod, hogy muszáj mennem. Nekem ez a munkám.

- Én mindent értek. De örülnöm nem kell neki.

- Sophi . . . - nézett kérlelve, hogy hagyjam abba a hisztit.

- Csak ígérd meg, hogy nem csajozol be.

- Pedig azt terveztem . . .

- Egy szőke modell . . .

- Zöld szemekkel . . .

- És piszkafa lábakkal . . .

- Isten ments! Szerinted mért vagyok most itt? Hmm? A csomagolást be kell majd szorítanom két órába.

- Majd segítek az én hátrányos helyzetű barátomnak. - kuncogtam és kiittam az utolsó cseppig a poharamat.

 

Az úton hazafelé Bon Jovi számokat hallgattunk. Én énekeltem, Harry pedig értékelt.

- Benned van az X!! Ez az előadásmód, ahogy beleélted magadat a dalba . . . Egyszerűen imádnivaló voltál. - utalt a hajrázós sikítós momentumaimra.

- Köszönöm szépen. Köszönöm.

 

Először bementünk hozzánk. Kellettek a ruháim és anyunak is szólni akartam, hogy ma Harrynél alszom.

- Szia anya! - köszöntem.

- Szia kicsim. - hallottam a hangját a konyha felől, tehát elindultunk arra. Anyu a konyhában állt és egy receptes könyvet tanulmányozott. Na ez fura. Anyu és a főzés? Csak akkor főz ha vagy Timnek vagy nekem van szülinapom. Ez nem jön szóba ugyanis nekem júliusban van a szülinapom, Timnek pedig áprilisban. A második lehetőség, hogy le akar nyűgözni egy pasit.

- Kicsim, mit gondolsz főzzek gomba levest, vagy inkább hagymakrémlevest?

- Hát ha jó pasi akkor . . .

- Na én addig összeszedem a cuccaidat Sophi. - vigyorgott Harry.

- Oké . . .  Szóval ha jó a pasi, akkor . . .

- Milyen pasi? - nézett rám ártatlan szemekkel.

- Anyu tudjuk jól, hogy sosem főzöl.

- Ebben van valami. - totál elpirosodott.

- Jó pasi?

- Iszonyatosan. - fura anya szájából ilyeneket hallani. Mintha újra tini lenne. - Mondjuk zsaru.

- Szóval jó pasi. Akkor semmiképpen ne hagymás kaját csinálj. Attól büdös lesz a szád.

- Hogy mehetett ki a fejemből? Mihez kezdenék nélküled? - ölelt meg szorosan.

- Na anyu ma Harrynél alszom, tudod ez az utolsó napja. Holnap elutazik.

- Igen tudom. De emiatt ne szomorkodj. Úgyis leköt majd a suli.

- Ahha . . .- néztem rá furán. - Na megyek. Tim?

- Az egyik barátjánál.

- Elengedted csupa gipszben?

- Csak videójátékoznak. És most tiltsam el a legjobb barátjától?

A szobámban Harry éppen a fehérneműs fiókomban turkált.

- Bepakolsz nekem? - kérdeztem és kivettem a kezéből egy csipkés alsóneműt.

- Nem gondoltad komolyan, hogy azt hallgatom, hogy milyen levessel vegye le anyukád a lábáról a pasiját, ugye?

- Egész szép munkát végeztél. - kukkantottam bele a táskába. Igaz tele volt a sexys ruháimmal, tehát kezdhettem elölről, de azért nem volt rossz.

Két perc alatt átöltöztem. Póló és rövigatya.

- Mehetünk.

Elköszöntünk anyutól és már mentünk is Harryékhez. Szerencsére Louisék nem voltak otthon, ők csak reggel jönnek és majd innen indulunk négyen a stúdióhoz, ahol a turnébusz vár.

Harryvel pakolni elég vicces. Nála a hajtogatás szó nem létezik. Amit megfog azt egyszerűen belegyömöszöli a bőröndjébe.

- Ne Harry az egy kényes ing. - mentettem ki a kezéből az említett darabot. Szépen összehajtottam és az egyik kupac tetejére raktam.

- Mázli, hogy kaptok cuccot a fellépésre. - néztem körül. Harryről az a kép alakult ki mindenkiben, hogy mennyire elegáns meg minden. Na de az csak azért van mert a stylistja öltözteti. Nem azt mondom, nincs rossz stílus érzéke, de inkább az a pólós farmeros fajta. Aminek én őszintén örülök. Kinek kell egy öltönyös ficsúr?

- Ezt most meg sem hallottam. - súgta a fülembe. Elkezdte puszilgatni a nyakam és simogatni a derekam.

- Még nem vagyunk kész. Még az utolsó bőrönd hátra van. - bontakoztam ki az öleléséből.

- Olyan ünneprontó vagy. - morgolódott de azért segített befejezni a pakolást.

Miután kész voltunk, kiválasztottunk egy akciófilmet és egy nagy tál popcorn és egy üveg kóla kíséretében letelepedtünk a TV elé. Azért választottuk az akciót a romantika helyett, hogy ne kelljen gondolnunk a holnapra. Bevallom minél közelebb lopózott a holnap reggel, annál nagyobb gombóc nőtt a torkomba. Még Harry ölelő karjai között is.

Három hónap.

12 hét.

91 nap.

És nekem meg a lányoknak jön a suli. Jön Felicity és a csatlósai. Az utálkozó rajongók, a kérdések és a sustorgások minden lépésünk után. De legalább öten vagyunk. Talán majd megbirkózunk ezzel a stresszel. Remélem.

A kanapén feküdtünk. A filmnek már régés rég vége volt. Csak beszélgettünk.

- Nutella vagy lekvár? - kérdezte.

- Egyértelműen nutella. Tea vagy kávé.

- Tea. Hmm . . . Özil vagy Harry?

- Na ez jó kérdés. - sóhajtottam gondolkodást tetetve.

- Segíttek egy kicsit. - suttogta csábosan. Egy kicsit beleharapott a fülcimpámba. Kezei vándorútra indultak a combomon. Egyre feljebb és feljebb. Beleremegtem.

- Azt hiszem . . . - pihegtem. - Te.

- Hiszed vagy tudod? - ajkai már nagyon közel jártak az enyémekhez.

- Tudom. - leheltem és megadtam magamat.

Másnap reggel a szőnyegen ébredtem Harry karjai között. Kulcs motozást hallottam a bejárati ajtó felől.

- Harry! - ráztam meg a vállát. - Harry!!

- Mi? Mi az? - morogta álmosan.

- Jönnek Kateék. Ugye nem akarod, hogy itt találjanak.

- Basszus! -azonnal felpattant. A szétszórt ruháinkat összeszedve besprinteltünk a szobájába. Éppen időben. Az ajtó abban a pillanatban nyitódott ki, miután Harry becsukta a magáét.

- Megjöttünk!!! - rikkantotta Louis. - Hát ezek még alszanak?

Éppen rekord idő alatt próbáltuk magunkra kapkodni a ruhánkat.

- Sophiiii! - hallottam Kate hangját, miközben közeledett a szobához.

- Basszus, basszus, basszus. Ez a hülye melltartó. Segítenél bekapcsolni? - egy nadrág volt rajtam, míg Harryn egy póló és egy boxer.

- Én a kikapcsolásban vagyok jó, nem a bekapcsolásban. vigyorgott, de azért csak bekapcsolta.

- Haver fél órán belül itt a taxi. - kiabálta Lou már közvetlen az ajtó elől.

- Póló, póló . . . Áh megvan. Gyorsan magamra kaptam és lehuppantam a bőröndök tetejére. Harry a fürdőbe futott és egy törölközővel elkezdte törölgetni az arcát, mitha most borotválkozott volna. Én úgy tettem mintha bőrödöt próbálnám behúzni, mikor barátaink benyitottak.

- Hello! - köszönt Harry. - Megjöttetek?

- Sziasztok! - gyanakodva nézett körbe a szobában Kate. - Már kész is vagytok? Micsoda meglepetés!

- Igen. Harry sosincs kész időben . . . - folytatta Lou.

- De most segítettem neki.

- Na oké. Ettetek már? - kérdezte Lou.

- Nem, de arra gondoltunk beülünk reggelizni . . .

- Felejtsd el! Hoztunk palacsintát. - tapsikolt Kate.

Mindannyian kivonultunk a konyhába és levágtuk magunkat az asztalhoz. Kate az asztal közepére tette a palacsintákat és mindenfélét amivel ízesíteni lehet. Juhar szirup, nutella, kakaó, fahéj, lekvár, túró és az én spéci kotyvalékom. Mivel mind iszonyat éhesek voltunk, rekordgyorsasággal pusztítottuk el a palacsintákat. Mi lányok elmosogattunk, míg a fiúk az ajtóhoz vonszolták a bőröndjeiket. Éppen akkor végeztünk, amikor megszólalt a csengő. Megjött a taxi. A kezdeti tűrhető hangulatot ez teljesen hazavágta.

- Na jó! - mondtam. - Nem kéne így viselkednünk. Élvezni kéne minden egyes pillanatot és végülis nem háborúba mentek. Vissza fogtok jönni. Addig pedig ott a net, telefon.

- Igazad van! - csillant fel Lou szeme és magához húzta Katet.

Harry is odajött de láttam a szemén a szomorúságot. És valószínű ő is látta az enyémben. Egy hosszú csók után elindultunk lefelé.

Az úton nem nagyon beszélgettünk. Pedig én megpróbáltam fellelkesíteni. De talán én is csak magamat győzködtem. Harry karjaiban rázkódtam végig a városon. Halkan dúdolgatott a hajamba, de nem vidám számok voltak ezek.

Mikor megérkeztünk a többiek már ott vártak. Mindenkinek köszöntünk, majd Zayn és Niall segítettek felrakni a buszra a csomagokat.

- 10 perc indulásig. - rikkantotta el magát a menedzser.

Mindenki megölelte egymást és puszizkodtunk. Utoljára Harry maradt.

- 5 perc emberek 5 perc!!!

- Hát akkor . . .

- Igen. - mondtam.

Csak mélyen a szemembe nézett.

- Kérlek várj rám! - ezt olyan komolyan mondta, amilyennek még sosem láttam. Nem válaszoltam, helyette egy hosszú és édes csókban fejeztem ki magamat.

- Várok!!!

- Oké emberek beszállás!!!

Egy utolsó csók . . . és felszállt. Az ablakban öt srác hihetetlen komolyan állt. És akkor . . . megőrültek. Abban a pillanatban amint elidult a busz. Nevetve integettek, ugráltak. Mi is elmosolyodtunk. utva követtük a buszt, amíg ki nem kanyarodott a parkolóból és el nem tűnt a szemünk elől.

- Na elmentek. - mondta ki Lola azt, amitől egy hete görcsölt a hasunk.

- Lányok! Ezt nektek szánta a srácok menedzsere. - jött oda egy negyvenes pasas és egy borítékot nyomott a kezünkbe.

- Ööö . . . köszönjük.

- Ne nekem. - mondta és tovább állt.

Belenéztünk a borítékba.

- Azt a . . .

Öt darab koncert jegy csusszant ki a borítékból. És nem is akármilyen, hanem VIP jegyek.

Na ez szerintem elég hosszú lett. És meg sem vártam a 15 elolvastamot. Mostanában nagyon kevesen olvassátok a blogot és ezt a sokáig való kimaradás számlájára írom. Remélem tetszik ez a rész is mindenkinek.

Nagyon örülnék ha terjesztenéte a blogomat, hogy több olvasó legyen!!!

 

 

 

1.Tedd ki a díjat.
2.Köszönd meg annak, akitől kaptad!- Nagyon Nagyon Nagyon Köszönöm Biaa_1Dnek!!!!
3.Írj 10 dolgot magadról!

1. Most leszek tizedikes.
2. Ez volt életem legjobb nyara.
3. Én vagyok CSOKIMAN!!!
4. Imádom a barátaimat.
5. Sok van belőlük. :DD
6. Fogorvos szeretnék lenni.
7. Alig várom, hogy megjelenjen a SMARAGDZÖLD. <3
8. VAn egy füzetem, amiben minden kedvencem, meg minden teendőm bele van írva.
9. Nem vezetek naplót, pedig szeretnék.
10. Szerelmes vagyok Heath Ledgerbe!! <3

pusziiii <3

29. fejezet

Nemsokára megérkeztünk egy óriási go-kart pályához. Azért választottam ezt a helyet, mivel tudtam, hogy imád vezetni és versenyezni. Ki is béreltem a helyet két órára.
- Na megérkeztünk. - jelentettem ki, miután leparkoltam a kocsit.
- Ugye ez az amire gondolok! - kukucskált ki izgatottan az ablakon. - Ugye ez egy go-kart pálya?
- Igen az. - válaszoltam és kikászálódtam a kocsiból.
- Ezt nem hiszem el!  - pattant mellém. - Honnan tudtad, hogy ilyen helyre szeretnék menni már évek óta?
- Csak megérzés volt. - mondtam és megfogtam a kezét. Elkezdtem húzni a a bejárta felé.
Bent egy negyvenes nő fogadott minket és mivel híres vendégek voltunk nagyon igyekezett a kedvünkben járni.
- Erre jöjjenek. Erre vannak az öltözők. - vezetett minket egy folyosón és két ajtóra mutatott. - Találnak bent kezeslábasokat, cipőket és sisakot. Vegyék fel és majd arra van a pálya - mutatott a folyosó vége felé, ahol egy hatalmas fekete ajtó volt. - Peter ott várja magukat.
- Köszönjük. - mondtam és beléptem a női öltözőbe, Harry pedig a férfiba.
Egy piros kezeslábas lógott a fogason. Alatta egy fekete torna csuka és egy sisak. Gyorsan átöltöztem és felhúztam a cipőket, majd a sisakkal a kezemben kiléptem az ajtón. Harry a szemközti ajtófélfának dőlve várakozott ugyanolyan színű cuccban.
- Jól áll neked a piros. - kacsintott.
- Te is tűrhetően nézel ki. - mondtam mosolyogva. Igazából észveszejtően nézett ki. Nem túloznék, ha azt mondanám még jobban beleszerettem mint eddig.
- Tűrhetően? - kérdezte fél szemöldökét felhúzva és pimaszul mosolyogva. Elrugazkodott és olyan közel jött, hogy nekipréselődtem a falnak. Lehelete csiklandozott. - Biztos így értetted? - nézett mélyen a szemembe.
- Ööö . . . Igen. - mondtam és reméltem, hogy nem hallatszik a határozatlanság a hangomban. De mit reméltem? Ő Harry Styles. Egy csöppet ért a nőkhöz. Elkezdte apró csókokkal bombázni az arcom mindenhova adott csókot kivéve a számra nem.
- Hát ha így gondolod . . . - húzódott el és indult volna a fekete ajtó felé.
- Ó basszus! - fogtam meg a karját és magamhoz rántottam. Heves csókkal fejeztem ki véleményemet, amit ő szívélyesen viszonzott.
- Na erre gondoltam én is. - mondta kicsit lihegve.
- Menjünk mert dühösek lesznek. - toltam az ajtó felé. Egy utolsó csók után bejutottunk a pályára. Két go-kart várakozott ránk.
- Ááá! Már azt hittem eltévedtek. - szólalt meg mögöttünk egy ismerős férfi hang. Hátranéztem és megláttam régi szerelmem. - Sophi?? - nézett rám kérdőn.
- Peter? Te mit keresel itt?
- Tudod itt dolgozom.
- Sophi? - nézett most Harry rám kikerekedett szemekkel.
- Peter adsz nekünk egy percet? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. Mindent a vendégnek. - sóhajtott és elindult a kicsik felé.
- Harry nagyon sajnálom. Nem tudtam, hogy itt dolgozik. - kezdtem bele a magyarázkodásba.
- Nyugi. - tette a mutatóujját a számra. - Semmi gond.
- Huuu! Oké.

Egy óra versenyzés és egy óra hülyülés után hagytuk el a pályát.
- Ez iszonyat jó volt. - puszilta meg a homlokomat.
- Örülök, hogy tetszett.
- Akkor most merre is?
- Hát majd melátod.
Beindítottam a motort. Hamar leértünk a tengerpartra.
- Brighton?
- Iggen.
- Szuper!!!
Leparkoltam az elé a tengerparti szálloda elé, ami az e-mailben volt megadva.
- Itt fogunk aludni?
- Bizony. - válaszoltam és elindultam befelé nyomomban Harryvel, hogy megkapjuk a szobánk kulcsát.
- Jó napot! Sophi Summer. - léptem oda a pulthoz.
- Jó napot. - egy idős nő állt a recepciónál. - Egy éjszaka ugye?
- Igen.
- Parancsoljanak, a kulcsok. 23dik emelet 307es szoba.
- Köszönjük. - vettem el akulcsot.
Elindultunk a lift felé. Fél perc várakozás után beszálhattunk. Benyomtuk a 23as számot és a lift elindult felfelé.
- Emlékszel az első liftezésünkre? - kérdezte merengve.
- Naná. Sosem fogom elfelejteni.

Hamar felértünk és megtaláltuk a szobát.
- Hát nem egy lakosztály, de szerintem elmegy. - néztem körül a szobában. Egy hatalmas franciaágy volt a szobában, két fotel egy kis asztal körül és egy fürdő ajtaját fedeztem még fel egy mahagóni szekrény mellett.
- Nekem nem számít. hogy hol vagyunk, amíg együtt lehetünk. - karolt át hátulról.
- Az jó. - mosolyodtam el halványan.
- Amúgy szerintem az ágy elég nagy és a padlón is van még hely . . .
- Na jó menjünk. Vár a vacsi. - toltam el magamtól, mire hangosan felröhögött, de követett.
Lementünk és egyenesen ki a kertbe. Ott már az összes asztal meg volt terítve. Egy pincér jött és megkérdezte a nevünket, majd egy, a többitől elkülönített asztalhoz vezetett a medence partjához közel.
- Itt vannak az étlapok. Inni mit hozhatok?
- Egy pohár vizet kérnék. - mondtam.
- Szintén.
- Rendben. - írta fel, majd elment.
- Vizet iszol?
- Mivel te még nem ihatsz, egyedül pedig nem iszok.

Szerencsére lassan és nagyon romantikusan telt a vacsora. Még amikor egymást etettük és sikerült le paradicsomszószoznom a felsőjét, akkor is jó volt. Tele hassal, de jó kedvűen indultunk a szobánkba.
Mivel az egész napunk elég forgalmasan telt, mindketten nagyon vágytunk egy fürdőre.
- Kád van! - szólt ki. - és milyen nagy. . .
- Siess a fürdéssel mert én is mennék . . .
Megeresztette a vizet. Hallottam ahogy vetkőzik. Azon gondolkodtam, milyen lenne az életem, ha ne ismertem volna meg. Ha nem lenne itt nekem. Valószínűleg elég unalmas. Fociznék a haverjaimmal és le se szarnám az életem, a külsőm. De szerencsére itt van ne . . ..
Ekkor kirontott a szobába egy szál alsógatyában és a karjába kapva elindult velem a fürdőszoba felé . . .

Nos itt van a folytatás. Nem lett olyan iszonyat hosszú és ezt sajnálom, de majd igyekszem . . .
Remélem mindenkinek tetszik és maradtatok még páran akik olvassák. Most csak 15 elolvastamot kell várnotok és hozom a kövit.
puszii

Újra itt!!!

Először is mindenki elnézését kérem, amiért ilyen sokáig nem voltam.  De tudjátok milyen a nyár . . . És nekem életem legjobb nyara van a hátam mögött. Ja és még van egy hét!!!
Szóval elnézést, de remélem megértitek, hogy élnem kellett az életemet. Ha még emlékeztek, említettem, hogy Angliában voltam egy hónapig. Naggggyon jó volt. Igaz nem találkoztam velük, de talán nem is baj. Csak az álomvilágot rombolták volna össze bennem . . . Sok minden történt velem az után is. Kiderült, hogy az egyik barátnőm még nálam is analfabétább . . .
Na de, hogy mikor jön az új rész?? Örömmel jelentem be, hogy ez holnap este történik meg. Vagy legkésőbb hétfő délelőtt.
Remélem senki nem pártolt el az oldaltól . . . És persze azt is hogy a másikat is olvassátok ( What's happening in London? )

Milliónyi pusziii <3