15. fejezet

Reggel korán ébredtem. Mivel tegnap este nem állt módomban, körülnéztem a szobában. A kék szín dominált. Hatalmas ablakok néztek a hátsó kertre, amiket most függöny takart. Azon meglepődtem, hogy rend volt. Nem mondom, hogy akkora, mint mondjuk Ann szobájában, de rend volt. Kimásztam az ágyból és elindultam a polcok felé. Ezernyi film, CD és kép volt rajtuk. Könyv nem sok. Ez picit elszomorított, de aztán megláttam a teljes Harry Potter sorozatot és elmosolyodtam. Azokat a könyveket én is imádtam. Már mentem volna a következő polchoz, amikor szemet szúrt egy kép. A képen én voltam. Az a kép volt, amit még találkozásunk első napján készített. Az, amin ritka bénán néztem ki. A kép most egy egyszerű fekete keretben volt és az volt ráírva, hogy Sophi, my meringue*. Elállt a lélegzetem. Milyen aranyos.
Ekkor valaki megölelt hátulról és a fülembe suttogta:
- Tetszik?
Ijedtemben ugrottam egyet, mire halkan kuncogott.
- Igen. Nagyon édes. Mondjuk jobb képet is találhattál volna.
- De nekem ez a kedvencem. Ezen olyan viccesen nézel ki és csak ez az egy képem van rólad arról a napról.
- Hát az tény, hogy elég vicces.
- És egyébként szerintem így is gyönyörű vagy. - suttogta, majd belepuszilt a nyakamba.
Felsóhajtottam, és megroggyant a térdem. Elmosolyodott és maga felé fordított.
- Téged aztán nem nehéz elkápráztatni.
Szúrósan néztem rá, aztán gonoszul elvigyorodtam.
- Ezt kár volt mondanod. - mondtam, majd kibontakoztam az öleléséből és elvonultam a fürdőbe. Megmosakodtam, felöltöztem, majd visszamentem a szobába. Harry az ágyon feküdt egy szál bokszerben és pimaszul mosolygott. Be kell vallanom kihagyott a szívem egy ütemet, de összeszedtem magam és rámosolyogtam:
- Készítek reggelit. - jelentettem ki, majd kimasíroztam. A hátam mögött hallottam még ahogy felröhög.
A hűtő tele volt, úgyhogy volt lehetőségem választani, hogy mit készítsek. Végül a palacsinta mellett döntöttem, mert az egyszerű, gyors és finom. Hamar kész lettem 12 palacsintával és azt gondoltam annyi elég lesz, én úgyis max négyet tudok megenni. Megterítettem és csináltam még két forró csokit.
- Harry! - kiáltottam. - Kész a kaja!
Nem válaszolt és nem is jött. Bementem a szobába, de ott sem volt. Benyitottam a fürdőbe. Sehol senki.
- Harry ne szórakozz már. Gyere elő!
Megint semmi. Nagyot sóhajtottam és elindultam megkeresni. Először az ágya alatt, majd a gardróbban. Egyszerűen nem találtam. Hova a fenébe bújhatott?
Ekkor támadt egy ötletem. Fogtam egy széket és feldöntöttem.
- Auuu!!! - nyafogtam tettett fájdalommal.
Abban a pillanatban Harry előbukkant a szennyes tartó kosárból és aggódva nézett körül. Mikor meglátta, hogy éppen és sértetlenül állok, leesett neki. Én nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült átvernem.
- Na, milyen könnyű téged meg becsapni. - mosolyogtam rá kihívóan.
Sóhajtott és kikászálódott a kosárból. Odajött hozzám, a szemembe nézett és ezt mondta:
- Ha még egyszer így mersz rámilyeszteni én nem is tudom mit csinálok veled! Ez egyáltalán nem volt vicces.
- De szerintem az volt.
- Lehet, de én majdnem szív bajt kaptam.
Megforgattam a szemem és inkább kivonszoltam a konyhába reggelizni.


- Ez . . . isteni.
- Köszi.
- Nem tudom mi a terved mára, de nekem van egy interjúm . . . ahova te is meg vagy hívva, mint az ismeretlen barátnő.
- Ööö . . . hát én be akartam menni a kórházba, de ha gondolod elkísérhetlek. Majd akkor utána látogatjuk meg Timet.
- De biztos? Mármint, nem lenne baj, ha mindenki megtudná ki vagy?
- Azt hiszem tudnám kezelni. - morfondíroztam. - Persze, csak ha nincs ellene kifogásod. Nekm tök mindegy. Én szívesen maradok a te titkod is.
- Én igazából szívesen bemutatnálak a világnak. De csak ha beleegyezel.
- Ez tőled függ. Neked kell tudnod, hogy mit szólnak majd hozzá a rajongók.
- Az nem mindegy?
- Te tudod!
- Oké. Akkor ezt megbeszéltük.
- Egyébként hol vannak a többiek?
- Hát asszem Louis azt mondta, hogy Kate annyira odavan Párizsért, hogy még maradnak és akkor már a többiek is.
- Óóó.
- Ne aggódj mi is elmegyünk majd valahová kettesben.
- Hát, tudod nekem nincs arra pénzem, hogy kiruccanjak egy hétre Párizsba.
- Én fizetek.
- De, . . .
- Nincs de. És pont.


Tehát akkor interjú. Mi a fene lesz velem ott? Kicsit izgultam. Na jó nagyon, de bíztam Harryben és egyébként improvizálni mindig is tudtam. Majd lesz valahogy. A nagyobb probléma, hogy mit fognak szólni a rajongók. Harry szerint majd túlteszik magukat rajta, de azért ebben nem voltam olyan biztos. Már ha csak Felicityből is indulok ki. Szegény lány akkora hisztit fog kicsapni. De hát ez van ha az ember a tini lányok bálványával tengeti mindennapjait.
A reggeli után átmentünk hozzám, hogy találjak valami rendes ruhát. Nagy nehezen sikerült csak választanom.

Harrynek elakadt a lélegzete, amint meglátott, majd elmosolyodott, a derekamnál fogva felemelt és megpörgetett.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm. - leheltem egy csókot az ajkára.

- Készen állsz?

- Azt hiszem . . . Igen.

- Akkor menjünk.

Elindultunk tehát az interjúra. Az út nem volt hosszú, 10 perc alatt ott voltunk. Bementünk az épületbe, ahol egy fiatal nő fogadott minket és terelt minket a sminkeshez.
- Késtetek.
- Bocsánat, de úgy tudtam az interjú egy óra múlva kezd. - magyarázta Harry.
- Tévedtél. Értesítettünk róla, hogy előrébb hoztuk a veled való interjút.
- Engem ugyan nem értesített senki sem.
- De. - felelte a nő majd otthagyott minket.
Hitetlenkedve néztünk össze. Mégis mit gondol ki ő?
Nem volt időnk azonban ezen csodálkozni, mert már jött is egy srác, hogy mi következünk. Elvezetett minket egy ajtóhoz, majd mondta, hogy várjunk amíg nem szólítanak minket.
- És most következik . . . Harry Styles és barátnője.
Óriási sikítozást közepette kinyílt előttünk az ajtó. Harry megfogta a kezem és elindult.

* habcsók

Itt is van a 15. fejezet. Ez most hosszabb lett mint az előzők. Remélem örültök!!!
Azon gondolkoztam, hogy szavazást indítok. A kérdés a következő:
Bele írjam a történetbe a többi lány testvérét is vagy inkább ne? Itt most Peterre, Christire és Biancára gondolok.
Örülnék, ha segítenétek eldönteni.
Legyetek jók ha tudtok!!!
puszi

14. fejezet

A szobában csend honolt. Minden túl mozdulatlan volt. Automatikusan a betegágy felé fordultam. Tim ott feküdt és csövek lógtak ki a kezéből. A feje be volt kötve, a lába és a jobb keze pedig gipszben. Éreztem, hogy megroggyan a térdem és csak Harry tart meg.
Ekkor megindult az élet.
- Sophi! - pattant fel anya a székből, amiben addig ült. - Kicsim! Minden rendben lesz! - győzködte inkább magát, mint engem. Látszott rajta, hogy már jó ideje nem aludt.
- Mi történt? És hol van apu?
- Kicsim gyere ülj le. El kell valamit mondanom.
- Mi történt?
- Hát kezdem Tim történetével. Emlékszel, Timnek mindig is gondjai voltak az ovis csoport társaival. Sosem jött velük ki valami jól.
- Igen.
- Hát azon a napon, amikor hívtalak, történt egy baleset. Tim leesett egy fáról, ami 4 méter magas volt. És mondanom sem kell, a legtetejéről zuhant le. - akaratlanul is felszisszentem - Eltört a combcsontja, 2 bordája és a karja. És kómába esett. - az utolsó mondatok alatt már sírt. És akkor belőlem is kitört a sírás. Harry próbált megvigasztalni minket, de elég kevés sikerrel járt.
- Rendbe fog jönni?
- Az orvosok szerint igen. A törések, mindenféleképpen, viszont azt nem tudják, hogy milyen súlyos az agy rázkódása. Nagyon rosszul esett szegénykém.
- Azt mondtad Timmel kezded. Mi a másik?
- Nos, apáddal már egy ideje . . . szóval egy ideje egyre több konfliktusunk volt. - Jajj nee! Hallottam már ilyen történetet. - Hát a legutóbbi veszekedésünk kicsit eldurvult. - mondta, miközben majdnem, de csak majdnem észrevétlenül végig simított az oldalán. - Nem szeretnélek beleavatni a véres részletekbe, de azt tudnod kell, hogy úgy döntöttünk elválunk.
Ez a pillanat örökre megmarad bennem. Amikor megtudtam, lefagytam. Képtelenség. Ez lehetetlen. Olyan jó kijöttek egymással. Sosem veszekedtek. Vagy legalábbis én sosem láttam, vagy hallottam. De úgy látszik tévedtem. Ennyire vak lennék? Nem veszem észre, ha a saját szüleim kapcsolata válságban? Talán segíthettem volna . . .
Ekkor anya szakította meg a gondolataimat.
- Sajnálom kicsim. Most kimegyek Harryvel, hogy egy kicsit egyedül lehess és átgondold a dolgokat. Talán beszélhetnél Timmel, elvileg hall minket. Beszéld ki magadból, hidd el az a legjobb gyógyír. És még egyszer sajnálom.
- Nem a te hibád. - suttogtam. Ennyi tellett tőlem.

Miután anyuék kimentek, leültem Tim ágy mellé és megfogtam a kezét. Eleinte nem tudtam megszólalni, csak magamban gondoltam végig az elmúlt két nap történetét.
Olyan boldog voltam, talán túl boldog. Ezért most ezt érdemlem. Hogy a családom szétszakad, a kisöcsém pedig kómában fekszik ripityára törve. Talán nem érdemlek ennyi jó dolgot, amit Harry hozott az életembe és most visszaáll az egyensúly? Szörnyű érzés volt. Hiába tudtam, hogy semmiről sem tehetek, sokkal könnyebb volt magamat okolni a történtekért, mint anyát, apát vagy Timet.
Aztán elkezdtem beszélni. Fogtam a kezét és ömlöttek belőlem a szavak. Mindent elmondtam neki. Ahogy anya mondta, sokkal jobban éreztem magam utána. Megkönnyebbültem.

Olyan egy óra elteltével, Harry nyitott be, hogy megnézze hogy vagyok. Láthatta rajtam, hogy jobban, ezért odajött és leült mellém.
- Sophi ma nálam alszol. Haza foglak vinni, mert nem hagyhatlak itt.
- De én itt akarok maradni.  - ellenkeztem.
- Nem. Csak egy ember alhat itt és tudod jól, hogy anyukád itt akar lenni Tim mellett.
Lemondóan sóhajtottam. Igaza volt.
- Mennyi az idő?
- Fél hét.
Hoppá. Az az egy óra lehet, hogy nem is csak egy volt.
- Menjünk, rendben? Mindjárt lejár a látogatási idő.
- Oké.
Nagy nehezen felálltam, majd még egy puszit nyomtam Tim arcára és kimentem a szobából. A folyosón anyutól elköszöntünk és elindultunk Harryhez.

Még sosem voltam náluk. Kíváncsi voltam, vajon milyen a szobája, meg, hogy milyen maga a lakás.
Hát nem csalódtam. A lakás . . . hát hogy is mondjam. Fiúk lakták, na. Viszont, ha eltekintek a kupitól, akkor igazán szép volt. A falak halvány színekben pompáztak, kivéve a konyhát, mert az narancs sárga volt, és répák voltak a falra festve. Elég viccesen nézett ki.
- Louis. - magyarázta Harry nevetve. - Na, kíváncsi vagy az én szobámra is? - kérdezte, miután mindent megmutatott a lakásban.
- Ahha. - feleltem kicsit még mindig szomorkásan.
- Nézz rám. - fordította az arcomat az államnál fogva maga felé. - Nem tehetsz semmit Timért. Rendbe fog jönni, csak idő kérdése. Legyél egy kicsit boldog. Tudom, hogy nehéz, de próbáld meg. Ő sem örülne neki, ha ilyennek látna.
Erőtlenül elmosolyodtam, de éreztem, hogy igaza van.
- Rendben. Igyekszem.
Elmosolyodott és megpuszilt.
- Na ha ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Itt a boldogság barlangjának bejárata, amit egy hatalmas franciaágy tesz még jobbá. - mosolygott rám kacéran, majd felkapott és berohant velem a szobába. Ledobott az ágyra, és kibújt a pólójából. Megállt egy pillanatig, rám nézett, hogy felmérje van- e kedvem hozzá. Válaszul elmosolyodtam, mire a következő pillanatban már ott volt felettem és a nyakamat puszilgatta és a keze bebarandukolta a testem minden négyzet centiméterét.


Meghoztam a kövit. Remélem mindenkinek teszik. Sokat dolgoztam vele, habár mostanában elég rövid részek kerülnek ki a kezeim közül. A 15. fejezet legkésőbb holnap jön, de lehet, hogy még ma. Kérek szépen véleményeket!!!
puszi

13. fejezet

Dublin

Másnap reggel felhőtlenül boldogan ébredtem. Az éjszaka emlékei magukkal ragadtak. Minden részletre emlékeztem és éreztem, hogy ennél boldogabb nem lehetek.
De abban a pillanatban eszembe jutottak azok a dolgok is, amiért ide kerültünk. Dublinba. Eszembe jutott Tim, hogy vajon mi lehet vele. Eszembe jutott anya, hogy vajon mitől volt olyan ideges. Ezek a kérdések és a velük járó hirtelen fájdalom hurrikánként söpört végig rajtam, és akaratlanul is összerezzentem. Úgy éreztem azonnal el kell indulnom, ezért hirtelen felültem, mire a mellettem békésen szunyókáló Harry felriadt.
- Mi . . . mi történt? - kérdezte álmos hangon.
- Mennünk kell. - jelentettem ki.
- Hova? - kérdezte, majd amikor rájött, kipattant az ágyból és elkezdte magára kapkodni a ruháit. - Figyi, öltözz fel, én addig veszek valami kaját és majd a reptéren eszünk.
- Oké. - egyeztem bele, majd elindultam a fürdőbe. Fogat és arcot mostam, majd felöltöztem és elkezdtem rendet rakni a szobában.
Harry 10 percen belül visszaért két sonkás sandwichcsel és két forró csokival.
- Jajj, de cukor vagy! - köszönöm.
- Cukor? - nézett rám hitetlenkedve.
- Édes.

A hotel előtt egy taxi várt ránk, gondolom Harry intézkedett, ami egyenesen a reptérre vitt minket. Egy óránk volt mág a gép indulásáig, szóval leültünk a váróteremben.
Dublin reptere óriási. Szerintem simán eltévedtem volna, ha nincs mellettem Harry. Ő már megszokta, de nekem nagyon furcsa volt. Ráadásul tele volt emberrel. Azt hinnénk, reggel fél hétkor nincs sok utazó.  Na de mindegy, már csak három óra és láthatom Timet, és kiderül mi a baja.

Az az egy óra csiga lassúsággal telt el, még úgy is, hogy Harry apró csókokkal, ölelésekkel és nyugtató szavakkal próbálta elterelni a figyelmemet. Miután végre felszállhattunk a gépre és az elindult, Harryhez odajött egy öt éves kislány:
- Szia! Te vagy Harry Styles? - kérdezte magas hangon.
- Igen. Miben segíthetek?
- Szeretném, ha aláírnád a pólómat. - nyújtott felé egy 1Ds pólót a szőke angyalka, merthogy kiköpött angyalka volt.
- Rendben. És mi a neved? - vette el Harry a pólót és a narancssárga alkoholos filcet a kislány kezéből.
- Darcy.
- Gyönyörű neved van. Az jó ha azt írom, Darcynak szeretettel Harry Styles!
- Igen köszönöm. - ujjongott a kislány.
- Parancsolj. És vigyázz magadra. - adta vissza a pólót.
- Várj Darcy! - szóltam utána. - Nem szeretnél egy közös képet Harryvel?
- De! Nagyon!
- Akkor hozd ide a fényképező gépedet és lefényképezlek titeket.
- Rendben. - mondta és ugrándozva elment a szüleihez, akik mosolyogva adták neki oda a gépet.
- Szeretnél az ölembe ülni? - tárta ki felé a karját Harry.
- Igen, igen.
Harry felkapta a kislány és mondta neki, hogy mosolyogjon. Én csináltam pár képet, majd visszaadtam neki a fényképezőt. Darcy boldogan intett nekünk, majd visszament a szüleihez, akik hálásan mosolyogtak ránk.
- De jó lenne, ha minden rajongóm ilyen lenne. - sóhajtott fel.
- Igen, azt én sem bánnám.

Harry és Darcy

Miután kikeveredtünk a reptérről, fogtunk egy taxit és bemondtuk  a kórház nevét. A sofőr nem sietett ezért vagy ötször ordítottam rá, hogy taposson már bele. Nagy nehezen odaértünk. A portán megkérdeztem, merre találom Timet. Mondták, hogy második emelet 276-os szoba.
A lift csak vánszorgott felfelé. Majdnem öt perc volt mire felért a másodikra. Kirontottam a liftből, majd rohanni kezdtem a folyosón balra. Harry megállt, de nem volt időm rá, hogy kérdezősködjek. 268., 267., 266., . . . Mondom ez nem jó . . . Már rég jönnie kellett volna a 276-osnak.
- Öööö . . Sophi! - szólt utánam Harry.
- Mivan? - fordultam vissza idegesen.
Ekkor leesett. Harry ott állt és a másik irányba mutatott, miközben próbálta elrejteni a mosolyát.
- Óóó . . .
Elindultam visszafelé és elmentem mellette, mire kitört belőle a nevetés, de arcom inkább csendben maradt.
Végre. A 376-os ajtó előtt álltam. Végig gondoltam mennyi időbe tellett eljutnom idáig. Hááát . . . nem volt rövid út az biztos. Ekkor megállt mellettem Harry és a vállamra tette a kezét.
- Minden renden lesz, majd kinyitotta az ajtót.


Hát ez se lett hosszú, de cserébe holnap hozok még egyet! Legalábbis igyekszem! Örülnék egy kicsit több kominak is. Én igyekszem boldoggá tenni a népet, de ti is boldoggá tehetnétek egy két komival. Minden véleményre kíváncsi vagyok!!!

Díj *.*

Nagyon nagyon köszönöm szépen ezt a díjat Little Miss Muffet-nak!!!

1. Tedd ki a képet a blogodra!
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
3. Írj 6 dolgot magadról!
4. Küldd tovább 5 írónak linkkel együtt!
5. Hagyj megjegyzést a blogukon!!

1. Imádom Mesut Özilt!!!
2. A Forma-1-ben Sebastian Vettel és Kimi Raikonen a kedvencem.
3. A kedvenc csokim a Milka.
4. Vívok.
5. Kedvenc állatom a zsiráf.
6. Kedvenc színem a kék.

Íme az öt Díjazottam:

Lux Dreaming

BKblogger

Biaa_1D

Allie

csajszii.*

12. fejezet

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami vagy valaki csiklandozza az orrom. Nem akartam kinyitni a szemem, tehát csak megvakartam az orromat és . . . akkor bevillant. Az egész éjszaka. Az elejétől a végéig. Nem volt hasonlítási alapom, de szerintem . . . nem erre nincsenek szavak. Harry nagyon tudta a dolgát, ha szabad ilyet mondanom, úgyhogy az én tapasztalatlanságom nem gátolt minket. Minden simán ment. . . . . . .
Még mindig csiklandozott valami, ígyhát kinyitottam a szemem. Mosolygós szemekkel nézett rám.
- Jó reggelt habcsókocska! - köszöntött.
- Khmm. . . Jó reggelt kicsi kuglófom! - mondtam még mindig álmosan és megint megvakartam az orrom. Harry elkezdett kuncogni.
- Most mi van?
- Semmi, semmi, csak olyan édes vagy.- furán nézhettem rá de nem zavarta, inkább nyomott egy puszit a homlokomra.
Nagyon nehezen, de sikerült kimásznom Harry mellől az ágyból és elmentem fürödni. A zuhany alatt az járt a fejemben, vajon ezek után is velem lesz?Vagy elhagy? Odaadtam neki magamat és most tele vagyok kérdésekkel. Vajon, ha kimegyek a fürdőből még mindig ott lesz? Vagy csak álom volt? Teljesen össze voltam zavarodva. Miután megtörölköztem és fogat mostam, kiléptem a fürdőből és félve néztem az ágy felé.
OTT VOLT!!! Ott feküdt az ágyon és mosolygott rám.
- Hát itt maradtál??- odarohantam hozzá és megöleltem.
- Mégis mit gondoltál, hová mehetnék?
- Hátcsak . . . izé . . . -sütöttem le a szemem.
- Óóó . . . értem. De mondtam már, hogy te teljesen megváltoztattál. Eszem ágában sincs elhagyni. A mai éjszaka volt életem eddigi legjobbja, és téged pedig úgy szeretlek, mint ezelőtt még senkit. Sosem voltam szerelmes eddig.
- Komolyan?
Ezen meglepődtem. Tényleg nem volt még szerelmes?
- Komolyan. - mosolygott.
- Hát . . . ez fura . . .azt hittem . . . -de nem tudtam befejezni, mert kopogtak.
Gyorsan bebújtam a takaró alá, míg Harry ajtót nyitott.
- Na halihóóó!!! Napsugaras jó reggelt barátaim!- lépett be az ajtón Louis.- Ó jajj te még ágyban vagy Sophi?- kezdett mosolyogni.
- Ne Louis! Hagyd!
- JÖN A SZUPERRÉPA ŰRGALAKTIKUS BOMBAAAA!!! - ordította és futni kezdett az ágy felé. Épp időben kapcsoltam és még el tudtam ugrani előle, amikor is a "bomba" becsapódott.
- Mi a . . . - mondtam volna, de akkor Louis elkezdett csikizni. Már levegőt sem kaptam a sok röhögéstől, de ő még nem hagyta abba. Harry csak állt és nézett. Csináljon már valamit!!!
- Harry . . . SEGÍTS!!!- sikítottam.
Harry odajött az ágyhoz és kiráncigálta Louist.
- Oké haver tünés, menj vissza a saját szobádba, ez itt privát terület.
- Jó, jó. Megyek, úgyis valami furfangosat ki kell agyalnom Kate- nek, kezdem úgy érezni, hogy unalmas és túlságosan nyálas vagyok. Sophi neked nem mondott semmit?
- Nem, de tuti, hogy imád!!!
- Hát remélem is!- mondta, majd kiviharzott a szobából.
- Na pici habcsókom, mi legyen ma? Van valami kívánságod?
- Én . . .- kezdtem volna, de most a telefonom csörrent meg. Anyu hívott.
- Szia anyu! Mizujs?
- Kicsim, azonnal haza kell jönnöd!
- Mért mi történt?
- Most nem tudom elmagyarázni, csak annyi, hogy Tim kórházba került. Siess haza!
- De . . .
- Most mennem kell!
- De anya . . .
- Szia picim!
- Anya . . .- de már letette. - Harry haza kell mennem.
- Miért mi történt? - nézett rám aggodalmasan.
- Nem tudom. Timmel történt valami, és most kórházba került.
- Oké azonnal indulunk.
Gyorsan felöltöztünk, és szóltunk a többieknek, hogy mi hazamegyünk. Nem akartam elrontani a barátnőim hétvégéjét, ezért nem mondtam nekik semmit, nehogy haza akarjanak jönni.
A visszaút még hosszabb volt, mint az ide út, legalábbis én annak éreztem. Folyamatosan feszült voltam. Állandóan a kezem tördeltem, mire Harry rámszólt.
- El akarod törni az ujjaidat?
Ekkor inkább megfogtam a kezét, de miután harmadjára szisszent fel, annyira szorítottam, inkább megint a saját ujjaimat kezdtem tördelni.
 Az agyam folyamatosan kattogott. Vajon mi történt Timmel? Miért nem mondott semmit anya? Mikor érünk már oda?
Már a repülő félúton volt London felé, amikor bejelentették, hogy az óriási vihar miatt átirányították a gépet és Dublinban fogunk leszállni.
Ebben a pillanatban reccsent a jobb mutató ujjam, és éles fájdalom hasított belé.
- Úr isten Sophi! Megmondtam.
- Auu . . . - nyögtem, amikor rájöttem mi történt.
- Mutasd! - kérte, majd a kezébe fogta és megvizsgálta az ujjam. - Ez bizony eltört. Gyere, keressük meg a sürgősségit, vagy mit. - mondta, majd az épp kezemnél fogva felhúzott a székből és elindult az ülések közti folyosón.
Kerestünk egy utas kísérőt, aki elvitt minket a betegszobába. Ott megállapították, hogy zöldgallytöréses az ujjam, bármit is jelentsen, majd begipszelték. Fura, hogy egy repülőn mi minden van.
Harry még adott egy autógrammot az orvos kislányának, majd visszaültünk a helyünkre.
- Oké, tessék.- nyomott a kezembe egy labdát.- Ezt nyugodtan szétszedheted.
- Mi ez? Nyugilabda?
- Nem, ez a zsonnglőrködős labdám.
- Zsonglőrködős?
- Ahha, majd egyszer megmutatom.
Nemsokkal később megérkeztünk Dublinba. Felhívtam anyuékat, hogy elmondjam mi történ, és hogy csak holnap tudunk hazamenni. Ha lehet még idegesebb lett, de aztán azt mondta, menjünk egy szállodába és ne menjünk az utcára.
Harry azonnal szerzett szobát az egyik menő hotelba, majd anyu utasítására nem hagytuk el az épületet. Máskor szívesen körülnéztem volna a városban, de most annyira stresszes állapotban voltam, hogy nem esett nehezemre bezárkózni.


A szobába kértük a vacsorát, majd miután elvitték a tányérokat, bezártuk a szobát. Mindketten lezuhanyoztunk, majd én ruhástul bedőltem a hatalmas ágyba.
- Nyugi, minden rendben lesz. - Mondta Harry, miután bemászott mellém az ágyba. - Timnek semmi baja nincs, max eltörte a lábát, lazíts! És inkább nézzük a dolog jó oldalát! - suttogta a fülembe. A hangja megnyugtatott.
- De ennek nincs jó oldala.
- Már hogyne lenne. Gondolj bele. Csak te és én. Egy kulcsra zárt szobában egy franciaágy kellős közepén. - suttogta, majd a keze elkezdett felfelé csúszni a pólóm alatt.
Mire feleszméltem, már csak melltartó és bugyi volt rajtam, Harry pedig egyszál alsónadrágban puszilgatta a hasam. Mi lesz ebből?


itt a kövi rész, kicsit rövid lett, de annál több doldog történik benne. remélem tetszik!
nagyon örülnék még több kominak, hogy tudjam, van-e értelme annak, hogy írok, vagy inkább hagyjam a fenébe.
előre is köszi
puszi

Képek

Tim Summer, Sophi öccse

Christy Kirsch, Lizy huga

Bianca Fletsher, Ann nővére

Peter Hopp, Kate bátyja

Ezeket azért, hogy jobban megismerjétek a szereplők családját... és ki tudja lehet, hogy fontos dolgok fognak történni ezekkel a szereplőkkel is :P
puszi

11. fejezet

A következő héten nem tudtunk találkozni Harryvel, mert egy röpke egy hetes mini turnét nyomtak le Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban. Persze ez nem azt jelenti, hogy megfeledkezett volna rólam. Kaptam Párizsból egy miniatűr Eiffel tornyot, Madridból egy Real Madridos sálat és Portugáliából egy képeslapot:

A Belem tower

Míg nem volt itthon én leginkább focizni voltam, meg a lányokkal lógtam. Elmentünk moziba, strandra és élveztük a nyarat. Minden percét emlékezetessé akartuk tenni, mivel már csak egy hónap és újra kezdődik a suli.
Amikor a strandon voltunk, összefutottunk Felicityvel. Tudjátok "Harry leendő feleségével". Elég vicces volt a jelenet, mert közölte velünk, hogy Harry szemezett vele és a mobil számát is elkérte. Szerencsére megálltuk és nem röhögtünk ki ott helyben, csak amikor már odébb vonult a sleppjével. Azaz Jessicával és Miriammel. Ők voltak ugyanis a "Felicity klónok. Mindenhová követték, mindig egyetértően bólogattak, ha Felicity mondott valamit. És a legegyformább az volt bennük, hogy mindketten olyan sötétek voltak mint az éjszaka. Természetesen ők is odáig vannak a 1D-ért, de csak a srácok kinézete itgatja őket. Mindkettőnek Zayn a kedvence. Órákig tudank veszekedni miatta, ami igaziból ennyiből áll:
- Nem én jobban illek hozzá, mert én jobb vagyok neki.
- Nem is igaz! Én jobb vaygyok neki mint te!
Lényeg a lényeg, aznap teljesen mások voltak mint addig. Mindkettő hallgatott, mint általában, de akkor nem bólogattak, csak szúrósan néztek ránk.... legfőképpen Lizyre. Csendben hallgatták végig Felicity ömlengését, majd mikor ő elindult, még hátrafordultak és ennyit mondtak:
- Tudjuk a titkotokat!
Mi van? Ez volt az általános reakciónk. Milyen titok? Csak akkor jöttünk rá mire gondoltak, amikor Liz megszólalt:
- Láttátok hogy néztek rám? Ha a pillantásuk ölni tudott volna... én már alulról szagolnám az ibolyát.
És miután rádöbbentünk, hogy tudják, azon lepődtünk meg méginkább, vajon mért nem mondták el Felicitynek? Ezen filóztunk egy ideig, de aztán meg is feledkeztünk róla, mert akkor meg egy lány sikított fel mellettünk.
- Tudtátok, hogy a One Direction egyik tagja sem szingli?
Ezt a mondatot hallva akkora hangzavar keletkezett, hogy  inkább haza mentünk. A strandról kifelé menet ezeket a kétségbeesett kérdéseket hallottuk:
- Vajon kik azok a csajok akik összejöttek velük?
- Miéééért?? Harrynek engem kellene szeretnieee!
- Ó Zayn... Miért teszed ezt velem?
- Most mi lesz? Életem szerelme.....
Bárhova mentünk ezen a héten, mindenhol belebotlottunk valamibe ami a srácokról és arról szólt, hogy barátnőjük van. Hol egy újságcikk, hol egy visítozó rajongó, hol pedig egy tv showban tűnnek fel. Vajon mi lesz ha kiderül, hogy mi vagyunk a titokzatos lányok? Ha még most is ekkora hisztéria tört ki, akkor mi mire számíthatunk majd?
Ilyen kérdésektől nyomva telt el a hét.
A fiúk tegnap késő este érkeztek haza, ezért csak ma fogunk találkozni velük. Valami meglepetésről is hadováltak, de ennél többet nem árultak el. Még kaptunk egy smst, hogy elegánsan öltözzünk fel. Mégpedig nagyon. Nem nagyon értettem, hogy ez mit takar, úgyhogy felhívtam Harryt. Ugyanis csak én mertem megkérdezni.
- Szia baba!- köszönt bele álmosan a telefonba. Baba? Mi van? Na minegy.
- Szia. Annyi lenne csak, hogy mit jelent a nagyon elegáns öltözet?
- Hé hol marad a becenevem?
- Oké mackó! Bocsika? szóval?- a mackónál jobb nem jutott eszembe.
Hallottam, hogy felvihog.
- Mackó?! Nem túl eredeti!
- Még dolgozom rajta. Na de mond már!
- Hát az azt jelenti, hogy csini ruci.
- Bővebben?
- Olyan amit mondjuk egy szmokingos srác mellé felvennél. De ennyi. Nem segítek többet!
- Hát jól van kicsi kuglófom. Akkor este találkozunk.
- Oké habcsókocskám!- modta fulladozva a nevetéstől.
Szóval így tudtuk meg mit kell viselnünk aznap este. Mivel nem annyira hordunk ilyesmi rucikat S.O.S. mentünk vásárolni. Be is szereztünk 4 lélegzet elállító ruhát:
Egyet Kate-nek, a hozzávaló cipővel:

Egyet Lizynek:

Egyet Ann-nek:

Ez a cipő hófehér, csak a kép picit rossz

És nekem:

Miután megvettük, boldogan mentünk haza készülődni. Ezúttal Lizyékhez, mert a fiúk oda fognak értünk jönni. Mivel este hetet beszéltünk meg, nem kellett annyira sietnünk, kényelmesen készülődtünk. Megcsináltuk egymás haját, kisminkeltük egymást... mindenki elég minimális sminket tett fel. Nem akartunk túlzásokba esni.

Este hétkor Lizy apukája nyitott ajtót.

- Hello fiúk, a lányok mindjárt jönnek.- mondta miközben bevezette őket a nappaliba.

Ezt képzeljétek el halvány rózsaszínben

Mivel hallottuk, hogy megérkeztek, elindultunk lefelé. Én személy szerint nagyon izgultam. Mi lesz, ha nem tetszem Harrynek. Le is maradtam egy kicsit. Csak álltam a lépcső tetején és azon gondolkoztam nem késő-e lemondani a randit. Már indultam visszafelé, amikor megjelent a lépcsőn Lola. Ő is gyönyörű ruhában és tűsarkúban volt.

- Mi a baj? Miért nem jössz le? Harry azt hiszi miatta.

- Nem, nem, csak nekem ez olyan fura. Én nem szoktam így öltözni. És félek is. Mi van ha nem tetszem neki?

- De nem kell félned! Gyönyörű vagy!

- De nagyon félek.

- Gyere! Majd én lekísérlek.- választ nem várva kedvesen megfogta a kezem és elkezdett lefelé húzni a lépcsőn. Erőt vettem magamon, mosolyt erőltettem az arcomra és elindultam. Lola rám mosolygott és látta, hogy már egyedül is menni fog, úgyhogy elengedte a kezem.

- Na itt is vagyunk. Csak volt egy kis probléma. De semmi különös.

Miután leértem, két dologgal szembesültem: először is Harry szmokingban... WOWW!!! Másodszor a reakciója a kinézetemre... hát hogy is mondjam.... én úgy vettem észre tátva maradt a szája rendesen. :$

- Öhmm... Gyönyörű vagy!- nézett rám, még mindig tátott szájjal.

- Köszönöm. - és szerintem belepirultam.

- Jajj majd el felejtettem.- nyújtott át egy csokor virágot.

- Köszi. Igazából én nem hoztam neked semmit.- mondtam kicsit bűntudatosan.

- Nekem már te is egy ajándék vagy baba!- vigyorodott el.

- Hát akkor elárulod hová megyünk?

- Óóó az meglepi! De szerintem indulnunk kéne.- mondta és az utolsó mondatot már úgy, hogy mindenki hallja.

- Igen. Induljunk.- értett egyet Niall és kézen fogta Lolát, majd kivezette a házból. Mi követtük őket.

A ház előtt egy fekete limuzin állt.

- Aztaaa! Ezzel megyünk?- lelkesedett fel Kate még jobban ha lehetséges volt.

- Pontosan. Legalábbis egy ideig.- válaszolta titokzatosan Louis és nyomott egy puszit barátnőm homlokára.

Mindannyian beszálltunk, majd elindultunk. Nem mentünk hosszú ideig, mert 10 perc után egy magán reptérre érkeztünk. A fiúk nevetve néztek minket és a reakcióinkat. Nem is tudom mit mondjak? Mondjam hogy meglepett? Ez nem kérdés.

A gépen Lola mellé kerültem. Mivel ő sem tudott semmit, egyre izgatottabb lettem. Vajon mi az a meglepetés?

Két órát utaztunk a repülőn, tehát már sötét volt, mire megérkeztünk. A reptéren egy újabb limuzin várt ránk. A lányokkal megértettük, hogy nem érdemes faggatóznunk, úgysem mondják meg hol vagyunk.

A srácok egyébként nagyon élvezték az utat, végigbaromkodták az egészet.

- Hé Harry kapd el!- kiáltotta Zayn, miközben egy... hát nem is tudom mit dobott felé.

- Aztaa...- harapta el a mondatot Harry. Egy óriási vízibomba csattant a mellette lévő ülésen. Szerencsére senki nem lett vizes, de csak egy hajszálon múlt.- Eszednél vagy ember?- kérdezte kicsit idegesen.

- Jaj haver nyugi! Ez csak víz.

- Aha de pont most kell visszamenned az oviba?

- Bocsi, de muszály volt. Legalább már nem bámulod olyan feltűnően Sophit.- mosolygott gonoszul.

Úgy láttam jó estének ígérkezik.

A limó egyre beljebb vitt minket egy város belsejébe. Aztán megálltunk.

Egy nagyon, de nagyon elegáns szálloda-étterem előtt álltunk meg. Olyan hely volt, ahová rendes körülmények között nem engedhetném meg magamnak még azt sem, hogy pisilni bemenjek. Harry mosolyogva megfogta a kezem es becsukta a szám, ugyanis nyitva maradt.

- Elég jó mi? És ez még nem minden.

- Ezek után még mi maradt? Talán saját csillagot vettél nekem?

- Nem, de majd egyszer talán.

Selytelmesen rámnézett, majd kinyitotta az ajtót és beengedett. A pincérek mintha csak ránk vártak volna odavezettek minket a 10 személyes asztalhoz. De be kell vallanom, nem az asztal kötött le. És nem is a díszlet, ami szintén gyönyörű volt. Ami megragadta a figyelmem, az a panoráma volt. Ugyanis az ablakból egyenesen Franciaország jelképére nyílt a kilátás. Az Eiffel torony kivilágítva, mesébe illően gyönyörűen állt az ablak előtt egy tér közepén.

- Na mondtam.- vigyorgott elégedetten Harry. Láthatta rajtam, hogy mennyire oda vagyok, mert kedvesen leültetett és a fülembe súgta:

- Föld hívja Sophit!!!

Kapcsoltam. Mindenki elhelyezkedett, és elkezdtünk beszélgetni.

- Na hogy tetszik?- intézte hozzánk a kérdést Niall, miközben szorosan ölelte Lolát.

- Erre nincsenek szavak.... vagy talán annyi hogy HI-HE-TET-LEN.- szótagolta a szót Ann.

Megjött a pincér és felvette a rendelést. Harry nekünk egy homárt (!!!) rendelt. Még sosem ettem, de megnyugtatott hogy isteni.

És igaza is lett. A kaja mennyei volt. Olyan volt mintha egy kicsi menyországba csöppentünk volna. Egyszerűen mind önfeledtül boldogok voltunk. Az est végén az is kiderült, hogy a szállodában foglaltak szobát a fiúk. Természetesen szülői beleegyezéssel, tehát anyuék tudtak róla. Így már értettem anyu miért vigyorgott annyira mikor közöltem vele a mai programom.

- Szerintem mi elmegyünk lefeküdni.- mondta Harry és egyáltalán nem bántam, hogy helyettem is döntött. Most az egyszer.

- Oké sziasztok. Holnap találkozunk. - nézett hosszan Harry szemébe Louis. Harry alig észrevehetően bólintott. Gondoltam ez olyan fiús dolog. Mint mi lányok is megértjük egymást szavak nélkül, addig nekik is meg van a maguk titkos módszerük erre.

Harryvel elindultunk tehát a szobánk felé. Felfelé arról beszélgettünk, milyen jó nap volt és mindent megköszöntem neki.

- Annyira jó volt ez a nap. Nagyon hálás vagyok érte neked.

- Semmiség. Én örülök, hogy eljöttél.

Miután felértünk a legfelső szintre (a 20-ra !!!) és beléptünk az ajtón, ma már nem először kellett légzési problémákkal megküzdenem. A szoba egyszerűen csodás volt. Elegáns, de mégsem éreztem úgy magam mint egy porcelán boltban, ahol az ember semmihez nem mer hozzányúlni. Az egész szoba a kék különböző színeivel volt tele. A lakosztály három szobából állt. Egy hálóból, amiben egy gigantikus franciaágy terpeszkedett, egy óriási fürdőből és egy pihenőből, amiben sötétkék bőr fotelek és egy kanapé fogott közre egy kis kávézó asztalt.

- Hát itt is volnánk, mutatott körbe.

- Öööö.... Ez...

- Tetszik?

- Az nem kifejezés. Te  voltál már itt egyébként?

- Cssss!!- halgattatott el egy csókkal.

Lágyan visszacsókoltam. Éreztem ahogy remeg a keze a hátamon és nem tudja most akkor hogyan tovább. Megértettem mit is szeretne valójában, úgyhogy elkezdtem a hálószoba felé toni, miközben a zakóját lehámoztam róla.

- Nem kell, ha nem akarod.- jelentette ki... gondolom emlékezett mit mondtam neki. Hogy neki csak akkor van meg egy lány, ha...

- Akarom.

Erre elmosolyodott és ő is elkezdett megszabadítani engem a ruháimtól.

köszönöm a díjat amit kaptam még egyszer :) remélem ez a rész is tetszik ... a véleményeket komiban írjátok légyszi és ne feledjétek három komi után legkésőbb kedden hozom az új részt :)
puszii

Díj

Köszönöm szépen ezt a díjat!!! Örülök, hogy tetszik a blogom!

óriási megaköszönet : BKblogger

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra!

2. Köszönd meg annak, akitől kaptad!

3. Küld tovább azoknak a blogíróknak, akik szerinted megérdemlik!

4.Hagyj megjegyzést a blogukon!

Az én kedvenceim:

Little Miss Muffet

csajszii.*
Biaa_1D

10. fejezet

Másnap reggel, amikor felébredtem, Harry még aludt. Kimásztam az ágyból és megmostam az arcom, hogy kicsit tisztábban lássam a tegnap történteket. A tükörképemet nézegetve gondolkoztam. Vajon mindig ez lesz? Mindig ilyen nehéz lesz? A rajongók akkor leállnak, ha tudják ki a barátnője?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem, amikor megláttam Harryt a tükörben.
- Jó reggelt.-köszönt álmos hanggal.
- Jó reggelt.- mosolyogtam rá.
- Minden rendben?
- Persze, csak gondolkodtam a tegnapon.
- Konkrétabban?- komorodott el.
- Ez mindig ilyen lesz?
- Valószínű.
- Értem.
Mivel látta rajtam, hogy kicsit szomorkás vagyok, odajött és megölelt.
- Tudod, hogy engem nem érdekel más csak te.
- Igen, de akkor is rossz nézni.
- Remélem is! Milyen lenne már ha semmilyen érzést nem váltana ki belőled? Akkor nem is szeretnél!
- Persze. De akkor is.
- Ma csak mi ketten leszünk, oké?
- Hát igazság szerint ma hozza haza a nagyim Timet (Sophi öccse), szóval itthon kell maradnom.
- Jó akkor én is maradok.
- Biztos? A szüleim is hazajönnek.
- Mikor is?
- Hát körübelül este 7kor, de Timet már ebédre idehozzák.
- Rendben, akkor addig maradok, amíg a szüleid meg nem jönnek. Egyébként hány éves az öcséd?
- Hat.
- Szuper, akkor majd kimegyünk vele focizni a kertbe.
- Oké. Ez jó ötlet.
Még ezernyi ötlet jutott az eszünkbe, hogy mit lehetne csinálni, majd Jimmel, amikor csengettek és végre újra láthattam az öcsikémet.
- Sophiii!!!- ugrott az ölembe Tim.
- Szia!! Jó volt a nagyiéknál?
- Igen, nézd mit kaptam a papától!- és büszkén mutatta fel a legújabb kisautóját.
- Ó nagyon szép!-majd a nagyihoz fordultam.- Szia nagyi! Minden rendben volt?
- Persze drágám! És te megvoltál?
- Persze, persze. Bemutatom a barátomat Harryt.- mondtam, mikor Harry kilépett az ajtóm.
- Csókolom. - köszönt Harry.
- Szia kedves!.... Ó nem te vagy véletlenül a One Direction egyik énekese?
- De igen.
- Micsoda meglepetés. Sophi nem igazán kedvelt ám titeket, amikor még a tvben szerepeltetek.
- Igen erről hallottam.- nevetett.
- Najó, nekem most sietnem kell, mert még megyek vásárolni. Szóval sziasztok. Viselkedjetek!
- Szia nagyi!!- köszöntünk el, majd bementünk a házba.
Tim persze nem hagyta szó nélkül Harry ottlétét és elkezdte faggatni.
- Te ki vagy?
- Harry. És te?
- Tim. Miért vagy itt?
- Mert meglátogattam a nővéredet.
Ezen a válaszon muszáj volt nevetnem.
- Te csókolgatod is őt?
- Hát megesik.
- Két szerelmes pár, mindig együtt jár, egy tányérból esznek, mindig össze vesznek!
Ezt a dalocskát énekelgette, de aztán kábé egy perc után meg is unta.
- Mit csinálunk most?- kérdezte.
- Mit szólsz a focihoz?- ajánlotta fel Harry.
- Oké. Én vagyok Sophival, te meg egyedül! Tegyél ki magadért ha meg akarod hódítani a nővérem!
- Jajjaj! Akkor jobb ha igyekszem!- mondta tettetett komolysággal.
Kimentünk tehát focizni. Harry baromi jó volt. Mintha mindig is focizott volna. Szóvá is tettem neki, mire mondta, hogy mielőtt énekelni nem kezdett rendszeresen focizott. Ez azért kicsit meglepett. Na de nem is az a lényeg, hogy én mit gondoltam. Természetesen az öcsémet is meg kellett győznie. Amikor csak Harry "zsonglőrködött" a labdával az nagyon tetszett az neki. Igaz Tim simán elvette a tőle a labdát, de persze Harry hagyta magát. Szóval az öcsém kijelentette:
- Harry megfelelsz a nővéremnek, igaz nem vagy olyan jó mint én, de elég jó vagy hozzá. Szóval megcsókolhatod.
Gyerekek. Olyan cukik. Azért éltünk a csókkal, amit ugyebár Tim engedélyezett. Ha lehet még jobban megkedveltem Harryt, mert láttam rajta mennyire oda van a gyerekekért. Ez nekem fontos, mert én imádom őket. Sok embernek csak púp a hátán egy gyerek, de nekem ők annyira aranyosak. Nem is értem az olyan embereket, akik nem bírják őket.
Focizás után Tim a kisautóival akart játszani, úgyhogy ő meg Harry a földön csúszva- mászva versenyeztették az autókat. Én inkább csak néztem. Közben pedig vacsorát készítettem, hogy mire anyuék hazaérnek kész legyek vele.
Éppen megsült akrumpli, amikor hallottam, hogy megjöttek anyuék. Nagyon örültem, mert már azért hiányoztak. Lepakoltak és bejöttek a konyhába két zacskóval a kezükben.
- Szia Kicsim!- köszöntött anyu és apu.- Hol van Tim?
Erre már nem kellett válaszolnom, mert az öcsém berobogott a konyhába és anyu karjaiba vetette magát. Utána nem sokkal megjelent Harry is. Gyorsan felmérte a terepet és bemutatkozott a szüleimnek. Apu teljesen el volt képedve. Még hogy az ő kicsi lányának barátja van? Ráadásul egy híres énekes? Mielőtt apu kiborította volna a bilit, anyu gyorsan közbevágott és meghívta vacsorára Harryt.
- Köszönöm, szívesen maradok.
- Akkor ezt meg is beszéltük.- nézett jelentőségteljesen apura.- Mindenki mosson kezet és akkor vacsizhatunk is.
Mikor  mindenki az asztalnál ült és nagyban ettünk, azt vettem észre, hogy apu nagyon szúrósan néz Harryre. Szegény Harry igyekezett mindenkinek megfelelni. Úgy ült mintha karót nyelt volna. Meg sem mert mukkanni. Gondoltam ez nem mehet így tovább., ezért beszélgetést kezdeményeztem.
- És milyen volt az út?- ezt a kérdést direkt apuhoz intéztem, hogy vegye már észre hogy viselkedik. Nem kapcsolt, úgyhogy anyunak kellett válaszolnia.
- Nagyon jól. Dublin gyönyörű város és az emberek is nagyon kedvesek voltak. Ugye drágám?
- Mi? Ja igen. Minden nagyon jó volt.- mondta apu még mindig Harryt vizslatva.
- És ti hogy éreztétek magatokat? Hogyan ismertétek meg egymást?- kérdezte anyu Harrytől, hátha kicsit felenged.
- Hát egy dedikáláson. Igaziból beszorultunk egy liftbe és után a magától jöttek a dol...
- MI??- mennydörögte apu.- EGY LIFTBE SZORULTATOK?? KETTEN??
- Ömm igen apu, de nem történt semmi, csak tíz percig voltunk benn.
- Hát jó. Fiam majd vacsora után szeretnék veled egy kicsit beszélgetni. Mint férfi a férfival.
- Ömm rendben.- fehéredett le Harry.
Ez után apu is megnyugodott kicsit és a beszélgetésre tartogatta az elviselhetetlen nézéseit. Elkezdtünk mindenféléről beszélgetni. Tim elmesélte milyen volt a nagyiéknál én pedig elmondtam, hogy a barátnőimmmel mi mindent csináltunk. Anyu Harryt is kérdezgette, hogy nem fura-e egyedül élni Londonban, milyen híresnek lenni, meg ilyesmiket.
Miután befejeztük a vacsit, apu és Harry kimentek a kertbe. Harry még holtsápadtan visszafordult és ránk nézett. Anyuval és Timmel mindannyian feltartottuk a hüvelykujjunkat, mire kicsit bátrabban követte aput. Míg ők beszélgettek, anyuval elmosogattunk.
- Nagyon örülök, hogy találtál valakit akiben meg tudsz bízni.
- Igen én is. Teljesen megváltoztam hála neki.
- Hát igen. Úgy nézel ki mint egy lány és már a nagyszájú Sophi is eltűnt.- bökött meg egy kicsit.
- Igen. Tényleg lány lettem.- nevettem.
- És boldog is vagy? Nem zavarnak a rajongói?
- Vannak húzósabb pillanatok, de azt hiszem meg fogok tudni bírkózni velük.
- Akkor jó.- simogatta meg a karom. Majd mivel az emeleten Tim elkezdett visítani felrohant.
Nem sokkal később apu és Harry bejöttek. Úgy viselkedtek, mintha évek óta legjobb haverok lennének.
- Értem. Akkor majd megbeszéljük mikor megyünk el.
- Rendben. Viszont azt hiszem elindulok haza, mert már elég késő van.
- Persze, persze. Sophi majd kikísér.- kezet fogtak és apu eltűnt az emeleten.
Kérdőn néztem Harryre.
- Mivan? Nekem senki nem tud ellenállni.- mosolygott pimaszul.
Kikísértem, elbúcsúztunk, majd elindult haza. Én bementem a házba és hálát adtam az égnek, hogy apu végül megkedvelte.
Elalvás közben arra gondoltam vajon meddig fog tartani ez a hirtelen jött szerelem.

Itt a következő rész. Remélem tetszik. :) Most egy hét szünet következik, mert a barátnőm síelni megy és nélküle nem szeretnék új részt közzé tenni. Viszont köszönet MONDOMHOGYJULCSINAK, nem fogom abbahagyni a történetet. Ezt a részt neki ajánlom. :) És itt van egy videó a fiúkról, szerintem nagyon vicces. Legyetek jók!
puszi

Figyelem!!!

Nem tudom, érdemes- e folytatnom a történetet. Sosem kommentel senki, nem kapok visszajelzéseket, hogy tetszik- e vagy sem. Úgy döntöttem, hogy a következő részeket, mindig három komi után hozom. Ha nem jön össze azt hiszem befejezem, és nem írok többet. Én reménykedem benne, hogy folytatnom kell majd, de ez rajtatok áll.

9. fejezet

Minden smsben ez állt:
    Ma 10-kor Sophi háza előtt!
   Liam/ Harry/ Louis/ Zayn
Miután elolvastuk, értetlenül meredtünk egymásra. Mégis mit terveznek?
- Hát ez fura.- szólalt meg elsőként Lizy.
- Szerintem tök izgi. Mennyi az idő?- kérdezte Kate.
- Fél 10.
- MI???
- Fél 10..... Úr Isten!!! Fél óránk van elkészülni- kiabálta Ann.
Mindenki elkezdett fel alá futkosni a szobában. Ki a haját vasalta, ki sminkelt, ki két majdnem egyforma szoknya között vacillált, szóval mindenki pánikban volt. Kivéve én. Komótosan felöltöztem, kajáltam ( a többiek nem, mert nem lett volna rá idejük), majd amikor 10-kor megszólalt a csengő mosolyogva ajtót nyitottam.
- Be ne engedd őket!!- hallottam Ann hangját az emeletről.
A fiúk értetlenül néztek rám.
- Fél órája kaptuk meg az smst.- mondtam, mire még mindig furán néztek rám. Csak Lola kapcsolt és nevetett fel. Igaziból csak ekkor vettem észre.
- Szia Lola, de jó, hogy újra találkozunk.
- Szia!- majd odajött és kaptam egy ölelést. Mindenkivel megismételtem ezt, majd beljebb tessékeltem őket.
- Nyugodtan üljetek le, mindjárt megnézem mit csinálnak.
- Jöhetek veled?- kérdezte Lola.
- Persze.- majd elindultunk felfelé. Mielőtt azonban felértem volna Harry megfogta a kezem és nyomott egy gyors puszit a számra.
- Most mi van?- értetlenkedtem, ugyanis nem vágtam, minek jött utánam csak ezért.
- Csak jól esett. - mondta és még nem is sejtettem, hogy már most a nap elkövetkezendő megpróbáltatásait próbálja velem feledtetni.
A lányok hamar elkészültek, magukhoz képest, tehát összegyűltünk a nappaliban.
- Nos, ma elszeretnénk vinni titeket egy koncertünkre.- kezdett bele Liam.
- Úúú... De jó!- visított fel Kate.
- Hát annyira nem jó.- motyogta Lola én meg értetlenül néztem rá.
- Igaza van Lolának annyira nem jó. Legalábbis ti nem fogjátok annyira élvezni, viszont mivel mindannyian hosszabb távra szeretnénk tervezni, úgy gondoltuk jó lenne túlesni rajta minél hamarabb.- magyarázott Zayn és közben megszorította Lizy kezét, mire ő elpirult.
- De mért lesz nekünk az rossz?- kérdezte értetlenül Kate.
- Fú csak nem playbacketek?
- Dehogy mindannyian énekelünk rendesen.- nevetett fel Niall. - na jó, majd Lola elmondja.
- Hát a lényeg az, hogy nem lesz jó érzés azt látni, hogy a rajongók Marry me-s pólóban feszítenek, fogdossák a fiúkat, meg melltartókat dobálnak fel nekik a színpadra. Nagyon rossz érzés ám.- mondta Lola, miközben a cipőjét bámulta. Niall hátulról megölelte és a fülébe súgott valamit. Erre Lola hátrafordult és mosolyogva megpuszilta. Nagyon édesek voltak együtt.
- Ööö.. ezen már mi is gondolkodtunk, de szerintem mindannyian fogjuk tudni kezelni a helyzetet.- mondtam.
- Ó te abban ne legyél olyan biztos!- nézett rám Lola. - Harryért vannak oda a legtöbben. Neki voltak már húzósabb pillanatai is a színpadon.
- Én nem leszek féltékeny egy rakás visongó lányra.
- Ez az én barátnőm.- ölelt át Harry mosolyogva, de ő is tudta, hogy nem lesz ilyen egyszerű. Miután ezt így közösen megbeszéltük, ideje volt indulni. A fiúk biztosítottak minket, hogy nem érdeklik őket a rajongók. Miután mindeki kiment már  házból bezártam az ajtót. Harry megvárt és mielőtt kiléptünk volna a kapun, a szemembe nézett.
- Ha valami olyan töténik, ami nem tetszik, inkább menj be az öltözőmbe és ott várj meg.
- De miért? Mi történhetne?
- Hát volt már, hogy a gyenge pontomat fogdosták, és az ellen nem tehettem semmit. Csak legugoltam és utána arrébb mentem.
- Akkor ma ne menj közel hozzájuk.
- Hát ezaz. Azt muszály.
- Jó akkor nem fogok kiakadni, ne izgulj. Amúgy meg milyen lánynak ismersz? Szoktam én féltékenykedni?
- Hát elviselném, ha egyszer kétszer látnám rajtad, hogy tényleg bírsz engem.
- Szerinted nem bírlak? Ennél egyértelműbben ezt, hogy fejezhetném ki?- csókoltam meg.
- Nem fizikai értelemben gondoltam. Az érzéseidről elég ritkán beszélsz.
- Oké. Akkor ma be fogom bizonyítani az érzéseimet.- mondtam mire elmosolyodott és ő is megcsókolt.
- Na jöttök már?- jelent meg Niall.
- Megyünk.- fogtam kézen Harryt és beültünk a kocsiba. Én Kate-tel, Louisal és Lolával utaztam, míg a másik kocsiban Niall, Zayn, Liam, Ann és Lizy utazott. Út közben Lola biztosított, hogy mellettünk lesz és tartja bennünk a lelket.
Mikor megérkeztünk, egy csomó paparazzi állt a bejáratnál. Csak a fiúk szálltak ott ki, minket a sofőrök levittek a garázsba és csak onnan mentünk fel az öltözőkhöz. Miután a fiúk kiszálltak, megkezdődött az őrület. Milliónyi lány sikította nevüket, közös fotókat akartak, ölelést és autógrammot. A fiúk készségesen teljesítették a kívánságokat. Én Harryt figyeltem és tényleg minden lány össze vissza fogdosta. Egész jól bírtam. Amikor viszont egy elég csinos szőke lány ölelés után megcsókolta, lesápadtam. Harry alig tudta eltolni magától, mert a csaj erősen csimpaszkodott belé. Lola észrevette mit nézek olyan kétségbeesetten és rögtön szólt a sofőrnek, hogy taposson bele. Ennek köszönhetően nem láttam az incidens végét. Kate is rögtön elkezdett nyugtatgatni, pedig Louist sem kímélték.
- Jól vagy?- fordult oda Lola is, miután befejezte a sofőr utasítgatását.
- Azt hiszem. - bambultam magam elé.
Miután kiszálltunk a kocsikból mindenki odajött hozzám és nyugtatgatott.
- Jól vagyok, inkább menjünk fel.
Elindultunk tehát felfelé. Be a liftbe, végig egy hosszú folyosón és be egy ajtó. Ott volt kikészítve az fiúk fellépő ruhája. Én kimentem a mosdóba egy pillanatra, hogy össze szedjem a gondolataimat.
A csaj megcsókolta Harryt, de ő nem csókolt vissza. Lola szerint egy ilyen eset után is mosolyogva kell tovább menni, tehát Harry nem örömében mosolygott. Ezen gondolkodtam a falnak dőlve, amikor benyitott Kate. Mivel ő ismer legjobban a lányok közül, csak leült mellém és simogatta a karom. Tudta, hogy nem kell kérdeznie semmit, úgyis mondani fogom. És nem telt bele két perc már mondtam is. Mindent elmondtam, hogy mennyire szar érzés és hogy tudom hogy nem Harry hibája. Mondta, hogy szedjem össze egy kicsit magam és menjünk ki. Fogtam megam és arcot mostam, majd mintha mi sem történt volna kimentünk. Senki nem kérdezett semmit, tudták, hogy már megbeszéltem a dolgot Kate-tel.
Tehát ott vártuk a fiúkat és közben mindenki beszélgetett, én pedig néztem ki az ablakon. Csak akkor néztem az ajtó felé, amikor az kivágódott, és feldúlt arccal megjelent Harry. Szó nélkül átvágott a szobán és megölelt, majd megcsókolt, majd a fülembe suttogta, hogy sajnálja, majd megint megcsókolt. Miután a szemembe nézve várta a kifakadásom, megszólaltam:
- Nem a te hibád.
Erre elmosolyodott, majd megint megcsókolt.
- Na oké, nincs semmi baja Harry, inkább öltözz.- emlékeztette Louis, hogy még csak most kezdődik a nap.
- Oké. -mondta Harry és látszott rajta, hogy kicsit nyugodtabb.
Segítettem neki választani két ing között, majd mikor beszólt egy srác, hogy fél óra kezdésig, félrehívtam és komolyan ránéztem.
- Ne izgulj miattam, nem kell visszafogni magadat, nem fogok kiakadni akkor sem, ha leszedik rólad az összes ruhád.
- Nyugi, nem fogom. - mosolygott kicsit kacéran.
- Akkor helyes, most pedig melegítsd a hangszálaidatvagy mit tudom én.
- Okés.- majd egy gyors puszi után elkezdett a többiekkel skálázni. Mi csajok pedig elindultunk, hogy a színpad melletti helyünket elfoglaljuk.
Félé óra múlva tehát elkezdődött a koncert. Harry többször is idenézett, hogy minden oké-e, de semmi zavaró nem történt. Talán egy D-s kosarú melltartó volt a legdurvább, amit Harrynek dobtak, de az még elment. A koncert után mi visszamentünk az öltözőbe és kártyáztunk, a fiúk pedig interjút adtak, amit mi a szobában lévő tv-n keresztül láttunk. Szerintem csak akkor kaptuk fel a fejünket, amikor a riporter feltette azt a bizonyos kérdést:
- Na és most őszintén fiúk! Ki szingli?
Nagy csend következettt, mivel egyik fiú sem jelezte, hogy az lenne.
- Óóó... akkor azt hiszem több millió lány álmait törtétek össze, viszont öt szerencsés lány álmai valóra váltak.
- Remélem is, hogy valóra váltak.- nevetett bele Louis a kamerába, mire Kate totál vörös lett.
- És szabad tudni, hogy kik ezek a lányok?- érdeklődött a nő.
- Hát még nem szeretnénk, ha mindenki tudná, hogy kik azok, mert még elég friss a dolog.- magyarázta Liam.
- Akkor nem is kérdezősködöm tovább, menjetek csak öltözni. Ez volt tehát a One Direction koncert utáni nyilatkozata, Jessica Livertown voltam, mindenkinek jó éjszakát.
A fiúk megérkeztek az öltözőbe, mindenki megölelt mindenkit, meg gratuláltunk, aztán elindultunk a kocsikhoz. Épp Harry után ültem be a kocsiba, amikor megszólalt a telefonom. Anyu hívott. Nem ilyedtem meg, mert mindig mindenhová el szokott engedni. Szerencsére bízik bennem.
- Szia anyu.
- Szia kicsim, minden rendben?
- Persze, épp egy koncertről indultunk haza, majd meglátod milyen jól teltek a napjaim.
- Ezért hívlak, csak holnap tudunk haza menni, mert minden járatot töröltek. A legközelebbi gép holnap 17:30. kor indul.
- Óóó... Nembaj, majd nálam alszik Kate. Nyugi nem kell aggódni miattam.
- Rendben kicsim! Kerestünk neked egy öziles mezt, idei és eredeti gyártmány!
- Aztaaa! De jóó, alig várom, hogy lássam. Köszönöm szépen.
- Nincsmit drágám, de most le kell tennem. Apu is puszil. Tim is rendben van most beszéltem, a nagyival.
- Oké, akkor szia. Szeretlek.
- Én is kicsim. Szia.
Letettem a telefont és elmondtam, hogy anyuék nem jönnek csak holnap, tehát ha szeretne aludhatna nálam Kate.
- Jajj bocsi nem tudok, áthozzák Jess-t és vigyáznom kell rá. (Jess Kate unokahuga)
- Jó akkor mindegy.
- Na akkor én szerintem haza viszlek.- jelentette ki Harry.
- Oké kajálhatnánk ott.
- Rendben.
Előreszólt a sofőrne, majd miután megérkeztünk a házhoz, mi kiszálltunk és mindenkitől elköszöntünk. Bementünk a házba ésmivel a konyhában nem találtam semmit, rendeltünk pizzát. Kaja után felmentünk a szobámba. Néztünk egy kis tv-t, majd mivel nagyon későre járt, Harry indulni akart.
- Nem akarsz itt aludni?
- Mi?- nézett rám.
- Semmi olyan nem történhet, de megengedem, hogy velem aludj, ha szeretnél.
- Ezt megdumáltuk.
Én elmentem lezuhanyozni, ő pedig ledőlt az ágyamra, miután végeztem a tisztálkodással, ő is letusolt, majd egy szál alsógatyában befeküdt mellém.
- Szeretlek.- mondtam neki és hosszan megcsókoltam.
- Én is szeretlek.- mosolygott rám, majd magához húzott és így aludtunk el.
Álmomban Harry nem volt híres, csak egy srác volt, akit mindennél jobban szerettem. Nem voltak rajongók, sem paparazzik. Maga volt a menyország.

8. fejezet

Újra Sophi szemszöge:
Másanp reggel, azt hittem álmodtam az egészet. Még, hogy én meg Harry Styles. Még mit nem. Én nem vagyok ilyen. Nem omolhatok csak úgy egy srác karjaiba! Főleg nem egy ilyenébe, a kis visongató csajok kedvencébe! Nem is értem, hogy hogy viselkedhettem úgy ahogy tegnap vele.
Ezzel egészen addig így voltam, amíg megszólalt a csengő és ajtót nem nyitottam.
- Jó reggelt!- mosolygott és tetőtől talpig végigmért. Ez azért volt kicsit kellemetlen, mert még pizsiben voltam.
- Szia!- túrtam kicsit kínosan a hajamba.
- Igazán előnyös számodra ez a pizsi....- lépett beljebb és magához húzva kaptam egy jóreggelt puszit. Jó lehet kicsit több volt mint puszi. :$
- Öööö... egyébként mit keresel itt?
- Háát, mivel ma nem tudunk elmenni sehova mert interjút adunk valami csatornának, gondoltam szólok.
- Telefon??? Hahó!!! XXI. század!
- Nade akkor most nem látnál és énsem téged. És ezt pedig végképp nem csinálhatnám- nyomott egy puszit a homlokomra.
- Mondjuk ebben van valami.
- Most még van egy órám. Mit csináljunk?
- Hát előszöris átöltözöm. Ne mozdulj!!- mire lemerevedett. Csak legyintettem és eltűntem az emeleten. Gyorsan felvettem a cuccaim, majd lementem. Még mindig ugyanúgy állt, mozdulatlan.
- Oké. Kész vagyok. Mozoghatsz.
- Ti lányok egy évig készülődtök...- zsörtölődött egy kicsit.- Oké akkor essünk túl rajta.- és elindult a lépcsőn felfelé. Mivan?? Hova megy??
Hát kiderűlt, hogy a szobámon akar "túl esni", állítása szerint, mert tuti biztos, hogy tele lesz a kedvenc focistáimmal és csekkolni akarta az ellenfeleit.
- Oké. Ezt simán lenyomom.- ez volt a reakciója a rengeteg öziles poszteremre. Én csak kérdőn néztem rá.
- Vagy nem?- kérdezte kicsit elbizonytalanodva.
- Majd meglátjuk.- mondtam.
Harrynek nem kellett mondanom, hogy érezze otthon magát, máris elterült az ágyamon és kihívóan mosolygott. Azt hiszem itt volt az idelye beszélnem vele a kétségeimről.
- Tudod, hallottam egykét érdekes dolgot.
- Miket?
- Hát például, hogy te csak akkor vagy elégedett egy hódítással, ha már sexeltetek.
- Öööö- röhögött fel kínosan.- És ezt ki mondta?
- Nem mindegy? Igaz vagy sem?
- Gyere ide!- nyújtotta a kezét. Mivel nem mozdulta, sóhajtva feltápászkodott és odajött. Megfogta a kezem, majd az ágyhoz húzva az ölébe ültetett.
- Tudod, én még sosem éreztem így egy lány iránt sem, pedig még csak két napja ismerlek. Sosem rontanám el ezt veled, úgy hogy elsietnénk dolgokat. Tudom, nem a legtisztább az előéletem ilyen téren, de ezt most másképp szeretném csinálni. Én tényleg kedvellek. Nem is kicsit. Sosem ártanék neked és nem szeretnélek elveszteni.
Erre a válaszra vártam. Azt akartam, hogy ezt mondja nekem és hogy feltétel nélkül megbízhassak benne. Az előbbieket olyan őszintén mondta, hogy nem tudtam nem hinni neki. Lassan megcsókoltam és éreztem, hogy elkezd liftezni a gyomrom. A legtöbben akik ismernek, nem hinnének a szemüknek. Méghogy Sophi Summernek barátja legyen és ne utasítsa el a romantikus bókokat... Ez két nappal ezelőtt így is volt, de megismertem Őt és mintha kicseréltek volna. Hol van már az a fiús csaj, aki csak focizik meg kritizálja az embereket. Már egy teljesen más Sophi van itt helyette, aki kész egy kapcsolatra, nem mással mint Harry Styles-szal. Úgy néz ki, hogy a göndör, zöldszemű démonnak ő sem tudott ellenállni. Már a liftben éreztem, hogy egy csapásra teljesen más ember válik belőlem, de Harry vallomása után már teljesen biztos voltam benne. Harry varázsa magával ragadott és új ember formálódott belőlem. Egy teljesen más lány. Egy mindig mosolygós, de nagyszájú vagány csaj.
Az egy óra eltelte után Harrynek mennie kellett, de nekem már volt programom. A csajokkal elmentünk vásárolgatni meg dumálni. Na nem mintha most úgy megszerettem volna a vásárlásdit, de ha már mind oda akrtak menni, nem bántam, menjünk.
Mire odaértem, már ott voltak mind.
- Sziasztok!
- Hali! - köszöntöttek mindannyian.
- Bocsi, hogy várnotok kellett, de reggel átjött Harry.
- Nyugi, nem vártunk sokat. Csak 20 percet, de az semmi.- Válaszolta kicsit ironikusan de mosolyogva Kate.
- Akkor... Mit csinálunk?
- Hát vásárolgatunk, meg szerintem beülhetnénk egy teázóba.- ajánlotta Ann.
- Oké, akkor menjünk.
Végigjártunk egy csomó boltot és mindenki vett magának valami jó cuccot. Ann egy új táskát és egy pillangós nyakláncot, Kate egy répafülbevalót ( de hogy minek??) és egy kockás rövidnadrágot, Lizy egy irtójó pólót, én pedig egy blézert vettem. Miután "bevásároltunk", beültünk egy teaházba. Nagyon aranyos kis hely volt, nem voltak székek, csak párnákon ültük körül a kis kerek asztalokat. Mindenki kikérte a kedvenc teáját, aztán elkezdtünk beszélgetni. Igaz, tegnap már átbeszéltük a randikat, azért ma is át kellett beszélnünk személyesen. Én azt is elmeséltem, hogy mit mondott Harry.
- Úúú!!! De rendes.
- Igen az, de honnan tudod, hogy igazat mondott?- kérdezte a mindig szkeptikus Ann.
- Mért te miből gondolod, hogy Liam tényleg oda van érted és nem csak játszik veled?
- Megérzés.
- Na nekem is megérzés. Bízok benne.
- Hát nem is tudom. Témát váltva egyébként, hogy fogjuk bírni a rajongókat? Ha rájönnek, hogy vannak barátnőik, előszöris minket fognak utálni. Másodszor pedig, szerintem nekik oly mindegy, hogy mondjuk Harrynek van-e barátnője, ugyanúgy melltartókat, meg mindenféle ajándékokat fognak neki küldözgetni. És nem csak Harrynek, félreértés ne essék.- töprengett Kate.
- Szerintem őket egyáltalán nem érdeklik a rajongók. Mármint ilyen szempontból. - mondta Lizy.
- Mi is azok vagyunk- kontrázott Ann.
- Hé!! Én nem vagyok rajongó!- mondtam.
- Már hogyne lennél az. Harry enyhén szólva behálózott.
- Oké de attól még nem lettem rajongó.
- És ha megkérdezi, hogy melyik a kedvenc1D számod?
- Akkor azt mondom, hogy nincs.
- Nem sérted meg ezzel?
- Nem. Remélem megérti. Én nem a zenéje miatt vagyok vele, hanem miatta.
- Igen, de a zenéje hozzá tartozik.- mondta Ann. Ezen kicsit elgondolkodtam. Igaza van. Harry a zenéjével együtt jár.
- Jó hát akkor a Stole my heart a kedvencem.
- Ezt most hogy döntötted el?
- Hát egyszerűen. Kb. arról szól, hogy elloptad a szívem egy perc alatt. És kábé ez történt velünk is.
- Okos.- néztek rám elismerően.
Erről és ilyesmikről beszélgettünk 4 órán keresztül. Aztán hazamentünk hozzám. Mivel anyuék csak holnap jönnek, azt csináltunk, amit csak akartunk. Betettünk egy CDt, majd szépítkezős délutánt csináltunk. Mindenki kapott pakolást, körömlakk, masszázs... szóval ilyen szépségápolós délutánunk volt.
Este rendeltünk pizzát, majd lefeküdtünk aludni. Elég hamar elaludtunk, ezért csak reggel tudtuk elolvasni az smseket....

7. fejezet

Kate szemszögéből:
Olyan jó mindekinek. Mindenkit elhívtak randira, csak engem nem. Ez baromira szar érzés. A lányok mind össze fognak jönni életük szerelmével, én meg nem. Nem is értem minek kérte el a számom Louis, ha nem is hív. Pedig tegnap úgy tűnt, ő is jól érezte magát. Vagy lehet, hogy csak én magyaráztam be magamnak az egészet.
Megint csörgött a telóm. Ugyan az a szám, amelyik az előbb is. Az volt a téves. Ami összetörte az álmaimat. Unott hanggal szóltam bele a telefonba.
- Haló!
- Haló, itt Mr. Carrot!
- Örülök, hogy újra hallom, de azt kell mondanom, megint rossz számot hívott.
- Nem, nem. Biztos jót hívtam. Ez a barátnőm száma.
- Nem, sajnos nem. Ez az én számom. Én pedig nem vagyok a maga barátnője.
- Biztos?
- Ezer százalék
- Azért esetleg találkozhatnánk.
- Tudja mit. Oké. Az a fiú, akire vártam, hogy hívjon már nem hiszem, hogy híni fog.
- Ki az a szerencsés ifjú gavallér?
- Hát az Louis Tom.... várjunk csak? Louis? Te vagy az?
- Bingóóó! Miből jöttél rá?
- Mr. Carrot? Gavallér?
- Hahaha...
- Na jó ez tényleg jó volt!
- Akkor figyu! Most fordulj meg.
- Minek?
- Naaa csak fordulj meg.
Megfordulta és ott állt. Teljes életnagyságban. Láttam ott azelőtt is egy embert, de az kalapban volt és szakálla is volt. Istenem, nem hiszem el, hogy ilyen könnyen átvágott! Pedig ilyet már én is csináltam, nem is egyszer.
- Hello kisasszony! - jött oda füligérő szájjal és adott két puszit.
- Jól átvágtál.
- Ez volt a cél! Szóóóval hallom Louis Tomlinsonnal szeretnél eltölteni egy zsírkutya napot.
- Milyet?
- Zsírkutya. Jó. Perfect.....
- Ohm vágom. És a válasz az, hogy igen.
- Akkor készülj csajsz életed eddigi legőrültebb napjára a páratlan Lou-val.
- A vicc mesterek császárával.
- Úgy van. Na most komolyan. Ez lesz életed eddigi legbommbasztikusabb randija. I bet it.
- OKÉ!!! Let's do it!!!
És nem is tévedett. Oltári jól éreztem vele egész nap. Igaz fura srác a répamániájával, de iszonyat sokat szakadtam. Először valami répaültetvényre vitt (!!!), és ott kikérte a véleményem a répákról, merthogy elmondása szerint neki négy dolog elengedhetetlen leendő barátnőjével kapcsolatban:
1. Szeresse a répát!!!
2. Legyen kicsit őrült és nevessen a poénjain
3. Azért tudjon komoly is lenni
4. És persze nézzen ki jól
Azt modta, hogy én ebből kettőnek eddigi ismeretei alapján megfelelek és miután bizonyítottam, hogy szeretem a répát, már csak egy dolog volt hátra. A komolyság.
- Tudok komoly lenni. Néha.- erre elnevettük magunkat.
- Tudod nem kell bizonyítanod. Te így is teljesen olyan vagy mint amilyen barátnőt elképzeltem magamnak, még mielőtt elkezdett felfelé ívelni a karrierem.
- Óóó... ezt most vehetem bóknak?
- Igen- mosolyodott el. Nem is értem... vizsgáztatott vagymi... mondjuk nem bántam, mivel azt mondta, hogy a leendő barátnőjének... és, hogy én megfelelek.... és hogy ilyen lányra vágyik mint én... Álmodom?? Csípjen már meg valaki!!!
Az egész nap olyan hamar eltelt. Mikor búcsúzkodtunk, kaptam egy olyan picike csók félét. Nem tudtam hova tenni, mert elég bénán sikerült. Először én puszit akartam adni az arcára, de ő közben valamire elkapta a fejét így szájra puszi lett. Mindketten elröhögtük magunkat, majd megfogott a derekamnál fogva:
- Na még egyszer!- és akkor csattant el első igazi, normális csókunk. Nem véletlen volt, hanem mindketten akartuk. Mondhatnám, hogy életem legjobb csókja, meg hogy majdnem belehaltam a gyönyörbe, de az olyan nyálas lenne. Én inkább annyit mondok, volt egy csók. Jó volt..... Najó volt A csók és NAGYON jó volt!!! :D