25. fejezet

Reggel álmosan ébredtem, de azonnal felélénkültem, amint észrevettem, hogy Harry nincs mellettem. Óriási csend volt. Kimásztam az ágyból, belebújtam a papucsomba, magamra vettem egy köntöst, ami a fotel karfáján pihent, majd elindultam megkeresni a többieket.
A szobából kilépve szembe találtam magam a barátnőimmel.
- Te, Harry is eltűnt? - kérdezte egy ásítás közben Lizy.
- Igen. Mért a többiek is?
- Aha. Épp egy perce jött be Ann, hogy Liam nincs sehol. - mondta álmos hangon Lola.
- Ööö . . . csajok. - szólt Kate. Ő volt az egyetlen, aki friss volt.
- Ne most Kate. Meg kell találni a fiúkat. - torkolta le Ann.
- De . . .
- Szerintem meg kéne nézni őket a kertbe. . . - morfondírozott Lizy.
- Vagy a garázsba . . . - folytatta Lola.
- Vagy . . . - emelte fel a hangját Kate. - el kéne olvasnunk az üzenetet, amit hagytak. - mutatott a fejem felé.
Ott egy hatalmas OLVASD EL!!! feliratú boríték állt.
- Basszus Kate! Mért nem mondtad előbb? - kiáltott fel Ann.
- MI?? - röhögtem fel Kate-tel és Lolával egyszerre.
- Nézzük mi van benne. - szerezte meg a borítékot Lizy. Kinyitotta és hangosan olvasni kezdte.
- Menjetek ki az udvarra és keressétek a Nagy Lakókocsit.
- Ez most komoly?
- Azt hiszem ez egy játék.
- Na neee. Sophi te egy észlény vagy! - dícsért Lola mosolyogva.
- Na go! - indult el Kate, mi pedig követtük.
Kimentünk az udvarra. Rögtön szemet szúrt a lakókocsi, vagy inkább lakóház kerekeken. Az oldalán grafityvel: Come in!
Odamentünk, kicsit haboztunk, majd bementünk. Bent egy . . . hmmm . . . sminkes, ruhás, mindenes izét találtunk. Ki volt készítve mindegyikünknek egy-egy ruha és egy újabb üzenet.

" Öltözzetek fel és gyertek a kapu elé! "

- Na ez kezd bizarr lenni. - jelentette ki Lola.
- Nem is tudom. Talán fel kéne hívni őket. Mi van ha nem is ők csinálták? Ha elrabolták őket a rajongók, minket meg ki akarnak nyírni? - aggodalmaskodott Kate.
- Menj már. Láttad mennyi biztonságis van? Egy árva lélek nem jut ide be. Inkább öltözz! - parancsolta Ann.

Az én ruhám egyszerűen csodálatos volt. Csipkés és . . . és gyönyörű. A cipő pedig maga az álom. A hajamat Kate csinálta meg, a sminkemet pedig Lola.

Mire mind elkészültünk olyan négy óra lehetett. Igen négy. Tehát hat órán keresztül készülődtünk. Mondjuk nem én, mivel nekem megfelelt volna egy szimpla copf és szempilla spirál, de ezt a csajok nem engedték. Másrészről pedig Katere rájött az ötpec, ami aztán ránk is átragadt. Pár dolgot ( Lola sminkjét) ötödszörre sikerült elkészíteni . . .
Na de négykor elindultunk végre a kapuhoz, ahol egy giga nagy limó várakozott. Mr. Lilovane, a komornyik nyitotta az ajtókat, de mielőtt besegített volna minket, bekötötte a szemünket.
- Ezt nem hiszem el. Zayn tudja, hogy félek a sötétben. Ezért még megölöm. - panaszkodott Lizy.
- Most komolyan. Én kezdek parázni. Ez nekem furcsa. - mondta Ann.
- Szerintem vicces. - ellenkezett Kate.
- Persze, neked mi nem az?
Míg ők tovább vitáztak én azt próbáltam megjegyezni, hogy merre megy az autó és ebből rájönni, hogy hova is tartunk. Legutóbb amikor ilyen titokzatosak voltak, Párizsban kötöttünk ki. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy mi fog kisűlni ebből.

- Megérkeztünk hölgyeim. - szólt hátra a sofőr. - Az urak mindjárt kisegítik önöket.
- Na az egyik úrat én megfosztom úriasságától, amiért ezt a kínt kellet kiállnom. - jelentette ki durcásan Lizy.
- Akkor sajnos hátra kell kötnöm a kezét, Miss. - hallottam Zayn nevetős hangját.
- Zayn? Azonnal szedd le rólam a kezed! És ezt a szart is!
- Nyugi baby. Már csak egy kicsit kell kibírnod. - nyugtatta őt.
Ekkor az én csuklómra is ráfonódtak valaki ujjai és a hátam mögé kényszerítették őket.
- Hello! Hiányoztam? - suttogta Harry a fülembe a kérdést.
- Egy kicsit.
- Csak egy kicsit? - most már az ajkaimon éreztem a leheletét.
- Csak egy kicsit.
Szavaimat követő másodpercben már nem is emlékeztem mit is mondtam, ugyanis ajkai lecsaptak az enyémekre. Forrón csókolt, mintha ez lenne az első és az utolsó egyben.
- Biztos? - a leheletétől és z előbbi csóktól elkábultam.
- Nem.
- Akkor gyere. - húzott ki a kocsiból.
- Na akkor gyertek. - hallottam egy ismeretlen női hangot.
- Harry mikor árulod el, hogy miről van szó?
- Mindjárt . . . egy perc. - mondta miközben kézen fogva vezetett. - Mondtam már, hogy gyönyörű vagy?
- Nem.
- Akkor most mondom. Gyönyörű vagy pici habcsókom.
- Köszönöm kuglófkám.

- Na itt is vagyunk. Leveszem a kendőt. Igyekszem nem elrontani a hajad. . .
- Nyugi. Annyira nem fontos.
- Dehogynem, egy igazi mestermű. Szükséged lesz minden bájodra a játékhoz. - mondta és levette a kendőt . . .


Bocsi ez most rövid lett, de a következő majd hosszú lesz. Azt hiszem holnap már tudom is hozni. Jó olvasást és jó hosszú hétvégét kívánok.
puszi

Péntek van jó a kedvem mert a hétnek vége van!!!

24. fejezet

Pontosan 7kor állt meg velünk a kocsi egy hatalmas villa előtt. Már lehet, hogy inkább palotának kellene hívni. Mivel a fiúk voltak a dísz vendégek ott nyüzsögtek a fotósok. Mind kiszálltunk, majd amikor én is és megfogtam Niall kezét, aki nyomott egy puszi az arcomra, mindenki felhördült. Ugyan ez történt, amikor Harry adott egy puszit Lolának. Mi mit sem törődve a kérdésekkel és a rosszalló fejcsóválással bementünk az épületbe. Ha lehet belülről még csodásabb volt a villa.  Leginkább a kék szín dominált. Lehet, hogy Mr. White tudta ezt amikor a ruhámat választotta . . .

Az előcsarnokban szétváltunk. Mindenki ment az ideiglenes párjával és udvariasan társalgott.

- Jó napot Mrs. Flack. - köszöntött Niall egy nőt. Mint kiderült, annak a Carolinenek az anyukája volt.

- Szervusz Niall.

- Ő a barátnőm Sophi. - mutatott be.

- Örvendek. - fogtam kezet Mrs. Flackkel.

- Nem akarok udvariatlan lenni, de eddig te nem Harry barátnője voltál? És neked meg Lola Rider volt eddig a párod, nem?

- Hát ez egy bonyolult történet.

- Rendben, ha így gondolod. Ááá . . . Luke. Bocsássatok meg nekem. - mondta majd elindult egy kopasz, kissé túlsúlyos ember felé.

- Ez vicces lesz. - suttogta a fülembe Niall.

- Mi?

- Anyu! Szia! - ölelte meg közeledő nőt.

- Szia Niall! És ő? - nézett rám kérdőn.

- Ő a barátnőm Sophi.

- De Lola?

- Ő most Harryvel van.

- Dehát annyira szerettétek egymást. Már bocsáss meg Sophi. De Lola olyan boldoggá tette, mint még senki más.

- Nyugi anyu, csak ma estére. Ez a mostani csínyünk.

- Óóó . . . már értem. - mosolyodott el.

- De egy szót se!

- Lakat van a számon.

- Jajj már ennyi az idő? Mennem kell. Gyere Soph. Szia anyu. Még beszélünk. - húzott egy ajtó felé, ahol már ott vártak a többiek.

- Na? Mi volt? Kit vertetek át?

- Az exed anyját csak, mert Niall elmondta az anyukájának.

Szúrósan nézett rám.

- Jó akkor Mrs. Flacket.

- Na menjünk, mert mindjárt kezdődik a fellépés. Ti üljetek le az asztalunkhoz.

- Oké és sok szerencsét. - mondta Ann és megcsókolta Lout.

Mindenki lefagyott.

- Aztaa. Ez jó ötlet. - lelkesedett fel Lou. - Ti mit láttatok.

- Azt, hogy egy másik csajjal smárolsz. - suttogta Kate, de úgy, hogy senki nem vette észre rajtunk kívül, hogy valami nincs renben.

- Akkor jó. - mondta és most ő csókolta meg Annt.

- Á vágom. - csillant fel Niall szeme, majd felém fordult és megcsókolt. Legalábbis kívülről úgy tűnhetett. Ugyanis csak a szám mellé adta a puszit, de a kezével eltakarta, így teljesen úgy tűnt, mintha igazi csók lett volna.

- Mi a . . . - kezdte Harry, de közbe vágtam.

- Aztaa Ann ez tényleg jó ötlet volt.

Mindenki furán nézett rám, ezért folytattam.

- Nem igazi. Csak a szám mellé csókolt. Az ajkamhoz hozzá sem ért.

- Óóó . . . - esett le mindenkinek.

- Na most ti jöttök! - parancsolt rájuk Ann. Mindenki "megcsókolta" tehát az aktuális párját. Mivel még mindig fogtam Niall kezét éreztem, ahogy megszorítja, miközben Harry megpuszilta Lolát. Az én szorításom is felerősödhetett, mivel Niall felszisszent, de megértően kezdett körözni hüvelyk ujjával a kézfejemen. A szisszenést Lola és Harry is meghallotta és mindketten mosolyogva néztek ránk.

- Na akkor okés. Egy csomó kép készült rólunk. - jelentette ki Lou. - Üljetek le. - mutatott egy asztal felé, ami pontosan a színpad előtt volt.

Elfoglaltuk a helyünket. Éppen arról beszélgettünk, hogy milyen jó ötlet volt ez a hamis csókolózás, amikor elaludtak a fények, és csak egyetlen reflektor világította meg a színpadot, ahol Mr. White állt.

- Jó napot kívánok minden egyes vendégünknek. Nagyon köszönjük, hogy eljöttek és támogatják a rákos gyerekek gyógyulását. A rendezvény egy híres fiú banda fejéből pattant ki. Ez is mutatja, hogy fiatalságuk ellenére mennyire érettek. Hölgyeim és Uraim, a színpadon a One Direction.

Óriási sikítozás támadt mögöttünk. Kiderült, hogy beengedtek jó pár rajongót is.

Megjelentek a fiúk. Öltönyben.

Háát igen. Mindannyiunknak elállt a lélegzete. A szerepünkből is kiestünk, ugyanis tátott szájjal bámultuk a saját barátunkat. Harry a csokornyakkendővel, a színpadon . . . Eddig is láttam, hogy ez a ruha van rajta, de most valahogy más volt. Nem tudnám megmondani, hogy miben.

A One Thing-et kezdték el énekelni. Teljesen elvarázsolódtunk. Harry mélyen a szemembe nézett, miközben az ő részét énekelte:

" Shot me out of the sky, You're my kryptonite, You keep me making me weak, Yeah, frozen and can't breathe"

Hát gondolhatjátok. Oda meg vissza voltam a gyönyörtől. Kénytelen voltam lesütni a szemem, mert valószínűleg olyan vörös lettem, mint a paradicsom. Lizy megbökte a hátam és mosolyogva nézett rám. Végighúzta az ujját a combomon, mivel tudta, hogy ettől újra emberi színem lesz.

- Köszi. - tátogtam neki.

A fiúk tovább énekeltek és látszott, hogy jót mulatnak rajtam. Majd megnézzük este ki pirul el . . .

A szám már a vége felé közeledett, amikor a fiúk lejöttek a színpadról és elindultak felénk. Niall megállt előttem és a többiek ugy így tettek a jelenlegi barátnőjükkel. Lassan felém hajolva megfogta a kezem és megpuszilta az arcom, majd felhúzott a székről és odavezetett Harryhez. Ő Lola kezét fogta. Megálltak egymással szemben. Niall az én kezemet helyezte Harryébe és Harry pedig Loláét tette Nialléba. Ekkor vége lett a dalnak. Harry egy erős rántással magához húzott, mire nekiütköztem a mellkasának. A rajongók sikítozása közben megfogta az állam és felfelé fordította az arcom, hogy pont a szemébe nézzek.

- Jól áll neked a piros. - vigyorodott el és megcsókolt. Hosszan és hevesen. Már levegőt venni is alig bírtam, amikor elengedett. Meg kellet támaszkodnom benne, nehogy elessek.

- Ezt bóknak veszem - fogta meg a derekam és visszakísért a székhez.

Erőtlenül rámosolyogtam és hagytam, hogy visszamenjen a színpadra. Ránéztem a többiekre, akik hasonlóan sokk alá kerültek, mint én.

- Köszönjük, hogy eljöttek és segítenek nekünk a rákos kisgyerekek megmentésében. - Köszönt el Liam, majd a többiekkel együtt lement a színpadról. Ismét felment Mr. White és további jó szórakozást kívánt mindenkinek.

- Na hogy tetszett? - ült le mellém Harry.

- Hát elment. . .

- Ne túlozz Sophi!!! - veregetett hátba Niall. - Nem hiszem el, hogy elájultál Harrytől, amikor velem jártál. - játszotta a sértődöttet.

- Nem az én hibám. Nem így szokott rám nézni . . . nap közben.

Erre a kijelentésemre mindenki elkezdett szakadni.

- Sophi!!! Ezek . . . titkos dolgok! - nézett szemrehányóan Harry tiszta vörös fejjel.

- Okos a csaj. - mondta Zayn még mindig fulladozva a röhögéstől.

Viccelődésünknek a pincér vetett véget, amikor kihozta a kaját. Evés közben folytatódott egymás heccelése. Harry és én voltunk legtöbbször terítéken, de én élveztem a partit ennek ellenére is. Jó cél érdekében voltunk itt és pazar esténk volt. Éjfélkor indultunk haza, miután a fiúk interjút adtak és megköszönték a részvételt mindenkinek.

Úgy döntöttünk, hogy a fiúk közös házába megyünk, ami London külvárosában volt. Mivel sötétben nem lehetett semmit látni és fáradtak is voltunk, inkább egyenesen a szobáinkba mentünk. Gyorsan lezuhanyoztunk, fogat mostunk, majd lefeküdtünk.

- Szóval akkor tetszett a fellépés? - kérdezte Harry amikor bebújtam mellé az ágyba. Befészkeltem magamat az ölébe.

- Hát elég jó volt. - válaszoltam.

- Akkor jó . . . Aludj, mert holnap kezdődik az utolsó hétvége, mielőtt elkezdődne a suli és a turné. Egy percet sem szeretnék elvesztegetni.

- Én sem. - sóhajtottam, majd elaludtam.

Mi lesz velünk? Túléli a kapcsolatunk ezt a 3 hónapot? Nagyon nehéz lesz távol maradnom tőle ilyen hosszú ideig. Mondjuk a lányokkal mind egy osztályba fogunk járni, így nem leszek egyedül. De akkor is. Egy hónapja állandóan vele vagyok. . . kisebb nagyobb megszakításokkal. Furcsa lesz nélküle. De majd lesz ami lesz. Én mindent meg fogok tenni, hogy működjön a dolog. . .

És íme a 24. fejezet. Jó hosszú lett. . . viszont elég gyorsan kész lettem vele. Remélem tetszik. Mindenkinek jó olvasást!!!

puszi <3 

Halihooo!!!

Egy olvasóm készített egy profilt facebookon Sophinak. Kérlek, aki teheti jelölje be. Sophi Summer, az a kép van fenn, amit ezen az oldalon is láthattok.
Köszönöm szépen annak aki létrehozta a profilt, nagyon jól esik, hogy van akit ennyire elvarázsolt a történetem.

Ui.: Mivel nem én készítettem a profilt, semmilyen felelősséget nem vállalok érte. / Bocsi ezt muszáj ide írnom, akármennyire sem szeretném. :( /

puszi
<3

23. fejezet

Csörömpölt valami . . . megint . . . és megint . . . Mi a fene lehet ez, ilyen korán. Megfordultam, hogy kitapogassam Harryt, de sehol nem volt. Betörtek volna a rajongók és elrabolták vagy mi a fene? Megpróbáltam kinyitni a szememet, de azonnal vissza kellet csuknom, mert a Nap a szemembe sütött. Ki húzta ki a függönyöket? . . . Úr Isten, ilyen késő van? Mi a fene történt velem?
Ismét megpróbálkoztam a szemkinyitósdival ezúttal kicsit lassabban. Éppen jókor sikerült ezt a bonyolult mutatványt befejeznem, mivel Harry egy tálcával a kezében belépett a szobába.
- Jó reggelt habcsókom! - mosolygott. - Megtennéd, hogy felülsz? Csináltam neked reggelit. - jelentette ki büszkén.
- Aztaa! - esett le az állam, amikor megpillantottam a szív alakú gofrit nutellával, eperrel, tejszín habbal és még sok minden fincsiséggel. - Ez nagyon rendes tőled.
- Neked bármit! - nyomott egy puszit a homlokomra. - Viszont most el kell mennem. Van egy interjúm, aztán egy jótékonysági partira kéne elmennem este a srácokkal.
- Ööö . . . jelentene valamit, ha azt mondanám ne menj?
- Hát, nekem sokat jelent, de nem teljesíthetem. Viszont a partira eljöhetnél, ha lenne kedved.
- Mennyire kéne kiöltözni?
- Hát talán egy picurit . . .
- Tehát nagyon. Bár ha belegondolok, hogy te öltönyben leszel . . . Asszem megbeszéltük. Majd elmegyek a lányokkal vásárolni.
- Szuper! Imádlak! De most megyek! Bon appétit! / Jó étvágyat!
- Merci beaucoup! Permettez à votre jour d'être beau. / Köszönöm szépen! Legyen jó napod!
- Merci. Pour vous. / Köszi. Neked is.
Egyszeűen annyira sexy amikor franciául beszél! :$

Megettem tehát a reggelimet, majd felhívtam a lányokat. Megbeszéltük, hogy 11kor találkozunk a pláza előtt. Gyorsan lezuhanyoztam, kerestem valami göncöt Harry szekrényében, mivel valahogy itt maradt pár ruhám, majd rendet raktam  magam után és végül elindultam.

- Sophi!!! - ugrott a nyakamba Kate és Lola.
- Ann és Lizy hol van?
- Még nem értek ide. Egyébként már alig várom az esti partit. Niall mondta, hogy a rákos kisgyerekeknek gyűjtenek pénzt. Ők is fellépnek.
- Én is várom. Most már, hogy tudom miért megyünk . . . - lelkesedtem fel.
- Harry nem mondta? Ő szervezte az egészet. Mármint az ő ötlete volt és a szervezők megvalósították. - világosított fel Kate.
- Nem. Biztos elfelejtette.
- Vagy csak nem akart felvágni. - mondta Lola.
- Halohóóó! - érkezett meg Lizy és Ann.
- Megjöttünk.
- Hello! - köszöntöttük őket két-két puszival és egy öleléssel.
- Akkor szerintem mehetünk is.

Elindultunk a kedvenc boltjainkba. Végignéztünk mindent, amikor rájöttünk, hogy mi most nem a hétköznapokra keresünk ruhát, hanem egy elegáns partira. Felmentünk tehát a legfelső emeletre, ahol az ilyen puccos üzletek voltak. Kicsit furán néztek ránk, amikor elkezdtünk próbálgatni egy méregdrága ruhát, de akkor megállt mellettünk a fiúk menedzsere.
- Hello hölgyek!
- Hello Mr. White.
- A fiúk küldtek, hogy rendezzem le nektek a ruha vásárlást. Mármint ami a pénzt illeti. Választottak már?
- Hát már csak Sophinak kell döntenie két ruha között. - tájékoztatta Lola.
- Segítene? - kérdeztem.
- Hát persze, azért vagyok itt. - mondta kedvesen.

Mr. White nagyon kedves fiatalember volt. Nem olyan mint a legtöbb menedzser, aki csak a pénzért csinálja a dolgot.

- Szerintem ez legyen. Kiemeli a szemedet és Harrynek is biztos tetszeni fog. - mondta mosolyogva a második ruhára.
- Rendben. Már csak a cipők hiányoznak. Gyertek, ismerek egy boltot. A barátnőm is mindig ott veszi a cipőket.

Megvettük a cipőket. Mindeki teljesen oda volt értük. Én is. Furcsa, hogy a Harryvel töltött egy hónap mennyire megváltoztatott. Annyira más lettem. Régen egy cipő teljesen hidegen hagyott, ma pedig ha meglátok egy helyes kis topánkát, égető vágy keletkezik bennem, és meg akarom venni. Talán a szerelem teszi. Vaagy . . . lehet, hogy régen is ilyen lettem volna, ha nincs akkora önbizalom hiányom. Most már teljesen beillek Kateék közé. Eddig én voltam a kakukk tojás, viszont már senki nem lóg ki a sorból.

Vásárlás után beültünk egy kávézóba.
- Na, ki mit iszik? Eszik? - tette fel a kérdést Lizy. - Én egy pohár vizet és egy . . . hmmm . . . csokis kelyhet.
- Én is vizet és egy . . . Ki akar felezni velem egy Hawaii kelyhet? - néztem fel a menüből.
- Én szívesen. - fogadta el az ajánlatom Lola.
- Oké én egy Álomvilág kelyhet kérek. - jelentette ki Kate.
- Mr. White? - kérdezte udvariasan Ann.
- Jajj nem lányok, nekem mennem kell. Még van pár elintézni való a partival kapcsolatban. Sziasztok.
- Viszlát Mr. White. - feleltük kórusban.
- Na akkor én is egy csokis kelyhet. - döntötte el Ann is.
Leadtuk a rendelést, amit 5 percen belül meg is kaptunk.
- Lola te már voltál ilyen partin? - kérdezte Ann.
- Nem. Én sem vagyok olyan rég óta Niall-lel. Csak két héttel előbb találkoztam vele.
- Tényleg? Egyébként olyan aranyosak vagytok együtt.
- Köszi.
- Halljátok, szerintetek az, hogy twitteren indult egy olyan izé, hogy Kill Sophi!!!, az jelent valami rosszat? - kérdeztem, miközben a telefonomat bámultam.
- Mutiii! - hajolt át az asztalon Kate. - Aztaa . . . Vajon van ilyen Katesben is?
- Szerintem ne foglalkozzatok vele. Majd megszokják. - tanácsolta Ann.
- Áááá . . . Most találtam egy ilyet: Kill Ann, who is the stupidest girl.
- Miii? - tátotta el a száját.
- Szerintem ne foglalkozz vele! - utánozta Lizy.

Így telt a plázázás.
Gyorsan hazamentünk, azaz most Lizyhez. Mindenki felöltözött, megcsináltuk egymás haját és sminkjét.

Ilyen volt Sophi haja, csak piros szalaggal

Szerencsére éppen akkor készültünk el, amikor csengettek. Gyorsan leszaladtunk a lépcsőn és ajtót nyitottunk.
- Gyönyörűek, mint mindig. - lépett be az ajtón Zayn.
- Köszönjük.
- Szia habcsókom. - üdvözölt egy csókkal Harry, és a fiúk ugyan így tettek a saját párjaikkal.
- Bemehetünk? Megszeretnénk osztani a tervünket. - kérdezte Liam.
- Persze gyertek. - invitálta őket Lizy. Bementünk a nappaliba és mindenki helyet foglalt.
- Nos, be kell vallanunk, hogy minden partira ki szoktunk találni valamilyen kis tréfát. - kezdett bele Niall.
- Múltkor például szerep cseréset játszottunk. - folytatta Liam.
- Mivel múltkor igen nagy sikere lett . . . - mondta Zayn.
- Arra gondoltunk, mi lenne, ha valami hasonlót csinálnánk. - osztotta meg az ötletet Louis.
- Csak most nem mi cserélnénk szerepet, hanem ti. - fejezte be Harry.
- Ööö . . . szóval azt akarjátok, hogy cseréljünk barátot? - értetlenkedett Ann.
- Csak ma estére. - nyugtatta Liam.
- És a végén persze elmondanánk.
- De Harry már bemutatott engem.
- Ez lesz benne a legpoénosabb.
- Nekem bejön. - szólalt meg Kate. - Enyém Zayn. - jelentette ki.
- Jó a pasim mi? - nevetett fel Lizy. - Akkor az enyém Harry.
- Oké csajszi! - mosolygott rá Harry miközben megszorította a kezem, majd egy csibészes mosollyal várta az én döntésemet.
- Niall? - kérdeztem.
- Naná! - jött a válasz. - Lola?
- Liam.
- Neee. Én vagyok az utolsó?
- Igen, de tied a legjobb csaj. - vigyorgott Liam.
- Na akkor meg is vagyunk. Szerintem indulhatunk is. A limó már vár. - állt fel Niall és odajött hozzám. - Ha megbocsájtanál Harry. - majd kézen fogott és kihúzott a szobából.
A többiek követtek minket. Liam Lolával, Zayn Katetel, Lou Ann-nel és Harry pedig Lizyvel az oldalán. Be kell vallanom kicsit zavart, hogy nem az én kezemet fogja, de tudtam, hogy ez csak játék. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a jótékonysági partira.

Nektek mi jön ki?

Nekem az hogy : I kissed Louis Tomlinson because I am his one and only.

Komiba kérem, hogy kinek mi jött ki!!!
puszi <3

22. fejezet

- Na csajok kupak tanács! - jelentette ki Kate, miután beléptünk Lola szobájába. Gyönyörű volt. Ízlésesen volt berendezve, viszont látszott rajta, hogy Niall is szokott itt tanyázni.
Mindenki leült a hatalmas franciaágyra és Katere szegeztük a tekintetünket.
- Szóval, tudom, hogy Ann a csk, de talán Sophi jobban ért a focihoz, tehát azt javaslom, hogy ő legyen. Ne sértődj meg Ann.
- Nem, nem. Egyetértek.
- Oké. Nekem nyolc. Leszek, ha mindenki elfogadja. Lizy? Lola? - bólintottak. - Akkor meg kéne beszélni a felállást, a szabályokat és a taktikánkat.
- Rendben. - egyezett bele mindenki.
- Na szerintem Kate te állhatnál a kapuba. Van egy olyan érzésem, hogy Lou támadni fog, te pedig simán el tudod vonni a figyelmét. Tudom nem szép dolog, de be kell ismernünk a fiúknak jobb a csapata a mienknél, tehát mindent be kell vetnünk.
- Hát van benne valami. - vihogtak fel.
- Aztán mivel valószínűnek tartom azt is, hogy a kapuban Zayn fog állni, Lizy te balról fogsz támadni, mivel ballábas vagy. Mármint hogy avval a lábaddal rúgod a labdát. - tettem hozzá gyorsan, mikor gyilkos tekintetet vetett rám.
- Azért! De jó. - egyezett bele.
- Akkor Lola te hétvéd leszel és Niallra figyelsz, Ann te középen és Liamot fogod. Én Harryt fogom és Igyekszem mindenkinek besegíteni. Oké? Mindenki érti a feladatát?
- Igenis kapitány! - kiáltották egyszerre.
- Holnap reggel hétkor kelünk és gyakorlunk. Jó sokat!
- Igenis kapitány! - hangzott ismét a kórus.
- Nos, nézzük a szabályokat.
Elmondtam minden lényeges szabályt, amit csak tudni érdemes a tudatlanoknak. Szerencsére egyikük sem sötét, tehát elég volt egyszer elmondanom. Ez után áttértünk a taktikára, ami igen egyszerű volt: csábíts és passzolj Sophinak! A felszerelésünk is a taktika része volt. Mindenkin egyforma nadrág és póló, kivéve engem, mert rajtam az öziles mez lesz.

Miután végeztünk a megbeszéléssel, rendeltünk pizzát. Kajálás közben megnéztünk egy foci meccset. Én próbáltam magyarázni, hogy az amit csinálnak miért jó, ők pedig próbálták memorizálni a dolgokat. Mindenki nagyon lelkes volt, annak ellenére, hogy rajtam és Lolán kívül senkit nem érdekelt a foci, de mivel mindenféleképpen le akartuk győzni a fiúkat, mindenki nagyon koncentrált.
- Oké, már elmúlt 9, szóval ideje lefeküdni.
- Mi?
- Ha holnap bírni akarod ki kell aludnod magadat!
Nagy nehezen mindenkit rávettem, hogy aludjon. Már majdnem én is elaludtam, mikor a telefonom jelezte, hogy smsem jött. Előkotortam és láttam, hogy Harrytől jött. Ez állt benne:

"Kösd fel a gatyád csajszi!!!
u.i.: Imádlak!!!"

 Gyorsan visszaírtam, hogy ne fenyegessen és, hogy én is imádom, majd kikapcsoltam, nehogy miatta ne tudjak aludni. Sikerült viszonylag hamar álomtalan álomba merülnöm.

Másnap reggel mindenki frissen és üdén ébredt. Egy kiadós reggeli után nekiálltunk az edzésnek. Szerencsére Loláéknak hatalmas kertjük volt, ráadásul a bátyja focizik, tehát volt mindenféle cucc. Adam ( Lola bátyja) segített is nekünk formába jönni.

- Be kell vallanom, rosszabbra számítottam egy csapat kiscsajtól. - mondta Adam, miután végeztünk.
- Ó köszi!
- Sophi te tényleg nagyon jó vagy. Ha Niall tudását nézzük, simán megvered őket egyedül is.
- Adam!! - bokszolt egyet bátyja vállába Lola.
- Oké, oké. Niall cuki és imádjuuuk! - utánozta a kislányok hangját.

Adam

- Egyébként csak szólok, hogy fél hét! Mindjárt kezdődik a meccsetek.
- És tényleg! Basszus! Még sminkelni akaratunk! - kiáltott fel Lizy.
- Sminkelni egy foci meccsre? - röhögött fel.
- Tudod, ha focizni nem is tudunk, azért meg vannak a módszereink. - villantott rá Ann egy ellenállhatatlan mosolyt.
- Hát ez kész! Te is Sophi?
- Isten ments! Köszi én így jó vagyok.
- Azért, már azt hittem egy normális lány sincs a világon. - mondta, mikor a többiek, már fenn készülődtek. Én egy kicsit még dekáztam, majd leültünk a fűbe.
- Tudod tök fura, hogy egy ilyen sráccal jársz. Melyikkel is?
- Harryvel. Igen nekem is az, de nagyon jól érzem magam a bőrömben mostanában és ezt neki köszönhetem.
- Te tudod! -mondta, majd felém dobta a labdát. Nem figyeltem, ezért pont fejen talált és elterültem a földön.
- Upsz bocsi! - hajolt fölém. Egy pillanatra mintha elakadt volna a lélegzete. Hajszálnyival közelebb hajolt. Annyira megrémültem, hogy akkorát löktem a mellkasán, hogy szó szerint lerepült rólam.
- Semmi nem történt, de most jutott eszembe, hogy még át kell öltöznöm. - pattantam fel és elindultam a házba.
Mikor bementem az ajtón, még a szemem sarkából láttam, ahogy totál értetlenül tápászkodik fel a földről.


Amint beléptünk a focipályára, a fiúknak leesett az álla. Villantottunk rájuk egy mosolyt, majd elvonultunk mellettük és elkezdtünk nyújtani. Olyan . . . csajosan. A fiúk meg sem tudtak mozdulni olyan egy percen keresztül. Elég vicces volt.
- Na kezdünk, vagy még nyújtotok? - kérdezte egy kis éllel a hangjában Niall.
- Felőlünk mehet. - válaszoltam egy ragyogó mosoly keretében.
- Jó. Három gólig játszunk.

Elkezdődött tehát A meccs. 1D contra 1Dgirlfriends. Mi kezdtünk. Ann nekem passzolt én pedig minden erőlködés nélkül kicseleztem először Niallt, majd Harryt, de a végén Liammel nem számoltam és a földön kötöttem ki.
- Jajj bocsesz! - vigyorgott, majd előrepasszolt Louisnak. Lou kapásból lőtt, de szerencsére felé ment. Kate a kapuban meg sem mert moccanni. Olyan kicsire összehúzta magát, amilyenre csak tudta.
- Kate ugye nem félsz a labdától?!
- Á dehogy!! - bizonygatta.
- Nyugi nem fog fájni. - ígérte Lou miközben gonoszul összedörzsölte a két tenyerét.

Már a tizedik percben jártunk, amikor is Zayn kirúgta a labdát, Harry pedig a védelmünket kicselezve berúgta az első gólt.
- Iggen!!! - ordították mind.
- Ez csak véletlen volt. - ellenkezett Lola.
- Jajj drágám - fogta át a vállát Niall - ezt szokd meg. Fociban nincsenek véletlenek és mi pedig jók vagyunk.
Lola tátott szájjal bámult rá, majd ledobta a válláról a kezét és:
- Oké csajok! Akkor amit megbeszéltünk.

Ez után uraltuk a pályát. Kate Lolának passzolt, ő Ann-nek, aki pedig nekem. Végigvezettem a pályán a labdát, miközben kiosztottam egy-két kötényt, majd a kapuba rúgtam a lasztit.
- Hoppá! Véletlen volt! - néztem bociszemekkel Zaynre.
Most a fiúk támadtak, de nem sokáig, ugyanis Lola bevetette minden báját, amitől Niallnak összeakadtak a lábai és eltanyált a labda pedig egyenesen Lola lábaihoz gurult. Nem is vesztegette az időt, nekem passzolt, én pedig Lizynek. Ő egy kicsit megállt, kacéran rámosolygott Zaynre, majd mindent beleadva belerúgott a labdába, ami elzúgott a sóbálvánnyá vált Zayn mellett. 2-1.
- Jajj mi az? Csak nem vezetünk?
- Ti csaltok! - kiáltott fel Niall.- elvonjátok a figyelmünket.
- Ezt nem tiltja egyetlen szabály sem egyébként meg nincs igazad. - vágott vissza Ann.
- Oké, ha ti is így, mi is így. - jelentette ki Harry.

Zayn kirúgta a labdát Liamnak. Ő Lounak passzolt, aki pedig Harrynek. Már mindenkit kicselezett csak én álltam vele szemben. Megállította a labdát és egy szívdöglesztő mosolyt küldött felém. Megremegtek a lábaim, de álltam a tekintetét.
- Ma estére kitaláltam egy játékot.- suttogta csábosan, amikor látta, hogy még józan vagyok. Ezzel elérte a kellő hatást. Mindenki húúúúzott én pedig totál elvörösödtem és lesütöttem a szememet. Ezt azonnal kihasználta és elment mellettem, majd berúgta. 2-2.

- Oké idő!!! - kiáltottam.
 A csapat körém gyűlt.
- Oké sajnálom az előbbit, de hát . . .
- Értjük. Semmi baj. - nyugtatott Kate.
- Na akkor mondom a feladatot. Kate rúgd a labdát Lolának, te Ann- nek, te pedig vagy nekem vagy Lizynek.
- Oké. Hajrá csajok! Meg kell nyernünk!!!

A kirúgást el is végezte Kate. A labda Lolához került, de ekkor megjelent Niall és becsúszva elszedte a labdát, majd Lounak passzolt. Lou azonnal lőtt, de Kate bravúrosan hárított. A kipattanó labda Lizyhez került, aki nekem passzolt. Egészen a kapuig vittem a labdát, de akkor szembe találtam magam Liammel és Niall-lel. Gyorsan odapasszoltam Ann-nek akit üresen hagytak, ő pedig rúgott. A labda eltalálta a kapufát, onnan Zayn tarkójára pattant, ahonnan pedig be a kapuba.
- Nyertüüüüünk!!! - sikítottunk fel.
- Basszus Zayn ez elég gáz volt. - röhögött Louis.
- Boccs de Lizy lábai elvonták a figyelmemet.


Meccs után beültünk a törzshelyre. Rendeltünk pizzát közben pedig beszélgettünk. Hamar eltelt az idő, úgyhogy lassan elindultunk haza. Mi Harryvel hozzá mentünk, mivel nálam otthon volt anyu.

- Na milyen játékot is mondtál? - kérdeztem, amint beléptünk a házba és bezártuk az ajtót.
- Monopolyzunk. Csak kicsit másképp. - kacsintott rám és elindult, hogy elővegye a játékot.

Meghoztam a 22. fejezetet. Azért ilyen későn mert a focis résszel kicsit meggyűlt a bajom. Nem is sikerült olyan jól! De azért talán nektek tetszik. Remélem legalábbis.
Nagyon szépen köszönöm az eddigi olvasóknak, hogy olvastak és komiztak. Ez nagyon sokat jelent számomra. Csak így tovább!!!
puszi <3

DÍJ *.*

Nagyon de nagyon köszönöm ezt a díjat Biaa_1Dnek !!! Imádom a blogodat és nagyszerű írónak tartalak, tehát külön megtiszteltetés, hogy tőled kaptam!!!

Feladat:

1. Köszönd meg!
2. Rakd ki a képet!
3. Küld el legalább 3 embernek!
4. Hagyj megjegyzést náluk!
5. Írj pár dolgot magadról!

A díjat küldeném:

• Vaffinak
• Allienek
• Lux Dreamingnek

Pár dolog rólam:

• Ki nem állhatom a csúszómászókat.
• Imádom Bryan Adams zenéjét.
• Oda meg vissza vagyok a Harry Potter könyvekért.

21. fejezet

- Sophi! Várj kérlek! - kiabálta és utánam vetette magát a lépcsőn.

Nem akartam, hogy utolérjen. Csak az kéne, hogy ezek után szóba álljak vele. Oké, hogy talált egy szerelmes levelet, amit nem neki írtam, de az már két éve volt. Ő viszont MOST csókolta meg az egyik legjobb barátnőm nővérét. És van képe utánam jönni.

- Sophi könyörgöm állj meg! - lihegte mikor már az utcán futottunk.

Ki van zárva, gondoltam magamban. De akkor eleredt az eső. Megtorpantam, ugyanis muszáj volt megállnom, ha nem akartam elcsúszni a máris nedves utcán, ő pedig elzúgott mellettem. Mindig szerettem az esőt, de most nagyon rosszkor jött.

- Mit akarsz? - kérdeztem cseppet sem kedvesen, mikor visszaért mellém.

- Sophi! Annyira sajnálom! - mondta, miközben a térdén támaszkodott, hogy levegőhöz jusson. Haja nedvesen tapadt a homlokába úgy nézett fel könyörgőn. - Mindketten hibáztunk. Kérlek bocsáss meg.

- A probléma az, hogy én nem hibáztam. Nem én írtam azt a dátumot. Te viszont nagyon is megcsókoltad Biancát.

- Biancának hívják? - kérdezte. - Tök mindegy. Azért hagytam, hogy megcsókoljon, mert azt hittem, te lezártad.

- Hogy azt hitted? És én mit higgyek szerinted? Először hazaküldesz, majd mással smárolsz.

- Tudom nem volt szép dolog hazaküldeni téged. Már nagyon megbántam.

- Ezt most higgyem is el?

- Kérlek. Hogyan tudnám bebizonyítani?

- Egy percet kérek.

- Oké. - nézett a szemembe.

Sok mindent kellett átgondolnom. Be kellett ismernem, hogy hibás vagyok én is. Azt a levelet már rég ki kellett volna dobnom. Ő pedig megcsókolt egy másik lányt. Azt hittem reggel, hogy sikerült lezárnom a dolgokat, de ha ilyen érzéseket vált ki belőlem, akkor úgy néz ki mégsem sikerült. Képes vagyok rá haragudni, amikor én is hibás vagyok? Van jogom rá? Azt hiszem nincs.

Nem tudom mit láthatott az arcomon, de amikor ismét fókuszba helyeztem azokat a zöld szemeket, tele voltak könyörgéssel, megbánással. Hol volt már az a Harry, aki hazaküldött? Sehol. Ha neki sikerült megbocsátani, akkor nekem is meg kell. Egyáltalán haragszom rá? Vagy ha igen, van- e olyan erős az a harag, hogy elnyomja azt a szerelmet, amit érte érzek. NEM!!! Nem veszíthetem el. Őt akarom.

- Hiszek. És kérlek te is bocsáss meg nekem. - suttogtam, miközben lesütöttem a szemem.

Megfogta az állam és kényszerített, hogy nézzek a szemébe.

- Köszönöm. És  természetesen meg van bocsátva. Nem tudom mi ütött belém akkor. Talán nem akartam, hogy véletlenül is legyen valaki, akit jobban szeretsz, mint engem. Abba belehalnék. Szükségem van rád. - mondta gyengéden.

- Nincs olyan ember, akit jobban szeretnék mint téged.

Elmosolyodott. Az arcom még közelebb húzta az övéhez, majd lassan ajkamra nyomta az ajkait. Az esőben állva, mindenről megfeledkeztünk. Csak mi ketten voltunk és senki más. A mi saját dimenziónkban.

- Ugye nem csókol nálam jobban Bianca?

- Dehogy. Ő olyan . . . nyálas. - ezen muszály volt nevetnem.

- Nyálas?

- Aha, de inkább ne is beszéljünk róla. Mit szólnál egy Niallburgerhez?

- Egy mihez?

- Niallburgerhez. Lola specialitása.

- Ja akkor már értem!

- Na?

- Jöhet.

Kézen fogva sétáltunk be a kocsmába. Még nem is tűnt fel soha, hogy a neve Fairy Tale. Hát ez tényleg egy tündérmese.

Felmentünk a 1Dkuckóba és kértünk Lolától két Niallburgert. Hamar meg is érkezett.

- Parancsoljatok! Annyira örülök, hogy kibékültetek, így újra teljes a csapat.

- Hát igen, sokkal jobb így. - sóhajtottam.

- Harry szakítottál már azzal a r*****cal? - rontott be a szobába Bianca.

- Ööö . . . Bianca. Én nem fogok szakítani vele. Szeretem és kérlek ne hívd r*****nak a barátnőmet!

- De . . . megcsókoltál.

- Nem te smároltál le.

- De . . .

- Bianca megkérhetnélek, hogy távozz ebből a szobából? Ez egy privát részleg. - szólt közbe Lola.

- De . . . - dadogta, miközben  Lola kifelé taszigálta.

- Köszi Lola!

- Nincs mit. Beszélgessetek csak.

- Oké. Akkor most mi lesz? - kérdeztem félve.

- Hát az én ott folytatnám, ahol abbahagytuk, de persze ez csak az én véleményem.

- Én is szeretném folytatni.

- Ennek igazán örülök, ugyanis totál oda vagyok érted és semmi kedvem nélküled tengetni a napjaimat.

- Ez édes. De csak közlöm, hogy jövőhéten kezdődik a suli és neked pedig a turnéd.

- Ööö . . . igen. Ez igaz. De csak másfél hónap az egész. Aztán újra itthon leszek és a hétvégi turnékat direkt a város közelébe tetettük, hogy ti is eljöhessetek a lányokkal.

- Óóó . . . akkor talán kibírom.

- Egyébként van még ilyen régi szerelmed, akiről nem tudok? - vigyorgott.

- Ó rajtad kívül csak egy emberbe vagyok szerelmes. - mosolyogtam.

- Óóó . . . - fagyott le a vigyor az arcáról.

- Mesut Özil. De nyitott kapcsolatban élünk. Jobban mondva ő nem is tudja, hogy járunk, de . . .- és nem bírtam tovább. Elkezdtem röhögni. De úgy igaziból. Még a székről is leestem, olyan vicces volt Harry arckifejezése.

- Hahaha . . . Egyébként, miután hazamentél én Nápolyba mentem és . . . húzott elő egy zacskót a széke alól és a kezembe nyomta. - Bűntudatom volt.

Kibontottam és alig akartam elhinni, amit látok. Özil meze volt, amit még a kis butikban láttam meg.

Mesut Özil meze

- Jézus Isten! Megvetted? - sikítottam.

- Ne sikíts, még kiküldenek minket. - tapasztotta a számra a kezét.

- Köszönöm. Bár nem igazán tudom hordani már, de majd meccs nézés közben.

- Már alig várom az el classicot*. - mosolygott.

- Hali! Sikítást hallotunk? - nyitott be Kate. - Óóó . . . ez jobban ment, mint reméltük Lou.

- Valóban. Jó munkát végeztünk. - pacsizott Katetel.

- Sophiii!!! - rohant be Lizy és Ann. - De jó, hogy látunk. Majdnem három hete nem is találkoztunk.

- Sziasztok! - öleltem meg mindekit szép sorjában.

- Na, szent a béke? - kérdezte Zayn.

- Az. - feleltük Harryvel egyszerre és megfogtuk egymás kezét.

- Képzeljétek Bianca most küldött egy üzenetet, hogy Harry egy barom. Tudtok erről valamit? - méregetett minket szúrós szemekkel.

- Hát Harrynek volt egy kis kalandja Biancával és hát utána kénytelen voltam kitessékelni a kocsmából. - lépett be Lola.

- De . . .

- Nem olyan ártatlan ám az a csaj!

- Akkor is mit tett, hogy ezt érdemli? - kezdett mérges lenni, úgyhogy kénytelen voltam közbe lépni.

- Konkrétan ledugta Harry torkán a nyelvét és utána ler*****ozott.

- MI??

- Hát ja. De megbocsátunk neki. Talán.

- Bakker ez gáz. Annyira sajnálom Sophi. Majd beszélek vele.

- Ó nem kell. De azért köszi.

- Mi az a kezedben? - szúrta ki Lola a csomagot. - Csak nem? Öziles mez? Aztaaa. Ő a kedvencem. Megnézhetem?

- Persze.

- Hát ez csodás. Muszáj játszanunk egy meccset! Fiúk a lányok ellen.

- Oké!! Ez jó ötlet! - lelkesült fel az összes lány.

- Biztos azt akarjátok, hogy porig alázzunk titeket? - kérdezte Zayn.

- Minket? Viccelsz? Ki van zárva! - pattant fel Lizy és odaált mellém. - Holnap. Este hétkor a pályán. - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

- Igan is asszony! - szalutált Zayn.

Azzal a két csapat külön külön hazaindult. Mi lányok Loláékhoz, a fiúk pedig Harryékhez. Még elköszönni sem volt időnk, mert Ann, mint csapatkapitány megtiltotta, úgyhogy egy mosolyra futotta csak Harry felé. Kemény harc lesz az biztos. Kössétek fel a gatyát fiúk!!! :D

Éss itt a 21. fejezet!!! Remélem mindenki örül a végkifejletnek, mivel sokat gondolkoztam rajta! Véleményeket!! Építő kritika is jól jön!

puszi <3

* amikor a Real Mardid és a Barcelona játszik. Itt azért jelentős, mert Sophi reálos, míg Harry barcás. Ha nem vagytok jártasok a spanyol fociban képzeljétek el a hazai UTE-FTC összecsapásokat kicsit kultúráltabban és sokkal színvonalasabban.

20. fejezet

Itt ülök a szobámban. Ülök az ágyamon és patakokban folynak a könnyeim. A kezemben egy forró teával teli bögre, amit még anyu hozott. Már vagy 5 napja ki sem tettem a lábamat a házból, nem beszéltem senkivel csak Katettel. Most is lenn van a földszinten és anyuval beszélget. Azon gondolkodnak, hogy mi történhetett velem Rómában. Erről még képtelen voltam ugyanis beszámolni. Először is nagyon fájt, másodszor pedig Kate szemébe néznem anélkül is nehéz, hogy tudná mi történt.Ugyanis a problémám nem más, mint Peter, Kate bátyja.

Peter volt az, aki akkor is észrevett, amikor senki más. Ő volt az akibe totálisan bele voltam esve, addig a pillanatig, míg nem jött Harry. Ő mindig megmondta ugyan a véleményét rólam, de sohasem sértőn. Hozzá mindig fordulhattam. Olyanok voltunk, mint két tesó. Igaz nekem nehéz volt uralkodnom az érzéseimen, de megérte. Igazi barátom volt. Egészen addig voltunk így egymással, amíg össze nem jöttem Harryvel. Csalódott bennem.
Egyszer írtam neki egy levelet. Igaz sosem küldtem el neki, de ott volt a párnám alatt. Abban leírtam mit érzek iránta és, hogy milyen rég óta. Minden volt az a levél. A szívem, a lelkem, a vágyaim, a méltóságom. De sosem mertem elküldeni neki.
Ez a levél volt minden gond okozója. Teljesen megfeledkeztem már róla. Amikor pakoltam az olaszországi útra, a hálóingemmel együtt kerülhetett a csomagjaim közé . . .

Egy héttel ez előtt:

Reggel Harry ölelő karjaiban ébredtem. Jó volt így ébredni. Olyan boldog, teljes érzés volt.
- Jó reggelt álomszuszék. - köszöntött egy puszival.
- Neked is. - viszonoztam. - Asszem gyorsan megmosakodom. - Másztam ki mellőle, ugyanis nem akartam elijeszteni a szájszagommal.
- Oké. - hallottam a hangját. - Te, hol van a neszeszerem?
- Asszem a bőröndömben.
- Ja igen meg is v. . .
Fogmosás után, boldogan mentem vissza.
- Na ma ho. . . - a szavak elakadtak a torkomban.
Harry egy rózsaszín gyűrött papírt fogott a kezében az ágyon ülve. Meredten bámulta a sorokat, amiket két éve írtam.
Az a levél volt a kezében.
Lassan felnézett. Ezernyi érzést láttam a szemében kavarogni. Értetlenséget, csalódottságot, hitetlenséget, megvetést.
- Ez . . .
- Megmagyarázom. Azt már két éve írtam. Nem jelent már semmit. Esküszöm.
- Akkor ez mi? - tartotta az orrom elé. El is felejtettem, hogy minden nap amikor megnéztem dátumot írtam. Ujjaival egy bizonyos dátumra mutatott. Augusztus 4-e.
- Azon a napon már egy pár voltunk.
- De . . .
- Ne mondj semmit. Nem vagyok kíváncsi a mentségeidre és a hazugságaidra. Pakolj.
- Azt nem is én írtam.
- Persze!!! Még higgyem is el? Pakolj össze!
- Mi? - fakadtam sírva. - Azért szakítasz velem, mert találtál egy levelet, amit két évvel ezelőtt írtam és megnéztem egy hete? Ez nevetséges.
- Ha nem jelenten semmit, akkor nem írtál volna dátumot. - fakadt ki.
- De . . .
- Nem. Ne. Pakolj. Mész haza a következő géppel.
- És te?
- Én maradok.
- De . . .- nem tudtam befejezni a mondatot, mert rám csapta az ajtót.

Könnyeim záporoztak miközben pakoltam. A szemeim felpüffedtek, az orrom folyt. Képtelen voltam elhinni, hogy minden összedőlhet ennyid idő alatt. Ez lehetetlen. Minden olyan szép volt. Nem mehet csak így tönkre. Vagy ötször megcsíptem magam, hátha felébredek. Amikor Harry visszatért egy jeggyel és a szemébe néztem rájöttem nem fogok felébredni. Mindennek vége.
- A taxi már vár. - mondta és a kezembe nyomta a jegyeket.
- Harry. Én. . .
- Ne kérlek. Ne nehezítsd a dolgom.
- Kérlek szépen.
- Mondd szerettél te egyáltalán?
- Igen és szeretlek is.
- Aha. A taxi vár.
Olyan kegyetlenül viselkedett, hogy nem tudtam tovább ellenkezni. Inkább haza akartam érni. Minél előbb. És felejteni, ha az lehetséges.

Ma:
- Oké Sophi gyere. Ebből elég. Vagy elmondod mi történt, vagy hallgatsz örökké, de most már ideje kimozdulnod és elfelejteni Harryt. - viharzott a szobába Kate nyomában Louis-val.
- Ja kis csaj. Elég nyomasztó ám ez a kór amit elkaptál. Ha otthon vagyok Harry savanyú képét kell látnom, ha pedig veled és Katetel, akkor te szomorítasz el.
- Pontosan. Mondd el mi történt.- váltott kicsit kedvesebbre Kate.
És akkor kiszakadt belőlem. Elmondtam az egészet. Szóról szóra.
- De ha nem te írtad, akkor ki?- kérdezte azonnal Louis.
- Te bele oltál esve Peterbe? - röhögött fel Kate. Lou egy kicsit oldalba bökte, mire mindjárt komoly képet vágott. - Mármint, mutasd.
- Nincs nálam. Harrynél maradt.
- Bakker ez gáz. És tuti, hogy nem te írtad az utolsó dátumot?
- Hát persze, hogy nem.
- Szeretnéd, ha beszélnék vele? - ajánlotta fel Louis.
- Nem. Az olyan gyerekes. Nekem kell ezt megoldanom. Bár ha ennyire nem bízik bennem kétlem, hogy van értelme próbálkoznom.
- Ne beszélj butaságokat. Kiderítjük, ki volt az és megint minden úgy lesz mint régen.
- Ha láttátok volna hogy nézett rám! Utál. - suttogtam.

Az elkövetkező hetet nyomozással töltöttük. Louis, Kate és én mindent megtettünk, hogy megtaláljuk azt az embert, aki tönkretehette az életem. Louisnak hála az utcában lévő rendőrségi kamerák aznapi felvételeit is megnézhettük, de azzal sem mentünk semmire.
- Hát ennyi. Ennél többet nem tehetünk. Sajnálom. - rogyott le az ágyamra Kate.
- Azt hiszem ideje továbblépnem. Viszont előtte még beszélnem kell vele. Nekem viszont nem veszi fel a telefont, úgyhogy kérlek Lou hívd fel és beszéld rá a dologra.
- Oké. Ez a legkevesebb. Neki is jót fog tenni, ha megbeszélitek a dolgokat. Már Hívom is.  . . . Á Harry. Hogy vagy haver? . . . Ö Sophiéknál vagyok . . . nem, nem, de beszélni akar vele . . . de muszáj. . . Nem kell elhinned, hogy nem ő írta, de hallgasd meg. A kedvemért. . . . . Oké köszi. Akkor háromkor. Szia.
- Na?
- Háromkor vár a törzshelyen.
- Jajj Lou köszönöm. - ugrottam a nyakába. - Jövök egyel.
- Na majd bevasalom. Most viszont lépek, mert van egy kis dolgom. Szia picirépa. - nyomott egy csókot Kate arcára. - Sok sikert Soph.
- Köszi.

- Na akkor van még egy órád. Nem mehetsz így elé. Ne lássa rajtad, hogy szenvedsz.
- Nekem mindegy milyennek lát, csak higgyen nekem.
- Ugye nem akarod, hogy szánalomból bocsásson meg.
- Nem.
- Akkor gyere. Átvarázsollak.

Tényleg átvarázsolt. A szemem alatti karikák eltűntek a pirossággal együtt. A hajam selymesen omlott a vállamra. A ruhám is tökéletes volt. Úgy néztem ki, mint a legjobb pillanataimban.
- És akkor mosolyogj! - erőltetetten elmosolyodtam. - Megy ez neked jobban is.- noszogatott. Még egyszer próbálkoztam. - Na látod.
- Ez a maszk rám fog fagyni. - céloztam a hamis mosolyomra.
- Majd lesz az igazi is egyszer. - nyugtatott.

 Fél négykor elindultam a kis kocsmába. Nagyon izgultam. Tudtam, hogy most minden el fog dőlni. Hogy leszünk-e még valaha egy pár.
Nem akartam húzni az időt, egyenesen felfelé vettem az irányt. Célegyenesen ahhoz az ajtóhoz mentem, ahol azon az első napon ismerkedtünk. Éppen nyitottam volna az ajtót, amikor meghallottam Lola hangját.
- Sophi neee! Ne menj beee!- kiáltotta kétségbeesetten.
De már késő volt. Benyitottam és . . . lefagytam. Ott volt Harry és . . . Biancával* csókolózott.
- Sophi! - tolta el magától Biancát.
Megfordultam és futva indultam  lépcső felé.
- Sophi! Várj . . .


Itt a 20. rész. Kész dráma, de remélem tetszik. Muszáj volt egy kis izgalmat és szomorúságot tennem bele, mert már kezdett csöpögni. Szerintetek mi lesz a folytatásban? Tippeket kérnék.
puszi
* Ann nővére

19. fejezet

Róma - Colosseum

Másnap amilyen fáradt voltam este, olyan frissen ébredtem. Álmomban egy mesebeli szobában voltam és Harry várt rám. Mikor beléptem a szobába, rám mosolygott és odasietett. Felkapott és a karjaiban kivitt a teraszra. Ott mint a Titanicban kihajoltam a párkányon, ő pedig átfogta a derekam.
- Szeretlek! - suttogta.
- Én is szeretlek! - akartam mondani, de elakadtak a szavak.
Lélegzet elállító látvány tárult a szemem elé. Beláttam álmaim városának minden szegletét. Róma terült el a lábaim alatt . . .

- Jó reggelt baba! - hallottam Harry álomittas hangját.
- Szia! - köszöntöttem egy hatalmas puszival.
- Hogy aludtál? És kit is szeretsz?
- Téged! - ezek szerint, ha álmomban nem is sikerült kimondanom, a valóságban igen.
- Én is téged! - nézett rám komolyan.
- Ennek nagyon de nagyon örülök . . . Egyébként miről is beszélt neked Lou, ami olyan fiús. - kérdeztem szempilla rebegtetés közben.
- Na szerintem öltözzünk. - röhögött fel.
- Este is elmenekülsz előlem?
- Nem hiszem, hogy menne. - vallota be. - De nagyon kell igyekezned, hogy kiszedd belőlem.
- Majd belehúzok. - vigyorogtam rá pimaszul.

A szállodai reggeli helyett elmentünk egy kis kávézóba, ahol kis pék sütiket lehetett kapni. Mindketten bereggeliztünk, majd visszaindultunk a csomagjainkért, hogy indulhassunk Rómába.
- Oooh . . . - cövekeltem le egy kirakat előtt.
- Mi az? - jött vissza mellém, mert tovább ment.
- Nézd azt a mezt! Özil legújabb meze.
- Ahhhhaa. Na gyere megkapod.
- Jajj nem kell, menjünk. Te már megszervezted életem legjobb nyaralását. Most nem akarok Özilre gondolni, inkább csakis kizárólag rád. - húztam tovább, el a kirakat elől.
- De én szeretném megvenni neked. - ellenkezett.
- De nem kell! Majd máskor!
- Najó, de csak mert annyira szeretlek, hogy nem tudok nemet mondani neked. - adta be a derekát.
Elindultunk tehát visszafelé a szállodába, majd onnan egy autó bérlő céghez vezetett utunk. Béreltünk egy cuki kis autót, majd Róma felé vettük az irányt.

Az út nem volt rövid. Viszont a kocsiban üvöltettük a rádiót és teli torokból énekeltük a számokat. Amikor egy 1D szám következett, Harry énekelte a többiek részét én pedig az övét. Elég vicces volt.
- Szörnyű hangod van kicsi habcsókom!
- Köszönöm a bókot! - nevettem fel, mert tényleg pocsék hangom van.
- De nekem azért tetszik? - tette hozzá félve és úgy, mintha egy kérdés lenne.
- El tudom képzelni mennyire! Elénekeljem még egyszer a szólódat?
- Kérlek neee!
Ezen szakadtam egy kicsit. :D
- Akkor énekelj te nekem! - kérleltem.
- Rendben mit szeretnél?
- Rád bízom.
- Oké. Akkor legyen . . . Á megvan. - mondta és elkezdte énekelni a Moments-et. El is felejtettem mennyire imádom a hangját. Legalábbis azóta, hogy összejöttünk. Bár talán még előtte is megremegett a térdem tőle, de ezt még magamnak sem mertem beismerni.

Olyan dél körül értünk Rómába. Nem vessződtünk azzal, hogy letegyük a cuccainkat, egyenesen a Colosseunhoz mentünk. A bejáratnál hosszú sor kígyózott. Harry felajánlotta, hogy ha felfedi magát nem kell sorban állnunk a belépőért, de inkább nemet mondtam. Ez a nyaralás olyan legyen, mintha egy teljesen normális pár lennénk. Semmi híres Harry Styles. Még csak az kéne, hogy kiderüljön hol vagyunk és a nyakunkra szálljon a város összes lesifotósa. Nem, azt nem bírnám ki. Én azt a fiút akarom, aki nem híres, hanem csak az én egyszerű Harrym.
Fél órányi sorbaállás után az izzadt emberek között, végre bejutottunk. A legtöbben milliónyi követ, romot, homokot és gazt látnak maguk előtt. Nekem azonban egy igazi aréna jelent meg a szemem előtt, ahol régen a gladiátorok és a rabszolgák küzdöttek életükért és reménykedtek benne, hogy az aktuális császár megkegyelmez nekik. Ahogy ott áltam, ahol valószínűleg maga Caesar lépkedett olyan kétezer éve, beleborzongtam a gondolatba. Ave Caesar!
Harry kicsit kevésbé lelkesen járt végig az  ősi folyosókon, de nem zavarta meg ámuldozásaimat, amikor egy-egy kő láttán elkezdtem megosztani a fantázia szülte történetemet.
Miután kigyönyörködtem magamat még benéztünk az ottani könyvesboltba, de nem vettünk semmit. Helyette az utcán lévő árusoktól szereztünk be egy miniatűr Colosseumot és egy tollat. Egy grafitis készített rólunk egy képet. Elég viccesen nézett ki, de ez életünk első közös képe. Mármint a paparazzósokon kívül. Mindketten rányomtuk festékkel a tenyér lenyomatunkat és alá is írtuk. Olyan romantikus!!! :$

A Colosseum után a Pantheon következett. Este elmentünk a Spanyol lépcsőhöz. Gyönyörűen ki volt világítva és nyüzsgött az élettől. Harry vett nekem egy szál rózsát egy ottani árustól. Rengeteg fényképet készítettünk egymásról és persze a közös képek miriádjai sem maradhattak el.
- Na hol vacsorázzunk? - kérdezte.
- Mi? Még nem néztél ki egyetlen éttermet sem? - kérdeztem kicsit gúnyosan, de mosolyogva.
- Hát arra gondoltam vehetnénk pizzát egy árustól.
- Nekem megfelel.
Elindultunk tehát pizzát venni.
-Che posso dare? / Mit adhatok?
- Sonkás sajtos jó lesz? - bólintottam. - Due pizze kitsch del prosciutto./ Két sonkás sajtosat.
- Gli permetta di comandare. / Parancsoljanak.
- Grazie. / Köszönjük.
- Prego./ Nincs mit.
- Mióta tudsz te olaszul? - kérdeztem, miután fizetett és leültünk egy padra.
- Gondoltam nem lenne rossz ha gügyögnék egy kicsit olaszul, ha már ide jövünk, ezért . . . megvettem ezt. - húzott elő egy kicsi könyvet.
- Létfontosságú olasz mondatok kezdőknek. - olvastam hangosan a címet. - Aztaa. Nem rossz.
- Ahha. Ti amo.
- Öhm oké. Add egy kicsit. - vettem ki a kezéből. - La amo, anche. - olvastam, majd büskén néztem a szemébe. Lehet hogy hiba volt. Hihetetlen, hogy ekkora hatással legyen rám valaki pillantása.
Lassan közelebb hajolt, óvatosan lenyalta az ajkamról a ketchupot, majd hosszan megcsókolt.
- Lancio vi a l'eden in la sera oggi. - Ebből a mondatból egy kukkot sem értettem, de aztán a szemébe nézve rögtön rájöttem, mit is szeretne.

A lakosztályunk Róma legelegánsabb negyedében volt. Amint betettem a szobába a lábam elakadt a lélegzetem. Pontos mása volt az álombeli szobának. A falak, a bútorok, még a szőnyeg is szakasztott mása volt az álombeli szobáénak. És akkor, ugyanúgy mint az álomban Harry felkapott és kivitt a teraszra. Ott is az volt amire ezek után számítottam. Átfogta a derekam  és
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is szeretlek. - moondtam ki hangosan.
Ekkor Ismét felkapott, majd a hálószobába viharzott velem . . .

Éééés itt is a 19. rész. Ugye most milyen gyors voltam? Ez a rész az eddigi kedvencem a liftes rész után. Remélem nektek is bejön.
Nos fontos bejelenteni valóm van viszont. Négy hét múlva vizsgázom, szóval irtóra rá kell kapcsolnom. Ez azt jelenti, hogy ha egy rész kicsit késik, az azért van mert éppen művelődöm, jobban mondva megdöglök az unalomtól. Igyekszem azért minél sűrűbben hozni a részeket. Hetente egy biztosan belefér, de ki tudja lehet, hogy több is.
Köszönöm, hogy vagytok nekem drága olvasóim!!!
puszi

A harmadik díjam *.*

 Aztaaa!!! El sem merem hinni. Óriási megaköszönet BKbloggernek!!! Annyira aranyos vagy.

 Szabályok:

• Tedd ki a blogodra a képet!
• Említsd meg, annak a személynek a nevét, aki olyan jófej volt, hogy megajándékozott ezzel*-*!
• Küld tovább min. 3, csakis 1D-s blognak!
• Írj magadról és a 1D-ről pár dolgot/pl.:hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d, és miért...ilyenek/:)
• Akiknek te adod ezt a díjat hagyj megjegyzést a blogukon, hogy lássák mi is vár rájuk!!!:D

Én a legjobb barátnőmtől hallottam először róluk, aki most a blog külcsínjáért felel. Nem mondom azt, hogy azonnal oda voltam értük. Viszont egyre többet hallgattam a zenéjüket /hála a barátnőmnek :)/ és nagyon megtetszett. Azt hiszem a zenéjük az amit a legjobban bírok bennük és nem a srácok kinézetét. Persze az sem elhanyagolható. A kedvencem a bandából Niall. Ő annyira kis aranyos. :$ Sajnálom, hogy olyan kevés soloja van a dalokban.
Viszont a legjobb hangja Harrynek van. És szerintem belőle lehet a legjobb karaktert "készíteni". Ezért is választottam őt a történetem főszereplőjévé.


Akik szerintem megérdemlik:

• Lux Dreaming
• Vaffi
• Fly

Nekik szeretném üzenni, hogy ne hagyják abba az írást még véletlenül se! Ha az elején nem is olvassák olyan sokan a blogjukat, nem szabad feladni. Ezt saját tapasztalatból mondom, azaz írom. Sok sikert kívánok nektek!!!

puszi

 

18. fejezet

Nápoly

- Egyszer beszélgettünk, hogy ki hová menne szívesen, emlékszel? Te azt mondtad, hogy szívesen mennél Rómába.

- ÚRISTEEEN!!! Olaszországba megyünk??

- Bizony!!! - mosolygott.

- Jajj, de az marha sok pénz! - esett le. Nekem nincs annyim.
- Azon ne aggódj.

- Majd igyekszem. Úr isten Olaszország. Róma.

- És Velence, Firenze, Nápoly.

- Te Jóságos Atya Úr Isten!

- Igen?

- Harry hogyan köszönhetném ezt meg?

- Hát nem is tudom. Talán . . .

Közelebb hajolt és megcsókolt . . .

Másnap korán keltem, hogy be tudjak még pakolni. Az angliai cuccaim nagy része nem való Olaszország állandóan napos és forró nyári időjárásához, de azért találtam jó pár lenge cuccot. Olaszország. El sem hiszem, hogy oda megyek. Kiskorom óta el akartam oda jutni és most oda készülök. Ráadásul egy olyan fiú jóvoltából, akit két hete ki nem állhattam.

Azon is csodálkozom, hogy anyu elengedett. Azért Olaszország mégiscsak jó messze van. Talán azt reméli megfeledkezem egy kicsit a hétköznapi gondokról, azaz Timről és apáról. Tim egyébként is már jól van és jövőhét szombaton hazamehet. Az már csak hat nap. Ami aput illeti még nem találkoztam vele azóta, hogy megtudtam megcsalta anyut. Nem tudom, hogy képes lennék rá úgy nézni mint régen. A válás engem annyiban érint, hogy a bíróságon megkérdezik majd, hogy kivel szeretnék ezután élni. A válaszom egyértelmű. Anyuval. Tim mellett és mellette szeretnék maradni. Segíteni szeretnék nekik. Apunak ott lesz az a liba.

Pakolás után lementem a konyhába, ahol Harry várt rám egy tál müzlivel.

- Nem volt olyan nagy művészet összedobni, de szeretettel készült. - nyújtotta felém a tálat kiskutya szemekkel.

- Köszi. - vettem el és megpusziltam.

- Na sikerült bepakolni?

- Persze. Mért?

- Csak mert sírtál.
Sírtam volna? Nem is vettem észre. Talán több érzelmet váltott ki belőlem apám gondolata, mint vártam.
- Oda akartam menni, de talán jobb ha most kisírod magad. Úgy értem apukád miatt. Gondolom az volt a gond.
- Hát csak gondolkodtam. De semmi bajom.
- Ha szeretnéd elmondhatod.
- Talán majd később.
- Rendben. Ahogy akarod. Akkor beszéljünk az előttünk álló hosszú-hosszú hétről. - nézett rám pajkosan.
- Okés. Hova megyünk először?
- Nápolyba. Ott alszunk egyet, majd irány Róma, ahol három éjszakánk lesz, azaz majdnem négy napunk körülnézni. Végül Firenze és Velence egy-egy éjszakával.
- Hmm. Jól hangzik. - nyammogtam. - És van utikönyved vagy valami, hogy ne tévedjünk el?
- Hát naná. - kopogtatta meg a halántékát.
Furán nézhettem rá, mert rögtön hozzátette kicsit komolyabban: - Persze.

Reggeli után elindultunk a reptérre. Út közben még felugrottunk Harry csomagjaiért is. A reptéren most teljesen hétköznapinak tűntünk. Én azért mert nem ismer senki, Harry pedig azért mert sapka ás napszemcsi volt rajta. Legalábbis ezt hittük.
Csörgött a telefonom. Kate hívott.
- Szia Kate. Mizujs?
- Szia! Hát tudod most érkeztünk haza Louis-szal és a többiekkel. Hallottam, hogy ti mentek Olaszba.
- Aha. Harry ötlete volt az egész. Hát nem édes?
- De az. Viszont az nem, hogy nem árultad el, hogy Tim kórházba került és, hogy válnak a szüleid. Igazán elmondhattad volna.
- Nem akartam megzavarni a párizsi vakációd! Ha hazaértünk tartunk egy csajos napot oké?  Egyébként milyen volt Párizs?
- Szuper ötlet. A nyaralás vagy minek mondjam pedig isteni volt, de a részletekről később csajszi!
- Rendi, de most ugye tudod, hogy egész héten azon fogok kattogni, vajon mi történt veled és vele?
- Kétlem. - vihogott fel a vonal túlsó végén.
- Hahaha . . . Viszont most mennem kell. Mindjárt megy a gép.
- Okés. Vigyázz magadra. Ann és Lizy is puszilnak. Jó nyaralást!
- Köszi és én is puszilom őket.
- Oki átadom! Puszi.
- Puszi.
- Kate volt? Hazaértek? - kérdezte rögtön Harry.
- Igen.
- Nem mondott semmit Párizsról?
- Nem. Azt mondta majd személyesen elmeséli. Miért?
- Csak Louis kérdezett valamit róla. Olyan fiús dolog egy kicsit. Kateről volt szó. Kíváncsi valamire, hogy mit gondol Kate. Hogy azt gondolja-e amit mond. De nem mondhatok többet.
- Kate mindig azt mondja amit gondol. Őszinte még akkor is, ha jobb lenne ha hazudna.
- Ki tudja.
- Najó. Elég a titkolózásból. Ki vele.
- Mi? Nem nem lehet. Majd megtudod.
- Úgyis kiszedem belőled, szóval vagy most vagy . . .
- Csak hiszed . . . - mondta az arcán egy csibészes mosollyal.
- Na majd meglátjuk. - válaszoltam és lassan végigsimítottam a hasán. Erre kicsit megremegett és eltűnt róla minden magabiztosság, de csak egy pillanatra, mert máris ott volt az arcán a kihívó mosoly.


A repülőút hamar eltelt, mivel Harrynek be nem állt a szája. Elmondta, hogy még sosem volt a barátnőjével nyaralni és még Olaszországban sem volt. Felsorolta az útikönyvben szereplő összes helyet, amit meg akar nézni, az összes éttermet, amiről azt írják, hogy jó ott a kaja, részletesen ecsetelte a szállodák előnyeit ahol alszunk majd . . . A római szállodában lakosztályunk lesz mindenféle extrával felszerelve.
- Nagyon sokat beszélek? - kérdezte mikor már másodjára mondta el a Trevi-kút történetét.
- Kicsit. De élvezem.
- Akkor jó. - és folytatta.

Miután megérkeztünk Nápolyba, először a szállodába mentünk, majd leraktuk a csomagjainkat. Mivel éppen ebédidő volt, úgy döntöttünk elmegyünk abba az étterembe amit Harry kinézett, utána pedig várost nézünk.
Nápoly iszonyúan gyönyörű. Mindent végignéztünk. Most nem kezdeném el sorolni, mert akkor lemenne a Nap mire a végéhez érünk. Nagyon elfáradtam. Nem olyan volt ez a városnézés, mint a Monte Carlo filmben való párizsi városnézés, pedig amennyi dolgot felsorolt Harry nem csodálkoztam volna. Mindent rendesen megnéztünk. Harry nagyon aranyos volt. Mindent felolvasott a könyvből, hogy tudjam mért is híres az a hely/épület. A komoly turista vezető szerepet azonban sokszor félre tette és előbúj az én vicces romantikus és kicsit szarkasztikus Harrym.

Este holt fáradtan dőltem be az ágyba ruhástul.
- Azt hittem ma letámadsz. - mosolyodott el a látványomon, amikor kilépett a fürdőből.
- Talán holnap. Most még levetkőzni sincs erőm.
- Holnap nem lesz ilyen kimerítő. Ígérem. Több okból kifolyólag is. - mondta miközben lehámoztam magamról  ruhám és belebújtam a hálóingembe.
Még gyorsan fogat mostam, majd befészkeltem magam mellé.
- Holnap kiszedem belőled. Ígérem. - suttogtam a mellkasába, aztán elnyomott az álom.


Itt a 18. fejezet is. Most elég hosszú lett. A film, amiről szó van baromi jó, úgyhogy mindenkinek ajánlom. Ez, amit belinkeltem, a szinkronos változat. Szerintem a szinkronhangogat elcseszték, úgyhogy aki teheti nézze eredetiben.
Véleményeket erről a részről is, please!!!
puszi

17. fejezet

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Nagy nehezen találtam meg, majd amikor megláttam, hogy anyu hív rögtön kipattant a szemem és kicsit félve szóltam bele.
- Szia anyu! Mi történt?
- Kicsim, nem hiszed el! Tim felébredt!!! Téged akar látni. - mondta anyu izgatottan.
- Tényleg?? Azonnal megyek! - jelentettem ki és leraktam a telefont.
Harry még aludt, nem akartam felébreszteni. Hagytam neki egy üzenetet, összeütöttem gyorsan neki egy tojásrántottát, majd elindultam.
Fogtam egy taxit és egyenesen a kórházba mentem. Szó szerint beestem az öcsém szobájába. És tényleg. Ott ült az ágyon és a PSOjével játszott.
- TIM!!! - kiáltottam megkönnyebbülten.
- SOPHI!!! - ragyogott fel az arca amint meglátott.
- Jajj, Tim! Úgy örülök, hogy jobban vagy! - mondtam, miközben már öleltem.
- Mi az? Te le sem szidsz?
- Nem. Már megkaptad a büntidet. Nem akarom még jobban megnehezíteni számodra a dolgokat.
- Köszi. - mosolyodott el.

Már vagy fél órája beszélgettem az öcsémmel amikor hívott Harry.
- Szia! Megtaláltad a reggelid? - szóltam bele a telefonba.
- Igen. Köszi, finom volt. De mért nem szóltál? Mentem volna én is. Egyébként hogy van
- Jajj nem volt szívem felkelteni. Olyan édesen aludtál! Amúgy képzeld felébredt és már nagyon jól érzi magát. Éppen SOLOzunk.
- Szuper! Na 10 percen belül ott vagyok, aztán el kell mennem majd, de velem jöhetsz.
- Hová kell menned?
- Anyu bejön Londonba és vele találkozok 3kor. Szívesen bemutatnálak neki.
- Ööö . . . Ok.
- Persze csak ha nem probléma.
- Nem, nem az, csak mi van ha nem fogok neki tetszeni?
- Biztosan fogsz. Az eddigi barátnőim közül a legnormálisabb vagy.
- Micsoda bók! Na jó. Ha így gondolod, akkor elmegyek.
- Oké. Akkor mindjárt ott vagyok. - azzal letette.

- Mindjárt itt van Harry, aztán elmegyek majd vele és találkozunk az anyukájával.
- Óóó . . . úgyis el akartam neki mondani a legújabb viccet. - örvendezett Tim.
- Mi? Neki elmondod a viccet, nekem meg nem?
- Te is hallhatod!

- Hello Tim! - lépett be az ajtón Harry. - Nézd mit hoztam neked! - nyomott Tim kezébe egy képeslapot és egy Verdákos plüss Villám Mcqueent.

- Aztaa. Köszönöm.
- Nincs mit öcsi. - borzolta meg a haját.
- Képzeld van egy jó viccem. Akarod hallani?
- Naná. - válaszolt. Nyomott a számra egy puszit, majd leült Tim ágyára.

- Mórickáék egy tónál nyaralnak, de a gyerek sehogy sem akar bemenni a vízbe.
- Gyere be olyan jó itt! - unszolják a testvérei.
- Persze, hogy kihúzzátok a dugót, és én lefolyjak?

Harry elkezdett nevetni. Csak nevetett, csak nevetett. Nem értettem hogy tud ennyire röhögni ezen a pocsék viccen.
- Hát ez oltári volt. - mondta, amikor már kapott levegőt.
- Ja tudom.


Még sokáig beszélgettek, vicceket meséltek. Anyu és én apuról beszélgettünk. Úgy néz ki egy nő volt a dologban. Nem voltam kíváncsi a véres részletekre, úgyhogy inkább témát váltottam és arról kérdeztem, hogy mikor mehet haza Tim.
- Hát az orvos azt mondta még egy hétig benn tartják, de csak megfigyelés végett.
- Rendben. Akkor mi lenne, ha holnap én aludnék benn.
- Azt hittem Harryvel más terveitek vannak.
- Igen? - néztem Harryre.
- Meglepetés. - kacsintott rám.
- Már megint? - összeszaladt a szemöldöke, úgyhogy gyorsan rávágtam: - De persze semmi bajom vele.
- Remélem is, mert sokat szervezkedtem vele.
- De többet nem árulsz el ugye?
- Majd holnap, amikor be kell pakolni.
- Utazunk?
- Egy hétre.
- Aztaa! Ez izgisen hangzik!
- Az is lesz . . .

Fél háromkor elköszöntünk /egy hétre/, majd az étterembe vettük az irányt, ahol Harry anyukája vár ránk. Nagyon, de nagyon izgultam annak ellenére, hogy Harry szerint nincs értelme. Légy önmagad, Légy önmagad, Légy önmagad . . . .
Mikor megérkeztünk az anyukája már ott volt.
- Szia anyu! Hiányoztál!
- Szia! Te is nekem. Örülök, hogy látlak.
- Anyu hadd mutassam be a barátnőmet, Sophit. - bontakozott ki anyja öleléséből és fogta meg a kezem.
- Csókolom.
- Szia Sophi. Anne vagyok. Nyugodtan tegezz csak. - mosolygott kedvesen.
- Rendben akkor szia.
Kicsit megnyugodtam.

Nagyon kedves volt végig. Mindenféléről kérdezgetett, annak ellenére, hogy látta az interjút. Igazán jó hangulatban telt el az ebéd és utána elmentünk sétálni egy közeli parkba. Harryn látszott, hogy nagyon szereti Anne-t. Minden kívánságára ugrott. Olyan rendes volt.
- Na gyerekek most mennem kell. Örülök, hogy megismerhettelek Sophi! - ölelt meg, aztán Harrytől is elbúcsúzott.


Ma este nálam aludtunk. Lefekvés előtt készítettünk még vacsorát, de mivel holnap reggel korán indulunk a nemtudomhova, hamar ágyba bújtunk.
- Szóval hova is megyünk? Ugyanis fejben fel kellene készülnöm a holnapi pakolásra.
- Egyszer beszélgettünk, hogy ki hová menne szívesen, emlékszel? Te azt mondtad . . .


Mindenkinek boldogboldog húsvétot!!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn jött a 17. fejezet, de el voltam havazva. Remélem mindenkinek tetszik!!! Sokat szenvedtem vele! Kíváncsi vagyok tudjátok-e hova mennek Sophiék! Véleményeket és tippeket kérek!
puszii