29. fejezet

Nemsokára megérkeztünk egy óriási go-kart pályához. Azért választottam ezt a helyet, mivel tudtam, hogy imád vezetni és versenyezni. Ki is béreltem a helyet két órára.
- Na megérkeztünk. - jelentettem ki, miután leparkoltam a kocsit.
- Ugye ez az amire gondolok! - kukucskált ki izgatottan az ablakon. - Ugye ez egy go-kart pálya?
- Igen az. - válaszoltam és kikászálódtam a kocsiból.
- Ezt nem hiszem el!  - pattant mellém. - Honnan tudtad, hogy ilyen helyre szeretnék menni már évek óta?
- Csak megérzés volt. - mondtam és megfogtam a kezét. Elkezdtem húzni a a bejárta felé.
Bent egy negyvenes nő fogadott minket és mivel híres vendégek voltunk nagyon igyekezett a kedvünkben járni.
- Erre jöjjenek. Erre vannak az öltözők. - vezetett minket egy folyosón és két ajtóra mutatott. - Találnak bent kezeslábasokat, cipőket és sisakot. Vegyék fel és majd arra van a pálya - mutatott a folyosó vége felé, ahol egy hatalmas fekete ajtó volt. - Peter ott várja magukat.
- Köszönjük. - mondtam és beléptem a női öltözőbe, Harry pedig a férfiba.
Egy piros kezeslábas lógott a fogason. Alatta egy fekete torna csuka és egy sisak. Gyorsan átöltöztem és felhúztam a cipőket, majd a sisakkal a kezemben kiléptem az ajtón. Harry a szemközti ajtófélfának dőlve várakozott ugyanolyan színű cuccban.
- Jól áll neked a piros. - kacsintott.
- Te is tűrhetően nézel ki. - mondtam mosolyogva. Igazából észveszejtően nézett ki. Nem túloznék, ha azt mondanám még jobban beleszerettem mint eddig.
- Tűrhetően? - kérdezte fél szemöldökét felhúzva és pimaszul mosolyogva. Elrugazkodott és olyan közel jött, hogy nekipréselődtem a falnak. Lehelete csiklandozott. - Biztos így értetted? - nézett mélyen a szemembe.
- Ööö . . . Igen. - mondtam és reméltem, hogy nem hallatszik a határozatlanság a hangomban. De mit reméltem? Ő Harry Styles. Egy csöppet ért a nőkhöz. Elkezdte apró csókokkal bombázni az arcom mindenhova adott csókot kivéve a számra nem.
- Hát ha így gondolod . . . - húzódott el és indult volna a fekete ajtó felé.
- Ó basszus! - fogtam meg a karját és magamhoz rántottam. Heves csókkal fejeztem ki véleményemet, amit ő szívélyesen viszonzott.
- Na erre gondoltam én is. - mondta kicsit lihegve.
- Menjünk mert dühösek lesznek. - toltam az ajtó felé. Egy utolsó csók után bejutottunk a pályára. Két go-kart várakozott ránk.
- Ááá! Már azt hittem eltévedtek. - szólalt meg mögöttünk egy ismerős férfi hang. Hátranéztem és megláttam régi szerelmem. - Sophi?? - nézett rám kérdőn.
- Peter? Te mit keresel itt?
- Tudod itt dolgozom.
- Sophi? - nézett most Harry rám kikerekedett szemekkel.
- Peter adsz nekünk egy percet? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. Mindent a vendégnek. - sóhajtott és elindult a kicsik felé.
- Harry nagyon sajnálom. Nem tudtam, hogy itt dolgozik. - kezdtem bele a magyarázkodásba.
- Nyugi. - tette a mutatóujját a számra. - Semmi gond.
- Huuu! Oké.

Egy óra versenyzés és egy óra hülyülés után hagytuk el a pályát.
- Ez iszonyat jó volt. - puszilta meg a homlokomat.
- Örülök, hogy tetszett.
- Akkor most merre is?
- Hát majd melátod.
Beindítottam a motort. Hamar leértünk a tengerpartra.
- Brighton?
- Iggen.
- Szuper!!!
Leparkoltam az elé a tengerparti szálloda elé, ami az e-mailben volt megadva.
- Itt fogunk aludni?
- Bizony. - válaszoltam és elindultam befelé nyomomban Harryvel, hogy megkapjuk a szobánk kulcsát.
- Jó napot! Sophi Summer. - léptem oda a pulthoz.
- Jó napot. - egy idős nő állt a recepciónál. - Egy éjszaka ugye?
- Igen.
- Parancsoljanak, a kulcsok. 23dik emelet 307es szoba.
- Köszönjük. - vettem el akulcsot.
Elindultunk a lift felé. Fél perc várakozás után beszálhattunk. Benyomtuk a 23as számot és a lift elindult felfelé.
- Emlékszel az első liftezésünkre? - kérdezte merengve.
- Naná. Sosem fogom elfelejteni.

Hamar felértünk és megtaláltuk a szobát.
- Hát nem egy lakosztály, de szerintem elmegy. - néztem körül a szobában. Egy hatalmas franciaágy volt a szobában, két fotel egy kis asztal körül és egy fürdő ajtaját fedeztem még fel egy mahagóni szekrény mellett.
- Nekem nem számít. hogy hol vagyunk, amíg együtt lehetünk. - karolt át hátulról.
- Az jó. - mosolyodtam el halványan.
- Amúgy szerintem az ágy elég nagy és a padlón is van még hely . . .
- Na jó menjünk. Vár a vacsi. - toltam el magamtól, mire hangosan felröhögött, de követett.
Lementünk és egyenesen ki a kertbe. Ott már az összes asztal meg volt terítve. Egy pincér jött és megkérdezte a nevünket, majd egy, a többitől elkülönített asztalhoz vezetett a medence partjához közel.
- Itt vannak az étlapok. Inni mit hozhatok?
- Egy pohár vizet kérnék. - mondtam.
- Szintén.
- Rendben. - írta fel, majd elment.
- Vizet iszol?
- Mivel te még nem ihatsz, egyedül pedig nem iszok.

Szerencsére lassan és nagyon romantikusan telt a vacsora. Még amikor egymást etettük és sikerült le paradicsomszószoznom a felsőjét, akkor is jó volt. Tele hassal, de jó kedvűen indultunk a szobánkba.
Mivel az egész napunk elég forgalmasan telt, mindketten nagyon vágytunk egy fürdőre.
- Kád van! - szólt ki. - és milyen nagy. . .
- Siess a fürdéssel mert én is mennék . . .
Megeresztette a vizet. Hallottam ahogy vetkőzik. Azon gondolkodtam, milyen lenne az életem, ha ne ismertem volna meg. Ha nem lenne itt nekem. Valószínűleg elég unalmas. Fociznék a haverjaimmal és le se szarnám az életem, a külsőm. De szerencsére itt van ne . . ..
Ekkor kirontott a szobába egy szál alsógatyában és a karjába kapva elindult velem a fürdőszoba felé . . .

Nos itt van a folytatás. Nem lett olyan iszonyat hosszú és ezt sajnálom, de majd igyekszem . . .
Remélem mindenkinek tetszik és maradtatok még páran akik olvassák. Most csak 15 elolvastamot kell várnotok és hozom a kövit.
puszii