25. fejezet

Reggel álmosan ébredtem, de azonnal felélénkültem, amint észrevettem, hogy Harry nincs mellettem. Óriási csend volt. Kimásztam az ágyból, belebújtam a papucsomba, magamra vettem egy köntöst, ami a fotel karfáján pihent, majd elindultam megkeresni a többieket.
A szobából kilépve szembe találtam magam a barátnőimmel.
- Te, Harry is eltűnt? - kérdezte egy ásítás közben Lizy.
- Igen. Mért a többiek is?
- Aha. Épp egy perce jött be Ann, hogy Liam nincs sehol. - mondta álmos hangon Lola.
- Ööö . . . csajok. - szólt Kate. Ő volt az egyetlen, aki friss volt.
- Ne most Kate. Meg kell találni a fiúkat. - torkolta le Ann.
- De . . .
- Szerintem meg kéne nézni őket a kertbe. . . - morfondírozott Lizy.
- Vagy a garázsba . . . - folytatta Lola.
- Vagy . . . - emelte fel a hangját Kate. - el kéne olvasnunk az üzenetet, amit hagytak. - mutatott a fejem felé.
Ott egy hatalmas OLVASD EL!!! feliratú boríték állt.
- Basszus Kate! Mért nem mondtad előbb? - kiáltott fel Ann.
- MI?? - röhögtem fel Kate-tel és Lolával egyszerre.
- Nézzük mi van benne. - szerezte meg a borítékot Lizy. Kinyitotta és hangosan olvasni kezdte.
- Menjetek ki az udvarra és keressétek a Nagy Lakókocsit.
- Ez most komoly?
- Azt hiszem ez egy játék.
- Na neee. Sophi te egy észlény vagy! - dícsért Lola mosolyogva.
- Na go! - indult el Kate, mi pedig követtük.
Kimentünk az udvarra. Rögtön szemet szúrt a lakókocsi, vagy inkább lakóház kerekeken. Az oldalán grafityvel: Come in!
Odamentünk, kicsit haboztunk, majd bementünk. Bent egy . . . hmmm . . . sminkes, ruhás, mindenes izét találtunk. Ki volt készítve mindegyikünknek egy-egy ruha és egy újabb üzenet.

" Öltözzetek fel és gyertek a kapu elé! "

- Na ez kezd bizarr lenni. - jelentette ki Lola.
- Nem is tudom. Talán fel kéne hívni őket. Mi van ha nem is ők csinálták? Ha elrabolták őket a rajongók, minket meg ki akarnak nyírni? - aggodalmaskodott Kate.
- Menj már. Láttad mennyi biztonságis van? Egy árva lélek nem jut ide be. Inkább öltözz! - parancsolta Ann.

Az én ruhám egyszerűen csodálatos volt. Csipkés és . . . és gyönyörű. A cipő pedig maga az álom. A hajamat Kate csinálta meg, a sminkemet pedig Lola.

Mire mind elkészültünk olyan négy óra lehetett. Igen négy. Tehát hat órán keresztül készülődtünk. Mondjuk nem én, mivel nekem megfelelt volna egy szimpla copf és szempilla spirál, de ezt a csajok nem engedték. Másrészről pedig Katere rájött az ötpec, ami aztán ránk is átragadt. Pár dolgot ( Lola sminkjét) ötödszörre sikerült elkészíteni . . .
Na de négykor elindultunk végre a kapuhoz, ahol egy giga nagy limó várakozott. Mr. Lilovane, a komornyik nyitotta az ajtókat, de mielőtt besegített volna minket, bekötötte a szemünket.
- Ezt nem hiszem el. Zayn tudja, hogy félek a sötétben. Ezért még megölöm. - panaszkodott Lizy.
- Most komolyan. Én kezdek parázni. Ez nekem furcsa. - mondta Ann.
- Szerintem vicces. - ellenkezett Kate.
- Persze, neked mi nem az?
Míg ők tovább vitáztak én azt próbáltam megjegyezni, hogy merre megy az autó és ebből rájönni, hogy hova is tartunk. Legutóbb amikor ilyen titokzatosak voltak, Párizsban kötöttünk ki. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy mi fog kisűlni ebből.

- Megérkeztünk hölgyeim. - szólt hátra a sofőr. - Az urak mindjárt kisegítik önöket.
- Na az egyik úrat én megfosztom úriasságától, amiért ezt a kínt kellet kiállnom. - jelentette ki durcásan Lizy.
- Akkor sajnos hátra kell kötnöm a kezét, Miss. - hallottam Zayn nevetős hangját.
- Zayn? Azonnal szedd le rólam a kezed! És ezt a szart is!
- Nyugi baby. Már csak egy kicsit kell kibírnod. - nyugtatta őt.
Ekkor az én csuklómra is ráfonódtak valaki ujjai és a hátam mögé kényszerítették őket.
- Hello! Hiányoztam? - suttogta Harry a fülembe a kérdést.
- Egy kicsit.
- Csak egy kicsit? - most már az ajkaimon éreztem a leheletét.
- Csak egy kicsit.
Szavaimat követő másodpercben már nem is emlékeztem mit is mondtam, ugyanis ajkai lecsaptak az enyémekre. Forrón csókolt, mintha ez lenne az első és az utolsó egyben.
- Biztos? - a leheletétől és z előbbi csóktól elkábultam.
- Nem.
- Akkor gyere. - húzott ki a kocsiból.
- Na akkor gyertek. - hallottam egy ismeretlen női hangot.
- Harry mikor árulod el, hogy miről van szó?
- Mindjárt . . . egy perc. - mondta miközben kézen fogva vezetett. - Mondtam már, hogy gyönyörű vagy?
- Nem.
- Akkor most mondom. Gyönyörű vagy pici habcsókom.
- Köszönöm kuglófkám.

- Na itt is vagyunk. Leveszem a kendőt. Igyekszem nem elrontani a hajad. . .
- Nyugi. Annyira nem fontos.
- Dehogynem, egy igazi mestermű. Szükséged lesz minden bájodra a játékhoz. - mondta és levette a kendőt . . .


Bocsi ez most rövid lett, de a következő majd hosszú lesz. Azt hiszem holnap már tudom is hozni. Jó olvasást és jó hosszú hétvégét kívánok.
puszi

Péntek van jó a kedvem mert a hétnek vége van!!!