24. fejezet

Pontosan 7kor állt meg velünk a kocsi egy hatalmas villa előtt. Már lehet, hogy inkább palotának kellene hívni. Mivel a fiúk voltak a dísz vendégek ott nyüzsögtek a fotósok. Mind kiszálltunk, majd amikor én is és megfogtam Niall kezét, aki nyomott egy puszi az arcomra, mindenki felhördült. Ugyan ez történt, amikor Harry adott egy puszit Lolának. Mi mit sem törődve a kérdésekkel és a rosszalló fejcsóválással bementünk az épületbe. Ha lehet belülről még csodásabb volt a villa.  Leginkább a kék szín dominált. Lehet, hogy Mr. White tudta ezt amikor a ruhámat választotta . . .

Az előcsarnokban szétváltunk. Mindenki ment az ideiglenes párjával és udvariasan társalgott.

- Jó napot Mrs. Flack. - köszöntött Niall egy nőt. Mint kiderült, annak a Carolinenek az anyukája volt.

- Szervusz Niall.

- Ő a barátnőm Sophi. - mutatott be.

- Örvendek. - fogtam kezet Mrs. Flackkel.

- Nem akarok udvariatlan lenni, de eddig te nem Harry barátnője voltál? És neked meg Lola Rider volt eddig a párod, nem?

- Hát ez egy bonyolult történet.

- Rendben, ha így gondolod. Ááá . . . Luke. Bocsássatok meg nekem. - mondta majd elindult egy kopasz, kissé túlsúlyos ember felé.

- Ez vicces lesz. - suttogta a fülembe Niall.

- Mi?

- Anyu! Szia! - ölelte meg közeledő nőt.

- Szia Niall! És ő? - nézett rám kérdőn.

- Ő a barátnőm Sophi.

- De Lola?

- Ő most Harryvel van.

- Dehát annyira szerettétek egymást. Már bocsáss meg Sophi. De Lola olyan boldoggá tette, mint még senki más.

- Nyugi anyu, csak ma estére. Ez a mostani csínyünk.

- Óóó . . . már értem. - mosolyodott el.

- De egy szót se!

- Lakat van a számon.

- Jajj már ennyi az idő? Mennem kell. Gyere Soph. Szia anyu. Még beszélünk. - húzott egy ajtó felé, ahol már ott vártak a többiek.

- Na? Mi volt? Kit vertetek át?

- Az exed anyját csak, mert Niall elmondta az anyukájának.

Szúrósan nézett rám.

- Jó akkor Mrs. Flacket.

- Na menjünk, mert mindjárt kezdődik a fellépés. Ti üljetek le az asztalunkhoz.

- Oké és sok szerencsét. - mondta Ann és megcsókolta Lout.

Mindenki lefagyott.

- Aztaa. Ez jó ötlet. - lelkesedett fel Lou. - Ti mit láttatok.

- Azt, hogy egy másik csajjal smárolsz. - suttogta Kate, de úgy, hogy senki nem vette észre rajtunk kívül, hogy valami nincs renben.

- Akkor jó. - mondta és most ő csókolta meg Annt.

- Á vágom. - csillant fel Niall szeme, majd felém fordult és megcsókolt. Legalábbis kívülről úgy tűnhetett. Ugyanis csak a szám mellé adta a puszit, de a kezével eltakarta, így teljesen úgy tűnt, mintha igazi csók lett volna.

- Mi a . . . - kezdte Harry, de közbe vágtam.

- Aztaa Ann ez tényleg jó ötlet volt.

Mindenki furán nézett rám, ezért folytattam.

- Nem igazi. Csak a szám mellé csókolt. Az ajkamhoz hozzá sem ért.

- Óóó . . . - esett le mindenkinek.

- Na most ti jöttök! - parancsolt rájuk Ann. Mindenki "megcsókolta" tehát az aktuális párját. Mivel még mindig fogtam Niall kezét éreztem, ahogy megszorítja, miközben Harry megpuszilta Lolát. Az én szorításom is felerősödhetett, mivel Niall felszisszent, de megértően kezdett körözni hüvelyk ujjával a kézfejemen. A szisszenést Lola és Harry is meghallotta és mindketten mosolyogva néztek ránk.

- Na akkor okés. Egy csomó kép készült rólunk. - jelentette ki Lou. - Üljetek le. - mutatott egy asztal felé, ami pontosan a színpad előtt volt.

Elfoglaltuk a helyünket. Éppen arról beszélgettünk, hogy milyen jó ötlet volt ez a hamis csókolózás, amikor elaludtak a fények, és csak egyetlen reflektor világította meg a színpadot, ahol Mr. White állt.

- Jó napot kívánok minden egyes vendégünknek. Nagyon köszönjük, hogy eljöttek és támogatják a rákos gyerekek gyógyulását. A rendezvény egy híres fiú banda fejéből pattant ki. Ez is mutatja, hogy fiatalságuk ellenére mennyire érettek. Hölgyeim és Uraim, a színpadon a One Direction.

Óriási sikítozás támadt mögöttünk. Kiderült, hogy beengedtek jó pár rajongót is.

Megjelentek a fiúk. Öltönyben.

Háát igen. Mindannyiunknak elállt a lélegzete. A szerepünkből is kiestünk, ugyanis tátott szájjal bámultuk a saját barátunkat. Harry a csokornyakkendővel, a színpadon . . . Eddig is láttam, hogy ez a ruha van rajta, de most valahogy más volt. Nem tudnám megmondani, hogy miben.

A One Thing-et kezdték el énekelni. Teljesen elvarázsolódtunk. Harry mélyen a szemembe nézett, miközben az ő részét énekelte:

" Shot me out of the sky, You're my kryptonite, You keep me making me weak, Yeah, frozen and can't breathe"

Hát gondolhatjátok. Oda meg vissza voltam a gyönyörtől. Kénytelen voltam lesütni a szemem, mert valószínűleg olyan vörös lettem, mint a paradicsom. Lizy megbökte a hátam és mosolyogva nézett rám. Végighúzta az ujját a combomon, mivel tudta, hogy ettől újra emberi színem lesz.

- Köszi. - tátogtam neki.

A fiúk tovább énekeltek és látszott, hogy jót mulatnak rajtam. Majd megnézzük este ki pirul el . . .

A szám már a vége felé közeledett, amikor a fiúk lejöttek a színpadról és elindultak felénk. Niall megállt előttem és a többiek ugy így tettek a jelenlegi barátnőjükkel. Lassan felém hajolva megfogta a kezem és megpuszilta az arcom, majd felhúzott a székről és odavezetett Harryhez. Ő Lola kezét fogta. Megálltak egymással szemben. Niall az én kezemet helyezte Harryébe és Harry pedig Loláét tette Nialléba. Ekkor vége lett a dalnak. Harry egy erős rántással magához húzott, mire nekiütköztem a mellkasának. A rajongók sikítozása közben megfogta az állam és felfelé fordította az arcom, hogy pont a szemébe nézzek.

- Jól áll neked a piros. - vigyorodott el és megcsókolt. Hosszan és hevesen. Már levegőt venni is alig bírtam, amikor elengedett. Meg kellet támaszkodnom benne, nehogy elessek.

- Ezt bóknak veszem - fogta meg a derekam és visszakísért a székhez.

Erőtlenül rámosolyogtam és hagytam, hogy visszamenjen a színpadra. Ránéztem a többiekre, akik hasonlóan sokk alá kerültek, mint én.

- Köszönjük, hogy eljöttek és segítenek nekünk a rákos kisgyerekek megmentésében. - Köszönt el Liam, majd a többiekkel együtt lement a színpadról. Ismét felment Mr. White és további jó szórakozást kívánt mindenkinek.

- Na hogy tetszett? - ült le mellém Harry.

- Hát elment. . .

- Ne túlozz Sophi!!! - veregetett hátba Niall. - Nem hiszem el, hogy elájultál Harrytől, amikor velem jártál. - játszotta a sértődöttet.

- Nem az én hibám. Nem így szokott rám nézni . . . nap közben.

Erre a kijelentésemre mindenki elkezdett szakadni.

- Sophi!!! Ezek . . . titkos dolgok! - nézett szemrehányóan Harry tiszta vörös fejjel.

- Okos a csaj. - mondta Zayn még mindig fulladozva a röhögéstől.

Viccelődésünknek a pincér vetett véget, amikor kihozta a kaját. Evés közben folytatódott egymás heccelése. Harry és én voltunk legtöbbször terítéken, de én élveztem a partit ennek ellenére is. Jó cél érdekében voltunk itt és pazar esténk volt. Éjfélkor indultunk haza, miután a fiúk interjút adtak és megköszönték a részvételt mindenkinek.

Úgy döntöttünk, hogy a fiúk közös házába megyünk, ami London külvárosában volt. Mivel sötétben nem lehetett semmit látni és fáradtak is voltunk, inkább egyenesen a szobáinkba mentünk. Gyorsan lezuhanyoztunk, fogat mostunk, majd lefeküdtünk.

- Szóval akkor tetszett a fellépés? - kérdezte Harry amikor bebújtam mellé az ágyba. Befészkeltem magamat az ölébe.

- Hát elég jó volt. - válaszoltam.

- Akkor jó . . . Aludj, mert holnap kezdődik az utolsó hétvége, mielőtt elkezdődne a suli és a turné. Egy percet sem szeretnék elvesztegetni.

- Én sem. - sóhajtottam, majd elaludtam.

Mi lesz velünk? Túléli a kapcsolatunk ezt a 3 hónapot? Nagyon nehéz lesz távol maradnom tőle ilyen hosszú ideig. Mondjuk a lányokkal mind egy osztályba fogunk járni, így nem leszek egyedül. De akkor is. Egy hónapja állandóan vele vagyok. . . kisebb nagyobb megszakításokkal. Furcsa lesz nélküle. De majd lesz ami lesz. Én mindent meg fogok tenni, hogy működjön a dolog. . .

És íme a 24. fejezet. Jó hosszú lett. . . viszont elég gyorsan kész lettem vele. Remélem tetszik. Mindenkinek jó olvasást!!!

puszi <3