3. fejezet

A rázkódástól elestem. Jobban mondva elegánsnak nem mondható mozdulattal a földre huppantam.
- Auu!
Abban a pillanatban Harry már ott is termett és fesegített.
- Minden oké?- kérdezte. Feláltam és eltoltam magam tőle.
- Persze nem vagyok ovis, akit félteni kell minden esésnél! Csak épp nem számítottam rá.- mondtam kicsit morcosan, de éreztem hogy tiszta vörös a fejem. Még szerencse, hogy sötét volt és nem látta.
- Oké, oké, csak segíteni akartam, de látom nincs rá szükséged, mert máris olyan vagy amilyen voltál- mondta egy kis éllel a hangjában.- Amúgy meg most mit csinálunk? Nálam nincs telefon.
- Nálam sincs, de szerintem nyomjuk meg a vészcsengőt, ha van olyan.
- Kérem Őrizzék meg nyugalmukat. A szerelők dolgoznak a probléma megoldásán. Addig is kérem ne mozogjanak sokat, mert az nem segíti a szerelők munkáját. A javítás valószínűleg egy óráig fog tartani. Megértésüket köszönjük!
- Na szép!! Soha nem jutok már haza.
- Hívd fel a barátnőidet és szólj, hogy kicsit késünk.- tanácsolta.
És most először azt tettem amit mondott. Felhívtam Lizyt, hogy mi történt és hogy nyugodjanak, meg kb. egy óra múlva mi is ott leszünk. Kicsit kiakadt és mindenféleképpen meg akart várni, de végül sikerült meggyőznöm, hogy nyugodtan menjen. Aztán leültem a földre és a falnak támasztottam a hátam. Tudom minden lány teljesen oda lenne, hogy Harry Stylesszal beragadt egy liftbe, de engem egy cseppet sem dobott fel. Épp a szandálom piszkáltam, amikor megszólalt.
- Milyen edzésed lenne?
- Foci.
- Naneee!! Te focizol?
- Aha.
- Végülis ha belegondolok, nem is olyan meglepő.
- Tényleg?
- Persze. Te nem olyan lány vagy mint a többi. Azok, menten elájulnának, ha rájuk mosolyognék, vagy ne adj Isten bennragadnék velük egy liftben.
- Háát..
- Ne érts félre ez jó dolog, mert tudod nem annyira jó ha mindenki imád. Ez most furán hangzik nem?
- De. Nagyon.- nevettem el magam.
- És melyik a kedvenc csapatod?
- A Real Madrid.
- Úúú akkor mi nem is barátkozhatunk.
- Barca?
- Jaja.
- Hát akkor ezt a témát ejtsük is szerintem.
- Ó csak nem beszélgetni szeretnél?
- Nem hiszem el!! Végre nyitok felé erre megint olyan lett! Fiúk!
- Milyen az az olyan. Cuki? Sexy? Na, na?
- Inkább idegesítő.
- És ezt te mondod?
- Jól hallottad.
- Amúgy mi is a problémád velem?
- Hát nem is tudom... talán az, hogy nagykpű vagy.
- Mi ééén?- játszotta a sértődöttet.
- Pontosan.
- Na ide figyelj!- odajött hozzám felrántott a földről és a falhoz nyomott a testével. Az ajkai csak pár centire voltak az enyéimtől. Éreztem a lehelletét is.- Te nekem soha ne mondj ilyet többé, mert nem esik jól.- suttogta.
- Az engem nem érdekel.
- Pedig jobb lenne, ha érdekelne, mert azért nem esik jól, mert te mondod. Ha más mondaná nem érdekelne, de te más vagy, mint a többi lány és sikerült két perc alatt olyan benyomást tenned rám, hogy mindig te jársz a fejemben.- és még közelebb hajolt.
- Ne merj megcsókolni!
- Nem foglak, majd te engem!
- Na azt lesheted!
- Majd meglátjuk.- ezzel elengedett. Én pedig azzal a lendülettel visszacsúsztam a földre.- Mivan nembírta a lábad? - és mintha kicsit sértődött lett volna a hangja.
- Lehet.
- Hmm...
- Ne hümmögj nekem, hanem inkább gyere ide és húzz fel innen.
- Minek?
- Csak húzz fel.
Odajött és felhúzott, én pedig se szó, se beszéd megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődik, de aztán elmosolydott és visszacsókolt. Életem legjobb csókja volt. Annyira puhák voltak az ajkai, hogy nehezen sikerült betelnem vele. Azt kell, hogy mondjam igen profi ebben a csókolózósdiban :$. Mikor kb. két perc után abbahagytuk, mindketten lihegtünk. Közelebb húzott magához én pedig, beletemettem a fejem a mellkajába.
- Én sosem szoktam csak így megcsókolni embereket, akiket alig ismerek- suttogtam.
- Ezt most nagyon jól tetted.
- Azt mondod?- néztem a szemébe, legalábbis próbáltam mert még mindig sötét volt.
- Azt.- és most ő csókolt meg engem. Először lassan, alaposan, aztán egyre hevesebben. Éreztem, hogy a kezei simogatják a hátam, majd egyre lejebb csúsztak. Ki tudja hova jutottak volna azok a kezek, ha csak ki nem gyulladnak a lámpák és a lift újra el nem indul.
- De gyorsak voltak. Én még kibírtam volna egy ideig.- panaszkodott.
- Egyet kell, hogy értsek veled.- erre mindketten elnevettük magunkat.
A lift hamar leért és kinyílt az ajtó, mi pedig kiléptünk a liftből. Arra ami ott volt azt hiszem egyikünk sem volt fekészülve. Kamerák villogtak mindenfelől. Kérdések milliói záporoztak ránk, mi meg csak álltunk és nem értettük a helyzetet. Harry azonban hamar kapcsolt és mondta, hogy ne nézzek semerre és ne válaszoljak semmilyen kérdésre. Elkezdett maga előtt tolni kifelé. A biztonságiaknak hála kijutottunk a plázából és kint beszálltunk egy sötétített üvegű Hammerbe.
- Hű- sóhajtottam.- Ez nem volt semmi, ahogy ez a kocsi sem az.
- Hát majd megszokod.- kacsintott.
- Miért is?
- Mert miután megcsókoltál, ráadásul nem is akárhogy, nem tűnhetsz el az életemből csak úgy!
- Majd meglátjuk!- mosolyogtam kacéran.
- Hmm szeretem ezt a mosolyod.- Majd adott egy puszit a számra.- Olyan...- még egy puszi- sexy!- még egy puszi, amiből végül egy csók lett.
- Örülök, hogy tetszik.
- Hoppá, már meg is érkeztünk.
- Amúgy hol is vagyunk?- néztem ki az ablakon, mert egyáltalán nem volt ismerős a hely.
- Ez...- nyitotta ki az ajtót nekem és egy kis kocsmára mutatott- a  One Direction törzshelye.
- Azta! Cukii!- ugrattam.
- Haha... Na gyere!- azzal kézen fogott és az épület felé húzott.
- Tudod csak azért engedem, hogy fogd a kezem, mert ...
- Mert bírsz engem. Ugye ezt akartad mondani?- nézett rám vigyorogva.
- Majdnem.- válaszoltam és nyomtam egy puszit az arcára, mire mosolyogva beléptünk a picike kocsmába.
A helység zsúfolásig tele volt. Mi viszont egyenesen az emeletre mentünk, ahol egy kis szobában vártak ránk a barátaink. Mikor beléptünk, csend lett. Mindenki először a kezünket nézte, mivel még mindig fogtuk egymásét. Aztán Harry szólalt meg.
- Mivan??
- Á semmi csak már azt hittük kinyírtátok egymást, de amint látjuk, ti egészen mást csináltatok abban a liftben.- mondta Louis, de a mondat végét már alig hallottam, mert Kate a nyakamba ugrott és elkezdett arról beszélni, hogy mennyire izgult, meg minden.
- Nyugimár Kate. Túlélte és itt van, sőt amit látod nem valószínű, hogy unatkozott.- modta Ann, és közben jelentőségteljen a szemembe nézett. Ez olyan " este mindent elmondassz" nézés volt.
- Na hamár mind itt vagyunk, együnk, mert farkas éhes vagyok!- jelentette ki Niall.
Miközben ettünk mindenki nagyon jól érezte magát és a végén Niall barátnője is befutott. Kiderült, hogy az ő családjáé a kocsma és itt ismerte meg Niallt. Lolának hívták. Nagyon rendes lány volt. Aztán ők hamar elmentek mert még volt valami dolguk. Olyan este 10kor mi is elindultunk. A fiúk hazavittek minket Annékhez.
- Jó éjt -mondtam Harrynek, majd adtam neki egy puszit az arcára, mert nem akartam mindenki előtt megcsókolni. Ez persze nem tetszett neki.
- Ez mi volt kérek egy rendes puszit- mondta jó hangosan, mire persze mindenki felénk nézett.
- Istenem- forgattam a szemem, majd megcsókoltam.
- Ez mindjárt más- mondta elégedetten. Erre mindenki elnevette magát.
Már indultam volna be, amikor Harry megállított.
- Nana, ne olyan sietősen. - és kattant a vaku a telefonján, ami mint kiderült végig nála volt.
- Naaa kaptam aszemem elé a kezem.- láttam, hogy rázkódik a válla az elfolytott nevetéstől, úgyhogy megnéztem a képet. Hát tényleg vicces volt, mivel ritkahülyén néztem ki rajta.- Ezt azonnal töröld ki!- parancsoltam.
- Dehogy! Na mond a számod!
Megadtam a számom, aztán engedélyt kértem a távozásra, amit Harry csak egy újabb csók után adott meg.
Annék háza óriási, mondjuk nem is csoda hiszen a szülei politikusok. Bementünk, köszöntünk, majd gyorsan felmentünk Ann szobájába és mindent átbeszéltünk. Nem csak az én számomat kérték el, hanem az övékét is. Miután mindenki mindenről beszámolt Lizy megállapította, hogy nagyon szerencsések vagyunk. És milyen igaza volt. Tisztára mint egy modern tündérmese.