4. fejezet

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Nem hiszem el, ki hívhat ilyenkor. Esküszöm lelövöm!!! Nagy nehezen felkászálódtam a földről és megkerestem a telefont.
- Vedd már fel- hallottam Lizy álomittas hangját.
- Haló?- szóltam bele.
-  Jó reggelt!!!- rikkantotta egy ismerős hang. - Ma arra gondoltam elmehetnénk a vidámparkba. Tudod egy igazi randira. Mondjuk mi már túl vagyunk a csókon, de nem baj, majd úgy teszünk mintha az lenne az első....
- Harry ??
- Igen?
- Basszus reggel nyolc óra, mi a francnak hívsz ilyenkor??
- Te figyeltél rám? Most hívtalak el randira.
- De ilyenkor?
- Gondoltam így korán reggel könnyebben rábeszéllek.
- Hát rosszul gondoltad.
- Jajj ne haragudj! Akkor ha szeretnéd visszahívlak később.
- Már mindegy. Szóval hova is akarsz engem vinni?
- A vidámparkba.
- Oké. Úgyis rég voltam már ott.
- Akkor 14:03-kor ott leszek.
- Pontosan akkor?- nevettem el magam.
- Pontosan.
- Rendben, akkor most leteszem, mert az egész ház felébred a végén.
- Oké szia. És ne késs!!
- Nem fogok! Szia! -azzal letettem a telefont. Visszafordultam a barátnőimhez , akik persze mind felébredtek, és kíváncsian néztek.
- Na? Mit akart?
- Vidámparkba visz.
- Úúú dejó! Remélem Zayn is elhív valahová.- merengett el Lizy.
- Biztos. Amúgy Sophi furcsa, hogy így megváltoztál mindössze egy nap alatt. Na nem mintha bánnám, csak olyan hihetetlen, hogy egyik nap még el sem lehet rángatni a foci pályáról, másnap meg Harry Stylesszal mész a vidámparkba, mikor kijelentetted, hogy azok csak énekelő pávák.
- Tudom. Én sem értem magam, de Harry annyira más mint gondoltam. Egyszerűen levett a lábamról. Olyan érzés ha a közelemben van, mintha ... nem is tudom.... olyan furcsa. Sosem gondoltam volna, hogy egy fiúban így megfog valami. Ha rám mosolyog azzal a pimasz mosolyával, akkor nekem végem.
- Louis szerint amikor téged emlegetett először, akkor látszott rajta, hogy nagyon meg akar kapni.- mondta Kate.
- Igen. Liam meg azt mondta, hogy még nem látta Harryt ilyennek. Úgy értem, hogy ennyire akarjon egy lányt. Caroline csak az ölébe hullott, de te egy kihívás vagy számára.
- Hát asszem elég hamar megadtam magam neki.
- Jajj Sophi, dehogy. Téged még nem hódított meg teljesen. Zayn azt mondta, Harry akkor elégedett a "hódítással" ha már le is feküdtetek. De ti nem fogtok lefeküdni egyhamar, ugye.
- Az tuti! És most, hogy ezt tudom, így főleg nem.
- Ez a beszéd kislány- veregette meg a hátam Ann. Én meg csak álltam a szoba közepén és a gondolataimba mélyedtem. Vajon Harry csak a kihívás miatt akar engem? Csak meg akar fektetni? Pedig olyan őszintének tűnt. Minden esetre nem fogom magam hagyni. Majd erről beszélek vele. Valamikor.
- Na gyertek lányok kész a reggeli- szólt be a szobába Ann anyukája, Judy.
- Egy pillanat anyu!
A reggelit hamar megettük és én mentem edzésre. Kivételesen a lányok is elkísértek. Azt mondták azért, mert utána még ki akarnak csinosítani a randimra. Tök fura nem? Randim lesz. Nekem. A végén mindegyiküknek el kellett mennie, mert őket is elhívták randira. Edzés után haza mentem, átöltöztem ( farmerrövidnaci, ujjatlan póló és egy kardigán ja és a kedvenc fekete Converse cipőm) aztán elindultam a plázához, mert közben kaptam egy smst, hogy oda menjek.
 14:04-re értem oda. Harry természetesen nem volt megelégedve, mert késtem egy percet.
- Fúú most aztán sokat kellett várnod rám!
- Hát igen. Egy perc az sok idő.
- Ööö...
- Nyugi, csak ugratlak.- mosolygott rám, majd kézen fogott és elindultunk. Olyan fél óra séta után értünk oda a vidámparkba. Közben mindenféléről beszéltünk. Azt amit Annék mondtak nem hoztam fel, mert nem akartam elrontani azt a randit. Nagyon jó volt vele beszélgetni. Kiderült, hogy anélkül is tud vicces lenni, hogy állandóan ugratna. Elmesélte, hogy milyen volt az X-faktorban szerepelni, milyen érzés távol lenni a családjától és 18 évesen egyedül élni Londonban. Mondjuk Louis vele lakik, de az mégsem olyan mintha egy felnőtt élne vele.
Én is meséltem neki az én életemről. Hogy hogyan ismerkedtünk meg Katékkel, hogy ki az a Felicity és hogy milyen helyekre szeretnék elmenni, ha lenne rá lehetőségem. Én Rómát mondtam, mert töriből azt szeretttem és kíváncsi lennék rá milyen modjuk a Colosseum vagy a Pantheon. Ő azt mondta szívesen menne Ausztriába, mert még sosem síelt.
Teljesen belemerültünk a beszélgetésbe. Amikor megérkeztünk, viszont mindketten izgatottá váltunk. Megvettük a jegyeket és bementünk. Először a célbalövős játékhoz mentünk, de egyikünk sem nyert. Volt egy olyan érzésem, hogy nem véletlen, mert azok a konzervdobozok nagyon szilárdan álltak. :D A kalapácsütögetős valamiben Harry nyert egy plüss zsiráfot és nekem adta. Ez után vettünk vattacukrot és elindultunk a szellemvasút felé. Beálltunk a sorba, amikor:
- Te Harry Styles vagy?- állt mellénk egy szőke csaj.
- Öööm igen.
- És ki ez a csaj itt melletted? Csakmert nem ajánlom, hogy a barátnőd legyen.
- Hát pedig az. -nézett rám mosolyogva.
- Kár. -és ördögien vigyorgott.- EMBEREK ITT VAN HARRY STYLES!!!- kiáltotta el magát.- Jaj bocsi ezt lehet, hogy nem kellett volna- kapta a szája elé a kezét, majd elment.
- Micsoda egy ördögi csaj!
- Najó szerintem a randinknak annyi- mutattam a felénk rohanó ezernyi lányra.
- Futááás!
És futottunk. Ki a vidámparkból, egyenesen a pláza felé. Nem azért mondom, hogy felvágjak, de simán lefutottuk a csajokat.
- Gyere a parkolóban van a kocsim.
Végigfutottunk a plázán, ahol egyre több lány csatlakozott üldözőinkhez. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és el is indultunk. Volna. Ha Harry nem bénázik egy sort. Nagy nehezen aztán mégis elindulnunk. A lányok pedig bosszankodva tették el a fényképezőgépeket meg tollakat.
- Azta ez meleg volt!
- Ja, de megmenekültünk. Egyébként elég jól bírtad a futást.- mondta kicsit meglepetten.
- Mégis mit vártál egy focistától?
- Jó, de akkor is. te lány vagy.
- Ebbe ne menjünk inkább bele!
- Oké. Akkor most hová?
- Hát nem tudom. Mondjuk elmehetnénk hozzád.
Elmosolyodott.- Szeretnéd mi?
- Mondjuk csinálhatnánk valami kaját. Az olyan romantikus.
- Romantikázni szeretnél? Akkor tudok egy sokkal jobbat.
Először elmentünk hozzá és ő felszeladt valamiért, de én nem mehettem, mondván meglepetés lesz! Miután lejött, betett valamit a csomagtartóba, de nem láttam mit. Ezután elindultunk ki a városból. Már vagy fél órája mentünk, mikor lekanyarodott egy kis földútra. Azon még tíz percig mentünk, majd egy tisztás szélén leállította a motort. Kiszálltunk, nekem meg elállt a lélegzetem.
- Ez gyönyörű!- mondtam. A tisztás tele volt nyáron virágzó ritka virágokkal és patak csörgedezését hallottam az erdőn túlról. Míg én mindent megcsodáltam ő elővett egy piknikkosarat és elkezdte kipakolni.
- Nem rossz mi?- ült le a pokrócra. - Te vagy az első lány akit ide hoztam. Mindig ide járok gondolkodni, ha valami nem megy, vagy csak ideges vagyok. Nagyon nyugodt kis hely.
- Gyönyörű!- ismételtem magam miközben leültem mellé. Az ölébe húzott és megcsókolt.
- Annyira örülök, hogy megismertelek. Zayn szerint teljesen megváltoztattál ilyen rövid idő alatt.
- Én is örülök neked. Te is megváltoztattál. Ha tudnád mennyire!
Ott ültünk, csak mi ketten és hol egymást néztük, hol az égen neveztük el a felhőket. Nem tudom mennyi idő telhett el. Életem eddigi legjobb randija volt. Sötétedéskor indultunk el haza. A kocsiban csendben ültünk. Valami megváltozott köztünk. Már nem az aveszekedős, egymást ugratgató pár voltunk. Sokkal több volt ez már. Nem is tudtam elképzelni, hogy igaz lenne  amin még reggel törtem a fejem. Pedig tudtam, hogy egyszer majd meg kell vele beszélnem. De nem most. Ez a nap nagyon de nagyon jól sikerült.
Hazavitt, elbúcsúztunk és bementem a még mindig üres házba. Lefürödtem és elindultam a szobámba. Éhes nem volta, mert Harry mogyorókrémes szendvicseivel bőven jóllaktam. Mielőtt elaludtam volna azonban még háromszor csörgött a telefonom. Először Ann  hívott, majd Lizy és Kate.