2012. február 29., szerda

6. fejezet

Lizy szemszögéből:
Miután Ann elment, nekem és Kate-nek egyszerre szólalt meg a telefonunk. Mindketten felkaptuk és reménykedve szóltunk bele.
- Haló!
- Haló! Lizy te vagy az? Itt Zayn.
- Igen én. Szia.
- Szia. Noshát szeretnél eljöni velem valahová?
- Persze. Hova?
- Hát azt majd kitaláljuk.
- Oké.
- Hol vagy most?
- A Christchurch Roadon.
- Oké várj meg ott. 5 perc és ott vagyok.
- Hát jó. Akkor szia.
- Szia.- és letettem. Sophi azonnal kérdezősködni kezdett.
- Na mi volt?
- Zaynnel elmegyünk valahová.
- Hova?
- Hát azt még nem döntöttük el.
- Látom ő sem spilázza túl a dolgokat.
- Nem és az nem is baj.
- Ja. A ti kapcsolatotok elég nyugis lesz, ha összejöttök.
- Remélem. És téged Louis hívott Kate?
- Nem, téves volt.
- Óóó, pedig drukkoltam. Nem baj még hívhat.
- Remélem, nem szeretnék egyedül lenni egész nap.
- Én érzem, hogy hívni fog. Sőt biztosan tudom- mondta elváltoztatott hangon Sophi.
- Ne hülyéskedj már! Ez nekem fontos! Szívás lenne, ha ti mind összejönnétek álmaitok pasijával, míg nekem az egyik debil osztálytársunk jutna.
- Nyugii!! Csak oldom a feszkót!
- Sophi szerintem mennetek kéne, nehogy elkéss!
- Oké igazad van. Gyere Kate!- elköszöntek és elindultak. Épphogy befordultak a sarkon, mikor egy sötétkék Volkswagen állt meg előttem. Minden sietség nélkül kikászálódott belőle Zayn.
- Hali! Siettem ahogy tudtam.
- Hello!- s adtunk egymásnak két puszit.
- Szeretnél valami konkrétat csinálni?
- Nekem teljesen mindegy.
- Oké, akkor csak kocsikázunk, s majd meglátjuk mi sül ki ebből a randiból.
Úr isten randinak hívta. Tee jó ég! ZAYN MALIK!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a Brighton felé vezető úton. Hogy miért azon, azt nem is sejtettem. Hosszú volt az út, de mi észre sem vettük. Annyi mindent megtudtam róla. Igaz éreztem rajta, hogy nem könnyen nyílik meg, de ennek ellenére egész sokat beszélt.Kiderült, hogy nagyon hasonló az érdeklődési körünk. Mindketten szeretünk lazítani és csak úgy lenni. Mondjuk saját bevallása szerint nem sok ideje van pihizni. Az kár. Ha mondjuk összejönnénk nem tudom hogyan kezelném, azt hogy folyton távol vagyunk egymástól. De ez már a jövő zenéje. Most csak egymásra koncentráltunk.
Olyan 2 óra autókázás után megérkeztünk Brightonba. Nem értettem miért hozott ide, hisz tudtommal fél a víztől.
- Igen, féltem, de a What makes you beautiful forgatása során megszokta és egyre jobban szeretek ide lejönni. Tudok egy eldugott kis partrészt, ahol sosincs senki.
- És ide jársz relaxálni?
- Többnyire. És most például téged is ide hoztalak.
- Nanemár!! Fel se tűnt.- bokszoltam bele a vállába.
- Na gyere megmutatom a kedvenc hotdogosom!
- Hmm.. nyami.
- De még mennyire, hogy hmm!- nevetett.
A hotdog tényleg baromi jó volt. Utána leültünk a homokba és tovább beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magam. Semmi extra nem volt, csak mi ketten. Igazi lazulós délutánunk volt. Este indultunk el haza. Az Út hamar eltelt, de mivel nem voltak otthon anyuék behívtam és adtam neki egy kis kaját.
- Úúú! Ez nagyon finom. Én nekem sosem sikerül ilyen jól.- mondta a sebtében összedobott palacsintámra.
- Köszönöm. Örülök, hogy ízlik.
Még egy fél órát maradt, aztán kikísértem a kapuig.
- Nagyon jól éreztem magam veled! Megismételhetnénk majd! Mit szólsz hozzá?
- Jó ötlet. Én is jól éreztem magam és köszönöm, hogy megmutattad a privát relaxáló helyedet.
- Az ezentúl közös.
- Oké.- kicsit belepirultam a beszélgetésbe és ezt észre is vette, de nem szólt semmit, csak megfogta a kezem és magához ölelt. Adott egy puszit a homlokomra aztán elindult a kocsi felé.
- Jó éjt!- szóltam utána.
- Még nem végeztem.- jött egy csomaggal a kezében.
- Jobb vagy bal?
- Jobb.
- Akkor tessék.- A kezét az arcom elé tette. Volt valami benne de a sötétben nem láttam, hogy mi az.
- Csukd be a szemed!
- Minek?- kérdeztem, de azért becsuktam.
És akkor megtörtént az amire azóta vágyok, amióta megláttam abban a bizonyos műsorban. A csókja ..... nem tudom kifejezni magam szavakkal. Egyszerűen szédítő volt. Sajnos nem tartott túlzottan sokáig, de nekem ennyi is elég volt. Egyenlőre.
Miután elment, alig tudtam a dolgaimra koncentrálni. A hálóingemet fordítva vettem fel, fog krém nélkül akartam fogat mosni és melléültem a széknek. Felhívtam a lányokat és mindnek elmeséltem a napom legizgisebb történéseit.
- .... és akkor megcsókolt.
- Úr isten!!! Képzeld el én.....

2 megjegyzés:

  1. Egy csomóan elolvassák, de komit nem kapsz hozzá? Nem valami szép dolog - tapasztalatból mondom! Nos a történet. Nem vagyok valami nagy 1D fan, sőt talán, ha egy számukat ismerem... Viszont az uncsitesóm imádja őket, tőle azért tudok pár dolgot.
    A story szerintem nagyon, jó, ötletesek a karakterek, van benne élet, szín és lendület.
    Csak egyet ne felejts el: A sztárok is emberek, csak sokan szeretik őket.
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen a kommentet és a dícséretet. Ami a fanságot illeti, hmm bevallom én sem vagyok akkora fan, de mégis megírni ezt érdemesnek tartottam. Szerintem belőlük jó történetet lehet írni mert érdekesek.
      ezzel hogy tartsam észben nem tudom mire gondolsz... nem hitelesek a karakterek? mert ha nem kérlek írd meg őszintén :)
      puszi

      Törlés