5. fejezet

Ann szemszögéből:

Reggeli után elindultunk Sophival a foci edzésére. Már majdnem odaértünk, amikor megszólalt a mobilom. Felvettem és ha Kate nem fog meg, menten elájulok. Ugyanis Liam hívott.
- Szia Ann! Liam vagyok.
- Ö... sz-szia!
- Lenne kedved elkísérni egy fotózásra?
- H-hogy én?
- Igen. -nevette el magát.
- Hát persze!
- Szuper! Utána elmehetnénk mondjuk moziba vagy ilyesmi.
- ...
- Ann itt vagy?
- Ja igen csak épp fel nem foghatom, hogy miért engem hívsz.
- Hááát mert nagyon megkedveltelek.
- Ez most komoly vagy csak szivatsz?
- Komoly. Szóval eljönnél velem?
- Igen.... igen.
- Oké, akkor 20 perc múlva a házatoknál leszek. Jó?
- Rendben. Akkor 20 perc múlva. Szia.
- Szia.
Letettem a telefont és felsikítottam. Nem hiszem el. Liam Payn randira hívott!!! A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténik. A többiek kérdő szemekkel meredtek rám.
- Asszem Sophi nem tudok elmenni veled, mert most hívott Liam, hogy lenne-e kedvem elkísérni egy fotózásra. Utána meg moziba visz.
- Úristen akkor siess, mert valami 20 perc múlvát hallottam!
- Igen akkor lesz a házunknál. Jézus, Liam Payn a házunknál fog rám várni.- ugrálhatnékom támadt, de nem akartam gyerekesnek tűnni. Gyorsan elköszöntem mindenkitől és elindultam visszafelé. Szerencsére hamar hazaértem és maradt 10 percem átöltözni. Mivel nem tudtam milyen cucc kell egy fotózásra, felvettem egy szoknyát, a kedvenc felsőm és a telitalpú magassarkú szandálom. A táskámba a biztonság kedvéért eltettem egy vékony pulcsit. Hátha. Miután kész lettem hallottam a csengőt és rohantam ajtót nyitni. Liam mint valami félisten állt előttem. Haja tökéletesen belőve, barna gatya, fehér póló és pilótaszemcsi. Kizárt hogy ez értem jött.
- Szia.- köszönt félénken, de hogy mitől parázott nem tudom. - Nagyon csinos vagy!
- Szia. Köszönöm. Te is jól nézel ki.
- Köszi. Mehetünk?- nyújtotta a kezét.
- Persze.- és megfogtam a rám váró kezet.
A kocsiban elmesélte, hogy miért csak őt fotózzák. Elvileg valami címlapra kell, mert őt választották a legtöbben. Ezt nem nagyképűen mondta, hanem szerényen. Tök érdekes, hogy mennyien rajonganak érte, mégis milyen szerény. Ezt el is mondtam neki.
- Tudod, ha ennyien szeretnek azért mert énekelsz, az nagyon jó érzés, de a fiúkkal a földön tartjuk egymást. Mindig figyelmesztetjük egymást, ha elszaladna vele a ló. Egyébként sokszor megkapom, hogy nem is azért szeretnek, hanem a kinézetem miatt. Ez nem esik jól. Amúgy meg szerintem tök átlagos kinézetem van. Nem?
- Ööö hát nem éppen.
- Reméltem is, hogy ez lesz a válasz. De csak mert te mondtad.- kacsintott rám.
- És amúgy nem fura, hogy ennyi lány odavan érted?
- De nagyon. És nem is jó, kivéve egyesek esetében.- nézett rám mosolyogva.- Tudod ez egyáltalán nem könnyíti meg az ismerkedést, bárki bármit is hisz. Sosem tudom, hogy ki miért szeret. Vajon a hírnevem kell nekik, vagy tényleg én?
- És ezt hogy szűröd le?
- Hát általában jók a megérzéseim. A kevés sminket használó lányok jönnek be. A természetesek. És az ilyenek általában nem a paparizzik miatt ismerkednek velem.
- És én szerinted milyen lány vagyok?
- Te? Hát te egyszerűen elvarázsolsz minden alkalommal és mindezt úgy, hogy te csodálkozol, hogy én mit akarok tőled, miközben én pont ugyan ezt érzem. Nem tudom mivel érdemeltem ki a figyelmedet.
- Hmm... ez vicces.
- Fú nézd megjöttünk.
Egy óriási épület előtt állt meg a kocsival. Kinyitotta nekem az ajtót és bementünk. A tizedik emeletre kellett menni, tehát úgy döntöttünk liftezünk. Fenn Liamot egy húszas éveiben járó nő azonnal el akarta vinni, de Liam nem ment, mert először körbe akart vezetni. Megmutatott minden. A kellékektől kezdve az öltözőkig. Nagyon izgalmasnak ígérkezett a fotózás. A fotós odajött, és felajánlotta, hogy üljek nyugodtan mellé. Liam tiltakozni próbált, mondván el fogom vonni a figyelmét, de én elfogadtam.
A fotózás elkezdődött és Liamnak valami fura hacukát kellet először magára venni. Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek. Láttam rajta is, hogy nincs oda a cuccért. Meg is mondta a véleményét, mire azonnal ugrottak vagy tizen, hogy átöltöztessék. A második cucc már sokkal jobb volt. Ebben kezdődött el tehát a fotózás.
A fotós mondta neki, hogy nyugodtan flörtöljön velem, ha már itt vagyok.( Márminhogy ne a kamerával, hanem inkább velem.) Liam pillantásaiba beleremegett a gyomrom. Azt hittem ott fordulok le a székről. És aztán eljött egy igen kritikus pillanat számomra.
- Oké Liam, most vedd le a pólót.- és levette. Ha egy kedves lány nem hoz vizet és tovább kell néznem, azt hiszem kórházba kerültem volna.
A fotózás végeztével odajött hozzám és megkérdezte milyen volt.
- Nagyon izgi.
- Remélem nem unatkoztál, mert a vége felé, mintha kicsit fehér voltál. Vagy rosszul lettél?
- Egy kicsit.
- Biztos éhes vagy akkor. Gyere menjünk, együnk valamit.
- Oké.- Nem az éhség miatt volt ám, de ezt már csak magamban tettem hozzá.
Kézen fogott és elmentünk a szomszédos pizzázóba. Ketten ettünk egy pizzát és beszélgettünk mindenféléről. Ő is mesélt magáról meg én is. Ezután mivel nem volt kedvünk emberek közé menni, átmentünk hozzá.
Zaynnel lakott együtt. A házuk nagyon otthonos volt. A rend szót nem ismerték, de hát fiúk vagy nem? Letöltött egy jó filmet majd megnéztük. Miután a film végére értünk már kezdett sötétedni.
Nem akarta, hogy egyedül menjek haza ezért hazakísért. Kiderült, hogy csak fél óra sétányira lakik tőlem, úgyhogy kézen fogva sétáltunk az utcán. Olyan romantikus volt a sötétben az utcai lámpák fénye mellett. A házunk előtt maga felé fordított és megfogta a másik kezem is.
- Nagyon jól éreztem megam Ann.
- Én is. Köszönöm, hogy elhívtál.
- Én köszönöm, hogy eljöttél.
És akkor közelebb lépett.
- Tudod, azt hiszem... talán inkább megmutatom.- És megcsókolt. Lágyan, gyengéden. Először nem tudtam mi történik velem. Majd amikor rájöttem, hogy életem pasijával csókolózok, elkezdett forogni körülöttem a világ. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Akkor tértem magamhoz, amikor meghallottam apu hangját.
- Khmm...
Erre gyorsan hátráltunk mindketten egy egy lépést. Liam gyorsan kapcsolt és már ott is termett apu előtt. Kezet nyújtott neki és bemutatkozott.
- Liam Payn.
- Tom Fletsher.- és ekkor hozzám fordult.- Ann nem ezzel a fiúval van kitapétázva a falad?
- Apuuuu!!- legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben.
- Jajj bocsi ez ciki?
- Igen.- suttogtam.
- Hát én azért örülök neki.- mosolygott Liam.
- Najó elég! Jó éjt Liam.- mondtam és vette a célzást, szóval lelépett.
- Apuu! Ezt mért kellett.
- Ha jól láttam megcsókolt.
- És? Nagy vagyok már.
- Aha, de a mosogatáshoz még kicsi vagy mi?
- Az más.- ezzel becsörtettem a házba. Anyu adott vacsorát és közben mindent elmeséltem Biancának, a nővéremnek.
- Aztaa hugi. Ez nem semmi. Büszke vagyok rád. - mosolygott. Ő volt a családban az egyetlen aki nem nevetett ki amiatt, hogy 1D rajongó voltam. Mindenki szerint gyerekes rajongás volt az egész, de most. Ha. Én nyertem. Kaja után lezuhanyoztam és felhívtam a lányokat. Úgy tűnt nem csak én szórakoztam jól aznap.