13. fejezet

Dublin

Másnap reggel felhőtlenül boldogan ébredtem. Az éjszaka emlékei magukkal ragadtak. Minden részletre emlékeztem és éreztem, hogy ennél boldogabb nem lehetek.
De abban a pillanatban eszembe jutottak azok a dolgok is, amiért ide kerültünk. Dublinba. Eszembe jutott Tim, hogy vajon mi lehet vele. Eszembe jutott anya, hogy vajon mitől volt olyan ideges. Ezek a kérdések és a velük járó hirtelen fájdalom hurrikánként söpört végig rajtam, és akaratlanul is összerezzentem. Úgy éreztem azonnal el kell indulnom, ezért hirtelen felültem, mire a mellettem békésen szunyókáló Harry felriadt.
- Mi . . . mi történt? - kérdezte álmos hangon.
- Mennünk kell. - jelentettem ki.
- Hova? - kérdezte, majd amikor rájött, kipattant az ágyból és elkezdte magára kapkodni a ruháit. - Figyi, öltözz fel, én addig veszek valami kaját és majd a reptéren eszünk.
- Oké. - egyeztem bele, majd elindultam a fürdőbe. Fogat és arcot mostam, majd felöltöztem és elkezdtem rendet rakni a szobában.
Harry 10 percen belül visszaért két sonkás sandwichcsel és két forró csokival.
- Jajj, de cukor vagy! - köszönöm.
- Cukor? - nézett rám hitetlenkedve.
- Édes.

A hotel előtt egy taxi várt ránk, gondolom Harry intézkedett, ami egyenesen a reptérre vitt minket. Egy óránk volt mág a gép indulásáig, szóval leültünk a váróteremben.
Dublin reptere óriási. Szerintem simán eltévedtem volna, ha nincs mellettem Harry. Ő már megszokta, de nekem nagyon furcsa volt. Ráadásul tele volt emberrel. Azt hinnénk, reggel fél hétkor nincs sok utazó.  Na de mindegy, már csak három óra és láthatom Timet, és kiderül mi a baja.

Az az egy óra csiga lassúsággal telt el, még úgy is, hogy Harry apró csókokkal, ölelésekkel és nyugtató szavakkal próbálta elterelni a figyelmemet. Miután végre felszállhattunk a gépre és az elindult, Harryhez odajött egy öt éves kislány:
- Szia! Te vagy Harry Styles? - kérdezte magas hangon.
- Igen. Miben segíthetek?
- Szeretném, ha aláírnád a pólómat. - nyújtott felé egy 1Ds pólót a szőke angyalka, merthogy kiköpött angyalka volt.
- Rendben. És mi a neved? - vette el Harry a pólót és a narancssárga alkoholos filcet a kislány kezéből.
- Darcy.
- Gyönyörű neved van. Az jó ha azt írom, Darcynak szeretettel Harry Styles!
- Igen köszönöm. - ujjongott a kislány.
- Parancsolj. És vigyázz magadra. - adta vissza a pólót.
- Várj Darcy! - szóltam utána. - Nem szeretnél egy közös képet Harryvel?
- De! Nagyon!
- Akkor hozd ide a fényképező gépedet és lefényképezlek titeket.
- Rendben. - mondta és ugrándozva elment a szüleihez, akik mosolyogva adták neki oda a gépet.
- Szeretnél az ölembe ülni? - tárta ki felé a karját Harry.
- Igen, igen.
Harry felkapta a kislány és mondta neki, hogy mosolyogjon. Én csináltam pár képet, majd visszaadtam neki a fényképezőt. Darcy boldogan intett nekünk, majd visszament a szüleihez, akik hálásan mosolyogtak ránk.
- De jó lenne, ha minden rajongóm ilyen lenne. - sóhajtott fel.
- Igen, azt én sem bánnám.

Harry és Darcy

Miután kikeveredtünk a reptérről, fogtunk egy taxit és bemondtuk  a kórház nevét. A sofőr nem sietett ezért vagy ötször ordítottam rá, hogy taposson már bele. Nagy nehezen odaértünk. A portán megkérdeztem, merre találom Timet. Mondták, hogy második emelet 276-os szoba.
A lift csak vánszorgott felfelé. Majdnem öt perc volt mire felért a másodikra. Kirontottam a liftből, majd rohanni kezdtem a folyosón balra. Harry megállt, de nem volt időm rá, hogy kérdezősködjek. 268., 267., 266., . . . Mondom ez nem jó . . . Már rég jönnie kellett volna a 276-osnak.
- Öööö . . Sophi! - szólt utánam Harry.
- Mivan? - fordultam vissza idegesen.
Ekkor leesett. Harry ott állt és a másik irányba mutatott, miközben próbálta elrejteni a mosolyát.
- Óóó . . .
Elindultam visszafelé és elmentem mellette, mire kitört belőle a nevetés, de arcom inkább csendben maradt.
Végre. A 376-os ajtó előtt álltam. Végig gondoltam mennyi időbe tellett eljutnom idáig. Hááát . . . nem volt rövid út az biztos. Ekkor megállt mellettem Harry és a vállamra tette a kezét.
- Minden renden lesz, majd kinyitotta az ajtót.


Hát ez se lett hosszú, de cserébe holnap hozok még egyet! Legalábbis igyekszem! Örülnék egy kicsit több kominak is. Én igyekszem boldoggá tenni a népet, de ti is boldoggá tehetnétek egy két komival. Minden véleményre kíváncsi vagyok!!!