10. fejezet

Másnap reggel, amikor felébredtem, Harry még aludt. Kimásztam az ágyból és megmostam az arcom, hogy kicsit tisztábban lássam a tegnap történteket. A tükörképemet nézegetve gondolkoztam. Vajon mindig ez lesz? Mindig ilyen nehéz lesz? A rajongók akkor leállnak, ha tudják ki a barátnője?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem, amikor megláttam Harryt a tükörben.
- Jó reggelt.-köszönt álmos hanggal.
- Jó reggelt.- mosolyogtam rá.
- Minden rendben?
- Persze, csak gondolkodtam a tegnapon.
- Konkrétabban?- komorodott el.
- Ez mindig ilyen lesz?
- Valószínű.
- Értem.
Mivel látta rajtam, hogy kicsit szomorkás vagyok, odajött és megölelt.
- Tudod, hogy engem nem érdekel más csak te.
- Igen, de akkor is rossz nézni.
- Remélem is! Milyen lenne már ha semmilyen érzést nem váltana ki belőled? Akkor nem is szeretnél!
- Persze. De akkor is.
- Ma csak mi ketten leszünk, oké?
- Hát igazság szerint ma hozza haza a nagyim Timet (Sophi öccse), szóval itthon kell maradnom.
- Jó akkor én is maradok.
- Biztos? A szüleim is hazajönnek.
- Mikor is?
- Hát körübelül este 7kor, de Timet már ebédre idehozzák.
- Rendben, akkor addig maradok, amíg a szüleid meg nem jönnek. Egyébként hány éves az öcséd?
- Hat.
- Szuper, akkor majd kimegyünk vele focizni a kertbe.
- Oké. Ez jó ötlet.
Még ezernyi ötlet jutott az eszünkbe, hogy mit lehetne csinálni, majd Jimmel, amikor csengettek és végre újra láthattam az öcsikémet.
- Sophiii!!!- ugrott az ölembe Tim.
- Szia!! Jó volt a nagyiéknál?
- Igen, nézd mit kaptam a papától!- és büszkén mutatta fel a legújabb kisautóját.
- Ó nagyon szép!-majd a nagyihoz fordultam.- Szia nagyi! Minden rendben volt?
- Persze drágám! És te megvoltál?
- Persze, persze. Bemutatom a barátomat Harryt.- mondtam, mikor Harry kilépett az ajtóm.
- Csókolom. - köszönt Harry.
- Szia kedves!.... Ó nem te vagy véletlenül a One Direction egyik énekese?
- De igen.
- Micsoda meglepetés. Sophi nem igazán kedvelt ám titeket, amikor még a tvben szerepeltetek.
- Igen erről hallottam.- nevetett.
- Najó, nekem most sietnem kell, mert még megyek vásárolni. Szóval sziasztok. Viselkedjetek!
- Szia nagyi!!- köszöntünk el, majd bementünk a házba.
Tim persze nem hagyta szó nélkül Harry ottlétét és elkezdte faggatni.
- Te ki vagy?
- Harry. És te?
- Tim. Miért vagy itt?
- Mert meglátogattam a nővéredet.
Ezen a válaszon muszáj volt nevetnem.
- Te csókolgatod is őt?
- Hát megesik.
- Két szerelmes pár, mindig együtt jár, egy tányérból esznek, mindig össze vesznek!
Ezt a dalocskát énekelgette, de aztán kábé egy perc után meg is unta.
- Mit csinálunk most?- kérdezte.
- Mit szólsz a focihoz?- ajánlotta fel Harry.
- Oké. Én vagyok Sophival, te meg egyedül! Tegyél ki magadért ha meg akarod hódítani a nővérem!
- Jajjaj! Akkor jobb ha igyekszem!- mondta tettetett komolysággal.
Kimentünk tehát focizni. Harry baromi jó volt. Mintha mindig is focizott volna. Szóvá is tettem neki, mire mondta, hogy mielőtt énekelni nem kezdett rendszeresen focizott. Ez azért kicsit meglepett. Na de nem is az a lényeg, hogy én mit gondoltam. Természetesen az öcsémet is meg kellett győznie. Amikor csak Harry "zsonglőrködött" a labdával az nagyon tetszett az neki. Igaz Tim simán elvette a tőle a labdát, de persze Harry hagyta magát. Szóval az öcsém kijelentette:
- Harry megfelelsz a nővéremnek, igaz nem vagy olyan jó mint én, de elég jó vagy hozzá. Szóval megcsókolhatod.
Gyerekek. Olyan cukik. Azért éltünk a csókkal, amit ugyebár Tim engedélyezett. Ha lehet még jobban megkedveltem Harryt, mert láttam rajta mennyire oda van a gyerekekért. Ez nekem fontos, mert én imádom őket. Sok embernek csak púp a hátán egy gyerek, de nekem ők annyira aranyosak. Nem is értem az olyan embereket, akik nem bírják őket.
Focizás után Tim a kisautóival akart játszani, úgyhogy ő meg Harry a földön csúszva- mászva versenyeztették az autókat. Én inkább csak néztem. Közben pedig vacsorát készítettem, hogy mire anyuék hazaérnek kész legyek vele.
Éppen megsült akrumpli, amikor hallottam, hogy megjöttek anyuék. Nagyon örültem, mert már azért hiányoztak. Lepakoltak és bejöttek a konyhába két zacskóval a kezükben.
- Szia Kicsim!- köszöntött anyu és apu.- Hol van Tim?
Erre már nem kellett válaszolnom, mert az öcsém berobogott a konyhába és anyu karjaiba vetette magát. Utána nem sokkal megjelent Harry is. Gyorsan felmérte a terepet és bemutatkozott a szüleimnek. Apu teljesen el volt képedve. Még hogy az ő kicsi lányának barátja van? Ráadásul egy híres énekes? Mielőtt apu kiborította volna a bilit, anyu gyorsan közbevágott és meghívta vacsorára Harryt.
- Köszönöm, szívesen maradok.
- Akkor ezt meg is beszéltük.- nézett jelentőségteljesen apura.- Mindenki mosson kezet és akkor vacsizhatunk is.
Mikor  mindenki az asztalnál ült és nagyban ettünk, azt vettem észre, hogy apu nagyon szúrósan néz Harryre. Szegény Harry igyekezett mindenkinek megfelelni. Úgy ült mintha karót nyelt volna. Meg sem mert mukkanni. Gondoltam ez nem mehet így tovább., ezért beszélgetést kezdeményeztem.
- És milyen volt az út?- ezt a kérdést direkt apuhoz intéztem, hogy vegye már észre hogy viselkedik. Nem kapcsolt, úgyhogy anyunak kellett válaszolnia.
- Nagyon jól. Dublin gyönyörű város és az emberek is nagyon kedvesek voltak. Ugye drágám?
- Mi? Ja igen. Minden nagyon jó volt.- mondta apu még mindig Harryt vizslatva.
- És ti hogy éreztétek magatokat? Hogyan ismertétek meg egymást?- kérdezte anyu Harrytől, hátha kicsit felenged.
- Hát egy dedikáláson. Igaziból beszorultunk egy liftbe és után a magától jöttek a dol...
- MI??- mennydörögte apu.- EGY LIFTBE SZORULTATOK?? KETTEN??
- Ömm igen apu, de nem történt semmi, csak tíz percig voltunk benn.
- Hát jó. Fiam majd vacsora után szeretnék veled egy kicsit beszélgetni. Mint férfi a férfival.
- Ömm rendben.- fehéredett le Harry.
Ez után apu is megnyugodott kicsit és a beszélgetésre tartogatta az elviselhetetlen nézéseit. Elkezdtünk mindenféléről beszélgetni. Tim elmesélte milyen volt a nagyiéknál én pedig elmondtam, hogy a barátnőimmmel mi mindent csináltunk. Anyu Harryt is kérdezgette, hogy nem fura-e egyedül élni Londonban, milyen híresnek lenni, meg ilyesmiket.
Miután befejeztük a vacsit, apu és Harry kimentek a kertbe. Harry még holtsápadtan visszafordult és ránk nézett. Anyuval és Timmel mindannyian feltartottuk a hüvelykujjunkat, mire kicsit bátrabban követte aput. Míg ők beszélgettek, anyuval elmosogattunk.
- Nagyon örülök, hogy találtál valakit akiben meg tudsz bízni.
- Igen én is. Teljesen megváltoztam hála neki.
- Hát igen. Úgy nézel ki mint egy lány és már a nagyszájú Sophi is eltűnt.- bökött meg egy kicsit.
- Igen. Tényleg lány lettem.- nevettem.
- És boldog is vagy? Nem zavarnak a rajongói?
- Vannak húzósabb pillanatok, de azt hiszem meg fogok tudni bírkózni velük.
- Akkor jó.- simogatta meg a karom. Majd mivel az emeleten Tim elkezdett visítani felrohant.
Nem sokkal később apu és Harry bejöttek. Úgy viselkedtek, mintha évek óta legjobb haverok lennének.
- Értem. Akkor majd megbeszéljük mikor megyünk el.
- Rendben. Viszont azt hiszem elindulok haza, mert már elég késő van.
- Persze, persze. Sophi majd kikísér.- kezet fogtak és apu eltűnt az emeleten.
Kérdőn néztem Harryre.
- Mivan? Nekem senki nem tud ellenállni.- mosolygott pimaszul.
Kikísértem, elbúcsúztunk, majd elindult haza. Én bementem a házba és hálát adtam az égnek, hogy apu végül megkedvelte.
Elalvás közben arra gondoltam vajon meddig fog tartani ez a hirtelen jött szerelem.

Itt a következő rész. Remélem tetszik. :) Most egy hét szünet következik, mert a barátnőm síelni megy és nélküle nem szeretnék új részt közzé tenni. Viszont köszönet MONDOMHOGYJULCSINAK, nem fogom abbahagyni a történetet. Ezt a részt neki ajánlom. :) És itt van egy videó a fiúkról, szerintem nagyon vicces. Legyetek jók!
puszi