15. fejezet

Reggel korán ébredtem. Mivel tegnap este nem állt módomban, körülnéztem a szobában. A kék szín dominált. Hatalmas ablakok néztek a hátsó kertre, amiket most függöny takart. Azon meglepődtem, hogy rend volt. Nem mondom, hogy akkora, mint mondjuk Ann szobájában, de rend volt. Kimásztam az ágyból és elindultam a polcok felé. Ezernyi film, CD és kép volt rajtuk. Könyv nem sok. Ez picit elszomorított, de aztán megláttam a teljes Harry Potter sorozatot és elmosolyodtam. Azokat a könyveket én is imádtam. Már mentem volna a következő polchoz, amikor szemet szúrt egy kép. A képen én voltam. Az a kép volt, amit még találkozásunk első napján készített. Az, amin ritka bénán néztem ki. A kép most egy egyszerű fekete keretben volt és az volt ráírva, hogy Sophi, my meringue*. Elállt a lélegzetem. Milyen aranyos.
Ekkor valaki megölelt hátulról és a fülembe suttogta:
- Tetszik?
Ijedtemben ugrottam egyet, mire halkan kuncogott.
- Igen. Nagyon édes. Mondjuk jobb képet is találhattál volna.
- De nekem ez a kedvencem. Ezen olyan viccesen nézel ki és csak ez az egy képem van rólad arról a napról.
- Hát az tény, hogy elég vicces.
- És egyébként szerintem így is gyönyörű vagy. - suttogta, majd belepuszilt a nyakamba.
Felsóhajtottam, és megroggyant a térdem. Elmosolyodott és maga felé fordított.
- Téged aztán nem nehéz elkápráztatni.
Szúrósan néztem rá, aztán gonoszul elvigyorodtam.
- Ezt kár volt mondanod. - mondtam, majd kibontakoztam az öleléséből és elvonultam a fürdőbe. Megmosakodtam, felöltöztem, majd visszamentem a szobába. Harry az ágyon feküdt egy szál bokszerben és pimaszul mosolygott. Be kell vallanom kihagyott a szívem egy ütemet, de összeszedtem magam és rámosolyogtam:
- Készítek reggelit. - jelentettem ki, majd kimasíroztam. A hátam mögött hallottam még ahogy felröhög.
A hűtő tele volt, úgyhogy volt lehetőségem választani, hogy mit készítsek. Végül a palacsinta mellett döntöttem, mert az egyszerű, gyors és finom. Hamar kész lettem 12 palacsintával és azt gondoltam annyi elég lesz, én úgyis max négyet tudok megenni. Megterítettem és csináltam még két forró csokit.
- Harry! - kiáltottam. - Kész a kaja!
Nem válaszolt és nem is jött. Bementem a szobába, de ott sem volt. Benyitottam a fürdőbe. Sehol senki.
- Harry ne szórakozz már. Gyere elő!
Megint semmi. Nagyot sóhajtottam és elindultam megkeresni. Először az ágya alatt, majd a gardróbban. Egyszerűen nem találtam. Hova a fenébe bújhatott?
Ekkor támadt egy ötletem. Fogtam egy széket és feldöntöttem.
- Auuu!!! - nyafogtam tettett fájdalommal.
Abban a pillanatban Harry előbukkant a szennyes tartó kosárból és aggódva nézett körül. Mikor meglátta, hogy éppen és sértetlenül állok, leesett neki. Én nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült átvernem.
- Na, milyen könnyű téged meg becsapni. - mosolyogtam rá kihívóan.
Sóhajtott és kikászálódott a kosárból. Odajött hozzám, a szemembe nézett és ezt mondta:
- Ha még egyszer így mersz rámilyeszteni én nem is tudom mit csinálok veled! Ez egyáltalán nem volt vicces.
- De szerintem az volt.
- Lehet, de én majdnem szív bajt kaptam.
Megforgattam a szemem és inkább kivonszoltam a konyhába reggelizni.


- Ez . . . isteni.
- Köszi.
- Nem tudom mi a terved mára, de nekem van egy interjúm . . . ahova te is meg vagy hívva, mint az ismeretlen barátnő.
- Ööö . . . hát én be akartam menni a kórházba, de ha gondolod elkísérhetlek. Majd akkor utána látogatjuk meg Timet.
- De biztos? Mármint, nem lenne baj, ha mindenki megtudná ki vagy?
- Azt hiszem tudnám kezelni. - morfondíroztam. - Persze, csak ha nincs ellene kifogásod. Nekm tök mindegy. Én szívesen maradok a te titkod is.
- Én igazából szívesen bemutatnálak a világnak. De csak ha beleegyezel.
- Ez tőled függ. Neked kell tudnod, hogy mit szólnak majd hozzá a rajongók.
- Az nem mindegy?
- Te tudod!
- Oké. Akkor ezt megbeszéltük.
- Egyébként hol vannak a többiek?
- Hát asszem Louis azt mondta, hogy Kate annyira odavan Párizsért, hogy még maradnak és akkor már a többiek is.
- Óóó.
- Ne aggódj mi is elmegyünk majd valahová kettesben.
- Hát, tudod nekem nincs arra pénzem, hogy kiruccanjak egy hétre Párizsba.
- Én fizetek.
- De, . . .
- Nincs de. És pont.


Tehát akkor interjú. Mi a fene lesz velem ott? Kicsit izgultam. Na jó nagyon, de bíztam Harryben és egyébként improvizálni mindig is tudtam. Majd lesz valahogy. A nagyobb probléma, hogy mit fognak szólni a rajongók. Harry szerint majd túlteszik magukat rajta, de azért ebben nem voltam olyan biztos. Már ha csak Felicityből is indulok ki. Szegény lány akkora hisztit fog kicsapni. De hát ez van ha az ember a tini lányok bálványával tengeti mindennapjait.
A reggeli után átmentünk hozzám, hogy találjak valami rendes ruhát. Nagy nehezen sikerült csak választanom.

Harrynek elakadt a lélegzete, amint meglátott, majd elmosolyodott, a derekamnál fogva felemelt és megpörgetett.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm. - leheltem egy csókot az ajkára.

- Készen állsz?

- Azt hiszem . . . Igen.

- Akkor menjünk.

Elindultunk tehát az interjúra. Az út nem volt hosszú, 10 perc alatt ott voltunk. Bementünk az épületbe, ahol egy fiatal nő fogadott minket és terelt minket a sminkeshez.
- Késtetek.
- Bocsánat, de úgy tudtam az interjú egy óra múlva kezd. - magyarázta Harry.
- Tévedtél. Értesítettünk róla, hogy előrébb hoztuk a veled való interjút.
- Engem ugyan nem értesített senki sem.
- De. - felelte a nő majd otthagyott minket.
Hitetlenkedve néztünk össze. Mégis mit gondol ki ő?
Nem volt időnk azonban ezen csodálkozni, mert már jött is egy srác, hogy mi következünk. Elvezetett minket egy ajtóhoz, majd mondta, hogy várjunk amíg nem szólítanak minket.
- És most következik . . . Harry Styles és barátnője.
Óriási sikítozást közepette kinyílt előttünk az ajtó. Harry megfogta a kezem és elindult.

* habcsók

Itt is van a 15. fejezet. Ez most hosszabb lett mint az előzők. Remélem örültök!!!
Azon gondolkoztam, hogy szavazást indítok. A kérdés a következő:
Bele írjam a történetbe a többi lány testvérét is vagy inkább ne? Itt most Peterre, Christire és Biancára gondolok.
Örülnék, ha segítenétek eldönteni.
Legyetek jók ha tudtok!!!
puszi