11. fejezet

A következő héten nem tudtunk találkozni Harryvel, mert egy röpke egy hetes mini turnét nyomtak le Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban. Persze ez nem azt jelenti, hogy megfeledkezett volna rólam. Kaptam Párizsból egy miniatűr Eiffel tornyot, Madridból egy Real Madridos sálat és Portugáliából egy képeslapot:

A Belem tower

Míg nem volt itthon én leginkább focizni voltam, meg a lányokkal lógtam. Elmentünk moziba, strandra és élveztük a nyarat. Minden percét emlékezetessé akartuk tenni, mivel már csak egy hónap és újra kezdődik a suli.
Amikor a strandon voltunk, összefutottunk Felicityvel. Tudjátok "Harry leendő feleségével". Elég vicces volt a jelenet, mert közölte velünk, hogy Harry szemezett vele és a mobil számát is elkérte. Szerencsére megálltuk és nem röhögtünk ki ott helyben, csak amikor már odébb vonult a sleppjével. Azaz Jessicával és Miriammel. Ők voltak ugyanis a "Felicity klónok. Mindenhová követték, mindig egyetértően bólogattak, ha Felicity mondott valamit. És a legegyformább az volt bennük, hogy mindketten olyan sötétek voltak mint az éjszaka. Természetesen ők is odáig vannak a 1D-ért, de csak a srácok kinézete itgatja őket. Mindkettőnek Zayn a kedvence. Órákig tudank veszekedni miatta, ami igaziból ennyiből áll:
- Nem én jobban illek hozzá, mert én jobb vagyok neki.
- Nem is igaz! Én jobb vaygyok neki mint te!
Lényeg a lényeg, aznap teljesen mások voltak mint addig. Mindkettő hallgatott, mint általában, de akkor nem bólogattak, csak szúrósan néztek ránk.... legfőképpen Lizyre. Csendben hallgatták végig Felicity ömlengését, majd mikor ő elindult, még hátrafordultak és ennyit mondtak:
- Tudjuk a titkotokat!
Mi van? Ez volt az általános reakciónk. Milyen titok? Csak akkor jöttünk rá mire gondoltak, amikor Liz megszólalt:
- Láttátok hogy néztek rám? Ha a pillantásuk ölni tudott volna... én már alulról szagolnám az ibolyát.
És miután rádöbbentünk, hogy tudják, azon lepődtünk meg méginkább, vajon mért nem mondták el Felicitynek? Ezen filóztunk egy ideig, de aztán meg is feledkeztünk róla, mert akkor meg egy lány sikított fel mellettünk.
- Tudtátok, hogy a One Direction egyik tagja sem szingli?
Ezt a mondatot hallva akkora hangzavar keletkezett, hogy  inkább haza mentünk. A strandról kifelé menet ezeket a kétségbeesett kérdéseket hallottuk:
- Vajon kik azok a csajok akik összejöttek velük?
- Miéééért?? Harrynek engem kellene szeretnieee!
- Ó Zayn... Miért teszed ezt velem?
- Most mi lesz? Életem szerelme.....
Bárhova mentünk ezen a héten, mindenhol belebotlottunk valamibe ami a srácokról és arról szólt, hogy barátnőjük van. Hol egy újságcikk, hol egy visítozó rajongó, hol pedig egy tv showban tűnnek fel. Vajon mi lesz ha kiderül, hogy mi vagyunk a titokzatos lányok? Ha még most is ekkora hisztéria tört ki, akkor mi mire számíthatunk majd?
Ilyen kérdésektől nyomva telt el a hét.
A fiúk tegnap késő este érkeztek haza, ezért csak ma fogunk találkozni velük. Valami meglepetésről is hadováltak, de ennél többet nem árultak el. Még kaptunk egy smst, hogy elegánsan öltözzünk fel. Mégpedig nagyon. Nem nagyon értettem, hogy ez mit takar, úgyhogy felhívtam Harryt. Ugyanis csak én mertem megkérdezni.
- Szia baba!- köszönt bele álmosan a telefonba. Baba? Mi van? Na minegy.
- Szia. Annyi lenne csak, hogy mit jelent a nagyon elegáns öltözet?
- Hé hol marad a becenevem?
- Oké mackó! Bocsika? szóval?- a mackónál jobb nem jutott eszembe.
Hallottam, hogy felvihog.
- Mackó?! Nem túl eredeti!
- Még dolgozom rajta. Na de mond már!
- Hát az azt jelenti, hogy csini ruci.
- Bővebben?
- Olyan amit mondjuk egy szmokingos srác mellé felvennél. De ennyi. Nem segítek többet!
- Hát jól van kicsi kuglófom. Akkor este találkozunk.
- Oké habcsókocskám!- modta fulladozva a nevetéstől.
Szóval így tudtuk meg mit kell viselnünk aznap este. Mivel nem annyira hordunk ilyesmi rucikat S.O.S. mentünk vásárolni. Be is szereztünk 4 lélegzet elállító ruhát:
Egyet Kate-nek, a hozzávaló cipővel:

Egyet Lizynek:

Egyet Ann-nek:

Ez a cipő hófehér, csak a kép picit rossz

És nekem:

Miután megvettük, boldogan mentünk haza készülődni. Ezúttal Lizyékhez, mert a fiúk oda fognak értünk jönni. Mivel este hetet beszéltünk meg, nem kellett annyira sietnünk, kényelmesen készülődtünk. Megcsináltuk egymás haját, kisminkeltük egymást... mindenki elég minimális sminket tett fel. Nem akartunk túlzásokba esni.

Este hétkor Lizy apukája nyitott ajtót.

- Hello fiúk, a lányok mindjárt jönnek.- mondta miközben bevezette őket a nappaliba.

Ezt képzeljétek el halvány rózsaszínben

Mivel hallottuk, hogy megérkeztek, elindultunk lefelé. Én személy szerint nagyon izgultam. Mi lesz, ha nem tetszem Harrynek. Le is maradtam egy kicsit. Csak álltam a lépcső tetején és azon gondolkoztam nem késő-e lemondani a randit. Már indultam visszafelé, amikor megjelent a lépcsőn Lola. Ő is gyönyörű ruhában és tűsarkúban volt.

- Mi a baj? Miért nem jössz le? Harry azt hiszi miatta.

- Nem, nem, csak nekem ez olyan fura. Én nem szoktam így öltözni. És félek is. Mi van ha nem tetszem neki?

- De nem kell félned! Gyönyörű vagy!

- De nagyon félek.

- Gyere! Majd én lekísérlek.- választ nem várva kedvesen megfogta a kezem és elkezdett lefelé húzni a lépcsőn. Erőt vettem magamon, mosolyt erőltettem az arcomra és elindultam. Lola rám mosolygott és látta, hogy már egyedül is menni fog, úgyhogy elengedte a kezem.

- Na itt is vagyunk. Csak volt egy kis probléma. De semmi különös.

Miután leértem, két dologgal szembesültem: először is Harry szmokingban... WOWW!!! Másodszor a reakciója a kinézetemre... hát hogy is mondjam.... én úgy vettem észre tátva maradt a szája rendesen. :$

- Öhmm... Gyönyörű vagy!- nézett rám, még mindig tátott szájjal.

- Köszönöm. - és szerintem belepirultam.

- Jajj majd el felejtettem.- nyújtott át egy csokor virágot.

- Köszi. Igazából én nem hoztam neked semmit.- mondtam kicsit bűntudatosan.

- Nekem már te is egy ajándék vagy baba!- vigyorodott el.

- Hát akkor elárulod hová megyünk?

- Óóó az meglepi! De szerintem indulnunk kéne.- mondta és az utolsó mondatot már úgy, hogy mindenki hallja.

- Igen. Induljunk.- értett egyet Niall és kézen fogta Lolát, majd kivezette a házból. Mi követtük őket.

A ház előtt egy fekete limuzin állt.

- Aztaaa! Ezzel megyünk?- lelkesedett fel Kate még jobban ha lehetséges volt.

- Pontosan. Legalábbis egy ideig.- válaszolta titokzatosan Louis és nyomott egy puszit barátnőm homlokára.

Mindannyian beszálltunk, majd elindultunk. Nem mentünk hosszú ideig, mert 10 perc után egy magán reptérre érkeztünk. A fiúk nevetve néztek minket és a reakcióinkat. Nem is tudom mit mondjak? Mondjam hogy meglepett? Ez nem kérdés.

A gépen Lola mellé kerültem. Mivel ő sem tudott semmit, egyre izgatottabb lettem. Vajon mi az a meglepetés?

Két órát utaztunk a repülőn, tehát már sötét volt, mire megérkeztünk. A reptéren egy újabb limuzin várt ránk. A lányokkal megértettük, hogy nem érdemes faggatóznunk, úgysem mondják meg hol vagyunk.

A srácok egyébként nagyon élvezték az utat, végigbaromkodták az egészet.

- Hé Harry kapd el!- kiáltotta Zayn, miközben egy... hát nem is tudom mit dobott felé.

- Aztaa...- harapta el a mondatot Harry. Egy óriási vízibomba csattant a mellette lévő ülésen. Szerencsére senki nem lett vizes, de csak egy hajszálon múlt.- Eszednél vagy ember?- kérdezte kicsit idegesen.

- Jaj haver nyugi! Ez csak víz.

- Aha de pont most kell visszamenned az oviba?

- Bocsi, de muszály volt. Legalább már nem bámulod olyan feltűnően Sophit.- mosolygott gonoszul.

Úgy láttam jó estének ígérkezik.

A limó egyre beljebb vitt minket egy város belsejébe. Aztán megálltunk.

Egy nagyon, de nagyon elegáns szálloda-étterem előtt álltunk meg. Olyan hely volt, ahová rendes körülmények között nem engedhetném meg magamnak még azt sem, hogy pisilni bemenjek. Harry mosolyogva megfogta a kezem es becsukta a szám, ugyanis nyitva maradt.

- Elég jó mi? És ez még nem minden.

- Ezek után még mi maradt? Talán saját csillagot vettél nekem?

- Nem, de majd egyszer talán.

Selytelmesen rámnézett, majd kinyitotta az ajtót és beengedett. A pincérek mintha csak ránk vártak volna odavezettek minket a 10 személyes asztalhoz. De be kell vallanom, nem az asztal kötött le. És nem is a díszlet, ami szintén gyönyörű volt. Ami megragadta a figyelmem, az a panoráma volt. Ugyanis az ablakból egyenesen Franciaország jelképére nyílt a kilátás. Az Eiffel torony kivilágítva, mesébe illően gyönyörűen állt az ablak előtt egy tér közepén.

- Na mondtam.- vigyorgott elégedetten Harry. Láthatta rajtam, hogy mennyire oda vagyok, mert kedvesen leültetett és a fülembe súgta:

- Föld hívja Sophit!!!

Kapcsoltam. Mindenki elhelyezkedett, és elkezdtünk beszélgetni.

- Na hogy tetszik?- intézte hozzánk a kérdést Niall, miközben szorosan ölelte Lolát.

- Erre nincsenek szavak.... vagy talán annyi hogy HI-HE-TET-LEN.- szótagolta a szót Ann.

Megjött a pincér és felvette a rendelést. Harry nekünk egy homárt (!!!) rendelt. Még sosem ettem, de megnyugtatott hogy isteni.

És igaza is lett. A kaja mennyei volt. Olyan volt mintha egy kicsi menyországba csöppentünk volna. Egyszerűen mind önfeledtül boldogok voltunk. Az est végén az is kiderült, hogy a szállodában foglaltak szobát a fiúk. Természetesen szülői beleegyezéssel, tehát anyuék tudtak róla. Így már értettem anyu miért vigyorgott annyira mikor közöltem vele a mai programom.

- Szerintem mi elmegyünk lefeküdni.- mondta Harry és egyáltalán nem bántam, hogy helyettem is döntött. Most az egyszer.

- Oké sziasztok. Holnap találkozunk. - nézett hosszan Harry szemébe Louis. Harry alig észrevehetően bólintott. Gondoltam ez olyan fiús dolog. Mint mi lányok is megértjük egymást szavak nélkül, addig nekik is meg van a maguk titkos módszerük erre.

Harryvel elindultunk tehát a szobánk felé. Felfelé arról beszélgettünk, milyen jó nap volt és mindent megköszöntem neki.

- Annyira jó volt ez a nap. Nagyon hálás vagyok érte neked.

- Semmiség. Én örülök, hogy eljöttél.

Miután felértünk a legfelső szintre (a 20-ra !!!) és beléptünk az ajtón, ma már nem először kellett légzési problémákkal megküzdenem. A szoba egyszerűen csodás volt. Elegáns, de mégsem éreztem úgy magam mint egy porcelán boltban, ahol az ember semmihez nem mer hozzányúlni. Az egész szoba a kék különböző színeivel volt tele. A lakosztály három szobából állt. Egy hálóból, amiben egy gigantikus franciaágy terpeszkedett, egy óriási fürdőből és egy pihenőből, amiben sötétkék bőr fotelek és egy kanapé fogott közre egy kis kávézó asztalt.

- Hát itt is volnánk, mutatott körbe.

- Öööö.... Ez...

- Tetszik?

- Az nem kifejezés. Te  voltál már itt egyébként?

- Cssss!!- halgattatott el egy csókkal.

Lágyan visszacsókoltam. Éreztem ahogy remeg a keze a hátamon és nem tudja most akkor hogyan tovább. Megértettem mit is szeretne valójában, úgyhogy elkezdtem a hálószoba felé toni, miközben a zakóját lehámoztam róla.

- Nem kell, ha nem akarod.- jelentette ki... gondolom emlékezett mit mondtam neki. Hogy neki csak akkor van meg egy lány, ha...

- Akarom.

Erre elmosolyodott és ő is elkezdett megszabadítani engem a ruháimtól.

köszönöm a díjat amit kaptam még egyszer :) remélem ez a rész is tetszik ... a véleményeket komiban írjátok légyszi és ne feledjétek három komi után legkésőbb kedden hozom az új részt :)
puszii