12. fejezet

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami vagy valaki csiklandozza az orrom. Nem akartam kinyitni a szemem, tehát csak megvakartam az orromat és . . . akkor bevillant. Az egész éjszaka. Az elejétől a végéig. Nem volt hasonlítási alapom, de szerintem . . . nem erre nincsenek szavak. Harry nagyon tudta a dolgát, ha szabad ilyet mondanom, úgyhogy az én tapasztalatlanságom nem gátolt minket. Minden simán ment. . . . . . .
Még mindig csiklandozott valami, ígyhát kinyitottam a szemem. Mosolygós szemekkel nézett rám.
- Jó reggelt habcsókocska! - köszöntött.
- Khmm. . . Jó reggelt kicsi kuglófom! - mondtam még mindig álmosan és megint megvakartam az orrom. Harry elkezdett kuncogni.
- Most mi van?
- Semmi, semmi, csak olyan édes vagy.- furán nézhettem rá de nem zavarta, inkább nyomott egy puszit a homlokomra.
Nagyon nehezen, de sikerült kimásznom Harry mellől az ágyból és elmentem fürödni. A zuhany alatt az járt a fejemben, vajon ezek után is velem lesz?Vagy elhagy? Odaadtam neki magamat és most tele vagyok kérdésekkel. Vajon, ha kimegyek a fürdőből még mindig ott lesz? Vagy csak álom volt? Teljesen össze voltam zavarodva. Miután megtörölköztem és fogat mostam, kiléptem a fürdőből és félve néztem az ágy felé.
OTT VOLT!!! Ott feküdt az ágyon és mosolygott rám.
- Hát itt maradtál??- odarohantam hozzá és megöleltem.
- Mégis mit gondoltál, hová mehetnék?
- Hátcsak . . . izé . . . -sütöttem le a szemem.
- Óóó . . . értem. De mondtam már, hogy te teljesen megváltoztattál. Eszem ágában sincs elhagyni. A mai éjszaka volt életem eddigi legjobbja, és téged pedig úgy szeretlek, mint ezelőtt még senkit. Sosem voltam szerelmes eddig.
- Komolyan?
Ezen meglepődtem. Tényleg nem volt még szerelmes?
- Komolyan. - mosolygott.
- Hát . . . ez fura . . .azt hittem . . . -de nem tudtam befejezni, mert kopogtak.
Gyorsan bebújtam a takaró alá, míg Harry ajtót nyitott.
- Na halihóóó!!! Napsugaras jó reggelt barátaim!- lépett be az ajtón Louis.- Ó jajj te még ágyban vagy Sophi?- kezdett mosolyogni.
- Ne Louis! Hagyd!
- JÖN A SZUPERRÉPA ŰRGALAKTIKUS BOMBAAAA!!! - ordította és futni kezdett az ágy felé. Épp időben kapcsoltam és még el tudtam ugrani előle, amikor is a "bomba" becsapódott.
- Mi a . . . - mondtam volna, de akkor Louis elkezdett csikizni. Már levegőt sem kaptam a sok röhögéstől, de ő még nem hagyta abba. Harry csak állt és nézett. Csináljon már valamit!!!
- Harry . . . SEGÍTS!!!- sikítottam.
Harry odajött az ágyhoz és kiráncigálta Louist.
- Oké haver tünés, menj vissza a saját szobádba, ez itt privát terület.
- Jó, jó. Megyek, úgyis valami furfangosat ki kell agyalnom Kate- nek, kezdem úgy érezni, hogy unalmas és túlságosan nyálas vagyok. Sophi neked nem mondott semmit?
- Nem, de tuti, hogy imád!!!
- Hát remélem is!- mondta, majd kiviharzott a szobából.
- Na pici habcsókom, mi legyen ma? Van valami kívánságod?
- Én . . .- kezdtem volna, de most a telefonom csörrent meg. Anyu hívott.
- Szia anyu! Mizujs?
- Kicsim, azonnal haza kell jönnöd!
- Mért mi történt?
- Most nem tudom elmagyarázni, csak annyi, hogy Tim kórházba került. Siess haza!
- De . . .
- Most mennem kell!
- De anya . . .
- Szia picim!
- Anya . . .- de már letette. - Harry haza kell mennem.
- Miért mi történt? - nézett rám aggodalmasan.
- Nem tudom. Timmel történt valami, és most kórházba került.
- Oké azonnal indulunk.
Gyorsan felöltöztünk, és szóltunk a többieknek, hogy mi hazamegyünk. Nem akartam elrontani a barátnőim hétvégéjét, ezért nem mondtam nekik semmit, nehogy haza akarjanak jönni.
A visszaút még hosszabb volt, mint az ide út, legalábbis én annak éreztem. Folyamatosan feszült voltam. Állandóan a kezem tördeltem, mire Harry rámszólt.
- El akarod törni az ujjaidat?
Ekkor inkább megfogtam a kezét, de miután harmadjára szisszent fel, annyira szorítottam, inkább megint a saját ujjaimat kezdtem tördelni.
 Az agyam folyamatosan kattogott. Vajon mi történt Timmel? Miért nem mondott semmit anya? Mikor érünk már oda?
Már a repülő félúton volt London felé, amikor bejelentették, hogy az óriási vihar miatt átirányították a gépet és Dublinban fogunk leszállni.
Ebben a pillanatban reccsent a jobb mutató ujjam, és éles fájdalom hasított belé.
- Úr isten Sophi! Megmondtam.
- Auu . . . - nyögtem, amikor rájöttem mi történt.
- Mutasd! - kérte, majd a kezébe fogta és megvizsgálta az ujjam. - Ez bizony eltört. Gyere, keressük meg a sürgősségit, vagy mit. - mondta, majd az épp kezemnél fogva felhúzott a székből és elindult az ülések közti folyosón.
Kerestünk egy utas kísérőt, aki elvitt minket a betegszobába. Ott megállapították, hogy zöldgallytöréses az ujjam, bármit is jelentsen, majd begipszelték. Fura, hogy egy repülőn mi minden van.
Harry még adott egy autógrammot az orvos kislányának, majd visszaültünk a helyünkre.
- Oké, tessék.- nyomott a kezembe egy labdát.- Ezt nyugodtan szétszedheted.
- Mi ez? Nyugilabda?
- Nem, ez a zsonnglőrködős labdám.
- Zsonglőrködős?
- Ahha, majd egyszer megmutatom.
Nemsokkal később megérkeztünk Dublinba. Felhívtam anyuékat, hogy elmondjam mi történ, és hogy csak holnap tudunk hazamenni. Ha lehet még idegesebb lett, de aztán azt mondta, menjünk egy szállodába és ne menjünk az utcára.
Harry azonnal szerzett szobát az egyik menő hotelba, majd anyu utasítására nem hagytuk el az épületet. Máskor szívesen körülnéztem volna a városban, de most annyira stresszes állapotban voltam, hogy nem esett nehezemre bezárkózni.


A szobába kértük a vacsorát, majd miután elvitték a tányérokat, bezártuk a szobát. Mindketten lezuhanyoztunk, majd én ruhástul bedőltem a hatalmas ágyba.
- Nyugi, minden rendben lesz. - Mondta Harry, miután bemászott mellém az ágyba. - Timnek semmi baja nincs, max eltörte a lábát, lazíts! És inkább nézzük a dolog jó oldalát! - suttogta a fülembe. A hangja megnyugtatott.
- De ennek nincs jó oldala.
- Már hogyne lenne. Gondolj bele. Csak te és én. Egy kulcsra zárt szobában egy franciaágy kellős közepén. - suttogta, majd a keze elkezdett felfelé csúszni a pólóm alatt.
Mire feleszméltem, már csak melltartó és bugyi volt rajtam, Harry pedig egyszál alsónadrágban puszilgatta a hasam. Mi lesz ebből?


itt a kövi rész, kicsit rövid lett, de annál több doldog történik benne. remélem tetszik!
nagyon örülnék még több kominak, hogy tudjam, van-e értelme annak, hogy írok, vagy inkább hagyjam a fenébe.
előre is köszi
puszi