16. fejezet

Amint beléptünk a sikítozás még hangosabb lett. Teljesen elkábultam tőle. Úr Isten mi lesz velem? Harry meg sem állt a műsor vezetőig, aki mosolyogva hellyel kínált minket. Harry integetett, de én nem mertem megnézni mennyien vannak.
Nekem óráknak tűnt, mire végre elcsendesedtek, hogy megkezdődhessen a beszélgetés.
- Na azt hiszem talán sikerül elkezdenünk a beszélgetést. Először is örülök, hogy találkozunk Harry és . . .
Mivel én képtelen voltam megszólalni Harry fejezte be a mondatot.
- Sophi.
- És Sophi. vágjunk is a közepébe. Hogyan ismerkedtetek meg?
- Hát az ismertségünk elég viccesen kezdődött.  Egy dedikáláson kezdődött az egész. Sophi nem volt nagy 1D fan, és teljesen ki volt akadva, hogy nem használhatja a liftet, mert azt lezárták miattunk. Én felajánlottam neki, hogy felőlem használhatja, de erre ő leöntött egy üveg vízzel. - kuncogott Harry.
- Azt ki hagytad, hogy azt gondoltad mindjárt elájulok tőled.
- Na mindegy. Az mellékes. Aztán amikor bejött a szobába a barátnőivel, még mindig olyan undok volt. De persze nem sokáig tudott ellenállni. - bökött meg. - Aztán lefújtuk a dedikálást és elmentünk egy kis kocsmába. Nem csak mi, de az most nem ide tartozik. Szóval liftbe szálltunk, de az elromlott . . . - mesélt Harry.
- Értem. Hát nem a legszokványosabb módon ismerkedtetek az biztos. És milyen érzés hosszú idő után újra párkapcsolatban?
- Egyszerűen felülmúlhatatlan. Sophival minden mintha sokkal jobban menne.
- És szerinted mit fognak szólni a rajongók?
Erre a kérdésre a jelenlévők elkezdtek pfújolni. Harry kínosan elnevette magát.
- Hát valahogy kedvesebb fogadtatásra gondoltam. Sophi az életem része és ezt kell fogadniuk.
- Igen teljesen igazad van. Nos Sophi, te mit gondolsz a fogadtatásodról?
- Hát, valahogy sejtettem, hogy ilyesmire kell számítanom, de reménykedem benne, hogy majd később elfogadnak.
- Ezek szerint hosszabb távra terveztek?
- Természetesen. Az első pillanattól kezdve odavagyok érte, fájna ha el kellene válnunk. - mondta Harry.
- Értem. Tehát akkor most hivatalosan is kimondhatjuk, hogy együtt vagytok.
- Aha. Ha akarod egy csókkal is bizonyíthatom! - nevetett Harry.
- Ne fogjátok vissza magatokat. - mosolygott a műsor vezető.
Harry lassan felém fordult, megfogta az állam, hosszan a szemembe nézett, majd könnyedén megcsókolt.
Erre azonnal sikítozás, sírás, hurrogás töltötte be a termet. Egy kicsit megijedtem, ezért elhúzódtam. Harry észrevehette a félelmet a szememben, ezért olyat tett, amit még most sem értek.
Felállt, a rajongókhoz fordult:
- Oké. A sírást és hurrogást kérlek hagyjátok abba. Én csak egy srác vagyok. Ha nem lennék híres tuti nem sírnátok amiért megcsókoltam egy lányt. Ez az én döntésem, az én életem. Ha nem tudjátok elviselni, hogy barátnőm van, legalább csendben tegyétek és ne ébresszetek bennem bűntudatot, olyanért amiért nem is kellene . . . - és beszélt és beszélt. Mindenki tátott szájjal nézte, de csendben. Rájöttek, hogy igazat beszél.
Amikor befejezte a monológját visszaült mellém és szájon puszilt.
- Na ez szép beszéd volt.
- Köszönöm. És elnézést, csak kicsit kiakadtam.
- Semmi probléma, azt tetted amit helyesnek gondoltál.

Ez után már csak ilyen sablonos kérdések jöttek, majd végre mehettünk.
Az öltözőben én képtelen voltam megszólalni. Harry sem akart beszélgetni, tehát néma csendben egymás kezét fogva indultunk az autóhoz. Már majdnem elértük a liftet, ami a parkolóhoz vezet, amikor egy lány lecövekelt előttünk. Jobban megnézve rájöttem ki az.
- Hellóka! Mizujs Sophi?
- Öhm . . . Szia Felicity!
- Jajj ne tegyél már úgy, mintha nem lennénk első óta legjobb barátnők.
- Ööö . . . - teljesen elképedtem. Mi a fene?!
- Szóval arra gondoltam, megihatnánk egy kávét. Olyan rég nem csináltunk közösen semmit. Persze a barátod is jöhet, ha nincs más dolga. - mosolygott negédesen Harryre.
- Sajnálom Felicity, de nekünk most mennünk kell. Majd talán legközelebb.
- Hova mentek?
- A kórházba. Tim kómában van.
- Aaa . . . értem. Részvétem. Tudom, hogy apukádat nagyon szereted. Biztosan fel fog épülni.
Erre Harry hangosan elröhögte magát, majd kikerülte Felicityt és beszállt velem a liftbe. Az ajtó csukódása közben még láttam Felicity arcát. Hát, többféle érzés kavargott rajta. Szégyen, értetlenség, csalódottság.

Felicity

A kórházban Tim állapota javult egy kicsivel, de mág mindig eszméletlen volt. Anyu ragaszkodott hozzá, hogy ma is Harrynél aludjak, úgyhogy miután végeztünk a látogatással először hozzám mentünk és összecsomagoltam pár cuccot, majd Harryékhez.
Mivel Louis és Kate még mindig Párizsban voltak, miénk volt az egész ház. Vacsorára sütöttünk pizzát, ami nagyon, de nagyon jó lett. Kaja után letusoltunk, majd megnéztük az Eragont. Én teljesen oda voltam a főszereplőért, aminek Harry nem annyira örült, de végig nézte a filmet. Aztán mivel láttam rajta, hogy nem esett jól neki a lelkesedésem Ed Speleers-ért, hosszan megcsókoltam, majd hozzábújtam.
Így repültünk az álmok világába.

Meg is hoztam a következő fejezetet, remélem tetszik!!! Az a két ember, aki szavazott, úgy döntött, legyen benne a többi tesó is, úgyhogy örömmel jelentem, benne lesznek. Még várni kell velük egy kicsit, de hamarosan ők is színre lépnek.
Véleményeket kérek erről a részről is!!!
puszi