21. fejezet

- Sophi! Várj kérlek! - kiabálta és utánam vetette magát a lépcsőn.

Nem akartam, hogy utolérjen. Csak az kéne, hogy ezek után szóba álljak vele. Oké, hogy talált egy szerelmes levelet, amit nem neki írtam, de az már két éve volt. Ő viszont MOST csókolta meg az egyik legjobb barátnőm nővérét. És van képe utánam jönni.

- Sophi könyörgöm állj meg! - lihegte mikor már az utcán futottunk.

Ki van zárva, gondoltam magamban. De akkor eleredt az eső. Megtorpantam, ugyanis muszáj volt megállnom, ha nem akartam elcsúszni a máris nedves utcán, ő pedig elzúgott mellettem. Mindig szerettem az esőt, de most nagyon rosszkor jött.

- Mit akarsz? - kérdeztem cseppet sem kedvesen, mikor visszaért mellém.

- Sophi! Annyira sajnálom! - mondta, miközben a térdén támaszkodott, hogy levegőhöz jusson. Haja nedvesen tapadt a homlokába úgy nézett fel könyörgőn. - Mindketten hibáztunk. Kérlek bocsáss meg.

- A probléma az, hogy én nem hibáztam. Nem én írtam azt a dátumot. Te viszont nagyon is megcsókoltad Biancát.

- Biancának hívják? - kérdezte. - Tök mindegy. Azért hagytam, hogy megcsókoljon, mert azt hittem, te lezártad.

- Hogy azt hitted? És én mit higgyek szerinted? Először hazaküldesz, majd mással smárolsz.

- Tudom nem volt szép dolog hazaküldeni téged. Már nagyon megbántam.

- Ezt most higgyem is el?

- Kérlek. Hogyan tudnám bebizonyítani?

- Egy percet kérek.

- Oké. - nézett a szemembe.

Sok mindent kellett átgondolnom. Be kellett ismernem, hogy hibás vagyok én is. Azt a levelet már rég ki kellett volna dobnom. Ő pedig megcsókolt egy másik lányt. Azt hittem reggel, hogy sikerült lezárnom a dolgokat, de ha ilyen érzéseket vált ki belőlem, akkor úgy néz ki mégsem sikerült. Képes vagyok rá haragudni, amikor én is hibás vagyok? Van jogom rá? Azt hiszem nincs.

Nem tudom mit láthatott az arcomon, de amikor ismét fókuszba helyeztem azokat a zöld szemeket, tele voltak könyörgéssel, megbánással. Hol volt már az a Harry, aki hazaküldött? Sehol. Ha neki sikerült megbocsátani, akkor nekem is meg kell. Egyáltalán haragszom rá? Vagy ha igen, van- e olyan erős az a harag, hogy elnyomja azt a szerelmet, amit érte érzek. NEM!!! Nem veszíthetem el. Őt akarom.

- Hiszek. És kérlek te is bocsáss meg nekem. - suttogtam, miközben lesütöttem a szemem.

Megfogta az állam és kényszerített, hogy nézzek a szemébe.

- Köszönöm. És  természetesen meg van bocsátva. Nem tudom mi ütött belém akkor. Talán nem akartam, hogy véletlenül is legyen valaki, akit jobban szeretsz, mint engem. Abba belehalnék. Szükségem van rád. - mondta gyengéden.

- Nincs olyan ember, akit jobban szeretnék mint téged.

Elmosolyodott. Az arcom még közelebb húzta az övéhez, majd lassan ajkamra nyomta az ajkait. Az esőben állva, mindenről megfeledkeztünk. Csak mi ketten voltunk és senki más. A mi saját dimenziónkban.

- Ugye nem csókol nálam jobban Bianca?

- Dehogy. Ő olyan . . . nyálas. - ezen muszály volt nevetnem.

- Nyálas?

- Aha, de inkább ne is beszéljünk róla. Mit szólnál egy Niallburgerhez?

- Egy mihez?

- Niallburgerhez. Lola specialitása.

- Ja akkor már értem!

- Na?

- Jöhet.

Kézen fogva sétáltunk be a kocsmába. Még nem is tűnt fel soha, hogy a neve Fairy Tale. Hát ez tényleg egy tündérmese.

Felmentünk a 1Dkuckóba és kértünk Lolától két Niallburgert. Hamar meg is érkezett.

- Parancsoljatok! Annyira örülök, hogy kibékültetek, így újra teljes a csapat.

- Hát igen, sokkal jobb így. - sóhajtottam.

- Harry szakítottál már azzal a r*****cal? - rontott be a szobába Bianca.

- Ööö . . . Bianca. Én nem fogok szakítani vele. Szeretem és kérlek ne hívd r*****nak a barátnőmet!

- De . . . megcsókoltál.

- Nem te smároltál le.

- De . . .

- Bianca megkérhetnélek, hogy távozz ebből a szobából? Ez egy privát részleg. - szólt közbe Lola.

- De . . . - dadogta, miközben  Lola kifelé taszigálta.

- Köszi Lola!

- Nincs mit. Beszélgessetek csak.

- Oké. Akkor most mi lesz? - kérdeztem félve.

- Hát az én ott folytatnám, ahol abbahagytuk, de persze ez csak az én véleményem.

- Én is szeretném folytatni.

- Ennek igazán örülök, ugyanis totál oda vagyok érted és semmi kedvem nélküled tengetni a napjaimat.

- Ez édes. De csak közlöm, hogy jövőhéten kezdődik a suli és neked pedig a turnéd.

- Ööö . . . igen. Ez igaz. De csak másfél hónap az egész. Aztán újra itthon leszek és a hétvégi turnékat direkt a város közelébe tetettük, hogy ti is eljöhessetek a lányokkal.

- Óóó . . . akkor talán kibírom.

- Egyébként van még ilyen régi szerelmed, akiről nem tudok? - vigyorgott.

- Ó rajtad kívül csak egy emberbe vagyok szerelmes. - mosolyogtam.

- Óóó . . . - fagyott le a vigyor az arcáról.

- Mesut Özil. De nyitott kapcsolatban élünk. Jobban mondva ő nem is tudja, hogy járunk, de . . .- és nem bírtam tovább. Elkezdtem röhögni. De úgy igaziból. Még a székről is leestem, olyan vicces volt Harry arckifejezése.

- Hahaha . . . Egyébként, miután hazamentél én Nápolyba mentem és . . . húzott elő egy zacskót a széke alól és a kezembe nyomta. - Bűntudatom volt.

Kibontottam és alig akartam elhinni, amit látok. Özil meze volt, amit még a kis butikban láttam meg.

Mesut Özil meze

- Jézus Isten! Megvetted? - sikítottam.

- Ne sikíts, még kiküldenek minket. - tapasztotta a számra a kezét.

- Köszönöm. Bár nem igazán tudom hordani már, de majd meccs nézés közben.

- Már alig várom az el classicot*. - mosolygott.

- Hali! Sikítást hallotunk? - nyitott be Kate. - Óóó . . . ez jobban ment, mint reméltük Lou.

- Valóban. Jó munkát végeztünk. - pacsizott Katetel.

- Sophiii!!! - rohant be Lizy és Ann. - De jó, hogy látunk. Majdnem három hete nem is találkoztunk.

- Sziasztok! - öleltem meg mindekit szép sorjában.

- Na, szent a béke? - kérdezte Zayn.

- Az. - feleltük Harryvel egyszerre és megfogtuk egymás kezét.

- Képzeljétek Bianca most küldött egy üzenetet, hogy Harry egy barom. Tudtok erről valamit? - méregetett minket szúrós szemekkel.

- Hát Harrynek volt egy kis kalandja Biancával és hát utána kénytelen voltam kitessékelni a kocsmából. - lépett be Lola.

- De . . .

- Nem olyan ártatlan ám az a csaj!

- Akkor is mit tett, hogy ezt érdemli? - kezdett mérges lenni, úgyhogy kénytelen voltam közbe lépni.

- Konkrétan ledugta Harry torkán a nyelvét és utána ler*****ozott.

- MI??

- Hát ja. De megbocsátunk neki. Talán.

- Bakker ez gáz. Annyira sajnálom Sophi. Majd beszélek vele.

- Ó nem kell. De azért köszi.

- Mi az a kezedben? - szúrta ki Lola a csomagot. - Csak nem? Öziles mez? Aztaaa. Ő a kedvencem. Megnézhetem?

- Persze.

- Hát ez csodás. Muszáj játszanunk egy meccset! Fiúk a lányok ellen.

- Oké!! Ez jó ötlet! - lelkesült fel az összes lány.

- Biztos azt akarjátok, hogy porig alázzunk titeket? - kérdezte Zayn.

- Minket? Viccelsz? Ki van zárva! - pattant fel Lizy és odaált mellém. - Holnap. Este hétkor a pályán. - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

- Igan is asszony! - szalutált Zayn.

Azzal a két csapat külön külön hazaindult. Mi lányok Loláékhoz, a fiúk pedig Harryékhez. Még elköszönni sem volt időnk, mert Ann, mint csapatkapitány megtiltotta, úgyhogy egy mosolyra futotta csak Harry felé. Kemény harc lesz az biztos. Kössétek fel a gatyát fiúk!!! :D

Éss itt a 21. fejezet!!! Remélem mindenki örül a végkifejletnek, mivel sokat gondolkoztam rajta! Véleményeket!! Építő kritika is jól jön!

puszi <3

* amikor a Real Mardid és a Barcelona játszik. Itt azért jelentős, mert Sophi reálos, míg Harry barcás. Ha nem vagytok jártasok a spanyol fociban képzeljétek el a hazai UTE-FTC összecsapásokat kicsit kultúráltabban és sokkal színvonalasabban.