18. fejezet

Nápoly

- Egyszer beszélgettünk, hogy ki hová menne szívesen, emlékszel? Te azt mondtad, hogy szívesen mennél Rómába.

- ÚRISTEEEN!!! Olaszországba megyünk??

- Bizony!!! - mosolygott.

- Jajj, de az marha sok pénz! - esett le. Nekem nincs annyim.
- Azon ne aggódj.

- Majd igyekszem. Úr isten Olaszország. Róma.

- És Velence, Firenze, Nápoly.

- Te Jóságos Atya Úr Isten!

- Igen?

- Harry hogyan köszönhetném ezt meg?

- Hát nem is tudom. Talán . . .

Közelebb hajolt és megcsókolt . . .

Másnap korán keltem, hogy be tudjak még pakolni. Az angliai cuccaim nagy része nem való Olaszország állandóan napos és forró nyári időjárásához, de azért találtam jó pár lenge cuccot. Olaszország. El sem hiszem, hogy oda megyek. Kiskorom óta el akartam oda jutni és most oda készülök. Ráadásul egy olyan fiú jóvoltából, akit két hete ki nem állhattam.

Azon is csodálkozom, hogy anyu elengedett. Azért Olaszország mégiscsak jó messze van. Talán azt reméli megfeledkezem egy kicsit a hétköznapi gondokról, azaz Timről és apáról. Tim egyébként is már jól van és jövőhét szombaton hazamehet. Az már csak hat nap. Ami aput illeti még nem találkoztam vele azóta, hogy megtudtam megcsalta anyut. Nem tudom, hogy képes lennék rá úgy nézni mint régen. A válás engem annyiban érint, hogy a bíróságon megkérdezik majd, hogy kivel szeretnék ezután élni. A válaszom egyértelmű. Anyuval. Tim mellett és mellette szeretnék maradni. Segíteni szeretnék nekik. Apunak ott lesz az a liba.

Pakolás után lementem a konyhába, ahol Harry várt rám egy tál müzlivel.

- Nem volt olyan nagy művészet összedobni, de szeretettel készült. - nyújtotta felém a tálat kiskutya szemekkel.

- Köszi. - vettem el és megpusziltam.

- Na sikerült bepakolni?

- Persze. Mért?

- Csak mert sírtál.
Sírtam volna? Nem is vettem észre. Talán több érzelmet váltott ki belőlem apám gondolata, mint vártam.
- Oda akartam menni, de talán jobb ha most kisírod magad. Úgy értem apukád miatt. Gondolom az volt a gond.
- Hát csak gondolkodtam. De semmi bajom.
- Ha szeretnéd elmondhatod.
- Talán majd később.
- Rendben. Ahogy akarod. Akkor beszéljünk az előttünk álló hosszú-hosszú hétről. - nézett rám pajkosan.
- Okés. Hova megyünk először?
- Nápolyba. Ott alszunk egyet, majd irány Róma, ahol három éjszakánk lesz, azaz majdnem négy napunk körülnézni. Végül Firenze és Velence egy-egy éjszakával.
- Hmm. Jól hangzik. - nyammogtam. - És van utikönyved vagy valami, hogy ne tévedjünk el?
- Hát naná. - kopogtatta meg a halántékát.
Furán nézhettem rá, mert rögtön hozzátette kicsit komolyabban: - Persze.

Reggeli után elindultunk a reptérre. Út közben még felugrottunk Harry csomagjaiért is. A reptéren most teljesen hétköznapinak tűntünk. Én azért mert nem ismer senki, Harry pedig azért mert sapka ás napszemcsi volt rajta. Legalábbis ezt hittük.
Csörgött a telefonom. Kate hívott.
- Szia Kate. Mizujs?
- Szia! Hát tudod most érkeztünk haza Louis-szal és a többiekkel. Hallottam, hogy ti mentek Olaszba.
- Aha. Harry ötlete volt az egész. Hát nem édes?
- De az. Viszont az nem, hogy nem árultad el, hogy Tim kórházba került és, hogy válnak a szüleid. Igazán elmondhattad volna.
- Nem akartam megzavarni a párizsi vakációd! Ha hazaértünk tartunk egy csajos napot oké?  Egyébként milyen volt Párizs?
- Szuper ötlet. A nyaralás vagy minek mondjam pedig isteni volt, de a részletekről később csajszi!
- Rendi, de most ugye tudod, hogy egész héten azon fogok kattogni, vajon mi történt veled és vele?
- Kétlem. - vihogott fel a vonal túlsó végén.
- Hahaha . . . Viszont most mennem kell. Mindjárt megy a gép.
- Okés. Vigyázz magadra. Ann és Lizy is puszilnak. Jó nyaralást!
- Köszi és én is puszilom őket.
- Oki átadom! Puszi.
- Puszi.
- Kate volt? Hazaértek? - kérdezte rögtön Harry.
- Igen.
- Nem mondott semmit Párizsról?
- Nem. Azt mondta majd személyesen elmeséli. Miért?
- Csak Louis kérdezett valamit róla. Olyan fiús dolog egy kicsit. Kateről volt szó. Kíváncsi valamire, hogy mit gondol Kate. Hogy azt gondolja-e amit mond. De nem mondhatok többet.
- Kate mindig azt mondja amit gondol. Őszinte még akkor is, ha jobb lenne ha hazudna.
- Ki tudja.
- Najó. Elég a titkolózásból. Ki vele.
- Mi? Nem nem lehet. Majd megtudod.
- Úgyis kiszedem belőled, szóval vagy most vagy . . .
- Csak hiszed . . . - mondta az arcán egy csibészes mosollyal.
- Na majd meglátjuk. - válaszoltam és lassan végigsimítottam a hasán. Erre kicsit megremegett és eltűnt róla minden magabiztosság, de csak egy pillanatra, mert máris ott volt az arcán a kihívó mosoly.


A repülőút hamar eltelt, mivel Harrynek be nem állt a szája. Elmondta, hogy még sosem volt a barátnőjével nyaralni és még Olaszországban sem volt. Felsorolta az útikönyvben szereplő összes helyet, amit meg akar nézni, az összes éttermet, amiről azt írják, hogy jó ott a kaja, részletesen ecsetelte a szállodák előnyeit ahol alszunk majd . . . A római szállodában lakosztályunk lesz mindenféle extrával felszerelve.
- Nagyon sokat beszélek? - kérdezte mikor már másodjára mondta el a Trevi-kút történetét.
- Kicsit. De élvezem.
- Akkor jó. - és folytatta.

Miután megérkeztünk Nápolyba, először a szállodába mentünk, majd leraktuk a csomagjainkat. Mivel éppen ebédidő volt, úgy döntöttünk elmegyünk abba az étterembe amit Harry kinézett, utána pedig várost nézünk.
Nápoly iszonyúan gyönyörű. Mindent végignéztünk. Most nem kezdeném el sorolni, mert akkor lemenne a Nap mire a végéhez érünk. Nagyon elfáradtam. Nem olyan volt ez a városnézés, mint a Monte Carlo filmben való párizsi városnézés, pedig amennyi dolgot felsorolt Harry nem csodálkoztam volna. Mindent rendesen megnéztünk. Harry nagyon aranyos volt. Mindent felolvasott a könyvből, hogy tudjam mért is híres az a hely/épület. A komoly turista vezető szerepet azonban sokszor félre tette és előbúj az én vicces romantikus és kicsit szarkasztikus Harrym.

Este holt fáradtan dőltem be az ágyba ruhástul.
- Azt hittem ma letámadsz. - mosolyodott el a látványomon, amikor kilépett a fürdőből.
- Talán holnap. Most még levetkőzni sincs erőm.
- Holnap nem lesz ilyen kimerítő. Ígérem. Több okból kifolyólag is. - mondta miközben lehámoztam magamról  ruhám és belebújtam a hálóingembe.
Még gyorsan fogat mostam, majd befészkeltem magam mellé.
- Holnap kiszedem belőled. Ígérem. - suttogtam a mellkasába, aztán elnyomott az álom.


Itt a 18. fejezet is. Most elég hosszú lett. A film, amiről szó van baromi jó, úgyhogy mindenkinek ajánlom. Ez, amit belinkeltem, a szinkronos változat. Szerintem a szinkronhangogat elcseszték, úgyhogy aki teheti nézze eredetiben.
Véleményeket erről a részről is, please!!!
puszi