19. fejezet

Róma - Colosseum

Másnap amilyen fáradt voltam este, olyan frissen ébredtem. Álmomban egy mesebeli szobában voltam és Harry várt rám. Mikor beléptem a szobába, rám mosolygott és odasietett. Felkapott és a karjaiban kivitt a teraszra. Ott mint a Titanicban kihajoltam a párkányon, ő pedig átfogta a derekam.
- Szeretlek! - suttogta.
- Én is szeretlek! - akartam mondani, de elakadtak a szavak.
Lélegzet elállító látvány tárult a szemem elé. Beláttam álmaim városának minden szegletét. Róma terült el a lábaim alatt . . .

- Jó reggelt baba! - hallottam Harry álomittas hangját.
- Szia! - köszöntöttem egy hatalmas puszival.
- Hogy aludtál? És kit is szeretsz?
- Téged! - ezek szerint, ha álmomban nem is sikerült kimondanom, a valóságban igen.
- Én is téged! - nézett rám komolyan.
- Ennek nagyon de nagyon örülök . . . Egyébként miről is beszélt neked Lou, ami olyan fiús. - kérdeztem szempilla rebegtetés közben.
- Na szerintem öltözzünk. - röhögött fel.
- Este is elmenekülsz előlem?
- Nem hiszem, hogy menne. - vallota be. - De nagyon kell igyekezned, hogy kiszedd belőlem.
- Majd belehúzok. - vigyorogtam rá pimaszul.

A szállodai reggeli helyett elmentünk egy kis kávézóba, ahol kis pék sütiket lehetett kapni. Mindketten bereggeliztünk, majd visszaindultunk a csomagjainkért, hogy indulhassunk Rómába.
- Oooh . . . - cövekeltem le egy kirakat előtt.
- Mi az? - jött vissza mellém, mert tovább ment.
- Nézd azt a mezt! Özil legújabb meze.
- Ahhhhaa. Na gyere megkapod.
- Jajj nem kell, menjünk. Te már megszervezted életem legjobb nyaralását. Most nem akarok Özilre gondolni, inkább csakis kizárólag rád. - húztam tovább, el a kirakat elől.
- De én szeretném megvenni neked. - ellenkezett.
- De nem kell! Majd máskor!
- Najó, de csak mert annyira szeretlek, hogy nem tudok nemet mondani neked. - adta be a derekát.
Elindultunk tehát visszafelé a szállodába, majd onnan egy autó bérlő céghez vezetett utunk. Béreltünk egy cuki kis autót, majd Róma felé vettük az irányt.

Az út nem volt rövid. Viszont a kocsiban üvöltettük a rádiót és teli torokból énekeltük a számokat. Amikor egy 1D szám következett, Harry énekelte a többiek részét én pedig az övét. Elég vicces volt.
- Szörnyű hangod van kicsi habcsókom!
- Köszönöm a bókot! - nevettem fel, mert tényleg pocsék hangom van.
- De nekem azért tetszik? - tette hozzá félve és úgy, mintha egy kérdés lenne.
- El tudom képzelni mennyire! Elénekeljem még egyszer a szólódat?
- Kérlek neee!
Ezen szakadtam egy kicsit. :D
- Akkor énekelj te nekem! - kérleltem.
- Rendben mit szeretnél?
- Rád bízom.
- Oké. Akkor legyen . . . Á megvan. - mondta és elkezdte énekelni a Moments-et. El is felejtettem mennyire imádom a hangját. Legalábbis azóta, hogy összejöttünk. Bár talán még előtte is megremegett a térdem tőle, de ezt még magamnak sem mertem beismerni.

Olyan dél körül értünk Rómába. Nem vessződtünk azzal, hogy letegyük a cuccainkat, egyenesen a Colosseunhoz mentünk. A bejáratnál hosszú sor kígyózott. Harry felajánlotta, hogy ha felfedi magát nem kell sorban állnunk a belépőért, de inkább nemet mondtam. Ez a nyaralás olyan legyen, mintha egy teljesen normális pár lennénk. Semmi híres Harry Styles. Még csak az kéne, hogy kiderüljön hol vagyunk és a nyakunkra szálljon a város összes lesifotósa. Nem, azt nem bírnám ki. Én azt a fiút akarom, aki nem híres, hanem csak az én egyszerű Harrym.
Fél órányi sorbaállás után az izzadt emberek között, végre bejutottunk. A legtöbben milliónyi követ, romot, homokot és gazt látnak maguk előtt. Nekem azonban egy igazi aréna jelent meg a szemem előtt, ahol régen a gladiátorok és a rabszolgák küzdöttek életükért és reménykedtek benne, hogy az aktuális császár megkegyelmez nekik. Ahogy ott áltam, ahol valószínűleg maga Caesar lépkedett olyan kétezer éve, beleborzongtam a gondolatba. Ave Caesar!
Harry kicsit kevésbé lelkesen járt végig az  ősi folyosókon, de nem zavarta meg ámuldozásaimat, amikor egy-egy kő láttán elkezdtem megosztani a fantázia szülte történetemet.
Miután kigyönyörködtem magamat még benéztünk az ottani könyvesboltba, de nem vettünk semmit. Helyette az utcán lévő árusoktól szereztünk be egy miniatűr Colosseumot és egy tollat. Egy grafitis készített rólunk egy képet. Elég viccesen nézett ki, de ez életünk első közös képe. Mármint a paparazzósokon kívül. Mindketten rányomtuk festékkel a tenyér lenyomatunkat és alá is írtuk. Olyan romantikus!!! :$

A Colosseum után a Pantheon következett. Este elmentünk a Spanyol lépcsőhöz. Gyönyörűen ki volt világítva és nyüzsgött az élettől. Harry vett nekem egy szál rózsát egy ottani árustól. Rengeteg fényképet készítettünk egymásról és persze a közös képek miriádjai sem maradhattak el.
- Na hol vacsorázzunk? - kérdezte.
- Mi? Még nem néztél ki egyetlen éttermet sem? - kérdeztem kicsit gúnyosan, de mosolyogva.
- Hát arra gondoltam vehetnénk pizzát egy árustól.
- Nekem megfelel.
Elindultunk tehát pizzát venni.
-Che posso dare? / Mit adhatok?
- Sonkás sajtos jó lesz? - bólintottam. - Due pizze kitsch del prosciutto./ Két sonkás sajtosat.
- Gli permetta di comandare. / Parancsoljanak.
- Grazie. / Köszönjük.
- Prego./ Nincs mit.
- Mióta tudsz te olaszul? - kérdeztem, miután fizetett és leültünk egy padra.
- Gondoltam nem lenne rossz ha gügyögnék egy kicsit olaszul, ha már ide jövünk, ezért . . . megvettem ezt. - húzott elő egy kicsi könyvet.
- Létfontosságú olasz mondatok kezdőknek. - olvastam hangosan a címet. - Aztaa. Nem rossz.
- Ahha. Ti amo.
- Öhm oké. Add egy kicsit. - vettem ki a kezéből. - La amo, anche. - olvastam, majd büskén néztem a szemébe. Lehet hogy hiba volt. Hihetetlen, hogy ekkora hatással legyen rám valaki pillantása.
Lassan közelebb hajolt, óvatosan lenyalta az ajkamról a ketchupot, majd hosszan megcsókolt.
- Lancio vi a l'eden in la sera oggi. - Ebből a mondatból egy kukkot sem értettem, de aztán a szemébe nézve rögtön rájöttem, mit is szeretne.

A lakosztályunk Róma legelegánsabb negyedében volt. Amint betettem a szobába a lábam elakadt a lélegzetem. Pontos mása volt az álombeli szobának. A falak, a bútorok, még a szőnyeg is szakasztott mása volt az álombeli szobáénak. És akkor, ugyanúgy mint az álomban Harry felkapott és kivitt a teraszra. Ott is az volt amire ezek után számítottam. Átfogta a derekam  és
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is szeretlek. - moondtam ki hangosan.
Ekkor Ismét felkapott, majd a hálószobába viharzott velem . . .

Éééés itt is a 19. rész. Ugye most milyen gyors voltam? Ez a rész az eddigi kedvencem a liftes rész után. Remélem nektek is bejön.
Nos fontos bejelenteni valóm van viszont. Négy hét múlva vizsgázom, szóval irtóra rá kell kapcsolnom. Ez azt jelenti, hogy ha egy rész kicsit késik, az azért van mert éppen művelődöm, jobban mondva megdöglök az unalomtól. Igyekszem azért minél sűrűbben hozni a részeket. Hetente egy biztosan belefér, de ki tudja lehet, hogy több is.
Köszönöm, hogy vagytok nekem drága olvasóim!!!
puszi