17. fejezet

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Nagy nehezen találtam meg, majd amikor megláttam, hogy anyu hív rögtön kipattant a szemem és kicsit félve szóltam bele.
- Szia anyu! Mi történt?
- Kicsim, nem hiszed el! Tim felébredt!!! Téged akar látni. - mondta anyu izgatottan.
- Tényleg?? Azonnal megyek! - jelentettem ki és leraktam a telefont.
Harry még aludt, nem akartam felébreszteni. Hagytam neki egy üzenetet, összeütöttem gyorsan neki egy tojásrántottát, majd elindultam.
Fogtam egy taxit és egyenesen a kórházba mentem. Szó szerint beestem az öcsém szobájába. És tényleg. Ott ült az ágyon és a PSOjével játszott.
- TIM!!! - kiáltottam megkönnyebbülten.
- SOPHI!!! - ragyogott fel az arca amint meglátott.
- Jajj, Tim! Úgy örülök, hogy jobban vagy! - mondtam, miközben már öleltem.
- Mi az? Te le sem szidsz?
- Nem. Már megkaptad a büntidet. Nem akarom még jobban megnehezíteni számodra a dolgokat.
- Köszi. - mosolyodott el.

Már vagy fél órája beszélgettem az öcsémmel amikor hívott Harry.
- Szia! Megtaláltad a reggelid? - szóltam bele a telefonba.
- Igen. Köszi, finom volt. De mért nem szóltál? Mentem volna én is. Egyébként hogy van
- Jajj nem volt szívem felkelteni. Olyan édesen aludtál! Amúgy képzeld felébredt és már nagyon jól érzi magát. Éppen SOLOzunk.
- Szuper! Na 10 percen belül ott vagyok, aztán el kell mennem majd, de velem jöhetsz.
- Hová kell menned?
- Anyu bejön Londonba és vele találkozok 3kor. Szívesen bemutatnálak neki.
- Ööö . . . Ok.
- Persze csak ha nem probléma.
- Nem, nem az, csak mi van ha nem fogok neki tetszeni?
- Biztosan fogsz. Az eddigi barátnőim közül a legnormálisabb vagy.
- Micsoda bók! Na jó. Ha így gondolod, akkor elmegyek.
- Oké. Akkor mindjárt ott vagyok. - azzal letette.

- Mindjárt itt van Harry, aztán elmegyek majd vele és találkozunk az anyukájával.
- Óóó . . . úgyis el akartam neki mondani a legújabb viccet. - örvendezett Tim.
- Mi? Neki elmondod a viccet, nekem meg nem?
- Te is hallhatod!

- Hello Tim! - lépett be az ajtón Harry. - Nézd mit hoztam neked! - nyomott Tim kezébe egy képeslapot és egy Verdákos plüss Villám Mcqueent.

- Aztaa. Köszönöm.
- Nincs mit öcsi. - borzolta meg a haját.
- Képzeld van egy jó viccem. Akarod hallani?
- Naná. - válaszolt. Nyomott a számra egy puszit, majd leült Tim ágyára.

- Mórickáék egy tónál nyaralnak, de a gyerek sehogy sem akar bemenni a vízbe.
- Gyere be olyan jó itt! - unszolják a testvérei.
- Persze, hogy kihúzzátok a dugót, és én lefolyjak?

Harry elkezdett nevetni. Csak nevetett, csak nevetett. Nem értettem hogy tud ennyire röhögni ezen a pocsék viccen.
- Hát ez oltári volt. - mondta, amikor már kapott levegőt.
- Ja tudom.


Még sokáig beszélgettek, vicceket meséltek. Anyu és én apuról beszélgettünk. Úgy néz ki egy nő volt a dologban. Nem voltam kíváncsi a véres részletekre, úgyhogy inkább témát váltottam és arról kérdeztem, hogy mikor mehet haza Tim.
- Hát az orvos azt mondta még egy hétig benn tartják, de csak megfigyelés végett.
- Rendben. Akkor mi lenne, ha holnap én aludnék benn.
- Azt hittem Harryvel más terveitek vannak.
- Igen? - néztem Harryre.
- Meglepetés. - kacsintott rám.
- Már megint? - összeszaladt a szemöldöke, úgyhogy gyorsan rávágtam: - De persze semmi bajom vele.
- Remélem is, mert sokat szervezkedtem vele.
- De többet nem árulsz el ugye?
- Majd holnap, amikor be kell pakolni.
- Utazunk?
- Egy hétre.
- Aztaa! Ez izgisen hangzik!
- Az is lesz . . .

Fél háromkor elköszöntünk /egy hétre/, majd az étterembe vettük az irányt, ahol Harry anyukája vár ránk. Nagyon, de nagyon izgultam annak ellenére, hogy Harry szerint nincs értelme. Légy önmagad, Légy önmagad, Légy önmagad . . . .
Mikor megérkeztünk az anyukája már ott volt.
- Szia anyu! Hiányoztál!
- Szia! Te is nekem. Örülök, hogy látlak.
- Anyu hadd mutassam be a barátnőmet, Sophit. - bontakozott ki anyja öleléséből és fogta meg a kezem.
- Csókolom.
- Szia Sophi. Anne vagyok. Nyugodtan tegezz csak. - mosolygott kedvesen.
- Rendben akkor szia.
Kicsit megnyugodtam.

Nagyon kedves volt végig. Mindenféléről kérdezgetett, annak ellenére, hogy látta az interjút. Igazán jó hangulatban telt el az ebéd és utána elmentünk sétálni egy közeli parkba. Harryn látszott, hogy nagyon szereti Anne-t. Minden kívánságára ugrott. Olyan rendes volt.
- Na gyerekek most mennem kell. Örülök, hogy megismerhettelek Sophi! - ölelt meg, aztán Harrytől is elbúcsúzott.


Ma este nálam aludtunk. Lefekvés előtt készítettünk még vacsorát, de mivel holnap reggel korán indulunk a nemtudomhova, hamar ágyba bújtunk.
- Szóval hova is megyünk? Ugyanis fejben fel kellene készülnöm a holnapi pakolásra.
- Egyszer beszélgettünk, hogy ki hová menne szívesen, emlékszel? Te azt mondtad . . .


Mindenkinek boldogboldog húsvétot!!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn jött a 17. fejezet, de el voltam havazva. Remélem mindenkinek tetszik!!! Sokat szenvedtem vele! Kíváncsi vagyok tudjátok-e hova mennek Sophiék! Véleményeket és tippeket kérek!
puszii